Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-10-11 / 41. szám
egyetértés. Ne vádaskodjunk, hanem egymást jó akarattal serkentsük a közjóra irányuló munkára. Azt hiszem a tisztelt szerkesztő úr megszi- veli s közzé teszi e sorokat melyet mint lapjának és városunknak lelkes barátja irtain a tárgyi igazság: nevében. Egy régi városi képviselő. CSARNO K. A csók. — Elmefuttatás egy nevető bölcs hátrahagyott iratai fölött. — Mihelyt a gyermek megszületik, ösztönszerüleg azonnal érintkezésbe hozza ajkait az anyai emlővel ; a szerető anya csókkal üdvözli szive magzatát, s igy bátran mondhatjuk, hogy mindannyian csókolva s csókkal ismerkedünk meg a földi élettel. Az új kis emberkének legelső tette s tettének legelső jutalma — a csók. így támad a csók-vágy, mely tehát az emberrel vele születik s melynek némelyek még 60 éves korukban sem képesek ellentállani, s az uj honpolgár vagy honleány is jó hosszú ideig minden tárgyat, mit kezetigyébe kap, először is ajkaihoz emeli, lévén ezek sokkal előbb és jobban kiképezve, mint minden egyébb tagjai. A száj legközvetlenebb szervezete az evés-, ivás-, beszélésnek, s a mi még ezen fölül van az a nevetés és a — csók. — A csók egészen az emlőszivás elvén alapszik; innen van az; hogy a fiatalság, mint a mely csak nem rég hagyta el az anyai emlőt — legszívesebben szeret — csókolódzni. A régiek, a csóknak bárom féle nemét ismerték ; ugyanis a B a s i á-t rokonok és jó barátok közt, 0 s k u 1 á-t mint becsülés és tisztelet jelét a felkent egyének iránt, s végre az úgy nevezett 8 v a v i á-t szerelmesek között, mely utóbbi tulajdonképen az igazi, a valódi csók; a németek igen találóan nevezik : „M ä u 1 c b e n“-nek (szájacska, pofácska, szlá- vul „piscsok“) mi úgy is hívjuk hogy — puszi. A csókoló ajkak érintkezésekor, szívás által légüres tér támad, s midőn hirtelen ismét felnyílnak, fület gyönyörködtető csattanással foglalja el helyét, az ezen műtét alatt kiszorított levegő. Mind ez a szív mélyébőL ered, mely körülményről leginkább látszik tanúskodni a jég szivet is elolvasztó sóhaj, mely a csókot, viszhangképen, rendesen, követni szokta. Sokan és sokféleképen magyarázták már a csókot, a mi voltaképen nem egyébb, mint természettani villamos szikra miikisérlete, (érintési villamosság) következőleg a csókolkozók, természet búvárok; s miután tudjuk, hogy minden fizikai kísérlettel, tehát igy ezzel is együtt jár a mathematika és az összes tudományok között ugyancsak a Fizika és a Mathematika igénylik a legmélyebb alaposságot: misem természetesebb tehát, mint az, hogy a szerelmesek, mint a kik leginkább szokták gyakorolni a fonti ekszperimentumokat — valódi természettudósok is. A mi a csók történelmi részét illeti, ha elég hitelt adhatunk némely, különben szavahihető , bölcsek állításának, lígy az. már a paradicsomban, Adám és Éva ajkain csattant el először ; némi nyomaira már Homer idejében is akadunk és a tisztelet csókja már az ó szövetségben s Jób legrégibb könyvében is különös kegyelet tárgy gyanánt emlittetik. A régi isteneknek csókokat hintettek, de a szent atyáknak és szerzeteseknek csak —- kezeit csókolták; hihetőleg az ajkra nyomott csók ilyen Ez azon disz a férfinál a mi szépség a nőnél. Valóságos disz, a legszebb öltözet, melyet férfi és nő egy aránt viselhet; s hódítóbb mint a legdivatosabb vágású ruha. Egy hölgy édes mosolya az, mely a szivet meg- igézi; s annak lábaihoz vonz, kit később elveszünk. A nyájasság és szívélyesség birtokában hány ember- haladta meg társait akár a tudomány akár az üzlet terén. Néhány éve egy londoni rőfös kereskedésben a boltos oly nagy hírnevet szerzett nyájas modora és szívós türelme által, hogy azt mondták felőle, lehetetlen az ingerültség legkisebb jelét is tapasztalni nála. Egy főrangú miss értesülvén erről, elhatározta, hogy eme egyenlelkü séget próbára teszi mindazon boszantásokkal, melyekhez egy járatos bolt-látogató hölgy annyira ért. Nem sikerült a delnőnek ; megjutalmazta azáltal, hogy bizományossává tette. Amaz ember nemsokára nagy polezot foglalt el a női pipere üzlet terén. Nem túlzás az, bogy a tetszés művészete tulajdonképpen az emelkedés művészete, — a magát kitüntetésé, a világon magának állást és vagyont szerzésé. Mint tanulságos példát idézem, hogy egy csekély jövedelmű lelkész két idős hölgyet látott régi divatú jelmezben, a mint a csőcselék lármás gúnyt űzött belőlük templom felé haladtukban. Útját a tö megen áttörve, egyiknek egyik, másiknak másik karját adva a templomba vezeti udvariasan egy alkalmas pádig, tekintet nélkül a szemmeresztésekre és vihogásokra. Pár évvel későbben a szegény lelkész kellemesen 1 epetett meg ; midőn jelentették neki, hogy a két éltes hölgy nemrég elhalván, szép vagyont hagyott hátra neki jól alkalmazott udvariassága fejében. A. magyar történelem számtalan példát mutat fel, a szívélyesség azon tündöklő példáit, melylyel a magyar mint hajdan, úgy ma is él akár az idegen akár saját fajrokona irányában. A társadalom mai állásában nélkülözhetlenek tartjuk az ősi jellem viszszent egyéneknél már akkor is különös bizalomra adott volna okot; — hatalmasoknak térdet, kezet, lábat csókoltak, s e szokásra különösen a hiú római ezézárok és a fényűzést kedvelő görög császárok, nem ködömben némely pápák is, nagy súlyt fektettek, ámbár már Seneca is elvétve emlit valamit a perzsa rabszolgaságról a miről Holló normandi berczegnek aligha tudomása nem volt már, mert midőn Károly királynak kénytelen volt kezet csókolni, ezt oly hévvel tévé, hogy ez utóbbi rögtön a székről leesett. — A lábcsókolás gyakori volt a középkor előtti fejedelmeknél. mely szokást később a pápák egyedül maguk számára tartották fönn; napjainkban csak is a koldusok részesülnek e kitüntetésben — (nagy csütörtökön). A törököknél alkalmazták, de a mostani keleti zavarok s az oroszok minduntalan beavatkozása aligha nem törli el a — Kaftáncsókot; (valószínűleg Kumelia fejedelme örökségképen ezt is átfogja venni). Már a régi Kómában is szokásban volt a barát i- c s ó k, ámbár már akkor is visszatetszést szült, s Tiberius eltiltotta az úgynevezett mind e n n a p i csókot, mert ez mindenféle betegség elterjedésére adott alkalmat. — Sőt maguk az első keresztény hívek is alkalmazták összejöveteleiknél a testvéries csókot, — Ködömben, hogy a csók annyira elterjedt, annak Pál apostol az oka, mert minden levelét azzal végezte: „Üdvözöljétek egymást a békesség csókjaival“! Csók dolgában a régiek nevelése szigorú volt ; az erélyes Cato nem akart beleegyezni abba, hogy egy férfi nejét leánya láttára megcsókolhassa, s ő is Marcziá-ját csak akkor csókolta, midőn — menydör- gött; — a mi őseinknél a leánynak a csóknál mindig el kelle púulnia, s jaj volt annak, ki hozzá csak ajkaival közeledett, mi alatt szivét távol tartotta: ily esetben az orrára intézett csatfanós módon adott kifejezést a leány haragjának. A régi időkben a lopott csók szájkosárral lett büntetve, a mi sokkal rövidebb s türhetőbb bünliő- dés volt, mint a törvény paragrafusának alkalmazása, lévén a lopott-csók. a rablás egy neméhez sorozva. — Hej bányán hordanának a mai időben — szájkosarat! V Mai naps ág már nem oly szigorúan vélekednek a csókról s a közmondás szerint. „Nem is bankó, ha nem kopott; nem is csók az, ha nem lopott:“ s ha most is szájkosarat osztogatnának, ez nem annyira bibi hődé?, mint inkább kitüntetés és buzdítás jelvénye lenne. — Egyébbként a szájkosarat nagyon gyakran szokta helyettesíteni a — gombostű. Az annyira kedvelt társas (zálogos) játékoknál (beli kár, hogy a modern világban mindinkább kiküszöbölik) kétség kivid a csók képezi a fő indító okot; sokszor azonban egy-egy óhajtott csókot keservesen kell kiérdemelnünk, némely kevésbbé csókra vágyó nektár ajkak h ivat a 1 o s megcsókolása által ; s gyakran jöhetünk oly helyzetbe, hogy a felénk nyújtott ily nemű nektárért, szívesebben vennénk — egy pohár vizet. Csak egyben