Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-01-27 / 4. szám
tem, tudtam azt is, hogy ha valahol a gyászos elvesztés — ott fog őszinte részvétet, kelteni. Az odaadás, szeretet és az együvétartozás oly számos köteléke fűzte őt önökhöz és önöket ő hozzá, hogy meg voltam győződve, miként az engem és gyermekeimet ért pótolhatlan veszteség az önök kebelében a legrokonabb viszhangot költendi fel. Külsőleg megszűnt ugyan boldogult férjem és önök között a régi viszony, de ő azért véglehelletéig az önök java és érdekeié volt. Méltóságod részvétnyilatkozata jól esett elborult lelkemnek, mert habár veszteségemet mi sem pótolhatja, fájdalmam enyhithetetlen, jól esik a kipróbált barátok őszinte részvétele. A sok igaz barát részvéte, feladatom és kötelességérzetem tudata, de mindenek felett a Mindenhatóba vetett bizalmam, az ő akararata előtti megadás és engedelmesség, hiszem, hogy adnak erőt továbbra is. Fogadja Méltóságod őszinte és mélyen átérzett köszönetemet a vallás főférfiához oly méltó kenetes részvét-nyilatkozatáért. Tartsák meg önök Istenben boldogult férjem emlékét rokon kebleikben, úgy mint szive végdobba- násaig ő is mindvégig önöké volt. Önök rokonszenvét-rokonszenvvel, boldogult férjemhez tanúsított ragaszkodásukat azzal viszonzandom, hogy belécsepegtetem fiam emlékezetébe az igaz barátok és igy első sorban az önök iránti hála és szeretet érzelmét; ö, ha Isten megengedi, úgyis önök körében lesz hivatva élni; tartsák meg számára is a szeretet és ragaszkodás osztályrészét és jutalmazzák meg egykoron azzal, ha atyjához méltó, ha arra érdemes lesz. Fogadja Méltóságod és a szabadelvű párt hálám és köszönetem őszinte nyilvánítását, melylyel maradok. Budapesten, 1884 évi január hó 11-én. Méltóságos Püspök urnák és a váczi szabadelvű pártnak lekötelezett tisztelője : özv. Gróf Ráday Gedeonné szül. Pergen Philippine Grófnő. = Ipar Iskolánk ügye a* iparkamara előtt. Vácz város tanácsa megkereste a kamarát a létesítendő iparos tanoncziskola segélyezése iránt. A budapesti kereskedelmi és iparkamara 1883. Decz. 20-iki ülésében foglalkozott ez ügygyei. — Az iparosztály tekintve azt, hogy a megkeresés a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium egy oly rendeletére támaszkodik, mely a kamarákat a kerületükben létesített ipariskolák anyagi támogatására kötelezi, ily kötelezettség pedig sem a kamarai törvényben, sem a kamarákra vonatkozó rendeletekben kimondva nincs: — azt javasolja, hogy a kamara ezen ügyet, m^ly kamaráknak törvény által biztosított autonómiáját érinti, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter elé terjeszsze és a további lépéseket egyelőre függőben tartsa. — Báró Kochmeister elnök teljesen osztozik az iparosztály felfogásában, de feleslegesnek tartja, hogy az ügy a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz Uherjesztessék, miután a fennálló törvény szerint kétséget sem szenved, hogy a kamara ipariskolák anyagi támogatását esetről esetre elhatározhatja ugyan, de arra kötelezve e ya- talaban nincsen. - Reiser kamarai tag megjegyzi, ban. Czikk helyett azonban jött levél az én szerkesztő barátomtól. Mindjárt tudtam, hogy baj van. Szidja a postát, meg azt is a ki kitalálta. Későn érkezett a czikk. No de sebuj 1 úgymond egy kis igazítással ki lehet adni a jövő számban, s engedelmemet kéri az igazításra. Hát hojy is ne engedném meg azt a kis igazítást. Hisz mester ön hozzám képest — azt hívéin hogy nehány pontos vesszőt feledtem ki. ő aztán hozzáfogott az 'gazitáshoz, fordít egy lapot a kalendáriumban s rá írja a czjmnek „Farsangi kép“ kidobja czikkemből a karácsonyfát, amire kérőm levélkéjét aka ztottam, és helyette leterit egy asztalt tele ajándékkal, holott semmiféle magyar szokás szerint sem szoktak faringkor ajándékot osztogatni, s a letentett >-járulékos asztalra tette a kérőlevelet is. Igazán haragudtam, mert már most azt hiszik a szépegyháziak, hogy nem tudom milyen a magyar szokás. Pedig ha őszintén szól az én tisztelt szerkesztő barátom 8 megírja,- hogy nem tud mit csinálni a kérő levéllel, eldugtam volna én azt egy pirosrasült fánkba amely épen