Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-07-06 / 28. szám

VI. évfolyam. HELYI S 28. szám. Váoz, juli VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Elofí/.ctési árak : Évnegyedre ....................................................................1 fr házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében t 50 kr. Hirdetések; a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed kezdetével bátorkodunk a nagyérdemű közönség becses figyelmébe és pár­tolásába ajánlani lapunkat; — egyúttal kérjük lapunk t. előfizetőit, miszerint az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. A „V áczi Közlöny“ előfizetési ára negyed’ évenkint 1 írt 50 kr. Az előfizetési pénzek Vácz, Glasparik-utcza 151. sz. a. „Váczi Közlöny“ kiadó-hivatalába küldendők. A vidékiek legczélszerübben posta utalványon, a helybeliek pedig a lap kihordójá­nál a nyugta átvétele mellett eszközölhetik az előfizetéseket. A kolera. Nem akarjuk megijeszteni a czikkíink feje­zetére irt fekete rémnek nevével az olvasót, ha­nem csak kellő elővigyázatra inteni hatóságun­kat. Mert jobb félni, mint megijedni; jobb előre óvatosnak lenni, mint fejünket veszteni a ránk szakadt veszedelemben. A járvány még most messze dühöng tőlünk, de városaink egymás után foganatosítják a kellő egészségügyi rendszabályokat, csak minálunk hallgatnak szokás szerint. Pedig városunknak A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Ha majd én egykor .... Ha majd én egykor -nem leszek, Ki fog szeretni tégedet ! . . Ki tudja majd megérteni Magasban járó lelkedet ?! . . Ki törli majd le könyeid’, Enyhítve szived bánatát, A melyet búcsú csókjaim Lehelnek — angyalom — reád ! . . Ha majd én egykor nem leszek, Ki zeng neked dalt olykoron, Midőn az éjnek leple száll, Bűbájos, titkos alkonyon ? S ha álom száll szemed fölé, Ki mond csöndes „jó éjszakát“ . . . Szellőtől is megóva még, Álmodban is vigyázva rád ! Ha majd én egykor nem leszek, Ki üdvözöl majd tégedet, Midőn az első napsugár Ragyogva kél a bérez felett! . . Ki nyújtja néked által a Tavasznak első bimbaját . . . Csókban fürösztve ajkaid, Szerelmesen hajolva rád! Ha majd én egykor nem leszek ? 1 . . Úgy fáj e kérdés énnekem! . . Szemem könyezve tévedez Ott fenn, a lengő fellegen ; — S imát rebegnek ajkaim, A mely túl száll a csillagon, Hogy majd ha bár én nem leszek, Boldog lehess kis angyalom ! Perényi Kálmán. elég volna e részben a tenni valója. A házakból kifolyó csatornák szennye lomhán bűzlik a káni­kulái nap hevében, mephytikus miazmákkal te- liti a levegőt, — s nincs senki a ki a köztiszta­ság és közegészség nevében e járvány terjesztő folyosók tisztaságával törődnék. Városunk igaz, hogy még a múlt évben al­kotott egy kövezési és köztisztasági szabályren­deletet, a minisztérium jóvá hagyta, a közgyűlés még kinyomatását is elrendelte, hogy a város minden háztulajdonosa tudja magát mihez tarta­ni, s ma hónapok múltán is alszik a szabály- rendelet végrehajtatlanul a tanács vagy erélyes kapitányunk fiókjában. Legfölebb egy-két ház- tulajdonos kövezési kisérlete emlékeztet a sza­bályrendelet létezésére, más különben még ma­gunk is elfelejtettük volna, ha a kolera messzi­ről jövő rémes hire eszünkbe nem juttatja. E szabályrendelet szigorúan intézkedik az egész város területén a csatornák tisztántartásá­ról s megtiltja, hogy azon bármi bűzös folyadék kieresztessék. Daczára ennek a város legfőbb vonalain istálló s más gyorsan erjedő folyadé­kok büzlenek e nagy néha tisztított folyásokban — s rendőrségünk boldog tétlenségben tűri ez ázsiai állapotokat. Pedig nem kellene neki mesz- szire menni, csak egy sétát ajánlunk a fő-utezán A koleráról. i. Isolera.