Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-08-09 / 32. szám

helyezett reményeknek; minek természetes oka az, hogy az önkénytes titulus nem jár „vitu- lussal.“

S mert úgy értesülünk, hogy a m, kir. fegyintézet igazgatósága is csak' azért nem ereszti most tűzoltóit a városi közönség vagyonának megmentésére, mivel Saxlehner-féle affairt nem akar elérni, hát nem marad egyéb hátra, mint a Saxlehner és városi önkéntes tűzoltók közt korábban felmerült incidens kiegyenlitésére a ma ismét ülésező városi képviselő testületi közgyűlés figyelmét felhívni, s felkérni, hogy ezen konfliktust, mely a városi közönség vagyonbiztonságára nézve eredményeiben még veszélyessé is válhat, mielőbb elintézni tartsa feladatának.

Addig is úgy Saxlehnertől, valamint a m. kir. fegyintézet igazgatójától nagyon szívesen vennők, hogyha a „kanapé“ proczeszszusoktól eltekintve, városunk vagyonmentésében tőlük ki- telhetőleg s a szükségesség esetében segédkezni el nem fogják mulasztani.

CSARNOK.

Mürégészeti kiállítás.

Országos kiállításunknak van egy szakcsoportja: a műrégészeti szakcsoport, mely nem a jelennek, hanem a különféle iparágak múltjának a művelődés- történelemnek van szentelve. És igen helyesen. Az ipar modern vívmányainak bemutatása alkalmával — amint ez az orsz. kiállításon látható — nem szabad megfeledkeznünk az iparágak törzsét tápláló gyökerekről sem, melyek a kultúra ősi rétegeibe fogózva, mai napig a felfrissítő életerőt ömlesztik a fiatal hajtásokba.

A műrégészeti kiállítás helyiségéül elejétől fogva a műcsarnok volt kijelölve. Azonban itt is, mint mindenütt, a bejelentések oly mértékben szaporodtak, hogy a műrégészeti csoport majdnem teljeseu kiszorult s csupán a hátulsó folyosót és két teremben kapott egy-egy szabadon álló szekrényt.

Mindenekelőtt a kő-, bronz, réz-, római- és népvándorláskori jellemző házi eszközökből és fegyverekből van itt egy nagybecsű gyűjtemény bemutatva a kolozsvári, győri, egri, pannonhalmi, pozsonyvárosi tátrai és nagyszebeni Bruckenthál múzeum, továbbá Ká 1 ó c z y Lajos, Eöny öky József és Csorna József régészeti kincseiből, melynél kiváló súly van fektetve az újabb leletekre, A várhelyen lelt mith- raeum nagybecsű domborműveiből egész sorozat van kiállítva, mely tárgyakat a hunyadmegyei történeti és régészeti társulat engedte át a csoport számára. Feltűnést kelteni vannak hivatva a Téglás Gábor derék búvárunk által kiállított ősrégi dák bányászati eszközök és lámpák, melyeket kitartó kutatás utján szerzett és mentett meg az enyészettől.

A középkorra menve át, a jobboldali folyosó végére egy teljesen felszerelt XV. századbeli magyar szárnyas oltár van felállítva, melyet Szepes-Szom- batról C s á s z k a György püspök kölcsönzött oda,

fölhangzik a természet urához egy folyton ismétlődő: Te Deum. Az ég felé törő örökzöld fenyőszálak képezik a templom legszebb díszítését. A kék égbolt, ennek a templomnak is merész ivü boltozata, melyet nappal ragyogó nap, éjjel a sápadt hold s tündöklő csillagok világítanak meg.

Egy czirbolya-fenyőágat törtem az utón emlékül s némán ballagtunk odább. Elhagyva a „Tűzkő“-t is, mindinkább meredekebben vitt az ut, illetőleg járatlan utakon haladtunk, inkább mászkáltunk mindig fölebb s fölebb hágva. Megritkult levegő tágította a tüdőt s emelkedett a szív a természeti látványosá- goktól, melyeknek én oly nagy kedvelője vagyok.

Látszik már az Ót-tó egyik nagyobb lefolyása, mely magas sziklafalról hull alá. Meredek útjában bömbölő hangokat hallat a vad patak, melyre csenddel figyel az egész környék. Mintha csak maga a kristály-tiszta viz is sajnálná, hogy most már a magasból, a tiszta légkörből lehullva, az iszap felé kell venni útját.

