Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-08-17 / 34. szám

és 300 lóval. — Szabadságolt állományú tiszt 8 idéztetett be, azok közül csupán kettő vonult be : Zubo- vics Román és Pongrácz János szab. áll. hadnagy urak — a többi különböző indokoknál fogva felmentését kérelmezte. A tiszti biány pótlása tekintetéből — a központi lovas iskolában levő tanár Balta Béla főhadnagy az őszi gyakorlatok tartamára ide beosztatott — a még hiányzó tisztek a nagy gyakorlatok tartamára felsőbb rendelet folytán más ezredek állományából fog pótoltatni.

= Megszökött Hírlapíró. Miller Károly állítólag egy budapesti revolver lap szerkesztője többféle csalás, sikkasztás és okirathamisitás miatt Budapestről nejével Váczra szökött, de itt gyanús magaviseletük folytán letartóztattak s tett vallomásuk alapján a járásbíróságnak átadattak.

Vidéki hírek.

= Halálozás. Tahy Lajos Pestmegye pesti felső járásának segédszolgabirája, akit csak a múlt hóban megtartott közgyűlés alkalmával választott meg a megye segédszolgabiróvá f. hó 3-án élte 21. évében Gombán meghalt. Temetésén, mely 5 én reggeli 10 órakor ment végbe, a megyei [központi tisztikar testületileg vett részt. Az elhunyt unoka öcscse volt Tahy István megyei t. főjegyzőnek. ^

= A ráHos-palotai tanítónak Kácz Ee- rencznek, ki a községi elöljárósággal folytonos czivó- dásban élt, a megye közigazgatási bizottságainak átiratára, a váczi püspöki szentszék a megejtett vizsgá- i lat alapján rosszalását fejezte ki s öt a jövőben hasonló eljárástól eltiltotta.

= Újpesten Zamecsnik Tamás pékmestertől 170 frtot loptak el és ezért beleugrott a Dunába, de még ideje korán kifogták.

= A Pesmegyei lótenyésztési hizotí- ság Kovásznay Zsigmond elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát az orsz. kiállításon való részvételre vonatkozó intézkedések megtétele képezte. Iiosz- szasabb vita tárgyául szolgált az a kérdés, vájjon a lótenyésztési bizottság külön kollektiv lókiállitással vegyen-e részt a kiállításon, vagy pedig az egyes gazdák állítsák ki az arravaló anyagot ? E kérdésben végleg nem döntöttek, hanem elhatározták, hogy előbb a ménes tulajdonosokat s a járási szolgabirák utján a mezőgazdákat felfogják szólitani, jelentsék be a kiállítandó anyagot. Ha azután az eredmény kedvező lesz, akkor csoportos kiállítást rendeznek. Azt azonban már kimondották határozatilag, hogy a kisebb mezőgazdák helyett a térdijakat és egyébb költségeket a lótenyésztési bizottság tagjai viselik. A szolgabirák egyszersmind fel fognak kéretni, hogy a járásból azokat az egyéneket, kiket a kiállítás rendezésére alkalmasaknak vélnek, tudassák az elnökséggel. Ki fognak állítani könnyű hátas- és nehezebb igás lovakat s kocsiban és nyeregben jól idomított lovakat, kiállításra csak kifejlett lovak küldhetők fel. Végül egy rendező bizottságot alakítottak, melynek elnöke Szapáry István gróf, alelnöke Kovásznay Zsigmond.

Vegyes hírek.

= Az állatkertijén minden intézkedések megtétettek arra: Hogy a Szt-István napi országos ünnep alkalmából a fővárosba ránduló vidéki közönség azon idejét, a melyet az állatkert megtekintésére fordít, élvezettel tölthesse el. Az ez év folyamán nagyobb számban beszerzett ritkább és értékesebb állatokhoz nehány érdekes példányt legutóbb az állatkertben tartózkodott Szingáloktól is átvett az igazgatóság. Kilátás van arra is, hogy a fővárosi közönség által any- nyira csodált és kedvelt Spelterini is befogja magát mutatni a közönségnek. Olvasóink közül azok, a kik az országos ünnepre felrándulnak a fővárosba, bizonyára nem mulasztják el megtekinteni az állatkertet.