-'toa.cill-u.s. A kolera-bacillus azon véghetetlenül apró élősdi, melyet csak a legujabbkori tökéletesített górcsővi műszerek segítségével sikerült fölfedezni s melyről azt tartja az orvostani uj theoria, hogy az emberi szervezetbe befészkelvén magát, ott képzelhetet- lenül rövid idő alatt miriad számra elszaporodván, okozza az emberiséget pusztító járványok egyik legiszonyubbikát: a kolerát. Koch, hírneves berlini természetbúvár az, ki a kolera-bacillusok- ról első sorban hozott figyelemre méltó közleményeket napvilágra. Nem lesz talán érdektelen, ha Koch tanár felfedezésével a tisztelt olvasókat megismertetem. Koch szerint a kolerások bacillusai, melyek a belekben találhatók, minden más bacterium- és bacil- lustól abban különböznek, hogy határvonalaik nem egyenesek, hanem vesszőalakuan néznek ki, sőt némelyek félköralakuak. A tiszta tenyésztésekben pedig „S“-alakok s hosszú egyenes fona­lak is láthatók, melyek közül az előbbiek két vessző alak által képeztetnek, mig az utóbbiak több bacillusból állanak, melyek osztódáskor együtt maradtak. A kolera bacillusok általábau véve minden iránybau élénken mozognak, mit főképen tápfolyadékban lehet tisztán kivenni. A tápláló kocsonyában a kolera-bacillusok színtelen gyarmatokat képeznek, melyek kezdetben elszigetelvék s olyanok, mintha üvegdarabkákból állanának, később azonban a kocsonya megfolyósodván a gyarmatok kevéssé szétterülnek. E sajátságaiknál fogva a kocsonyán előforduló más bacterium-gyar- matokból könnyen megkülönböztethetők és elkülöníthetők; ha pedig kivájt tárgyüvegeken szemléljük, mindenkor a tápláló csepp szélén találjuk azokat, hol szembeszökő mozgásaikat végzik, ani- linszineknek hozzájuk adása után pedig jellemző vesszőalakjuk azonnal eltűnik. Koch vizsgálódásai alapján jogosultnak tekinti azon következtetést, hogy a kolerások beleiben rendesen különös bacterium faj fordul elő. S hogy a vonásképü bacillus a kolera okozója, ezt Koch abból következteti, hogy az csak a kolerások ürülékében és beleiben található, mig más betegségekben és más körülmények között nem fordul elő. Koch ellenőrzés végett olya­nok hulláit is vizsgálta, kik nem kolerában, hanem más hasme- néses betegségekben múltak ki, igy dysenterigsakat is. Vizsgált még egészséges emberünjléket.is, ki kolerából fellábadt; továbbá egészséges, nemkülönben tüdögyulladásos és bélfelcélyes állato­kat, azonkívül városok szennyes vizét, mocsárfolyadékot és mo­csárok iszapját, valamint folyóvizet is, annélkül, hogy kolera ba végig le a, járásbíróságig — s vissza a Glaspa- rik és káptalan-utczán — meg a ,,Csillag“ terén keresztül. A külső utczákról nem is szólunk. Igaz, hogy vannak a városnak magán vállalko­záséi utczaseprői, kik nagy hébe-korba megpisz­kálják a csatornák bűzét, s midőn tartalmát szét tengették ott hagyják minden egészségügyi sza­bály gunyjára száradni, hogy a különféle kórok baktériáit a szél könnyebben széthordozza. És ezt azután minálunk úgy hívják, hogy utcza tisz­títás, s bele kerül a városnak 8—900 forintjába. Igaz, hogy e pénz nem nagy pénz, de a je­len alakjában valóban kidobott pénz, mert az érte látott munkában nincs köszönet. Eltekintve attól, hogy az