Innét a tófal tetejére körülbelül 45 fokos emelkedéssel, vad sem járta utón juthat az, kinek léptei elég biztosak, hogy a kőgörgetegen, tehát mozgó kődarabok labirintján keresztül felhatolhasson. Nem egy kirándulót láttunk e helyen visszatérni, mielőtt czélt érhetett volna, s láthatta volna az Öt tót. Az izmok tulfeszitése következtében összecsuklódnak a térdek, a láb el kezd reszketni, s fölmondja a szolgálatot. A lépések bizonytalanokká lesznek s a mikor az egyik biztosabb támpontu kődarabra akarunk felhágni vagy arról lelépni, bizonyára a mellette levő lazán állóra teszszük lábunkat. Elcsúszás, leesés még a kisebb bajok közé tartozik.

A derült eget elburkolták a fel legek s mi ezek hazájában, ezek vándorutain, hol. madár nem száll, botorkáltunk, alig látva magunk előtt néhány arasznyira. Hideg szél sivitott mellettünk, kísérteties danát zúgva. Egy kietlen kőpuszta volt ez, egy-egy fékevesztett zivatar kellett hozzá, hogy ide sodorja azokat a nagy darabokban lábaink alatt heverő gránitköveket, melyek itt utunkat állják.

felszerelését pedig dr. C z o b o r az ország különböző vidékeiről gyűjtötte össze. A bronz gyertyatartóktól (Könyöky József Pozsony) és lámpától (pozsonyi muzeum,) kezdve le az oltárcsengetyűig (szombathelyi muzeum és dr. Czobor Béla) a szerelvények lehetőleg mind ugyanazon egy styl és korszak alkotásai. Az oltár lépcsőzetét régi gobelinek (lőcsei és Oltványi-féle) és keleti szőnyegek (Nagydisznódról és Szepesvárról fedik.

A mellette lévő üvegszekrényekben a középkori egyházi készletek fejlődéseinek története van bemutatva. Jellemző példányokban van feltütve a kehely, ciborium, útmutató, gyertyatartók, tömjénezők, na- viculák, pacificálék, aquamanilék, ereklyatartók, por- tatilék és oltárcsengettyük s egyéb egyházi ötvösművek korszakainak fejlődése, melyhez az anyagot Pannonhalma, Győr, Kolozsvár Nagy-Disznód, a budapesti stb. szolgáltatták.

Az ötvösművek mellett súly van fektetve a templomi paramentumokra és műhimzésekre is. A pannonhalmi főapátság kincsei között őrizett „casula sancti Stephani“ byssns, előmintája mellett, mely külön teremben üveg alatt van kiállítva, még számos középkori casula és pluvialé látható a kolozsvári piáristák templomából, a kassai dóm készleteiből, Győr és a Szepesség valamint más egyházmegyék szerelményeiből le egészen a Gyulafehérvárott őrzött Báthori András bibornok (1598) casulája, plu viáléáig.

A középkori háztartási eszközök egy része, mint vasalók, ostyasütő vasak, rézedények, valamint a gazdákat leginkább érdeklőleg régibb pozsonyi mérő, (1551-ből, a pozsony városi múzeumból) ideiglenesen szintén itt vannak elhelyezve.

Páratlan szépségű, magyar gyártású majolika edények láthatók az egyik szekrényben, melyhez gróf Lázár Jenő, dr. Buzinkay Gyula, Fischer Vilmos Kolozsvárról, az egri lyceum, Pannonhalma, a pozsonyi és győri múzeumok járultak kiváló példányokkal. Igen sok a datált példány, melyek az amaleuröknek fognak támpontokul szolgálni.

Végül itt vannak elhelyezve a kiállítás legbecsesebb tárgyai, a fruska-górai görög-keleti kolostorok mesés értékű egyházi paramenlumai, hímzései, arany és ezüst ötvös müvei, — köztük 9 drb korona, — s egyéb készletei.

A kiállítás másik része számára, mely a különféle sirleleteket feltalálási állapotukban, továbbá a XVI. és XVII. század polgári bútorzatát és felszerelését mutatja be az orsz. bizottság a hangverseny-terem emeleti helyiségeit engedte át, hol ezen kívül dr. Török Aurél egyetemi tanárnak antropológiai múzeuma van elhelyezve. A kiállítás második csoportjában, foglalnak helyet a régészeti irodalom termékei is, nevezetesen a műemlékek, akadémiai, archae- logiai bizottságok hivatalos felvételei és rajzai, a restauraczionális költségek, a magyar nemzeti és iparművészeti múzeumnak kiadványai s a hazai régészek magán kiadványai s egyéb irodalmi vállalataik.

Amphitrion.

Városi és vidéki hírek.

= Ujj mise. Folyó hó 15-én, Nagy-Boldogasz- szony napján mutatja be a kegyesrendiek templomában első szent mise áldozatját a Mindenhatónak M é- s zár os Ferencz, kegyes-tanitórendi áldozó pap.

= Priiniczia. A múlt vasárnap lélekemelő ünnepélynek voltunk tanúi. Egy fiatal levita, R é- v é s z István, tartotta a felső-városi plébánia templomban első miséjét. Az ünnepély magasztosságát nagyban emelte a szabatossággal és igazán miivészetA siirü felhő csak hamar tova repült a szél sebes szárnyain. A szél is elcsendesült s a mogorva hegyvidék kiderült, de a nap láng arcza nem melegített s csak a hó fedte tetők hideg lehelletét éreztük már ezután.

Visszanéztünk. Mélyen feküdt alattunk a völgy, melyből lassan bár, de felvergődtünk, Istent kisértő utakon. Szédülés fogja el a főt, ha letekintünk; ott távol alant macskáknak látszik a tehéncsorda s me- seszerii törpének a pásztor.

A lomniczi és jégvölgyi csúcs között voltunk, 2000 méternél is valamivel magasabban. Jobbról-bal- ról a Kárpátok ürgéinek, a morgáknak fütyülése hangzott félénk. Széles hómezők terültek el szemeink előtt, s ott, hol elpusztult a hó, és kizöldült a fű, ritka szép ranunkulusok mosolyogtak felénk. Ez egy másik nyári kép volt, a tél keretében.

Az Öt tó fensikján voltunk. Az úgy nevezett „Közép-orom“, égtartó, idomtalan vastag toronyként állt előttünk, őrt állani látszott itt, hogy azokból a szépségekből, melyeket itt is pazar bőségben összehalmozni látszott a természet, ne vigyen el senki semmit.

A tavakat nyár közepén is vastag jégpánczél boritá, mely vasvégü botjaink erős ütéseit is könnyedén pattantá vissza.

A szél ismét lábra kap. Mutatta uralmát az ő birodalmában. Gondosan gomboltuk össze felöltőinket s a terhétől megszabadult vezető, heves kézmozdulatokkal magyarázott meg mindent. De a szél hirtelen kapkodja el szavait, mintha csak féltékeny lett volna országának szépségeire. Nem tűrte, hogy ezeket más is dicsérje.

Lábaink egy helyre szegeződtek, mi közben meg- illetődve néztünk szét magunk körül. Beszélt maga a természet.

Előttünk meredezett a lomniczi csúcs, melyet sok időig tartottak a Kárpátok legmagasabb ormának. Most, hogy dicsőségét, néhány méter különbség végett, a gerlachfalví csúcsnak volt kénytelen átadni, sziklatymege megkövesült fájdalmát latszik előtűntél előadott Vocelka-féle mise, a melyet az uj misés jóbarátai énekeltek. A manuductori tisztet dr. Virter Lajos prépost-kanonok viselte, akinek vendég- szerető házánál délben a segédkező papok fényesen megvendégeltelek. Este szépszámú és válogatott közönség gyűlt össze a primiczians anyjának házánál, a hol az estét a legkellemesebben töltötték el. Természetes, hogy a pohár-köszöntőkben nem szenvedtünk hiányt. A köszöntők sorát dr. Virter Lajos ur nyitotta meg. Utánna fölemelkedett az uj misés s lelket meginditóan szólott, ecsetelvén Sipos István ur és neje városszerte ismert jótékonyságát. Szólották még: dr. Freysinger Lajos, Hegyi Antal, Kazaly Imre, Korpás Pál és Trümmer Ferencz. A kedélyes mulatság benyulott a késő éjbe.

— A* országos muiikakiállitásou özvegy Csányi Lajosné könyvkötő üzletében alkalmazva lévő Erényi József könyvkötő segéd „kitűnő munka és jó ízléséért“ az arany oklevél és két darab a r a n y-nyal tüntettetett ki. — Szolgáljon ezen kitüntetés buzdításul iparos segédeinknek !

= Az országos régészeti congressuson városunkat Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző s ifj. Varázséji Gusztáv tanácsos képviselték.

= Áthelyezés. A városunkban általános tisztelet-, becsülés- és népszerűségnek örvendő főorvosprior, Bokor Klarencz az irgalmas-rend főnöke által Budára helyeztetett át. Midőn az évek hosszú során át mindenki irányában tanúsított lelkiismere- tes gyógykezelésének elvesztése fölött sajnálkozunk : eSyúHal szívből örvendünk a valóban megérdemlett kitüntetésen! Bokor helyébe városunk fia, a 'fiatal és jeles képzettségű dr. S z e i 11 Szervácz tétetett.

= Tanár változás a főgymnáziumban. A kegyes-tanitó-rend kormánytanácsa a helybeli főgimnáziumtól áthelyezte Ferenczy Józsefet Nyit- rára, Kovács Pált Kolozsvárra és P a k o s Jánost Kecskemétre. Ezek helyét Lauch János Veszprémből, Járvás Mihály Debreczenből és Matter János Trencsénből fogják betölteni.

= Köszönet nyilvánítás. A f. év julius hó 1-én Rákospalotán „az országos lelenczházat létesítő egyesület“ javára rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme 167 írt 21 krt tesz ki. Fölülfizettek: özv. Per- czel Pálné 3 írt 50 kr., Molnár Juliska (Fóth) 50 kr., N. N. 1 frt. Alólirt b. elnökség kedves kötelességet végez akkor, midőn ezen fényes eredményért köszönetét fejezi ki azon ember barátoknak kik ezen eredményt elérni segítették, különösen a sajtónak mely e nemes czélt fölkarolva a közönség figyelmébe ajánlotta. Az összeg rendeltetési helyére küldetett. Kelt Rákospalotán, 1885. augusztus hó 1-én. Dr. Schiller Henrik b. elnök, diósvári Dióssy Kálmán b. titkár.

= Városi közgyűlés. Városi képviselő testületünk ma augusztus hó 9-én és következő napjain délután 3 órakor a városház tanácstermében közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Peitler Antal József vá- czi megyés püspök elhalálozására vonatkozó tanácsi előterjesztés alapján polgármesteri jelentés. — 2. A vásári sátorok felállítása iránt alkotott szabályrendelet tárgyában megyei alispáni végzés. — 3. A m. kir. közvetítő intézetté átalakított volt prófuntház kihelyezésére a város által átengedett térségre vonatkozólag m. é. 99 k. gy. sz. a. hozott határozatot jóváhagyó megyehatósági végzés. — 4. A városi aljegyzői állás betöltése iránti pályázati eredmény tárgyában tanácsi előterjesztés. — 5. A f. év augusztus 6 án az alvárosban történt tűzesetről tanácsi előterjesztés.

= Rablótámadás. Vakmerő rablótámadásról értesítik lapunkat. A múlt éjek egyikén — Írja letetni. Mintha csak arra intene kopasz ősz feje : igy múlik el mindennek a dicsősége. S valóban! létezett is egykor, mikor még a Kárpátok is magas vastag jéghegyeket hordtak erős hátukon. A glecser-alapo- kat, minél ismertebb lesz a magas Tátra, mindinkább fedezik fel a természetbúvárok, tudósok.

Az idő vasfogának még a gránit-bérczek sem állhatnak ellent. Mint rongyot a gyermek, úgy szak- gatják a szilieket évezredek. Mi fent volt, alantra kerül. A hegyek égtartó ormaiból kavics s fövény- szem lesz tengerek mélységes fenekén. így múlik el csakugyan a világnak is dicsősége, mint azt a lomniczi rcsúcs is hirdeti.

Éhesek voltunk mint Dante farkasa. Reggel óta 1000 méternél is magasabbra emelkedtünk saját alkalmatosságunkon. Az apostolok lovai is fáradtak voltak nagyon. Fáztunk. Téli bunda kellett volna ide, fenevadak bőréből, jó meleg béléssel, nem pedig a mi könnyű, szélkergető ruháink. Melegítő szeszre lett volna szükségünk, mely belülről ellensúlyozta volna a külső hideget, de nem volt. A lelkünk is fázott.

Búcsút vettünk tehát csak hamar a befagyott tavaktól. Nem lesz már e nyárnak oly meleg sugara, hogy a vastag jégpánczélt felolvaszthassa.

Gondoltuk, a gyorsabb lemenetnél majd kimelegszünk ; csalódtunk. A kőgörgetegen csak igen lassan ereszkedhettünk le, mert nagyon óvatosan kellett lépegetni s a lábunk alatt el-elcsuszamló kövek minduntalan leeséssel fenyegettek ; a szél is kergetett hátulról. Szegény jó vezetőnk alig győzte veregetni tenyerével hátunkat, hogy egy kissé kimelegitsen bennünket.

Hogy az ilyen helyen mindig nehezebb a lejo- vet, mint a felmenet, azt bár könnyen tudhatjuk a tapasztalásból, de azért még sem szoktuk elhinni s előre meggondolni. A turista jelszava: „csak előre“ s ez igv van jól. — Ki mindig csak a baj s nehézségekre gondol, mely érhetné, akkor legjobb, maradjon bon a kályha mellett. — Nekem az Öt-tó látása azért maradt emlékezetes, mert igy svájezi túrjaimban