Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-07-26 / 30. szám

tálán benső részvétem a veszteség alkalmából, mely a megyét érte. Schlauch szatmári püspök.“ — Gr. Szapáry megyénk főispánja Réty Ignácz polgármeste- rünkhez intézett sürgönyben tolmácsolta részvétét a káptalannak. = A püspök hült tetemeinek beszentelését tegnap este végezte Nészveda István felszentelt püs­pök. s a testnek a koporsóba tétele után a káptalan, a koporsó mellett végezte a halotti zsolozsmákat. Ma egész nap kettesével fognak felváltva a növen­dék papok és szerzetesek imádkozni a ravatal mellett. A temetést valószínűleg P au er János szé­kesfehérvári püspök fogja végezni. A pécsi káptalan, melynek a boldogult egykor tagja volt két tagú kül­döttséggel lesz képviselve a temetésen. — A ravatal a püspöki palota nagy termében van felállítva az „entre prise des pompes funebres“ által, s innen fog a koporsó a székesegyházba vi­tetni, a hol a gyászmisék után a sírboltban fog el­helyeztetni. = A temetésen a megyei papságon kívül, városunk hatóságai, képviselő testületé, az összes ipartársulatok, testületek, a dalkör stb. zászló alatt fognak megjelenni. = A református egjliá* püspökünk elha­lálozása alkalmából meghuzatta a harangokat s a templom tornyára felhuzatta a gyászlobogót. — Püspöki íemetés már nem volt városunk­ban 1817 óta, a mikor Kámánházy László püspököt temették a székesegyház sírboltjába, kívüle még két püspök temettetett oda úgymint miháldi S p 1 é n y i Ferencz 1795-ben és gróf A 11 h a n n Mihály 1734-ben. Peitler Antal lesz a negyedik püspök, ki a székesegyház sírboltjában tétetik örök nyugalomra. = Halálozás. Vetési Torday István mol­nár iparosunk f. hó 25-én elhunyt, temetése f. hó 26- án d. u. 3 órakor lesz. = A löliáz múlt vasárnap czitera hangver­senynyel egybekötött tánczmulatsága meglehetősen sikerült; közönség nem volt épen fölös számmal, de volt annyi, hogy a négyeseket 40 pár tánczolta s igy a mulatság csak félig sikerültnek mondható, mert közönségünk, tekintve a czélt, lőegyletíinket, nagyobb érdeklődést tanúsíthatott volna e mulatság iránt. A czitera hangverseny minden egyes darabja tetszéssel találkozott de kiválólag Sturm Ferencz úr játéka nyert legtöbb tapsot. A hangverseny utáni tánezban részt vettek: Albrecht nővérek, Rogner Mariska, Klauzál Anna, Sturm Mária (Bpestről), Reittinger Ida (BécsbőO, Markus Anna (Selmeczről), s a következő vácziak : Inczédy Irma, Pencz Laura, Vadkerty Katicza és Irma, Regele Gizella, Plauka Luiza, Regele Sarolta, Otto Riczi, Csillon Olga, Krontaller Erzsi, Leitner Irma, Ernyey Ida, Velzer Anna, Beniczky Matild, Boharcsik Anna. Palkovics alezredesné, Dr. Freysinger Lajosné. Dr. Csányi Já- nosné, Velzer Lajosné, Vadkerty Lajosné, Pencz Ferenczné, Gottschall Pistáné, Bezdek Jánosné, Er­nyey Jánosné, Velzer Kálmánná, Pécs Sándorné, Alberty Ferenczné, Leitner Sándorné, Benkár Dé- nesné, Hanulik Józsefné, Regele Károlyné, Inczédy Sománé, Schmidt Jánosné, özv. Makayné, özv. Pencz- né, Vadkerty Mihályné, Mayer Sándorné, Özv. Kre­ga szereti megvágni a gépjén, az a másik meg nem bajlódik vele, inkább megfizeti a vágási dijt, 20 kraj- czárt öreg fontjáért. A keze olyan biztos volt az öregnek, hogy ritkán hiányzott a három marokból, a mit ő egy fontra szánt; a szemével eltalálta, hogy ez a három csomó dohány több egy fontnál, ez a másik három meg kevesebb és csakugyan úgy volt. Csak mosolygott, mikor a káplán ur utána mérte ; rendesen vissza kellett tennie, mert több volt a ren­des mértéknél. Nem csalt ő meg soha senkit, sokat adott a becsületre. Különösen a Nyéki fiskális volt megelégedve Franyó bácsival. Mindig adott neki az áron fölül egy kis fáradság dijt, a mi nagyon jól esett az öreg­nek. ügy is nézte, hogy a szine-java jusson mindig a fiskális urnák. Ma is