Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-04-20 / 16. szám
Előfizetési árak: Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében ) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora.......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A színház ügye. A Husvét hétfői műkedvelői szinelőadás ismét napirendre tűzi a szinház épités ügyét, s daczára annak hogy már belefáradtunk a folytonos süket füleknek való beszédekbe a közel múlt műkedvelői előadás iránt közönségünk részéről tanúsított nagy részvét kötelességünkké teszi hogy ismételten felemeljük szavunkat állandó színházunk ügyében. De nem csak szavunkat emeljük fel ez úttal, hanem a tettek mezejére is lépünk, s ha e soraink megjelenése után az a halva született színi bizottság meg nem teszi kötelességét, tenni fogunk nélküle. Hisszük hogy van még városunkban 10 — 15, a szinház épités ügyéért lelkesülni tudó férfiú, ki velünk egyetemben kezébe veendi az ügyet s a színi bizottság tétlenségével szemben a mindnyájunk által rég óhajtott ige testté válását elősegitendi. Nézzük csak, mint áll színházunk ügye. Múlt év november 15-én a színi bizottság elnöke egy szükebb körű értekezletet hivott össze a városház tanács termébe, mely értekezletnek előadta, hogy az uradalom hajlandó a „Szarvas“ nagy termét az elfogadott terv értelmében színteremmé átalakítani, ha egy rendes alapszabályokkal biró színi egyesület garan- tirozza neki a teremért járó évi bérletet. Az a jelenlevő 17 egyén erre megbízta az öt tagú színi bizottságot, hogy rögtön bocsásson ki taggyüjtő iveket egy szinpártoló társulat megalakulására, s kimondatott, hogy évi tag- dij 2 frt legyen, alapitó tagok pedig 25 irtot fizessenek. Bármily szabálytalan volt is a szini bizottságnak ez eljárása, mégis örömmel vettünk arról tudomást, hogy végre megindult a szinház épités ügye. És mi lett az eredmény ? Reményünk hasztalan, s csalódásunk a régi volt. Épen 5 hónap vonult el fejünk felett s a szinház épités ügye ma is azon stádiumban van, a hol az előtt volt, azaz a szini bizottság azóta alszik, színpadunk még mindig csak ott szégyenkezik kopottas falaival a lőház termében, a színteremben patkós bálok tartatnak, a szinház terveit a feledés pora borítja s a szini bizottság elnökének a legkisebb gondja is nagyobb minthogy a gyűjtő iveket kibocsátaná s a szinpártoló egyesületet megalakítaná. Ez a helyzet signaturája. Kétségbeejtő egy állapot s ezzel szemben letennénk mi is minden reményünkről, ha az általános tétlenségből biztató jelül nem emelkednék ki közönségünknek a közel múlt szinelőadás iránt tanúsított mü pártolása. Mindnyájan belátjuk hogy ez állapot tarthatatlan és szégyenitő városunkra. Isten segítségével a harmadik nyár előtt állunk hogy a szinház újjá alakításával biztatnak, de a munka megkezdése még mindig késik. Magunknak kell tehát segiteni e bajon, mert attól a szini bizottságtól, a kivel egyességre lépni még az uradalom sem tartotta érdemesnek, s a mely szini bizottság ennyi ideig vezeté orránál fogva a közönséget, — attól nem várhatunk semmi jót. Vegyék kezökbe ez ügyet azok, kik városunk felvirágzásán más utón is fáradoznak, s bocsássák ki a gyűjtő iveket s ha 50 aláíró van együtt, hívjanak össze közgyűlést, mely hivatva legyen az eddigi tétlen szini bizottság helyett egy tevékeny másikat választani. Az a közönség mely a Husvét hétfői szinelőadás alatt zsúfolásig megtölté a lőház termét, az a közönség mely a múlt évben a sörház deszka sátrában pártolására méltatta a színészetet, az a közönség mely avit hangú énekesnőkqj aláirásos jutalommal tüntetett ki, az a közönség fog bírni annyi hazafias érzelemmel hogy az A „VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Szenvedések. I. Ne higyjed el, ha azt beszélik, Hogy átkozódom szerte-szét, A mért te fájó szivemet a Kinok tőrével átveréd! . . . . . . Nagy hűtlenséged elfeledtem. S habár borult az ég felettem, Hogy villámok czikkázzanak ! . . . — Én téged mégis áldalak I II. Tudom én azt, hogy megbocsátni A vétkes bűnét — szép erény ! . . . Azért, hogy lelkem is ragyogjon, Tenéked