a majszterné asszony tányérjába jutott volna/ vagy ráköthettem volna valamely házigalamb nyakára Gabi pedig beereszthette volna az ablakon. Ugy-e ez már csinosabbat, mutat? Kivan nyomtatva! Olyan ez mint a halál - ítélet, erre nincs radírozó gumilaszti a világon. Belenyugodtam, és leültem íróasztalomhoz, mert gyanakodtam, hogy ha nevemet olvassa az a másik pátriámbeli szerkesztő barátom, kinyomatja, és pedig ilyen hibásan. Kijavítom hát és úgy küldöm el néki. Ne ócsárolják legalább ha a famíliám kezeibe jut az újság. hogy Vácz városa, mely az állami adó után már mostan 15°/0-os pótlékot szed iskolaczélokra, az újonnan létesítendő tanoncziskolát saját erejéből felallitani és fentartani nem képes. Miután tehát egyfelől nem a város hibája, hogy a közoktatásügyi minisztérium a törvényt rosszul értelmezi, s miután más esetben a kamara hasonló iskolajavara 300 frtot megszavazott, szóló a jelen esetben is 300 frt megszavazását ajánlja. — Miután Ráth Károly alelnök kijelentette, hogy a felterjesztés mellőzését illetőleg az elnök indítványához csatlakozik,------a teljes ülés értesíteni határozza Vácz város tanácsát, hogy a kamara a hozzájárulásra kötelezve nem lévén, a megkeresést jelen alakjában nem veheti figyelembe ; más alakban szerkesztendő és indokolt megkeresés folytán azonban hajlandó az ügyet újabban beható megfontolás és tanácskozás tárgyává tenni. Apróságok. A farsangi gyöngyélet városunkban csak most kezdődik igazán ! Carneval herczeg a nő egylet bálján tartá bevonulását s egy kis pihenő után már szombat este újra bele fuj a tárogatóba. Mulatunk aranyos jó kedvvel, mintha gondtalan gyerekek lennénk, s mintha soh’se kellene meg házasodnunk. Pedig a farsangnak elvégre is az a czélja, hogy Terpsichore Hymennel járjon karonfogva. Úgy látszik arany ifjúságunk is ezt tartá szeme előtt midőn a február 16-iki bál rendezéséhez fogott. De még sem merészelték a bálnak a „házasulandó fiatalok bálja“ czimet adni, nehogy aztán a bál jeligójekép valaki rájuk fogja, hogy: „Lucus a non lucendo.“ Jobb is ha a szerény czim mellett, több fiatalunk február 16-ikától kezdve komolyan veheti az életét, mintha a hangzatos czim után a Hymen rovat vezetőnek újság hiányban kellene szűkölködni. * * * Nálunk eddig a farsangolásnak úgy sem volt az a czélja a mi mindenütt szokott lenni. Az élet regényét nem a bálteremben kezdtük és végeztük. Nálunk a bál csak mulatságos epizódnak vétetik. Ha tehát e váczi fiatalok bálját is csak ilyennek nézik hölgyeink, akkor bizton számíthatnak arra, hogy felségesen fognak mulatni mert a bált rendező 40 tán- czos már maga elég arra, hogy egy hölgy se panasz- kodhassék a tánczos hiánya miatt. Hogy e 40 közül majd hány bonyolódik be e bál alatt Hymen rózsalánczaiba, arról csak a bál után szólhatunk s hisszük, hogy szólhatunk. * * * Gaudeamus igitur . . . Még is van tehát fi italságunk. S itt nolens volens polemikus hangot kell öl teli em a mikor teljes lélekböl azt mondom: Csak azért is, van fiatalság ! Olyan aranyos jó kedvet, olyan aranyos mulatságot, mint a február 16-iki lesz csak va ódi „arany ifjúság“ csinálhat. Vigadni is fog a ki ott lesz, — s sajnálni fogja a ki ott nem volt. Épen a 19-ik sort irom, mikor belép a levélhordó és mit látok! hozza az újságot, benne a czikket, a karácsonyfám nélkül, leteritett asztalon ajándékok között a szerelmes levéllel. Hát már most mit csináljak ? Hogyan mondjam én el azt annyi előfizetőnek, hogy ez nem úgy volt, hogy Krébtczéknél nem volt leteritett asztalon ajándék farsangkor, hanem volt farsangi fánk s abba belesütve a kérőlevél. Majszterné asszony nem is ajándékozna az urának farsang a sapkát, árkor karácsonyra horgolt az apjának Kiticza lányasszony egy nagyon urasat. Egy a vigasztalásom. Szülővárosom közlönyében eg\ide]üleg nz enyémmel jelent meg egy igen szellemes vezérczikk a „zongora és a főzőkanálról“ Ez az én szerencsém, mert a kik ezt olvasták, belekeverednek s beleakadnak az eszmecserékbe. Ami nevelés — jó gazdasszony-tudomány, kék harisnya — s nőeman- czipátió határvonalai között vibrál, mind igen érdekes théma, s kiapadhatlan forrás