Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-24 / 8. szám
gos kívánalmát, mely más államokban már mint egyik óvszere az ipar hanyatlásának, régen elfogadtatott, nálunk is megkísérlem? A qualifica- tiónak főfeladata, hogy azon iparosnak a ki mesterségét kellően megtanulta, a megélhetést biztosítsa. Tehát létföltétele a hazai kézműipar fejlődésének és egyedüli védelem a már nagyon is elharapódzott kontárkodás ellen. Az iparos értekezlet érezvén ennek kiváló fontosságát egyhangúlag, kimondta azon kívánságát: hogy önálló ipart csak az űzhessen, a ki igazolni képes, hogy iparát tanulta, a ki nagykorú s mint segéd legalább három évig szakbavágó műhelyekben iparát tényleg gyakorolta. Az 1877. évi gyámsági törvény pedig, mely megengedi, hogy kiskorúak 18 éves korukban a gyámhatóság be- leegyezésével önállóan ipart űzhessenek, hatályon kívül helyezendő és 24 éven alúli egyéneknek csak indokolt és kivételes esetekben az iparhatóság engedélye alapján legyen megengedve az iparűzés. A kötelező társulás mintegy koronája az j iparfejlődésére szervezett védelemnek. De ennek oly módon való behozatala, mint azt a törvényjavaslat akarja, ismét czéltévesztett volna, mert az iparosoknak bizonyos érdekkörben való egyesülése már az által meghiusitta- tik. hogy valamely községben több ipartársulat is állhat fenn. Ezáltal az érdekek osztály érdekekké lesznek, nem tartható fenn azon általános érdek, mely az együtt élő iparosokat kell, hogy együvé fűzze. Jogos tehát az iparosoknak az értekezleten is hangoztatott ama kívánsága: hogy minden városban vagy községben a hol legalább 100 mesterséggel foglalkozó önálló | iparos van, ipartestület létesítendő, a hol pedig I 100-nál kevesebb az önálló mesterséggel foglal- j kozók száma, ott a keresk. s iparkamara véleménye és a kereskedelmi ministerium engedélye alapján ily testület létesíthető; egy-egy városban csak egy általános ipartestület létesítendő, melyben a különféle iparágak specialis szakosztályokat alkothatnak és e szakosztályokban esetleg iparáguk czéljainak előmozditására szolgáló alapokat kezelhetnek. Az állandó iparhatósági biztosi intézmény úgy határozandó meg, hogy az a testületek önkormányzati jogait semmiben se csorbíthassa meg s vexatorius czélzata ne lehessen. Kimondta az értekezlet a vásárügy rendezésére nézve is kívánságát, és pedig: hogy a vásárügynek a specialis viszonyok igényeihez képest való rendezésére, valamint a heti vásárokon a nem helyi iparosok részvételének és az árulási sorrendnek meghatározása érdekében hatalmaztassanak fel a törvényhatóságok szabályrendeletek megállapítására, melyekre nézve az illető ipartestületek véleménye meghallgatandó és melyek általában csak a földmivelés, „a szép Vilmácskánál majd folytatjuk !“ Ez a szép Vilmácska pedig senki más nem Tolt, mint a pinczérnő a „zöld koszorúban!“ Pedig nem is volt olyan nagyon „szép.“ Inkább kedves volt. Szép, gondozott fekete haja, minden erőltetés nélkül elsimítva. Fekete szemei a sugár szemöldek alatt érthetetlen változatokban ragyogtak boldog, — boldogtalanra. Orrocskája emlékeztet a párisi latin negyed rokonszenves grizettkéiére. Szája rendes metszésű, apró gyöngy alakú és színű fogakkal. Mindezen kedves „bijouterie“ egy gömbölyű, nevetős, teli arcz-keret közepén szabályos arányban van elosztva. Termete csinos, telt és mégis karcsú. Hány ilyen alakot látunk az életben! Hanem-hát ez az egy ; pinczérnő és igen kedves. Volt benne valami megmagyarázhatlan boszorkányság. A