Irodalom és zene.

= Mdasdi, Zrínyi és Fraiigepáu a, vérpadon 1G71. czimmel Lieszkovszky József egy hazafias irányú müvet adott ki, melyet melegen ajánlunk minden olvasónk figyelmébe. Kapható 1 írtért, kötve 1 frt 80 krért szerzőnél, Bpest akadémia utcza 10 sz. vagy bármely könyvkereskedésben.

= Az iíHami ipartanodat értesítője az 1883-84-ik tanévről megjelent s 2í>l lapon érdekes képét adja az intézet évi működésének, különös figyelmet érdemelnek az egyes szaktanároknak az országban tett útjaikról szóló tanulmányi jelentései. Az egész jelentés tanúságot tesz arról, hogy az intézet hézagot pótol, 8 sokat tesz iparunk fejlesztésére a szakszerű iparosok kiképzése által.

= Az „Ország-Világ“ XYI-ik füzete kővetkező érdekes tartalommal jelent meg: Bartay Ede. (Arczképpel). Nagy Istvántól. — A havasok királynője. Történeti regény. P. Szathmári Károlytól. — Zajos napokban. Költemény. Prém Józseftől. — A fehér rózsás leány. Elbeszélés. Balázs Sándortól. — Az ábránd utjai. Elbeszélés. Majthényi Flórától. — Likava vára Liptómegyé- ben. (Képpel) Három rózsa. Költemény. Szakáll Istvántól. — Diderot emléke. (Képpel). — Az eső Indiában. — Falun. Költemény. (Képpel). S. Szabó Józseftől. — A Tegethoff-féle háromszögű hadállás. (Képpel). — Lonis Pasteur. (Arczképpel). — Ujdon vívmányok. Szatíra. Csalorojaitól. — A szabadságharcz emlékei Aradon. (Négy képpel). — Fürdői karczolatok. Molnár Györgytől. — A csók. Költemény. Ford. Rónay Károly. — Merczedes. Spanyol történeti beszély. Boréi D’ Hauterive tői. — A kiállítás iparcsarnoka. (Képpel). Toldy Ferencztől. — A hét története. Adorján Sándortól. — Az emberevők szigete. (Képpel). — Óosai templom. (Képpel). — Irodalom. — Szinbáz. Művészet. — Hymen. — Gyászrovat. — Hasznos tudnivaló. — Kegyelet. — Balesetek. — Kertészkedés. — Különfélék. — Sakk. Rejtvények. — Naptár. - Hirdetések. A füzetben kiváló irodalmi eseményt képvisel Csalomjai régi Írónk satirája az „Az ujdon vívmányok.“ A lap illastrácziói között van „Az emberevők szigete.“ Az eredeti fényképet Grünn Artur hazánkfia küldötte Ausztráliából az „Egyetértés“ számára, ezt a tudomány szempontjából óriás vívmánynak tarthatjuk, hogy magyar lap hozza először. Az „Ország-Világ“ ebben a számában az „Ocsai templom,“ az „Aradi szabadságharcz emlékei,“ „A kiállítás iparcsarnoka“ is foglaltatnak. Az „Ország-Világ“ nagymérvű áldozatai megérdemlik, hogy a közönség tömegesen pártfogolja. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, évnegyedre 2 frt 50 kr.

Nyilt-tér. *)

Köszönet nyilvánítás.

Mindazon számos rokonok és ismerősöknek, kik felejthetetlen anyánk, illetőleg nagy anyánk végtisz- tessóge alkalmával szives megjelenésűkkel osztozni kegyeskedtek fájdalmunkban. Valamint Serédy Ilona, R e ijt t e r Istvánná, II a i d f e 1 d Alajosné, A 1- berty Ferenczné urhölgyeknek és Meiszner Ede urnák a ravatalra küldött koszorúkért; ezennel legmélyebb hálánkat s köszönetünket nyilvánítjuk.