megbocsátok én 1 . . . De mig feléd engesztelödve, Áldólag nyújtom két kezem : S rajtuk végig peregni lassan, Forró könyc8epped érezem ! — Nem kell a disz többé szivemnek ! . . . Eléd rogyom, miként a holt, S őrjöngve átkozom meg azt, ki Én tőlem téged — elrabolt I III. Ne nyújtsd másodszor azt a kelyhet, Mit ajkamnak ízlelni kellett 1 . . . Irtóztató, mi benne volt! . . . Egy csepp belőle, érzem. — itt Örökkön fáj, sért, vérezik! Perényi Kálmán. Az engesztelés ünnepén. Irta: TZá.ez István.. I. Szegény szőke Janka, mily halott halavány ! ügy meglátszik rajta, hogy az a betegség, a mitől úgy hervad, lassan sirba viszi. Egész farsang alatt alig láttak tőle egy-két vidám mosolyt; az is úgy nézett ki, mint téli reggelen a kelő nap fénye, ragyogott, csillogott, szikrákat is vetett, de oly hidegen, mint az a napsugár, a mely a jégtükrén fagyosan megtörik. Mostoha mamája eleget kérdezte, hol fáj, mi fáj ? „Nem tudom, nem érzem, — sehol és mindenütt !“ Az orvosok csak fejőket csóválták. Melyik orvos viselhetné is el lelkiismeretén egy ilyen jó angyal sirba-segitését. Egyik másik segítette is a bajt, de hát hogy fogja rá az ilyen gyermekre, hogy tán a szerelem az a rontó féreg a mely fölemészti e gyönge virág lét gyökereit. Mert — hát édes anyja szigorun nevelte ; s mikor egy ködÖ3 ősz halált osztó szele bősz fuvallatával kioltá a fáklyát, mely átvilágító kis lábai előtt a végtelen ösvényt: a lezárult sirhant hosszú árnyat vetett kicsiny világának láthatára felett. Még csak 10 éves volt, mikor árván maradt. Atyja természettől, bár szive jó volt, mogorva, egyhangú, zárkózott, szótalan. Mintha nagy tehertől szabadult volna meg, midőn kis Jankáját a zárdába vitte. Azt mondá, ha látja, az anya emléke mindig újra éled 1 Egész hat év alatt egyszersem nézte meg, — hiszen jó helyen van. S midőn egy szép reggel, november elején, négyes fogatával megállt a kolostor zárt kapuja előtt: felsenr ment, ő maga lovainál maradt. — Helyette egy szép hölgy kért bebocsáttatást a fejedelem asszonynál, 8 kellő grácziával kérte ki leányát. Hogy néztek egymásra anya és leány 1 Le se merem írni. Sokan látták már ilyen mostoháknak első találkáját. Itt csak egy volt a baj, mi még mostohábbá tette a két hölgyet. Egyik 30 éves a másik csak tele. Előbbi szép asszony, utóbbi szép lány. Előbbinél múlik, utóbbinál fejük a pótolhatlan kincs : az ifjúság bája Nem igy várta ő ezt; tán nem is gondolt rá mikor kezét nyujtá a Janka atyjának. Maga sem akarta, de az első látás — irigyévó tette férje leányának 1 . . . H. A szép Melánia, Janka mostohája, ez előtt egy évvel jól mulatta magát. Férjének egy harmad izigleni unoka testvére látogatóba jött a Húsvéti ünnepekre. Az ifjú Elemér művész volt a festészeti téren. — Rómából jött épen. — Elég nyomorúság, hogy egy ilyen ifjú Ikarusnak szárnyát szegheti egy gyarló emberi törvény. Egy éves önkéntes volt. — 26 éve daczára még nem tett eleget e kötelezettségnek. — Ezért jött, s mert későn jött, csupa büntetéstőli félelem miatt — bár a nexus, a melylyel rendelkezett, sokban megkönn}ité a dezentirozást — sietett felhasználni a rövid időt, mit a törvény ilyenkor megen ged. Látni akarta unoka nővére sírját s kis leányát és talált egy szép nénikét. Virág vasárnapján látta meg először, s Isten bocsássa meg, a szép ángyi szeme, kelleme, bájai két három nap alatt úgy meghódították, hogy jó bácsikája maga ajánlkozott akár azonnal elkísérni őt a kis szőke Janka látogatására. Persze ezt Elemér nem engedhette meg. Maga ment és nagy örömet szerzett szőke kis húgának, 8 kénytelen volt elismerni hogy önnön magának is. JÓ ajánló levél az, ha valaki Rómából jő és hozzá művész I — Az ajtatos fejedelem asszony — szívesen megengedte, hogy a kis növendéket ki kedvencz ezé vált szendesége s buzgó vallásosságáért, naponként meglátogassa, s pár óráig szabadon emlegessék elhunyt kedvesöket. Zöld csötörtöktől — Husvét első napjáig úgy rö - pült az idő, hogy annak rövidségét is csak akkor érezték igazán, midőn a búcsúszó — emlékeztető őket arra. Janka maradt, s Elemér visszatért a bácsihoz.