sok okos ész számára, sokan fogják még ezen tudományos fejeiket törni, beszélhetne erről Berecz igazgató, sok czikket fognak- erröl még Írni, mert nagyon nehéz eltalálni, hogy mikor még kevés és mikor már sok a tudományból. S végre is kisül, hogy egyedül ez az a mit nem lehet paragrafusra osztani s kaptafára verni, hanem minden gyermeket egyéniségéhez mérve kell nevelni, mert némelyik nem is tanul mégis tud, a másik pedig mindig tanul s mégsem tud. De nézze meg az ember. Én is majd ott rekedek a vezér czikknél, s igy fognak járni mások is S referensi tisztemhez híven mindenütt megfordulván, elárulhatom, hogy a merre csak fordulunk, mindenütt nagy az érdeklődés, s nem volna csoda ha Marczi bandájának a húrja mind lepattanna abba a feszültségbe, a melylyel annak a napank nézünk eléje. * * * De már nagyon is belemelegedtem ennek a bálnak a magasztalásába. De nem csoda mikor tudom, hogy annyi sok szép szőke s barna angyal készül e bálra, hogy a rendezők szive előre is röpöshet örömében. Hogy sok fiatal kis lány készül a bálra, annak az az oka, hogy a rendezőség azoknak az aranyos kis angyalkáknak kikben annyi a költészet, s csak egy hibájuk van, hogy még nagy bálba nem szabad járniok, — megsúgta úgy titokban, hogy ez a bál nem lesz olyan tulajdonképeni nagy bál, hanem inkább olyan családias jellegű tánczvigalom, melybe nekik is lehet eljönni, még pedig annál szebbek lesznek, minél egyszerűbb ruhában jönnek, s minél többen jönnek annál jobban fog örülni. Figaró. CSARNOK. b&rátnőmhöz. Délután van. — Forrón süt a nap. Se.mmi dolgom. Mért temetkezzem hát hajóm vas falai közé, — midőn a természet künn árnyas rejtőket kínál? Frissen kaszált szagos szénából nyughelyét csinálok; ernyőt fölé, a fűzfa lomb borit. Itt heverészek a puha ágyon, — megfeledkezve róla, hogy a szárazföld számomra tiltott gyümölcs; élvezem annak enyhes-árnyas rejtekét. Előttem kis nádas áll, fürösztve lábát a kacskaringéé Dunában ; — szélkuszálta levelei között nézem a távol ég azúrját. A túlparton gulya kolompol, — deleiére tér. — Ugatja mérgesen a pásztor kutyája a rezgő délibábot. — Hajóm a távolban néha-néha füttyent; — fel- sikolt rá a megrezzent sirály, — s egyenes röptét megtöri ijedten. — Csörögve, szalad tarka gyík a száraz fű között, — ha nyughelyemen zördül a levél. Nagyot locscsan egyszerre a viz! — — Mi volt az? Talán syrén ütötte fel belőle bájos fejét? — — Nem. — Béka ugrott belé; — meleg volt neki ide künn, hűselni tért a vízbe. Majd csend lesz egy pillanatra. — De épeu elég, hogy figyelmem már tárgyra kösse le. Szemem egy kis nefelejtsen akad meg a nádas tövében. — Bámulva emeli a magasba kék fejét, félve pillant fel az óriási nádra. — Menekülne e titánok birodalmából; de nem lehet, fogva van. M 'gszánom, leszakítom — s könyvem lapjai közé rejtem szegényt. Mily bűbájos hatalmú e kicsinyke kis virág ! — Elég reá pillantanunk — s felidézi lelkűnkben az emlékezet szent ihletét 1 Elhallgat a sirály, nem szól a kolomp, pihen az eb, nem locscsan a viz; — szivem húrja kezd resz- I ketni csupán. — Előveszem a kis nefeiejtset, mottóí akiknek a „zongora és főzőkanál“ szemükbe ötlik, s ez lesz szerencsém, mert nem érnek rá olvasni az én szegény igazított tárczaczikkemet. Az első bál. — Farsangi tárcza. — Tavaly már ott volt a karzaton. Még akkor csak a karzaton. Nem azért, mintha félő lett volna, hogy a sikamlós parketten nem bír majd megállani; nem is azért, mintha aggódni kellene, hogy tánczosa nem kerül és szégyenszemre petrezselymet kell árulnia. Oh nem ! Miczike ki ünő tánczmestertől tanult el légi lejtéseket, a házi estélyeken is tökéletesen otthon van már s azonkívül ismerőse a városban minden bajuszos és csupaszszáju ifjú ember. Mindmegannyi biztosíték arra nézve, hogy jól kell mulatnia. És ő még nem mehet bálba! Még sem mehet bálba ! Hjah a dolog nyitját a mama politikájában kell keresni. — Nem jó a bálozást korán kezdeni — szokta mondogatni Miczike mamája — Leányoknál az első báltól fogva a rósz világ dupla krétával számitgatja az éveket. Pedig Miczike pic/i szive úgy sóvárog, úgy epe- 1 dez az után az első bál után !
