Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-09-06 / 36. szám

Városi és vidéki hírek. = SzentKIrályi Albert kerületünk ország- gyűlési képviselője ma cl. e. 10 órakor tartja beszá­moló beszédét a „Curia“ vendéglő termében. — fiiinevezés. Csajka Ernő városunk szü­lötte az esztergomi érsek által a budapesti iskolákhoz hitoktatóvá neveztetett ki. = Sajtbbibii. Lapunk múlt számának vezér- czikkében a második oldal első hasábjának harmadik kikezdésében „leghaszontalanabb“ volt szedve leghasontalanabb“ helyett. = Személyzeti iiirclc a váezi egjUaz- megyében. Csávolszky József kanonok s pap­növeldéi igazgató Marko vies Lázár kanonok s ke­gyes alapítványi kezelő lemondása folytán ideiglenes minőségben egyházmegyei tanfelügyelővé neveztetett. Seregély János tápió-szent-mártoni plébános he­lyettes esperes lett a nagy-kátai kerületben. — Kraszna János haraszti plébános helyettes ugyan­oda plébánossá lön kinevezve. Segéd-lelkészekül kül­dettek vagy áthelyeztettek. — B a j c s i Gábor uj misés álclozár Nándorba, Kiss Gábor szinte uj mi- sés áldozár Herencsénybe. — Varga Mihály uj mi­sés áldozár Szedre. — 0 d r a y Coelesztin Romhány- ba, innét M o y s Ernő Kálióra, innét Fleisch­mann Béla Tápió-Szelére, innét Nagy Lajos Do- rozsmára. — Révész István uj misés áldozár Fóthra, innét Korpás Pál Hatvanba, innét Mi Il­ma nn Sándor Kecskemétre, innen Bózsó Mátyás Csépára, innét P o z s á r András Csongrádra. — Rovnyán Gábriel János római hittudor Saáriba, innét Schimmalcsik Ignácz Nézsára, innét Schloszár János Nógrádra, innét Porubszky József Hód-Mező-Vásárhelyre, innét Frankó József Mindszentre, innét Dévay Miksa Nagy-Abonyba, innét Somogyi Károly. Szegvárra innét Szirmák Béla Hód-Mező-Vásárhelyre, innét Kiss Boldizsár Czeglédre. — Bingert János Uj-Hartyánba, innét Zabb János Soroksárra, innét Eiszrich György Váczra a t’első-plebániára, innét Pel ez er Béla Uj- Pestre, innét Bucsek István Czeglédre, innét Stoics Nagy-Kőrösre. — L é v a y Mihály uj misés áldozár Vácz-Szent Lászlóra, innét Mezey Sándor Kókára. — Forgó György vácz-felső-városi segéd­lelkész a helybeli főgymnásiumhoz próba éves tanár­nak neveztetett ki. — Ugyanezen alkalommal a Jézus Szent Szive társulatának, nem különben más ájtatos társulatoknak aligazgatóivá neveztetett ki Kiss Boldizsár Czegléden, M i 11 m a n n Sándor Kecske­méten és P o r ub sz k y József Hód-Mező-Vásárhelyen. = A miiKetim egylet részére ajándékoztak K o n c z István 2 osztrák 1 frtos bankjegyet 1848. és 1858-ból, Freund Mayer egy Románia réz 5 bánit 1867-ből, Köves Gyűl árié egy régi ezüst 3-ast, Nógell Sándor Lipót ezüst hatosát 1684-ből. = Simon Péter, fehértemplomi állami főgym- nasiumi tanárnak koronázási emlékbeszéde elfogadása ötletéből az általa alapítandó „koronázási emlékösz- tündijra“ mostanig 602 frt fe Iáján Itatott. Az adako­zók élén élén áll Erzsébet császár-királyné ő Felsége 100 írttal; továbbá Rezső trónörökös; Jó­zsef, Vilmos és Frigyes főherczegek ; Mór s- cutti cs. és kir. ezredes, Baich Milos báró, M i- 1 á n szerb király rokona, N i k o 1 i c s Tivadar báró, Bosznia alkormányzója; a kath. papság és nemesség diszes sora, élükön H a y n a 1 d