fölment hozzá, még volt az ő számára vagy öt fontja, finom nagykátai. A fiskális ur örö­mében 50 krajczárral adott többet az illendő árnál, oly szép rózsaszínű, tiszta leveleket vitt a Franyó bácsi. Mindjárt össze is vágatott vele egy két leve­let s az izét is kitűnőnek találta. Már éppen a má­sik szobába indult a fiskális ur, mikor Franyó bácsi nagy köhécselés közt eléje állott s alázatosan kérte egy pár szóra, mivel hogy nagy az ő baja, ha sege­delmére lenne a tekintetes ur. — Meghallgatom öreg, segítek is a baján jó szívvel ha lehet, — mondta a fiskális úr. — Csak az az én bajom, kérem igen szépen a tekintetes urat, hogy hát, a mint tetszik tudni, a múlt héten azokkal az ármányos finánczokkal össze­hozott a szerencsétlenség. Kitapasztalták, mikor éj­szaka egy szekérrel szállított a sógorom Kátáról, s még be sem pakoltuk a padlásra a széna közé, már felzörgették beteg feleségemet az ágyából, hogy nyissa ki az ajtót, mert különben rátörik. A szegény jámbor asszony megijedt, futott lélekszakadva, s éppen csak hogy a létráról leléphettünk, már a konyhában állott két finánez szuronyos puskával. Kitekintek az udvarra, hát csak úgy csillog a sok panganét a holdvilágnál. Mit tudunk tenni, szegény jámbor lelkek, bevallottul^ hogy a sógor egy kis dohányt szállított be, de nem sok az egész, csak úgy mulatóba hozott vagy tiz fontoeskát. Ennyi volt a kamrában, a siitőteknőben ; azt el is vitték ; annyi eszük nem volt, hogy a padlásra fölnéztek ,i volna, (Jt volt az öt mázsa dohány, a mit akkor nedics RudoJfné, Uhlig Edéné, Torday Józsefné, Dr. Kiss Józsefné, Hufnagel Józsefné, özv. Laukóné, Csillon Izidorné, Rassovszky Mihályné, özv. Benicz- I kyné stb. A táncz éjfél után 2 órakor ért véget. = Elhalasztott primiczia. Révész István újonnan fölszentelt áldozár püspökünk közbejött el­halálozása folytán a mai nap helyett jövő vasárnapon fogja megtartani első miséjét a felső városi plébánia templomban. = ászlii!*. Nyéki Német Ede a váczi ügy­védek nestora tegnap f. hó 25-én délben elhunyt. Temetése hétfőn délután lesz. Béke hamvaira. = Az ág. evangélikus egyház püspökünk halála alkalmából, mindazon alkalommal midőn a kath. templomokban harangoznak az elhunytért, szin­tén meghúzatta a harangokat. — Az ize. egyház püspökünk halála alkal­mából gyászlobogót tűzetett az imaházra. = Az ujj>esti adóügyi jegyzőségre VFresmarty Károly volt felső-dabasi jegyző választatott meg. = Mluevezés. A m. kir. dohányjövedéki köz­ponti igazgatóság Schön Nándor díjas dohánybeváltó hivatali gyakornokot ideiglenes minőségben 6-od osz- lyu dohány beváltó hivatali tisztté nevezte ki. = A löliáz múlt heti mulatságának összes bevétele volt 120 frt 10 kr., kiadás 85 frt 23 kr., maradt tehát 34 frt 86 kr., melyhez adva a felülfizetéseket: Huber József úrtól 2 frt 20 kr, Fekete Ipoly űrt ól 1 frt az összes tiszta jövedelem: 37 frt 97 kr. — A nemeskeblü felüifizetők fogadják az egylet köszönetét. = A sétaterzene múlt csütörtökön, daczára a kedvezőtlen időnek eléggé látogatott volt, a nagy sörházi élelmes vendéglős, Nógell Sándor sátort is állított fel. melyben a közönség részére bor, sör és hideg ételek szolgáltattak ki. A rendezőség dicséretet érdemel a tér kitisztítása, az utak felöntöztetése s egyáltalában a közönség kényelméről való fáradozó gondoskodásáért. Reméljük, hogy közönségünk meg­fogja kedvelni e helyet s a sétatérzenéket nagy szám­mal fogja látogatni. = A sétatérzene jövő csütörtökön, kedvezőtlen idő esetén pedig szombaton fog megtartatnia „Varga park“-ban. A rendezőség ez úttal azzal fogja meg­lepni a hölgy közönséget, hogy minden egyes hölgy­nek kedvencz nótáját fogja eljátszatni Marczi bandá­jával. Aczél Béla ur már nagyban fáradozik azon. hogy minden hölgynek kedvencz nótáját megtudja. Ezúttal a hölgyek részére