Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-09-20 / 38. szám
Iára — taníttatásra? Épen nem tagadom, de korunk egyoldalú fejlődésének sokoldalúsága daczára. Éva megszédült, a tudás fájának gyümölcse szédületben tart bennünket mindekkorig. Mivé tettük a gyermeket, ha csak értelmileg műveltük, erkölcsi tökélyét, a nemesebb gondolkodásmódot, tisztultabb érzést biztosítani elhanyagoltuk? Mivé? A hírlapok napi hírei adják meg a legdrasztikusabb választ e kérdésre; de az a felelet, mely egy-egy léha emberben, női méltóságát nem is sejtő némely szánandó teremtésben áll ellénk, semmivel sem megnyugtatóbb ha nem is oly lesújtó. És számot ‘vet magával minden szülő az iránt, hogy az ily fejlődésnek, helyesebben serdülésnek okait nem az otthon, nem a mételytől gondosan ott családi kör, nem a házi szentély termi gyermekei számára, hanem az utcza ? De csak a szülőknek érveljek? Azok számára egyetlen argumentum sem kínálkoznék, kinek nincs gyermekében félteni való reménye, öröme? Igen kedélyes nép vagyunk, nemde kérem ? Annyira, hogy senki örömét, mulatságát sem merjük zavarni. Nem tudnánk — nem mondom annyira kedélyesek lenni, hanem annyira jó indulatnak, hogy másnak igazi örömet szerezzünk. Mert tessék visz- szaernlékezni, fennebb azt az állítást koczkáztattam, hogy a valódi öröm igen komoly dolog. Komolyság és kedélyesség soknál össze nem fér. Erre a valódi örömre mi nem volnánk képtelenek. Igen sokat érzünk. Még pedig nem is csupán magunkért. Az „általános lelkesedés“ mindegyikünkben talál egy egy ünnepi lobbanatra szánt igen gyúlékony csirát. Az alap tehát meg van, a tehetség; csak tartósságra szorul és irányra. Az eredmény pedig a cselekvőké, a czélszerüen és kitartással cselekvőké, nem a lelke- sedőké. Ha nem hagyja illetlenül kedélyünket az országos érdekű ügy, ha hevesebben érdeklődünk a közügy egyes életbe vágóbb kérdéséért, ha igényeljük, vagy legalább is óhajtjuk magunk számára a szabadságot, az ország számára a függetlenséget, az egész emberiség számára az egyenlőséget: miért vonakodnánk saját édes, legközelebbi polgártársaink körében segíteni azon bajokon, melyek épen egyenlőtlenségüknél fogva velünk akadályai igazi szabadságuknak és boldogulásuknak ? Miért ne lendítenénk azon tényezőkön, melyek nem azon mesék hazájába való, álmodott, hanem igenis az emberileg elérhető egyenlőséget segítenének megvalósítani, a műveltség, még pedig a kedély műveltségének, és a tiszta szokások egyenlőségét ? Mert a szabadság, mely a műveltebb emberek illemfogalmainak gúnyjára csak a nyerseség fételenségében nyilatkozik, csak nem lehet „Nebánts virág“ azért, mert a mi kertünkben nőtt, jóllehet csalán biz az. Vagy egyenlőség szeretete az, ha elnézem másban azt és nem törődöm vele, mi miatt meg kell őt vetnem? Fenséges közöny! Olympi emelkedettség! Nyers, durva, tehát kerülöm. Nem mert szegény, tudatlan, műveletlen, — ments ég ! Hisz ez demokrata elveinkkel nem férne össze; hanem mert durva, mert közönséges. Szőrszálhasogató elmésséggel szétválasztjuk a müveletlenséget emberétől ; ezt demokraticze öleljük, amazt is csak megvetjük, nem enyésztjük el; fentartjuk, hogy müveit önérzetünk a botránykozás alkalma által erősbüljön. No, igaz, néha nem is ily komoly szándék vezérel ! Hisz kedélyesek vagyunk, tehát mulatunk. Fertelmes ugyan az a szitkozódás; de mikor némelyik oly czifra alakban rakja a sujtást haragjának ékesszólására. — Aztán az olyan utczára szabadult per-patvar— nem gyönyörűség ugyan az érdekeltnek, de a közönbös nézőnek meg kész ingyen színház, egész pikansságával a rögtönzött eredetiségnek. — Meg azok a kis utezai énekesek — valóságos érdemük, hogy egy „blaue Katz“-ot pótolnak ; és mivel j gyakorolják azt a művészetet melynek révén, belőlük lehet : Füredy, mint azzal, mit a műhelyben hallanak ? Oda tán nem a fővárosból, a műveltség mintaiskolájából kerülnek a nóták ? Mulatságosak az eszem- adták nagyon. Ha nem arat tetszést a nóta, például ha tisztes nő halad el mellettük, megtoldják prózai- kus eksztra-me 11 ék lettel a trágárságok szótárából, sőt, hogy csattanós befejezése legyen a dolognak, egy pár követ is menesztetlek az elsiető hallgatóság után. Tanúja voltam az ilyesnek. Igen mulatságos jelenetek! — Aztán azok a pityókos alakok. Non plus ultrái a bohóságnak! Hisz még azok a komoly spártaiak is bemutattaknak ifjaiknak egy ittas rabszolgát. De nem azért, kérem, hogy megundorodjanak a ifiértéktelenségtől ! Hátha mináíunk is ily szándék vezérli azokat, kik fölöntenek a garatra? Ki tudhatja azt? — Vagy végre egy valóságos bolond, ki nem is tetteti háborodottságát, mert különben becsuknák és megfigyelnék. Hanem valóságos igazi bolond, mily mulatságos eredetiség ! Hisz a kinek fáj a megtört emberi elmének cserepeivel való játék, az ne nézzen rá. Az ő baja, ha az életet nem tudja kedélyes oldaláról felfogni. Ha a jó kedv tetőpontján vagyunk, farsangon, nem ruházzuk magunkra mulatságból a bolond nevét és tettét? Száz szónak is egy a vége ! Minek mindezt felhozni ? Vagy ha fel van hozva, van-e korrektivuma ? Mert józan ember csak nem nyúl oly kőhöz, melyet nem lehet helyéből kimozdítani? Nem bizony ! Én pedig erősen bizom abban, hogy kimozdítható. Csak hogy magam nem birok vele. De megmondom jövőre, hogy mozdíthatnánk rajta. Városi és vidéki hírek. = Sétaliangverseny. Az utolsó sétahangverseny ma vasárnap este 8 órakor a lőházban szokott módon fog megtartatni, a melyre a t. családok és urak tisztelettel meghivatnak. A rendezőség nevében Aczél Béla. (A mint halljuk a családok tömegesen készülnek ezen utolsó mulatságra, a melylyel a kedélyes és jól sikerült mulatságok hosszú időre befejezve lesznek. A szerkesztőség.) = A vörös kereszt egylet ma f. hó 20-án d. u. 3 órakor a kisdedóvó helyiségében választmányi ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. a váczi tiizká- rosultak segélyezése. 2. a központ leirata. 3. átirat a szolgabirósághoz a tagok ügyében. = A Maria névnapi búcsú bál a lőházban múlt vasárnap igen jól sikerült. Az igaz hogy még 9 óra felé alig volt egy-két tánezos fiatal s a jelenvolt nagy számú hölgyek már-már kétségbe voltak esve tánezos hiányában ; azonban az első csárdás után mintegy varázsütésre megtelt a terem tánezos fiatalokkal, s vígan folyt a táncz kivilágos kivirradtig. Fiataljaink ez egyszer a hölgyek szokását utánoztak, kik rendesen 10 óra felé szoktak a bálba jönni, de jövőre reméljük hogy mint udvarias emberek mégis ők lesznek az elsők s nem engedik a hölgyeket várakoztatni. A tánezosnők közt voltak: Ádám Miczike, Beniczky Matild, Csillon Olga, Ernyey Ida és Emmi, Ernyey Gizella (Bpestről), Fabriczy Malvin, Inczédy Irma, Leitner Irma, Otto Riczi, Plauka Lujza és Marnyavalyának valamely neme töri őket ? mihelyt a baj fojtogatja s a nyomor igázza őket? Azt mondják : csupa szokásból! Hiszen nem az Isten hívását, hanem az Isten káromlását szokták meg! No de hagyjuk ezt! s térjünk vissza a gondolatokhoz. Azt mondják sokan, hogy az emberben Önkéntelenül támadnak a gonosz gondolatok. Megengedjük. A kérdés azonban az : gyűlöljük avagy nem gyiilöl- jük-e a gonosz gondolatokat ?! A tolvajoknak ugyan is. nem tilthatjuk meg hogy ablakainkon be ne pillantsanak a lakásunkba, de társaikká, orgazdáikká csak akkor leszünk, ha kitárjuk számukra a kaput, ha menhelyet adunk nekik, ha szívesen látjuk őket. Nem parancsolhatja meg senki a madárnak hogy feje fölött ne repüljön, de hogy a haja közé rakja fészkét: azt már valóban megakadályozhatja mindenki. Nem szükséges mindenkit bebocsátani, a ki az ajtónkon koezog, s a kit bebocsátottunk nem szükséges eltűrni, hogy a házunkból kidobjon. A kinek gonosz gonbolatok támadtak az agyában, ne engedje meg tehát, hogy uralkodjanak fölötte. A ki az ételt sokáig forgatja a szájában, bizonyára azért teszi, mert Ízlik neki s igy a ki a gonosz fölött gondolkozik, bizonyára azért teszi, mert vonzódik hozzá, mert szereti s képes azt el is követni. Nem hiába int a példaszó : „ne fesd az ördögöt a falra: mert megjelenik,“ a mint a bűnre gondolsz, rögtön gondolatod után indulnak a kezek ! A nyíl ugyan nyomtalanul szeli át a levegőt, de a gonosz gondolat olyan mint a kigyó, csúszásának megláthatod nyomát. A hol sok a gonosz gondolat: ott sok a piszok is s minden újabb gonosz gondolat csak nagyítja a posványt, mely az élet partjairól rothadást lehel. git (Rádról), Podlussányi Ilka, Regele Gizella, Roth nővérek, Torday Ilka, Vadkerty Katicza és Irma, Dr. Huzelláné és nővére, Velzer Lajosné, Ernyey Jánosáé, Bezdek Jánosáé, Haitféld Gyuláné, Haitfeld Alajosáé, Pécs Sándorné, Kölnit Jánosné (Nézsáról), Korpás Mártonná, Uhlig Edéné, Ádám Rezsőné, özv. Beniczkyné, Csillon Izidorné, Ernyey Kálmánná (Budapestről), Inczédy ÍSománé, Leitner Sándorné, Hufnagel Józsefné (Rádról), Schmidt Jánosné, Regeléné, özv. Makayné,. Vadkerty Lajosné, Vadkerty Mihály- né stb. = Uj IiiV/.i úr. Mint értesülünk a váczi takarékpénztár 34000 forintért megvette a város fő-terén fekvő Pencz-féle házat. Gratulálunk hozzá és reméljük, hogy a külcsinnak is megfelelőbben fogja átalakíttatni az épületet. = Egy k raj ez Árért. majdnem ember halál. Múlt pénteken a Neumann eczet gyáros mellett levő zsidó pálinkás butikba egy idegen ember tért be pálinkát — inni. Meg is itta a tisztességen felőli porczióját — úgy hogy nem is emlékezett már arra, hogy ment be a pálinkás butikba. Mikor aztán fizetésre került volna a dolog — egy kraj- czárja hibázott a delinquensnek, — mire aztán a butik korcsmárosa — úgy elverte az ipsét, hogy véresre verten kellett a város házára szállítani. Jó volna rendőrségünknek több gondot fordítani, az ilyen nyomörult helyiségekre a melyek különben is, magyar népünk elnyomorítására szolgáltatnak ki nem is italt, hanem valóságos mérget. = Közmunka vAIIság. Városunk közmunka váltsági összeírása és kivetése be fejeztetett. A vonatkozó összeirási és kivetési lajstrom Vácz város jegyzői irodájában közszemlére kitétetett, a hol is az megtekinthető, s az ellen a netáni — észrevételek beadhatók. = A pesíuiegyei uagyadóffzetö bizottsági tagoknak az 1886-ik évre ideiglenesen ösz- szeállitott névjegyzékét Pestmegye Budapesti választmánya közszemlére kitétel végett városunknak is megküldötte. A névjegyzék f. évi szeptember hó 25-ig a városház jegyzői irodájában közszemlére kitétetett. A kinek tetszik az ellen felszólamlani, ott megtekintheti — s felszólamlását a fenti határnapig — a pestmegyei budapesti választmányhoz intézve városunk tanácsánál beadhatja. = Az egy krajezárért majdnem ember halál hírünk kiegészítéséül hiteles forrásból a késő estéli órákban még a következő tudósítást vettük: a pálinkás butik tulajdonosa özv. Neumann Mózesné- nak hivatik. A pórul járt ember egy tót ember volt — a ki bemenvén egy levest kért. Meg is ette. Mikor aztán fizetésre került a dolog, a szegény ember, a ki különben részeg nem volt, csak 5 krt tudott fizetni az elfogyasztott levesért holott annak ára fi kr. volt. Szabadkozott a szegény tót, hogy nincs nála pénz, de másnap megfizeti a hiányzó egy krt. — feleletül azt nyerte, hogy a pálinkás butik tulajdonosnőnek Ábrahám nevű fia felfogta a tótnak saját botját és úgy fejbe kólintotta vele, hogy eszméletlenül összerogyott. — Ezt egy városi rendőr ész- revevén, (Neumann Ábrahám uramat, a ki különben is e tekintetben rovott előéletű ember gyanánt van nótázva, a város házára kisérté. Nemsokára oda ért, az időközben magához tért tót is, kinek orvosi meg- vizsgáltatása elrendeltetvén konstatáltatok, hogy sérülése súlyosabb testi sértést képez. Hogy aztán ennek daczára városunk rendőrkapitánya mi alapon Szörnyű dolog az, de igaz, hogy a gonosz gondolat, mely — ha csak pillanatra is —- lekötött, kedélyünk kulcsát kezébe ragadja s akár akarjuk, akár nem, tetszése szerint benyit abba s még a hét főbűnt is magával hozza, hogy annál szörnyűbb tivornyát csaphasson ott. Ne dédelgesse tehát senki a gondolat ölén a bűnt: mert óriás kigyó lesz belőle. Ne csempészszen vétkes gondolatot felebarátja agyába senki, mert a legelső alkalommal vétkezni fog. Mindenek fölött azonban vigyázzon mindenki szive tisztaságára. A jó gondolatok, áldást hozó vendégek. Szívesen fogadd, gazdagon vendégeld-, s gyakori látogatásra hívd meg őket. Ha az emlékezet kelyhébe helyezed a jó gondolatokat, rózsaszirmokként illatoznak ; ha pedig kellő ápolásban részesíted, talaj termékenyítő gyümölcsöt hoznak ! A jó gondolatokhoz csatlakoznak a jámbor gondolatok s a mig az elsők jó szavakat kölcsönöznek az ajknak s jó tettekre buzdítják az akaratot, addig az utóbbiak a szív tisztaságáért kezeskednek. Ki ne kedvelné őket ? A ki megakarja szeméttől óvni a vékáját, öntse tele tiszta búzával s a ki távol akarja tartani magától a bűnös gondolatokat, telítse meg szivét a jámborság s az erény kincseivel, melyekből ez idő szerint dús választékot talál az oltárokon, mert az emberek legnagyobb része a templomok háta mögé jár a — — korcsmába és senki sem gondolkozik Szent Dávid ama szavai fölött: „Gondolataim sokaságában felüditik lelkemet a te vigasztalásaid Uram!“ Vájjon visszatér-e az emberiség ismét a vallás és az erkölcs oltáraihoz : nem tudom de hogy hetesen tenné mindenki ha gondolatai fölött gondolkoznék : azt tudom ! gondolat tárháza: annál éberebben őrködjék fölöttük, mert porszemekből áll a halom, sok kis dologból nagy dolog lesz s igy sok könnyű, jobban mondva könyelmü gondolatból terhes biin ered. A jó gondolatok nemesitik a szivet, tökélyesitik a lelket, a rósz gondolatok ellenben kígyóként meg marnak s vesztünket okozzák. Az emberek legnagyobb része azt tartja hogy : „a gondolat: szabad!“ a németek szerint: „vámmentes.“ Én azonban azt hiszem hogy csak a jó gondolat szabad, s a rósz gondolatot éppen úgy nyakon csípi a lelkiismeret s ha ez történetesen elaludt, az erkölcs biró, mint a tolvajt a rendőr s a törvény ; az a vám- mentesség pedig csak a menny kapujáig érvényes, ahol gondolataink miatt is felelősségre vonnak. A gonosz gondolat: a bűn veleje ; komló, melyből a vétket főzik; tapló, mely az ördög szikráját felfogja; köpü, melyben a képzelet teje szándékká és tervvé húzódik Össze ; fészkek, melybe csak ragadozó szárnyasok tojnak ! A bűnös gondolat éppen úgy elnyeri a büntetését mint a bűnös tett, mert a tűz éppen úgy elhamvasztja a forgácsot mint a hasáb fát. Nagyon rosszul jár az, aki azt hiszi hogy a világ erkölcs bírája nem látja a gondolatokat, s aki azt gondolja hogy csak tréfált az apostol akkor a midőn azt irta hogy: „az Ur belát a vesékbe!“ A bűn és a büntetés, két szó, de egy fogalom s aki akár tettben, akár gondolatban bűnt követett el, a büntetés abban a perezben ült háta mőgé a nyeregbe, a melyben a bűnt elkövette. Sazután csak ember számára létezik a titok, az Isten előtt külső az egész belsőnk. Igaz, hogy mai napság már az Isten létét is tagadja sok ember s igy gondolataikért a „mindenttu- dótól“ nem remegnek. Legyen az ő hitök szerint, azt azonban mégis szeretném tudni, hogy van az, hogy még is az Istent hívják segítségül, mihelyt a