Vácz, augusztus 9-én 1884.

Krenedits Matild és a gyászoló család.

O cselekedte meg azt az inkvalifikálatlan eljárást, bogy a tüzeset után a „ü u n a“ biztosítási társulathoz, — melynél búza termésem biztosítva volt — egy aljas jellemre valló piszkos valótlanságokkal telt feljelentő levelet irt, melyben a társulatot a többi között arra figyelmeztette, bogy a biztosítási dijat ki ne fizesse nekem. A társulat azonban e piszkos feljelentést tudomásul nem véve, a tűzkárt 441 frtot a biztosítás értelmében teljesen kifizette, mert belátta a társulat azt, hogy e megtérített kár mellett még 5— 600 frt károm van s igy a feljelentő levél nem egyéb, mint aljas rágalom és bosszú szüleménye, csupán azért mert K u r d y Bálint lovai egy Ízben gyadai rétemet lelegelvén e miatt 5 frttal megbüntettetett, s már ez alkalommal figyelmeztetett arra, hogy vigyázzak magamra. Most nyílt tehát alkalma rajtam ezért bosszút állani, de nemtelen aljas terve nem sikerült, mert a társulat csak megvetésére méltatta aljas levelét, a minthogy én is a közönség megvetésének adom át az ilyen piszkos rágalmas feljelentőt, különben e helyütt figyelmeztetem őt, hogy fogja rövidebb pórázra nyelvét és tollát, mert igen hamar az ő társa T ó t h János kis-váczi gazda sorsára jut, kit már bünfenyitő perbe fogattam. Ennyit Kurdy Bálintnak és a közönségnek tudomásul.

Uhlig Ede.

Hazánk, egyik legszénsavdnsabb

S NTTJVIZE

kitűnő szolgálatot tesz főleg az emésztési zavaroknál s a gyomornak az idegrendszer bántalmáin alapuló bajaiban. Általában a viz mind azon kóroknál kiváló figyelmet érdemel, melyekben a szervi élet támogatása és az idegrendszer működésének fölfokozása kívánatos.

Borral használva kiterjedt kedveltségnek örvend.

1883, évben 1 millió palaczt szállíttatott el,

Fris töltésben

mindenkor kapható

Úgyszintén minden gyógyszertárban, füszerkereskedés- ben és vendéglőkben.

Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos:

Ifj. V A R A Z S É J I GUSZTÁV.

Tudomásul a közönségnek.

Az augusztus 3-iki tüzeset alkalmából, mely egy biztosított kazal búza és két nem biztosított kazal zabomat megemésztő, több féle kellemetlenségeim merültek fel, melyek közül itt a nyilvánosság terén csupán egyre akarok reflektálni, illetve a közönség előtt leleplezni egy egyénnek jellemét, ki különben városi képviselő és feddhetlen ember hírében van. Ez az egyén Kurdy Bálint kis-váczi gazda s városi képviselő.

E rovatban közlőitekért nem felelős a szerkesztő.

Árverési Hirdetményi kivonat.

2439/1884. tkvi sz. A váczi kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy a kir. kincstár végrehajtatónak ifj. Mészáros Pál végrehajtást szenvedő elleni 13 frt 14 1/2 kr. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő, Yácz város határában fekvő, a váczi 873. számú tjkben A + 4331. hrsz. Alsó-csipkési szőllőnek ifj. Mészáros Pált illető fele részére az árverést 1480 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1884. évi szeptein— Nem bánom, öld meg magad!

Josefine hörögve kiáltott föl:

— Te mondod azt? Ismételd.

Amaz ismételte:

— Old meg, ha kedved van hozzá.

A leány holt halaványan kiáltott fel ismét.

— Abban ne kételkedjél, kiugróm az ablakon. János felkaczagott, az ablakhoz lépett, megnyitotta, s meghajtotta magát, mint oly valaki, ki nem akar előre menni:

— Itt az út!

Josefin pillanatig merő tekintettel szemlélte őt, azután mint egy ugrásra készülve, az ablak párkányra ugrott 8 azután eltűnt.