utczatisztitást kellő szakértelem nélküli egyének végezik, legfőbb baj az, hogy nincs a ki a magán vállalkozók gondatlan mun­kájára felügyelne. Szeretnénk tudni, ki az a vá­rosi közeg, a ki város házunkon az utczák tisz­taságára rendesen felügyel s az utczatisztitók eljárását felelősség mellett valósággal ellenőrzi. Mi azt hisszük, hogy senki. Szabályrendeletileg a városi kapitány hatáskörébe tartoznék ez a fontos ügy, de tényleges működését neki vagy közegeinek nagyító üveggel sem lehetne e téren felfedezni. Pedig az idők cselekvésre intenek. A fekete rém betette lábát a kontinensre, s épen cillusokat talált volna. Sőt kiterjedt figyelme a mirenymérgezésre s egy állaton kísérletet téve, annak ürülékeiben és beleiben a vesszőképű bacillusokat hiába kereste. Mindez megerősítette őt azon nézetben, hogy a vesszőképü bacillus a kolerának sajátságos élősdije. A kolera-bacillus eltűnik az emberből, mihelyt ezen kóros folyamatnak vége van. A kolerás emberben is csak a be­lekben fordul elő s a kolerások hányadékában is csak akkor lehet azok jelenlétét kimutatni, ha azok kémhatása égvényes. A mi pedig a bélürüléket illeti, amig ezek bélsarat tartalmaznak, a kolera-bacillusok azokban csak gyéren mutatkoznak; a mint azonban azok savósak és szagtalanok lesznek, a vesszőalakú ba­cillusok rengeteg számban jelennek meg s számuk nagyságával arányban a többi bacillusok és bacteriumok eltűnnek, ennélfogva a bélürülések ilyenkor tiszta tenyésztéseknek tekinthetők. Ellen­ben amint a kolerás folyamat szűnni kezd, a bélürülék saras lesz, a vesszőképü bacillusok lassan eltűnnek szóval a betegség tartamán túl nem élnek. Nevezetesek még azon felfedezések is, melyekkel a német kormány által Calcuttába küldött kolera-bi­zottság, köztük Koch tanár is, gazdagították az orvosi tudo­mányt. Már az 1883. évi egyptomi expeditio által kétségtelen bi­zonyossággal kiderittetett, hogy minden igazi kolera, esetnél egy külön microscopicus elősdi állat található fel a hulla beleiben, vagy a betegek váladékában. E tény annál meglepőbb volt, mert ajvérbasnál és diarrhoeánál megfelelő bacillusok nem jelentkez­nek. Csak az volt a kétséges, vájjon a bacillusok okai, vagy csak következményei a kolerának ? A német bizottság calcuttai vizsgálatai és tanulmányai e kérdésre is világot derítettek s ma már bizton állítható, hogy ezen élősdiek képezik a tulajdonké- peni kolera mérget, melyet oly sokáig hasztalan kerestek. Mig a bizottság Calcuttában volt, a város egy részében pusztító ko­lera tört ki. E városrész közelében nagy vizmedencze van, mely­ből a bennszülöttek isznak és melyben fürödnek. A bizottság megvizsgálván a vizet, azt találta, hogy abban nagy mennyiségben találhatók a kolera-bacillusok. Mihelyt a kolera megszűnik, a viz is megtisztul az élősdiektöl. Ez tehát kétségtelenné tette, az élős­diek és e betegség közti okozatos kapcsot. Csakhogy a kolerát daczára annak, hogy az élősdit megtalálták, a biztos számos kí­sérlet daczára sem volt képes előidézni. Azon állatoknak, me­lyekkel ily élősdiektöl hemzsegő vizet itattak, vagy dejektiókat etettek meg, semmi bajuk sem lett. Végre a kolera mesterséges beoltása is sikerült. Dr. Richard guralondoi orvos a kolera élős­dit akként praeparálta, hogy ez beoltás következtében állatokon előidézte a kolerát, mely 3—4 óra alatt véget vetett életüknek. Mindezen felfedezések daczára sem derül az eddiginél na­*virú>

Next

/
Oldalképek
Tartalom