Lajos, bibornok-ér- sek és Gróf Csekonits Endrével stb. Simon P. tanár csak nem hetenkint közli a fehértemplomi és két temesvári lapban az adakozók névsorát és az összeget. A „koronázási emlékösztön dij“ épen úgy lévén a szívben- nyelvben való magyarosodásnak és jő erkölcsnek hathatós eszköze, mint a szintén S i- mon Péter tanár által a nagy-szebeni állami főgym- nasiumban alapított „Deák-Ferencz ösztöndíj ; az életre az elkáprázott szemekben. — Mitől káprázik, tán az előérzettel, a félelemtől, vagy a kétségbeejtő bizo­nyosságtól. A másodikat sem látják sehol. Szentséges ég! A jóltevő enyhület mosolya elhiil a fürdő nép­ség ajakán, s rajta a kékellő didergés üt tanyát. Minden tekintet kérdő leg mered a ritka födni hullám területen végig. Semmi jel! Csak némelyeknek rémlik, mintha egy kínos, hirtelen elhaló kiáltást hallanának, s a hang irányában íme két imára kulcsolt kezecske égnek emelve töri meg a viz felszín kétségbeejtően tárgy­talan simaságát. Ha nem akad, ki segélyére menjen, bizony hiába létesítek a perezet, midőn a letűnt imádkozókéz újra felmerül ; még az a vigasz is elmúlik tőletek, hogy elmondjátok még él, istenem, mert imádkozik! Minő lehet az az imádság, mit a vizbehaló mond­hat fölismert sírjában, menthetlen vesztének teljes tudatával? Milyen az ima, melyet a gyors vissza emlékezések tesznek halotti énekké, mibe egy elve­szett boldogság és egy borzalmas kép olvad rémes egyveleggé. — Egy fél év előtt a föld rabolta el atyját (a kőbányába zuhant és összetörve múlt ki) s most ő a víznek esik ártatlan áldozatul. — Azt a kedves családi képet a vizen át látja, hogy jó férje élete, m i n d e n e a világon úgy el gagyog még ked­vesebb m i n (lenével, kis gyermekével, hogy csak ujjongjon, szeressen, mert mindjárt jő az aranyos kis marna! ... S az aranyos kis e perezben már nekik s e m- m i ö k. Élettelen testét ott hömpölygeti az iszapos hullám a szőke Duna láthatlau fenekén! . . . Mit fog a férje a kis angyalnak mondani, ha megtudja, hogy az aranyos marna elszállott lelke már a magas kék ég fölött nézeget le szeretteire. S ha való eszme csakugyan megérdemli a legmelegebb pár­tolást minden oldalról. Ha már a királyné ő Felsége, kinek tudvalevőleg oly bámulatra méltó finom érzéke van minden jó és nemes iránt nem csak felkarolta az ösztöndíj ügyét nagylelküleg, hanem Simon Péter tanárt a magyar koronával, legmagasabb nevével és tiz brillanttal ékesített nagybecsű arany gyűrűvel méltóztatott kitüntetni, a mint ez e lapban már em­lítve volt: meglehet mindenki győződve, hogy fillé­rével oly oltárt segít emelni, melyen Feh é r t e m- plom határszéli városában csak a vallásosságnak, loyalitásnak és testvéri szeretettel párosult patriotis- musnak fognak áldozni. = A fiHluíroKiiUak javára lijahkan adakoztak. Az eddigi kimutatások szerint 704 forint 55 kr. — A váczi egyházmegyei iroda ré­széről 20 frt, Néder József írnok 1 frt, — M. kir. postahivatal ivén: Biringer János 1 frt, Fortuner Elek 50 kr.. Molnár Pál 50 kr., Geltz Ádám 30 kr., Dora József 20 kr., Csányi János 20 kr., Buchly Vincze 20 kr., Ferentsik Sándor 20 kr., Kubusz Ist­ván 50 kr., Fortuner Pál 1 frt. — Reiser Henrik ivén: Reiser