Sohasem fogom feledni a benyomást, melyet a nyitott ablak gyakorolt reám, midőn abból az emberi testet leesni láttam; nagynak tűnt föl előttem s üresnek, mint a világűr. Visszariadtam, s nem volt bátorságom oda tekinteni.

János magánkívül volt, mozdulatlan.

A szegény leánykát visszahozták, mindkét lábát kitörte. Sohasem fog többé járhatni.

Kedvese, önvádjai miatt csaknem őrülten és talán meghatva, s hálából, ismét magához vette őt s egybekelt vele.

— Ez története kedvesem.

hogy egy szót is szólnánk. Az ember beszél, ha nem ostoba.

Barátom nem felelt. Erre amaz dalolni kezdett s bennünket azzal a dallammal gyötörni, melylyel már két év óta kiűzött.

János halkan igy szólt:

— Kérlek hallgass.

Erre dühöngve felelt:

— Miért kívánod, hogy hallgassak.

— Elrontod reánk nézve a szép tájképet.

Most jelenet következett, a váratlan szemrehányások és rekriminácziók csúf jelenete, mely könnyekkel végződött. Azután visszatértek. Engedte őt beszélni, a nélkül, hogy ö csak egy szót is szólt volna, a pompás estétől fölemelve, s a sottise-ok áradata által a földre huzva órezé magát.

Három hóval későbben be volt hálózva ama láthatatlan kötelékektől, melyekkel az ily megszólás életünket beszövi. Az asszony szorosan tartotta, elnyomta, áldozatul ejtette őt. Reggeltől estig perlekedtek, vi- szálkodtak és veszekedtek. Végre János minden áron szakítani akart vele. Valamennyi festményeit eladta, pénzt kölcsönzött barátjaitól s ily módon 20000 frankot hozott össze, — még akkor kevéssé volt ismeretes — 8 a pénzt búcsúlevéllel a kandallón hagyta. Ő pedig hozzám menekült.

Délután három óra felé csöngettek. Ajtót nyitottam.

Egy nő ugrott nyakamba s nyomult műtermembe, ö volt.

János őt belépni látva, fölemelkedett.

A borítékot Josefine a pénzzel együtt valóban előkelő mozdulattal dobta lábaihoz, miközben igy szólít:

— Itt van pénze. Nékem nem kell.

Igen halavány volt és reszketett; bizonyára minden bolondságra el volt készülve. János is elhalványult a bosszúságtól és izgalomtól s talán tettleges- sógekre is hajlandó volt.

— Mit akar ön ? kérdezé.

— Nem akarom, — felelt ez, hogy velem mint utczai leánynyal bánjanak. Ön kért, ön elvett engem; én nem kértem öntől semmit, tartson meg.

János lábával toppantott.

— Nem, ez nagyon sok! ha azt hiszed, hogy...

— Légy nyugodt, János, hagyj engem cselekedni.

Josefinehez léptem s szelíden észre igyekeztem

téríteni, minden indokot felhoztam, mi ily alkalmaknál kezünk ügyébe esik. Szótlanul hallgatott meg és mozdulatlanul, tekintete merev volt.

Látva, hogy a dolog nem fog jól végződni, az utolsó eszközhöz folyamodtam. így szóltam hozzá:

— Még mindég szeret téged, gyermekem, de családja meg akarja házasítani s te felfogod . . .

Mintegy álomból ébredve kiáltott fel.

— Ah, ab, értem . . .

Majd hozzá fordulva, folytatá:

— Te . . . te . . . nősülni akarsz ?

János elhatározottsággal felelt,.

— Igen!

Josephine előre lépett.

— Ha megnősülsz, én megölöm magamat. Megértettél.

János vállat vonva viszonzá:

Az est leszállt. A fiatal asszony didergett és haza akart menni. A cseléd a városka felé tolta a kocsit. A festő neje mellett haladt, a nélkül, hogy vele egy óra óta szót is váltott volna.

Francziából: O. A.