tettünk túl csók dolgában a régieken, t. i. nem szoktunk a színpadon, regények s költeményekben többé plátoiasan csókolni; hihetőleg mert inkább természetes s igazi csókokat s talán a kuliszszák mögött osztunk. Különösen is veszi ki magát, midőn valaki ajkak helyett oda nyújtja az — arczát, (nyilván kiméi i orrát). A csók neve és neme igen sokféle. — Van például politikai csók, ezt az uralkodók, miniszterek s mások szokták egymás közt osztani, de ne po litizáljunk. — Más a politikus csók, melyet nejeink is kulti válnak, különösen midőn biztosítani akarják magukat, Bogy némely elhallgatott kivánsászaállitását; sőt nem kevesen oda nyilatkoznak: inkább legyen nemzetünk kevésbé gyalult mint el- gyaúút. A műveltséget hazudó udvariasság rákfenéjétől nagyon nehéz megszabadítani a társadalmat. Készben is pótló okul szolgál azon körülmény, hogy édes hazánkban a szülők módosabbjai az importált salakos franczia illem szerint nyalogatják és agyon gouver- nante-ozzák envéreiket, a „jövendő nemzet nagy reménység“-ét. Becsülöm és bámulatom adóját rovom le a dicső nemzetnek a többiektől kiváló charakte- ristikája előtt; de bonunk szokásaiba bele olvaszthatnak nem találom. Van elég mit ápolnunk elődeink jellemes vonásai nyomán ! Alig várja a szülő, hogy alig cseperedő gyermekét beleléptesse a finomító világba; mely a külmázra oly sokat ad, bogy solo lényeges erkölcsi és szellemi tulajdonságot elenged a fi- és leánynak, csak tudjon „bon ton“ szerint forgolódni. „De ha ezen társaságokat, — mondja Niemeyer — bár a legjobbakat is összehasonlítjuk a gyermekekkel, sőt ifjak és leánykákkal is ; ha fontolóra vesszük miként kell ezeknek gondolkozni, érezni és cselekedni ; ha tekintjük ama határvonalat, melyet a természet oly bölcsen kijelölt közöttünk és az érett kor között, s a mely egészen félre tolatik ; ha számba vesszük azon kimondhatlan károkat, melyeket az oly kora műveltség s nevezetesen ama mesterségesen finomított társalgás okoz, mely a két nem között lovagiasság alatt ismeretes: akkor nem kívánhatunk egyebet, minthogy a gyermeki években egyedül a természetes illemet gondozzuk, s az egyezményest érettebb korra hagyjuk.“ A gyermekeket oly korai társaságba hurczoltii nevetségesnek tűnik fel a szülők részéről. A honourök illatos légkörében beszivott, begyömöszölt társalgás ; a gondolkodását, érzületét erősen túlhaladó szokások; a klilömböző oldalról reá ható benyomások által hogyan hathatni a gyermek szív és értelem képzésére. guk teljesítve legyen, s ilyenkor tiz eset közül ki- lenczszer az erszényünkön vágnak eret. K e n d ő rí c s ó k n a k nevezhetnék azt, midőn a római férfi megcsókolta nejét, hogy megtudja — nem ivott-e bort? ma már ez azonban teljesen mel- lőztetik, s fölösleges is: úgy is meg vagyunk róla győződve, hogy Rabszolga c s ó k az, midőn a nagyok megkövetelték a kéz- es lábcsókot. (Most is meg van. s az utóbbi különösen p a p u c s b a n nyilvánul, mely ismét több féle lehet, pápai stb. vannak papucsbősök is.) B i r ó i cső k n a k nevezhető volna az úgy nevezett bibliai csók, mely némely éjszak-amerikai szabad városokban jobban imponál, mint sem kellene; ha ugyanis valaki azt állítja, hogy X vagy Y ennyi és ennyi összeg pénzzel tartozik: neki, s e mellett megcsókolja a bibliát, s talál két tanút, kik hasonló módon tesznek : a törvény oda Ítéli követelését. Az oroszoknál van vallási csók is (mely egyébbiránt olykor irigylendő is lehet) s abból áll, hogy hús vét reggelén a járó kelők csókkal üdvözlik egymást, mialatt mondják : „Chrisztosz Woszkresz“ (Krisztus feltámadt) és a felelet: „AVoiszto wosz- kreszt“ (valóban feltámadt). Bizonyos atyafi, szamaráról lelépvén, meghatot- tan csókolta meg annak farkát; „ezzel kergette el — úgymond — a szegény pára a legyeket testéről ;“ körülbelül ilyen szám ár-fark csók fajtához számítható volna az is, midőn valaki megcsókolja valamelyik kedves hölgy — kutyabőr k e z- tyűjét. Hát az akadémiai csókról mit szóljak ? mert ilyen is van ám ; midőn a dékán felavatja az új doktort, s azt megcsókolja ; hogy milyen lehet az, nem tudom, mert e kitüntetésben soha sem részesültem, de minden esetre édesnek kell lennie, különben nem mondaná maga az adó: „Jam vos investitos singülos osculos complector suavissimo !