Henrik 5 frt, Steiner Adolf 20 kr., Schmidt Ferencz 1 frt, Grünhut Dávid 3 frt, Kováts Imre 50 kr., Jancsó János 20 kr., Nagy János 20 kr., Va­lentin István Nagy-Maros 20 kr., Josef Fogl Bogdány 50 kr., Prukker János 30 kr., Zsigmond Lajos 20 kr., Simák Sándor 20 kr., Bogányi István 20 kr., Murá­nyi Mihály 20 kr., Racsek András 30 kr., Poór La­jos 20 kr., Erdélyi Vendel 20 kr., Fleischmann Jó­zsef Tóthfalu 20 kr., özv. Prukker Ferenczné 50 kr., Czuczor Lajos 20 kr., Rozenberg Mór 1 frt, Weiner Gusztáv 30 kr., Bállá Sándor 20 kr., özv. Borbély Jánosné 20 kr. — A helyben állomásozó m. kir. Vl-ik honvéd huszár ezred tettleges állományú tisztikara Palkovits alezredes ivén : 20 frt. — A ft. kegyesrendi ház ivén: Kegyes tanító rendi ház 5 frt, továbbá 12 kegyesrendi tag névtelenül 1—1 frt = 12 frt. — Ipar- és kereskedelmi hiteliutézet ivén : 10 frt, Föl- singer József 2 frt, Bartos Lajos 2 frt. — Nógell Sándor ivén: Endrődy Teréz 50 kr., N. N. 10 kr., L. M. Szobb 20 kr., P. J. 20 kr. E. V. 20 kr., Pete Ferencz 40 kr., H. Gy. 25 kr., N. N. 10 kr., Uhlig Ede 5 frt, Weiner Vilmos 30 kr., N. N. 26 kr., Pick Sándor 30 kr., Sch. Fér. 40 kr., N. N. 20 kr., Andreas Kurczbauher N.-Maros 20 kr., Josef Pap Visegrád 20 kr., Hartl Károly Budapest 40 kr., Nógell Sándor 1 frt. — Városi pénztár ivén : Bartos Imre 4 frt, Vá­czi első általános ipartársulat 10 frt. — Udvardy Mihály ivén: Udvardi Mihályné 1 frt, Dövényi Já­nos 2 frt, Udvardi János 3 frt, Filimek Endre 2 frt, ifj. Bartos József 1 frt. — Összesen 829 frt 56 kr. — Taiiczmiilatsug a váczi „Lőegylet“ f. évi szeptember hó 13-án (Mária nevenapjáu) az egyleti pénztár javára saját helyiségében zártkörű tánczes- télyt rendez kezdete esti 8 órakor. Belépő dijak: Lőegyleti tagoknak személyjegy 80 kr. — Család­jegy 2 személyre 1 frt 50 kr. — Több személyre 2 frt. — Nem tagoknak személyenként 1 frt. Felülfize- tések köszönettel fogadtatnak. — Sertés tulajdonosainkat figyelmeztet­jük, hogy f. évi September hó 1-től kezdő leg a f. évi 15826/85. szám alatt kiadott földmivelés ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszteri rendelet értelmében el­adás végett vásárra vivő sertéseikről ép úgy kötelesek marha leveleket váltani, mint egyébb lóféle és szar­vasmarhákról. Ezen sertés-marha levelek pénteki na­pokon az úgynevezett „Czédulaház“ van; egyéb na­pokon a hivatalos órákban a városházi jegyzői iro­dában válthatók — 6 krjával; a sertés átírásokért 3 kr. fizetendő. = A nevének ellenléte. A napokban egy rablásért elitéit egyént kisértek át a járásbíróságtól a városi rendőrkapitánysághoz eltolonczolás végett; a toloncz levélen ez a név díszlett: Istenes Já­lehet fájdalom a túlvilágon, hogy fájhat az a jóhi­szeműség, melylyel gyanútlan férje visszatértét várja, s az még jobban, hogy nem mondhatja, nem súghatja meg: „szedd össze, drágám, lelkierődet, vigasztalód­jál és menj halászd ki undok halaknak társaságából porhüvelyemet. Csókold meg elsápadt ajakimat, e gyönge kaput, melyen át erőszakkal üldözött ki a gyilkos víztömeg . . . Vigasztalódjál, s vigasztald szegény jó anyámat kettős veszteségében. Vidd el gyermekünket a sirha- lomhoz, mit földi roncsaira fölött emelsz. Ott tanítsd meg szeretni a szép életet, hogy azt soha-soha kö- nyelmiien ne koczkáztassa !