czukrászról is lesz gon­doskodva. = A legújabb polgári házasság. Ve-re b e s József uram nem hiába volt valamikor Verőcze községének főbírája, azután meg ingyen fiskálisa, hogy a legújabb polgári házasságot meg ne hono­síthatná az ő szülővárosában. Dej’szen nem oda Buda ! Gelányi Jánosné javakorbeli Özvegy asszony elég ingósággal bírt arra nézve, hogy az ingatlanait V e- rebes uramra íratta azon Ígéret után, hogy Vere­bes József uram azután majd véle polgári házas­ságra lép. El is mentek ők be Gyarmatra a királyi közjegyzőhöz, a kinek el is mondotta Gelányiné asszonyom, hogy a vagyonkáját Verebesre szeretné átíratni, mivel az majd őt el fogja venni. De miután a balassa-gyarmati közjegyző által készítendő szer­ződés nehézségekbe ütközött, olyan szerződést készí­tettek. mely szerint Verebes Gelányinétól a jószágot készpénzért megvette, melynek alapján az ingatlant magára Íratta. A felek ebbe is belenyugodtak. Hi­szen az asszony csak férjet akart. Verebes uram pe­dig csak az asszony „vagyonát.“ Verebesre ily formán megtörtént az átiratás, mely után Gelányiné asszonyomat meginvitálta a viczispánhoz, hogy ott fog majd megtörténni a „polgári házasság.“ Azonban a megyeházhoz megérkezve, a hajdú azon rövid határozattal küldötte el őket, hogy az alispán iír nincs otthon. — Több sem kellett Verebes uramnak ! Hazavitte „úgy“ az ő jövendőbeli „polgári utón szerzett“ feleségét és otthon szépen elverte magától szintén amúgy polgári utón... A megcsalatott asszony bement Váczra Reiser Béla ügyvédhez, ki a szükséges lépéseket megtévén, beadta a fenyitő feljelentést és a befejezett vizsgálat után a törvényszék a következőleg Ítélt: Verebes uramnak még nem szabad Magyarországon polgári házasságra lépni és mert ő ezt mégis tenni akarta, egy évi bör­tönre ítélte és miután e/en ténykedését csalásnak minősítette a közjegyzői okiratot érvénytelennek nyil­vánította. — Sajnáljuk Verebes uramat, hogy eme kísérletét nem Texasban tette, ott talán jobban sikerült volha neki a dolog! = A iiiuzciiin egylet részére újabban aján­dékoztak Kozáky Dániel ur Penczről egy régi vas­sarkantyút, Köves Károly ur egy római bronzérmet. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Varázséji Gusztáv. Kiadó: Mayer Sándor. Eladó ház. A fegyház átellenében fekvő 759. számú ház, melyben van az utczára 1 bolt és 2 szoba, konyha, az udvarra 2 szoba, továbbá 1 külön utczai lakás 2 szobával és konyhával, s a hozzájuk tartozó kam­rákkal, nagy udvar, kert és pincze. A ház jó kar­ban van és jó anyagból épült. Tiszta Ara 6000 forint. — Tudakozódni lehet Egreder József hagymakereskedőnél levél utján, Budapesten, Eskü­tér 20. szám. 1 — 4 8 Fontos minden idegszen- H 15-26 vedönek. A7. idegbajt csak villanyozás következtében lehet \.yf alaposan eltávolítani. Uj Inductió készülékeimnek (villa- V nyos gépecskék) melyek avatatlanok által szintén köny- dfe nyen kezelhetők, egy családnál sem kellene hiányoznia. Csúz. szaggatás, gyengeség, fog- és csúzos f'ejbetegsé- gek, főképen minden idegbaj az én Induction készü­ld lékemmel gyógyítható. Ára egy teljesen felszerelt ké- szüléknek kimerítő használati utasítással 8 frt o. é. Egyes-egyedül nálam és közvetlenül rendelhetők. Dr. i9| ISeeck F.-nél Triesztben 2. via Pondares 2 raktunk föl a sógorral. Mindjárt protokollumba vet­ték a nevünket, kérem alásari; a dohányt elvitték, törvényre adtak, tegnapelőtt kaptam meg a nagy pecsétet, hogy jelenjek meg holnap 10 órára. Azért fordultam a tekintetes úrhoz, hogy jobban tudja a törvényt, meg az urakkal is jobban tud beszélni, mint az ilyen magam fajtájú szegény öreg; ha el­jönne velem oda holnap reggel, talán csak nem bün­tetnének meg annyira. — Jól van öreg, ott leszek; de tudja, az ilyen dologban fogas a törvény, megbírságolják magát, talán még el is csukják ; nem