“ „Megölellek titeket, a kik a tudóin kitüntetéssel felrubáztattatok, régi szokás szerint egy édes csókkal.“ Leggonoszabb csók, minden esetre, a -Tudás c s ó le, mely a. Gretbszemane kertben sziilemlett meg, azonban divatból, fájdalom, solise’ ment ki ; -Judás, e csókok nagy mestere, felkötötte ugyan magát, de müve gyakran ismétlődik ; vajha a mi modern dudásaink is követnék rend alapítójuk e példáját! . . . . A francziáktól szivárgott át hozzánk az udvarias csók, vagyis a kéz csók; kétség kívül, hölgyeink legnagyobb része még most is szereti a kéz c s ó k o t, szerintök az udvariasság e legcsalhatatla- nabb jelét; s még napjainkban is, a leány kezéhez, a mama k é z c s ó k j a vezet legbiztosabban. — Ta- gadhatlanul, a kézcsókban sok kellemet, s még több tiszteletet lehet kifejteni, csak ne kellene néha fogunkat is féltenünk ? ! . . . Sok, igen sokféle csók van; de a sok között legnevetségesebbnek tűnik fel az, melyet férfiak osztanak egymásnak. — Vagy nem puszta nevetség e ugyancsak a francziák e nemű csókja, midőn például két búcsúzó atyafi hevesen egymás nyakába ront, s összeölelkezve ünnepélyes hidegséggel néznek egymás vállán keresztül? Mennyi malheur-re ád ez alkalmat, hány orr-, áll-, fej-koczczanás eshetik meg ha például az egyik csak egy, legföljebb két csókot szán dékozik adni, mig ellenben a másik, ki talán a hármas szám barátja, megtoldani akarja azt egy harmadikkal, jaj, de elkésett már, s hegyezett ajakkal a levegőbe ezuppant, vagy amannak a fülét tiszteli meg, legtöbb esetben a fejével garambolázik. — Ha már e fajta udvariasságnak csakugyan meg kell lenni, úgy óhajtandó volna, — kivéve közel rokonokat, vagy nagyau is benső jó barátokat — a Vagy egyáltalán szükséges-e ezeknek képzése ; ha mintegy önkinálkozó alkalmai s eszközül kínálkozik fel a szülők kényelmére, hogy majdnem semmi fáradságba sem kerül kedvencziiknek megadni azon ildo- mosságot, mely képesíti őket az érettségre. Vájjon az ilyen érett, kortársait meghaladó gyermeknél mire való is a nevelés? A finom világ tümjénező dicséretével neveltnek tartja őt s ő is annak hiszi magát; nevelői kiállhatatlanok lesznek előtte, s a finom társaságok gondoskodnak róla, hogy e bitben meg is erősödjék. Eme finom élezekre, ügyes bókokra csava- rintott báboknak pedig, hogy örülnek a szülék! Véleményünk, de meg semmiféle logikai vagy paedagógiai észszerüség szerint a még lelkileg, testileg fejletlen gyermeknek egyáltalán nincs helye a nagy társaság körében ; abba való belépését nevelési ferdeségnek tartjuk. Ott a különféle indulatoktól telt légkörben a szemfüles gyermek, — mert ki tagadná, hogy nem az — oly gyorsan lesi el a nevelés által attól amúgy is féltékenyen őrzött tulajdonokat, hogy azokkal kora érettségre jutva, az alkalommal nem is fog késni lelke, teste megrontására. A gyermekkori ily benyomások nem igen párolognak el belőle. A finom illem által plántált gyermek az igaz megtanul beszélni, udvariasan hajlongni, kérkedni ; de hol marad attól az erkölcsi nyereség. Ha beszél, tele szájjal ; iia fecseg, tudákosan. Neked hallgatnod kell, s érveléseidet félre raknod; mert ha nézeteidnek nyilvánítását mernéd koczkáztatni : nem nyertél vele mitsem. Nem tanultad még meg a bon ton ama arany követelményét, hogy a kedvesen követelő modor előtt derekat kell húznod; különben, lehetsz termékeny agy, modortalanságod s durvaságod tünteted elő. Nem állítjuk, hogy a gyermek ne ösmerkedjék meg a finomabb szokásokkal: nem csak megengedhető, de szükséges is több esetben, kivált élete azon szakában, a midőn a szellemi élet a kifejlődés mértékét elérte; s képessége által arra vezethetjük, hogy