“ A gyanútlan férj valóban nem akart hinni a Hiób-postának. Csak mikor már nem találta nejét sehol a föl­dön, tépni kezdé dúló keservében a hűtlen öltöny darabokat, mért hagyták magukat eltávolítani arról a drága testről, a mely most már bizton ott fek­szik a viz alatt. Oh milyen kín az a bizonyosság! A telhetetlen gyilkos folyam nagy sokára visz- szaadta áldozatait. Ott fekszik az ifjú szép asszony az eltorzult ar- ezu menyasszonynyal egy ravatalon; egy rózsás jelen s egy rózsabimbós jövő pár óra alatt gyászos múlttá alakítva, törve . . . A két koporsón helyezett koszorúk érthetően jel­zik, mennyire és hányán szerették őket, s a lecsiig- gesztett fők fölött lassan lebbenő fekete fátyol meg azt jelenti, mennyi bánat maradt az élőkre ! Bölcs dolog az, hogy a gyermek nem kap gyász- 1 fátyolt. Az fájna még az elköltözött anyának legke­servesebben, ha a mit sem sejtő gyermek ártatlan kedélye valamely vig perezében játszani kezdne e szent symbolummal! nos, csizmadia mester. Úgy látszik ez az ur megunta a nevét s a csizma készítésnél könyebb mesterségre és rablásra adta magát; a mi ugyan nem valami is­tenes dolog, s még hozzá börtönt is szerez a rablás mesterségét űzőknek. Vájjon fog e okulni saját kárán Istenes János uram? s vissza fog-e térni a kapta­fához V = Helyre igazi t ás. Lapunk múlt számában a lőházi augusztus 26-iki rögtönzött mulatságról szóló tudósításunkban a tánezosnők közül a szedő elné­zése folytán kimaradtak Ve 1z er Anna s Kalmár Margit urhölgyek. = A setatérzene jövő csütörtökön elmarad, a mennyiben a Kisasszony napi és Mária névnapi mulatságok közé esik, s csak jövő héten fog a lő- házban megtartatni. = Mária név napján a lőházban dij tekézés lesz, 3 kitűzött értékes jutalommal. = A féltékeny csizmadia. Az elmúlt hé­ten történt. Szép ragyogó holdvilágos est világította, meg a barátok terét, midőn egyik csizmadia meste­rünk féltékenységi bosszúval, no meg egy kis hegy- nedűvel is telve hazafelé bandukolt. Benyitva szo­bájába Othellói páthoszszal kelté fél az ágyból fele­ségét, ki bizonyára érezve bűnös voltát, készséggel fel is kelt s oda tartá hátát a korbács ütéseknek, melyeket féfje rámért. Az ütések azonban egyre szaporodván, s ily nagy mérvű büntetésre a feleség sem lévén elkészülve, jajgatásban tört ki, s mire a szomszéd lakók összefutottak már 44 korbács ütésnek helyét viselé magán a szerelmes menyecske. A kapi­tányság előtt azonban szépen megbékéltek, a férj megelégedett a hűtlenségét töredelmesen bevalló me­nyecske büntetésével, ki szintén nem óhajtá férje megbüntetését. Szép egyetértésben karon fogva sé­táltak haza, s mi több, a menyecske egész diadallal vitte kezében a korbácsot. Hja, nagy úr a szerelem ! = A lengyelek fogadtatására a mai hajnali vo­nattal Bakk Domonkos fegyintézeti tanító, Hatvanba utazott s következő két nyelvű üdvözlő jegyeket fog a lengyelek közt a vácziak nevében szétosztani. Nos saints cordiales aux Polonais á nos hötes sympathi- ques compatriotes des grands héros á nos rangs de 1848. Vivat! Vácz, le 6 eme sept. 1885. Les citoyens de Vácz. — Szives