az első eset, hogy csempészet miatt törvény elé állítják. — Hát azért szóltam a tekintetes urnák, majd csak elintézzük valahogy a dolgot; már ha meg is büntetnek, majd csak elviselem, ha már megtörtént a szerencsétlenség . . . A tekintetes járásbiró úr unott hangulatban volt, mikor másnap Franyó bácsi belépett hozzá a fiskálisával. Apró ügyes-bajos dolgokban ítélt, nem csoda, ha belefáradt. Gépiesen kereste ki az iratokat fölolvasta a tényállást, a finánezok vallomását, s a vizsgáló biró előtt adott beismerő vallomást, a sógor és más tanuk vallomását, a kik erősitik, hogy Fra­nyó bácsi üzletszerűig foglalkozik már évek óta a dohánycsempészettel. Az öreg csak a bő kaftánt húzta összébb min­den újabb tételnél. Még csak a bajuszát sem igazí­totta meg, pedig ugyancsak ártogatott a szája szélén. A szemét meg éppen nem vette le a járásbiró úr szép köves gyűrűjéről, a melyen oly szépen játszott az ablakon betörő napsugár. Tudta Franyó bácsi, hogy az ilyeneknek igy kell megesni a törvényes helyen, nem először állott a tekintetes törvényszék előtt, a hogy ő nevezte a járásbiró urat. Mikor bevégződött az olvasás, a járásbiró úr szemére hányta az öregnek, hogy ily állhatatosan szegi meg az ország törvényét és még másokat is csábit a törvény megszegésére. Franyó bácsi a fejé­vel intett, hogy biz ez igaz. De már az ellen han­gosan tiltakozott, mikor azt mondta a járásbiró úr, hogy mint hazafiúi kötelességeit nem teljesítő polgár büntetést érdemel, nemcsak mivel a törvényt szegi meg, hanem különösen azért is, mert megkárosítja az áHámot. — Néni ! tok. törvényszék, — tői t ki az öreg­ből az igazság — én szolgáltain az országot a muszka ellen, német ellen. Öregségemre csak fönn kell tartanom magamat meg a beteg feleségemet ! Még figurázott egy keveset a járásbiró úr, be­szélt, kérdezősködött, rázta a fejét, végre nagysokára kimondotta az Ítéletet, a mely szerint Franyó János váczi lakos, dohánycsempészet miatt száz forintnyi bírságra Ítéltetik. Az öreg csak nézett egy darabig, a hogy meg­hallotta a kemény Ítéletet. A kaftánon már nem volt mit összébb húzni, máskép még kilátszott volna a portéka, a nap is elbújt a felhők mögé, nem ját­szott már a járásbiró úr szép köves gyűrűjével. Az öreg nem tudta mihez fogjon hamarjában. Motyogott, motyogott egy darabig, nézett hol a bíróra, hol a fiskális úrra, hol a sárgaréz tintatar­tóra. A fejét szörnyen fájlalta az ítélet, aztán a fel­lebbezéssel nem tudott tisztába jönni, pedig a járás­biró úr váltig kérdezte: föllebbezi-e az ítéletet, vagy lefizeti a 100 forintot 8 nap alatt, különben végre­hajtás terhe alatt? — Száz forint, száz forint! — motyogta az öreg, zsíros kucsmáját szorongatva, mintegy önma­gához. — Csak azért ítéltem ily kevésre, mert látom, hogy szegény ember. Máskép több lett volna a bün­tetése. Az öreg végre elhatározta inagát, megszólalt, a kucsmáját a balkezébe fogta, jobbját meg magasra emelte, istent híva szavai tanújául. A várt föllebbe- zés helyett csak ennyit mondott egész ko noly arczczal: — Bizony, tekintetes törvényszék, szép pénz az a száz forint, a hol egy csomóban van ! A járásbiró úr, a fiskális meg a finánezok is nagyon eredetinek találták ezt a mondást s elnevet­ték magukat rajta. Hanem Franyó bácsi nem szólt többet egy árva szót sem. Miatta Ítélhetett a járás­biró úr exekúcziót, fogságot, akármit, az ö esze nem járt már az ő szobájában. Ennyit hallottam róla, de azt már elfelejtettem megkérdezni, hogy vájjon megvették-e azután Franyó bácsin a 100 forint bírságot, a mit megítélt a járás­biró úr? — Bajosan, mert azután is láttam a zöld kaftánt meg a báránybőr kucsmát rajta, már pedig azon kívül — tudtommal legalább — sem ingó, sem ingatlan vagyona nem volt a föld kerekségén. F - n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom