Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-01-27 / 4. szám
VI. évfolyam. 4. s-zám. HELYIS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Vácz, január a JÉlo fizetési árak: Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek minden beiktatásnál 30 kr. A szerKesztösécj és kiadó hivatal czímzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasjparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen 1 • v e- r* ti Leket nem fogadunk el. rosi közgyűlés gyakorolta, — mivel a kath. felekezeti terhek viselésére, — az Eszterházy- féle regále szerződés értelmében, a városi pénztár kötelezett; s az is fog maradni mindig mig ezen szerződés jogosultsága birói döntvény által meg nem semmisittetik. Hogy mi birta reá a városi tanácsot s ezzel egyetemben a közgyűlést, hogy a teher után járó jogaikról a legutóbbi közgyűlésen minden utógondolat nélkül lemondottak? azt megérteni nem tudjuk! — Igaz, llgyau hogy a felekezeti polgárság felmutatott érdeklődésétől iskoláink felvirágzása érdekében többet várhatunk, mint szerencsétlen városi kezelésünktől, — mely helyből mozdulni nem képes ! — Mindazáltal a rövid látásnak nem csekély fokát árulák el, midőn a jogokkal együtt a terhektől is nem iparkodtak menekülni, — s fiatal tanácsnokunk jóakaratú figyelmeztetésén, nehány laikus közbe szólására oly könnyen túl estek; azt hivén, hogy ha a jogokat s az azzal járó csekély felügyeleti terheket oda adják, majd a kiadási terheket is kérelmezni fogja a felekezet! De mikor? Túl tevén azonban magunkat a már megtörtént s változhatlan dolgokon, a széles alapon újólag megalakult iskolaszékhez van némi mondani valónk akkor, midőn a karh. polgárság bizalommal helyezte kezeibe három évi időtar- tamra a helyi autonómia vezetését. — Igen sokakat ért a megtisztelő szerencse azok közül kiknek már eddig is volt befolyásuk az iskola ügyek vezetésére s csak nehányan vannak kik előtt az új-választás által először nyilt alkalom e téren is tevékenyen működhetni, mutassák meg , tehát felfrissült erővel s válvetett akarattal, hogy Vácz város kath. iskolájának ügye, — nem „Csáky szalmája“ — mint eddig volt, — hanem szent ügy melynél „a krajczároskodó“ s epés- kedő személyeskedésnek helye nincs, s komoly higgadt s férfiakhoz méltó igyekezettel fogják a reájuk bizott szent ügyet lankadatlan buzgalommal vezetni. Szép állás az iskolaszéki állás ki azt igazán feltudja fogni! Itt nyilik elég alkalom a tevékenységre s a kinek tehetségében áll az áldozat készségre is. Mert városunk is csak polgárainak művelődésével kapaszkodhatik ki jelenlegi megfenekléséből. = Gr. Ráday Gedeon honvédelmi miniszter, s volt képviselőnk szomorú elhunyta alkalmából a vá- czi szabadelvű párt, a gyászoló özvegyhez részvét iratot intézett, melyre válaszul, V i r t e r Bertalan czi tüzetes novii püspök úrhoz, mint a váczi szabadelvű párt vezéréhez, a grófnő a következő meleg hangon irt, levelet küldő : „Méltóságos és Főtiszte!endő czimzetes Püspök Úr!“ Bar mélyen meghatott, de nem váratlanul vettem Méltóságodnak ugv a maga, mint a váczi szabadelvű párt nevében hozzám intézett részvétteljes levelét Istenben boldogult férjem iránti szeretete és jóindulata a váczi szabadelvű párt tagjainak tuba lévén előtAz iskolaszéki választás után. Az elmúlt vasárnap élénk mozgalmas napja volt városunknak, — sürii csoportokban gyülekezett a székesegyház terén a római kath. polgárság, — hogy a közép városi iskola épületben megejtendő iskolaszéki választásban részt vegyen. Ez volt az első alkalom, midőn a váczi kath. polgárság, a vallási autonómia alapján meggyőződésének kifejezést, adhatott, s tömeges részvétével bizonyitá, hogy a már máshol rég élvezett helyi autonómiai jogok gyakorlására a polgárság itt is hivatottnak érzi magát. — Melyből kifolyólag remélhető, hogy a felekezetet terhelő, s ennek folytán a felekezet polgárait érdeklő ügyekben többször is lesz alkalma véleményének ily impozáns kifejezést adhatni. A felekezeti belügyek közé nem csak a közoktatási törvény által engedélyezett felekezeti iskolák vezetése, — hanem a kántori s a temetőkertek stb. ügyei is tartoznak, s midőn a polgárság, — megválasztja az iskolák gondozása s vezetésére hivatott iskolaszéket, — egyúttal oly testületet választ, — mely a fönntebb emlitett ügyekben is önállólag intézkedik, az egyházmegyei fönhatóság jóváhagyása reményében. Magáról a választás eredményéről más helyen nyer értesülést a közönség, itt csak rövid történetét adjuk annak, hogy miért nem élvezte e jogát a váczi kath. polgárság holott ez máshol, mindenütt gyakoroltatott? A felekezeti polgárság e jogát eddig a váA„VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Izolda sírján. Az esti szellő mormolása, Lehűlt levélkék zizzenése, A cyprus-ágak és a füzek Mind-mind imát susognak érte I . . . És hogyha egy-egy kis madár is A sir fölé száll egy danára: Az Isten tudja, hogy miért? — de Oly búsan zeng a dalnak árja! . . . S e dalban minden újra éled, — — A dal a múltat visszacsalja : — Mikor még nem fektették őt a Fehér virágos ravatalra 1 Midőn a rétek lágy ölében Szedett virágot, liliomot. Hogy koszorúba fűzze össze . . . — Mikor még ő is liliom volt! . . . Majd zeng a dal oszt’ más regét is, Nem boldogabbat, oh de szebbet 1 Midőn a nagy világban a kis Liljomnak szirma hullni kezdett! Mert vágyaimnak szárnya támadt: — S eltávozott a völgy öléből, Hogy meghalljon egy régi, szép dalt, Szép, bús regét — a szerelemről 1 És mintha egy szebb, más világba Tündér-kezek vezették volna : Megnyílt Szezám 1 . . . s ő álmodott, de Ott ébredett fel — a pokolba . . . Hol szerelemnek lángja ég — és Vidámság hangja száll a légbe! . . . De jő aztán az ébredés, — hogy A kéjtelt szivet összetépje 1 . . . Szegény bohó 1 . . az ő szivét is Felébredése megsebezte; Mig egyszer aztán minden búját A ravatalon elfeledte. A kék eget pirosra fösté A lehanyatló nap sugára ! . . . S a szép Izolda — bús mosolylyal Átköltözött a másvilágra! Meg nem siratta senki, senki! . . . De a levélkék zizzenése, A cypruságak és a füzek Mind-mind imát susognak érte ! S midőn a csöndes, kósza szellő Zokog felette nagy titokban : Fájó hang száll a sírokon át . . . — Talán a holtnak szive dobban ! Perényi Kálmán. Az én szegény czikkem. Irta: Vaskovitsné Serédy Izabella. Van egy jó barátom, doktor is, professor is, mellesleges mestersége pedig a lapszerkesztés. Ezt csupa kedvtelésből folytatja mert mig az iskolában oktatva tanít, a közéletben is szenvedélye az igazságot hirdetni, már pedig, ha bosszankodnak is érte a szép- , egyházi jövendőbeli nagyságok, ezt sehogy sem lehet alkalmasabban megtenni, mintha az ember lapszerkesztő. Az én jó barátom mindig biztat, hogy csak írjak tárczákat, rajzokat s küldjem meg neki. Most ka- rácsonkor is rábiztatott egyre. Könnyű neki, ami nekem nehéz mesterség, úgy elrágicsálom néha a toliam nyelét mig valami jó gondolatom támad, ha aztán mégis támad, azt még leírni sem kis dolog s tovább is tart az mint azt az ember gondolná, például ; ha az első sor közepén jön a szakácsáé megkérdezni, hogy mit főzzön, a második sor végén az uram hiv, hogy rakjam be a gombjait a tiszta ingbe, a negyedik sor végén a kis fiam ránczigál, hegyezném meg a palavesszőt; a hatodik sor elején pedig átjön a szomszédasszony látogatóba. így aztán abba marad a tárcza és szárad a tinta estig. Mikor mind lenyugodtak, emlékezem a czikkre, neki kergetem a tollat s irom tovább. „Karácsonyi kép“ a czime, s arról szól, hogy mint vacsoráltak Krébeczékuél és miképen kérte meg Gabi legény a Katicza leányasszonyt. Hát bizony a gonosz csont levélbe irta és felakasztotta a karácsonyfára, a mit szé- gyelt bevallani. Meg is kapta szerencsésen Katicza kezét, Katicza pedig (rabival a legszebb karácsonyi ajándékot. Magam is örültem, hogy ily könnyű móddal ösz- szeadhattam őket, egyszerű volt a megoldás és semmi bonyodalom, ami ritkaság a mai világban. így legalább hamar lepecsételhettem s postára adhattam a várva várt czilcket. Várom az ünnepet, szinte látom már, hogyan függ a kérőlevél karácsonyfámon a szópegyházi lap-