jogász-nép verseket irt bogár szemeiről, vonzó alakja bájiról. A „Riadó“ hetilap tüzesvérú szerkesztője, Plútó szikráihoz hasonlitá kacsintásait, melyek keresztül égetik a téli bundát is. Igaz volt. E fekete szempár villogása elől hiába gombolkozott be fiatal és öreg; úgy ki tudta belőle nézni a jókedvet, hogy nem igen gondolt a haza» menetelre.. Imádóknak nem is volt szűkében. S a szép Vilmácska csak hordta a sört, és árulta szivarjait egész zavartalan. Egyik asztalnál megunta a sohajtozó jogászt, ment a másikhoz. Ott már egy merész házas-kereskedő karcsú derekát akarja átölelni. Egyet fordul, s ott hagyja a faképnél. — ipar- és kereskedelmi ministerium jóváhagyása mellett léphetnek érvénybe. Végre a fegyencz ipar kérdésének végleges rendezésére nézve is nyilatkozott az értekezlet. Kimondták, hogy ezen határozataikat emlékirat alakjában a képviselőházhoz terjesztik föl és e fölterjesztést kinyomatják és a hazai ipartestületeknek oly kérelemmel küldik meg, hogy az abban foglalt kívánalmak érvényesítése érdekében kerületi országgyűlési képviselőiket külön kérjék föl. A báoskai út áljárás beszüntetése. Az országos közérdek czimén folyton terjeszkedő osztrák-magyar állam-vaspálya-társaság utóbbi időben azon gondolatra kapott, hogy az eredeti vasúti tervezet 2338/9 szelvényei között feltüntetett, a vasúton keresztül a bácskai szőlőkbe vezető, utátjárás beszüntetése a közérdek szempontjából okvetlen szükséges. (?) Az utátjárás beszüntetésének elrendelése végett kérvényt nyújt be pest-pilis-solt-kis-kun megyei törvényhatóság közigazgatási bizottságához. A közigazgatási bizottság az esetleges érdekellentétek barátságos utón leendő kiegyenlítése végett tárgyalást rendel s a helyszínére küldöttséget meneszt. A tárgyalás a helyszíni szemle megejtése után a váczi vasúti indóház váró termében február 21. napján meg is tartatott, határozat azonban nem hozatott. A biróságilag megállapított vasúti tervezettől eltérő ujabbi tervezet szerint a vasúti indóház udvara kibővittetnék, a régi vasút menet-irányában újabb sínek rakatnának le s ez által a gőzmozdony-menetek a szalmafedéllel tetőzött majorsági épülethez jóval közelebb hozatnának, az utátjárás teljesen megszüntettetnók, e helyett a gyalogok számára a vasút felett alkalmas magasságú vasszerkezetű hid emeltetnék, kocsik, szekerek, taligák s marhahajtás számára pedig a vasút bal oldalán meglevő mezei ut s ezzel egyenközüen a vasút jobb oldalán (a püspöki uradalom tulajdonát képező területen) egész a kosdi vámházig és vissza a jelenlegi átjáróig ut készíttetnék. Réty Ignácz polgármester a város közönsége képviseletében és Dr. Csányi János tanácsnok, mint a szomszéd birtokos-érdekeltség megbízottja a tárgyalás folyama alatt kijelentik, hogy sem a város közönsége, sem a szomszéd birtokos-érdekeltség nem idegenkedik a fenforgó érdekellentéteknek barátságos utón leendő kiegyenlítésétől, ha a vaspályatársaság a sértett magán jogok tulajdonosait méltányosan kártalanítani hajlandó ; minthogy azonban a vaspálya társaság kikül- j döttjei a sértett magánjogok kártalanítására felhatalmazással nem bírtak, az egyezség sikertelen maradt. Ez a helyzet jelenleg. Általánosan ismert dolog az, hogy az osztrák- J állam vaspálya társaság kapva-kap az alkalmon, hogy ! saját érdekében napról-napra több kedvezményt nyer- í jen ; de arra, hogy a közönség kényelméről jó szántából gondoskodjék, soha sincs eset. Hányszor nyilvá- i nult már a közóhaj, hogy Budapestről esti 11 óra ! tájban Váczra külön vonat járás rendszeresittessék, j hogy ez által a váczi színház-kedvelőknek a fővárosi színházak látogatása megkönnyittessék, meg nem hallgattatott. A várótermek világítása sem felel meg a 19. század követelményeinek. Az mindegy, azért egy tisztitatlan petroleum lámpa félig felsrófolt lámpabe- lénél több nem reskiroztatik a vácziak kényelmére. Az indóházon van három ajtó. Kettő egymással szemA harmadik helyen goromba élczet hall; s mint ha nem hallaná, a negyedikhez menekül, a hol az öreg urak űzik a pagátot. Ott sincs békessége. Az öreg szerelmes — egy kissé confidens. Mindenki többé-kevésbbé szerelmes is belé, de azonkívül hogy egymásra kölcsönösen gyanakodnak, senki sem tud a kis pinczérnöre rosszat mondani. Egyik másik pap ajándékot is ad, de különös kegygyei nem dicsekedhetik. A legszebb volt a dologban az, hogy az a sok tisztelője és imádója roppant fóltékenykedett egymásra. A kis Vilma minden lépésére ügyeltek. És ő csak hordta a sört változatlan vidámsággal ; csak néha vonulva meg az egyik sarokban, a hol egy idegen férfi szótlanul nézte hol a társaságot, hol a kis pinczérnőt. Egy két figyelmesebb, vagy tán féltékenyebb vendég sejtett valamit. Mintha látta volna azt a titokszerű változást a kis Vilmácska arczán, a mely ilyenkor valóban nemesebb, komolyabb jelleget adott a könnyelműség és jó kedv tüntetésével álczázott arczának. A két szép szikrázó szem levonta ostromütegeit, s a csillogó lidérczfény enyhe, bensőségteljes, mélyen bevilágló tükörlappá simult, s engedett belátni a szívig. Szinte látszott benne annak szilaj táncza, melynek ütemei után emelkedett, hullámzott a formás kebel. Egy-két kéretlen fürkésző könnyet is látott ilyenkor csillogni szép szemeiben; sőt úgy rémlett előttük, mintha két égő gyöngy futott volna szemétől ajkáig, s barázdát égetett volna arczán. „Csing! csing!“ „Tessék, még egy pohárral tetszik parancsolni ?“ s polka lépésekben, mosolylyal ajkán, egy dalt dudo* rászva, siet megfelelni a követelésnek. Emidé van szava, oda egy nézése, itt egy kézben. Egy meg ezek irányára derék szög alatt egy keskeny folyosó bejáratánál. Van léghuzam olyan, hogy a téli bundát is leveszi az utazóról. A léghuzam elhárÍT tására még sem gondol senki. Az úti málha feladása azon kis piaczon hajtatik végre, hová három ajtón keresztül orkán-szerüleg, tódul be a naszáli szél. A szállítmányok fel s leadásához vezető kocsi-utat feneketlen sár borítja. Ezen állapotok megmaradhatnak a régiben, hanem azért újabb kedvezmény el kellene a társulatnak. A közigazgatási bizottsághoz beadott kérvényében nagy bölcsen elhallgatja, hogy a tervezet keresztül viteléhez még az is szükséges volna, hogy a vasút jobb oldalára tervezett egyenközü ut területe idegen birtokra esik. Persze, mert ha ezt el nem hallgatná, akkor a tervezet keresztül vitele végett rendes kisajátítási eljárás megindítását lenne kénytelen kérni a közm. és közi. minisztériumnál. A mi aztán nehezebben menne és többe is kerülne. No meg akkor észre vehetnék, hogy az előleges engedély kikérése nélkül ujonan lerakott sínek a váczi püspöki uradalom szal- maíedelü majorsági épületétől csak 10 öluyire esnének, holott a törvény szerint azoknak legalább 40 öl- nyi sugár távlatba kellene esniök. A bácskai helyekről lerohanó vizek — záporok alkalmával — a vasút töltésnél megakadnak és a laposon elterülő szántóföldeket s utakat elborítván, heteken keresztül áztatják s iszapolják. Oka ennek az, hogy az 18412/43. évben keresztül vitt kisajátítás alkalmával nem gondoltak arra, hogy a vizeknek levezetésére kellő számú és kellő nagyságú hidak építtessenek. Negyvenkét esztendő tapasztalata roszalja az öregek mulasztását, de ma már a vaspálya társaság nem kötelezhető uj hidak építésére. Ily körülmények között, ha az átjárás be- szüntettetnék, a vasút baloldalán elterülő lapályon keresztül vezető egyenközü ut a mostani niveun hasz- navahetlen lenne, mert a föld és szőlőbirtokokhoz vezető öt öles széles utón közlekedő kocsi forgalom a viz alatt álló amúgy is mélyen fekvő utat teljesen felszántaná. Gondolja meg ugyan azért dolgát a vasút társaság, mert ezen utat 540 méter hosszúságban s öt öl szélességben P5 méter magasságra kellene fel - tölteniük, hogy az ut a vízből kiálljon, s azon felül legalább 5 méter szélességben kőből kiépiteniök, hogy állandó maradjon. Minthogy pedig az évenkint beálló esőzések alkalmával ide rohanó vizek az utat gyakran megrongálnák, a város pedig annak helyreállításával járó költségek viselésére nem kötelezhető, — a vasút társaság tartoznék az egész útvonal fentartásáról gondoskodni. E mellé, hogy a viz lefutására csak a mostani alkalom is fentartassék, az ut két szélén és közepén szilárd anyagból készült hid lenne szükséges. Keskeny vashid meg nem felel a forgalom igényeinek ; mert hogy a teherrel megrakott gyalog utas a hid egyik végén kénytelenittessék addig várni, mig az ellenkező irányból jövő utas a hídon keresztül jön, arra az érdekelt birtokosság a vasút kényelme kedvéért nem kötelezhető. Oly szűk vas híddal, mint amilyen a rákos-palotai, meg nem elégedhetnénk ; annál szélesebb vashid felállítása pedig több költségbe kerül, mint a kártalanítandó birtokosok követelése. A vasút baloldalán elvonuló út-részlet hogy a forgalom igényeinek megfelelő legyen, 5 öl szélességben hasítandó ki; ez esetben pedig legaláab három öl széles terület a szomszédtulajdonos birtokából lenne kisajátítandó. És ha ez mind megtörténnék is, — az 18*2/4S évben a kisajátító bíróság által jogérvényesen megítélt , szorítás, amott meg egy mosoly. Szóval mintha nem is tudna szomorú is lenni. III. Ha már egyszer itt a farsang, nem vehetjük rósz néven Koszorús uramtól, hogy ő is spekulál. Bált hirdet a jövő vasárnapra ; még pedig ál- arczos bált. Persze nem a hőte-volee számára; hanem a vendégeinek. Természetesen nők nem záratnak ki. Hogy is lehetne nők nélkül hálózni. Ezt igen jól tudta Koszorús uram. Folytak az előkészületek. A férjek elmondják odahaza nejeiknek, hogy bál lesz a „zöld koszorúban ;“ de biz az nem tisztességes asszonyoknak való. ók, a férfiak is csak megnézni mennek, s rögtön haza jönnek. A nők tiltakoznak az ilyen álarczos bál ellen, s hogy férjeik előtt nem kelnek ki nyíltan, csak annak köszönhető, hogy titokban a bosszú édes érzetével gondolnak a meglepetésre, ha férjem uramékat a szép- kis boszorkány (igy hívták maguk között a kis Vilmát) karjai között vagy csak bűvkörébe' , rajta-csip- hetik egy kis hűtlenségen. Az ifjúság titokban tartja, minő alakban fog megjelenni, hogy végre lesetlenül juthasson a kis pinczérnő közelébe, avagy felismerhetleuül leskelődhessék léptei után. Nagy nap lesz az. Akkor okvetlenül kisül, kit szeret hát igazán a kis Vilma ! ? Szombat este szokatlan élénkség uralkodott a „zöld koszorúban.“ A nagy nap ezen előestélyén mindenki szomjas volt, s különösen forgolódtak a kis pinczérnő körül. Egyik a másik után súgta meg, minő álarczbau jő.