üdvözletünket a lengyeleknek a mi rokonszenves vendégeinknek az 1848-iki mellettünk küzdött nagy hősök honfitársainak. Éljenek! Vácz, 1885. szeptember 6-án. A vácziak. = A löliázbaii múlt csütörtökön ismét kedé­lyes mulatságot rögtönzött a fiatalság, a sétatér ze­ne czime alatt. A táncz vigan folyt mintegy éjfél utáni két óráig. A tánezosnők közt voltak : Ádám Miczike, Inczédy Irma, Pencz Laura, Króntaller Erzsiké, Roth Berta és Klementin, Vadkerty nővé­rek, Velzer Anna, Hollmann nővérek, Schuster Irma, Hornyánszkv nővérek. Továbbá: Ádám Rezsőné, Inczédy Sománé, özv. Pencz Ferenczné, Króntallerné, Vadkerty Mihályné, Benártk Lajosné, Torday Józsefi né, Dr. Kiss Józsefné, Tóth Lajosné, Vadkerty La­josné.- Ax őszi hadgyakorlatokra a helybeli VI. honvéd huszár ezred f. hó 7-én reggeli 6 órakor indul útnak Tatába. Sok szép sikert kívánunk derék honvédőinknek s hiszszük is hogy mint előző években, jelen alkalommal is kitüntetésben fognak részesülni. Tudnivaló. Egy aggasztó betegség, melyben számtalan osztály szenved. Ezen betegség jelentéktelen gyomorbajjal kezdődik, ha azon­ban elhanyagoltaik, kiterjed az egész testre, megtámadja a ve­séket, a májat, a mell mirigyeit, szóval az egész mirigy rend­szert, elannyira, hogy az általa meglepett valóban szomorú vég­zetnek van kitéve, mígnem végre a halál megmenti kínjaitól. Ezen betegséget igen gyakran más betegségekkel tévesztik össze, de ha az olvasó az alább következő kérdéseket intézi magához, Hagyjátok őt. Övé csak a jövő már. De a ti jövő­tökbe — ha még lesz, — végtelen hosszú árnyékot vet be egy gyászos múlt örök emlékezete, valahány­szor a mozdulatlan sírra gondoltok, pedig arra gyakran, — vagy a mozgó, hánykolódó sir mellett mentek el, annyi boldog élet közös sírja mellett, melyet Duna fogamnak nevez a nép, s én telhetetlen köztemetőnek, mert siri mélységei — mint a pók a zugolybeli háló alól — úgy leselkednek a csillogó csalóka hullám fátyol alól a botor halandó­kon, kiknek üdülést ígér és halált ad, s nem elégszik meg az ezerekkel, a kik utóbbit önkényt, kétségbe­esésből keresik habjaiban. Mennyivel jobb vagy ősi szikla fészek, ki a nap­sugárral és esővel, enyhe szellő és a zivatarral vá­logatás nélkül csókolódzol, Visegrád várnak rozzant, csorba váza ! Osztottál te is halált eleget. Ágyú tekéktől zúzott bordáiddal sok derék éltet temettél el te is, s kacsintásiddal — ha a lövések sortüzei sokszemü fejed pillantási voltak — hány vitéz lelket pörzsölttél „volt de nincs“-csé; de az a te öldöklésed nyílt, csata volt, bátor vitézek óriási párviadala. Abban pedig — azt mondják — meghalni dicső ! Méltán tekintesz megvetéssel alá bűnös társadra, a kígyó Dunára, a mely mig tehetetlen dühvei marja szikla sarkad erényeidért, lépten-nyomon életet olto- gatva nyíltan s alattomban, száz meg száz gyanús tekervénynyel kigyózza át a fél világrészt, s még talán jól esik neki, ha a tenger sósvizét özvegyek és árvák könnyei savával megszaporithatja. Bűnös Duna, vízözön unokája ! Hitestársa gyilkos háborúknak! Szomorú társ dráma csinálóknak, de — mesterük ! Az ő általa kifacsart könnyük oly igazak és olyan keserűk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom