Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-12-28 / 53. szám

ben figyelmezteté a jelenvolt képviselőket, a reájuk várakozó feladat fontosságára, melynél legfőbb s szem . élői nem .tévesztendő kötelességükké tette, a város érdekeit; beszéde végeztével a közgyűlést tisztújító székké alakította át s a tisztujitást megkezdettnek jelentette ki.

Űrre K a n d a István kanonok plébános, 8 városi képviselő, a képviselő testület nevében üdvözölte ’á'z alispánt, s egy igen szép beszédben kiemelve a megye s városunk közügyei körül szerzett érdemeit, kérte őt, hogy jelen alkalommal is tanúsítsa pártatlanságát és igazságszeretetét.

Az éljenzések lecsillapultával megkezdődött a tisztujitás, melynek eredménye a következő!

Polgármesternek megválasztatott Réty Ignácz eddigi polgármesterünk 79 szavazattal, Dr. C s á n y i János első tanácsosunk 19 szavazata ellenében.

Rendőrkapitánynak: Enterich Lajos eddigi rendőrkapitány, egyhangúlag.

Első tanácsosnak: Korpás Márton eddigi második tanácsos, egyhangúlag.

Második tanácsosnak: ifj. Varázséji Gusztáv a „Váczi Közlöny“ szerkesztője 71 szavazattal A c z é 1 Béla fegyházi tiszti írnok 21 szavazata ellenében.

Tiszti ügyésznek: Gallé József eddigi tiszti ügyész egyhangúlag.

Számvevőjegyz ő n e k : Fiiser Gyula egyhangúlag.

Pénztárnoknak: Vadkerty Lajos eddigi ellenőr, szótöbbséggel.

Ellenőrnek: Haidléld Lajos egyhangúlag

Közgyámnak: Meiszner Ede egyhangúlag.

Rendőrbiztosnak: Fabriczy Nándor szótöbséggel.

Szállásbiztosnak; Bartos Ferencz egyhangúlag.

A szavazás, illetve választás befejezése után a tisztikar letevén az esküt az alispán kezeibe, Dr. Freysinger kir közjegyző köszöné meg a képviselő testület nevében az alispánnak tapintatos vezetését s fáradozását.

A választást d. u. 4 órakor, a „Curia“ vendéglő nagy termében bankett követte, melyben 50-en vettek részt.

Az ebéd — mely alatt Marczi zenekara játszott — dicséretére vált Neiszer Ferencz vendéglős konyhájának.

Az ebéd felett a toasztok sorát Földváry Mihály megyénk alispánja kezdé meg, éltetve felséges királyunkat s annak családját.

Utánna Szentkirályi Albert kerületünk országgyűlési képviselője élteté az újonnan választott tisztikart.

Dr. Freysinger élteté az alispánt, ki nem csak megyénknek, hanem városunknak is jó szelleme, 8 kinek neve nem csak elődei dicső emlékénél fogva, hanem a közügyek terén szerzett érdemeinél fogva is oly népszerű, hogy a fővárosi lapok csak egyszerűen úgy Írják nevét: „Földváry alispán,“ mert a megye nevét fölöslegesnek tartják neve mellé tenni, miután úgy is ismeri és szereti őt mindenki az országban.

Földváry alispán hivatkozva az előtte szóló szavaira, kiemelé, hogy az ősök nagy tettei nem érdem az utódra, de azok nyomdokait követni kötelesség, s ő is csak azt teszi; például állitá S z e n t k i- rályit, kinek ősei e megyében szintén nagy érdemeket

szülők gyönyörködtek a két szerelmes bohóban. Ezúttal Bandi hozta a karácsonyfát, s kedveskedése végtelen volt.

A boldogságban elfeledjük a boldogtalanokat, Etelka is elfeledte azt az igaz szivet, mely érte lángolt 8 Bandi neje lett.

Rózsás mézes beteket éltek. Utaztak, mulattak, s egy szép tó partján vettek nyaralót, mert Etelka gyöngélkedett.

Ez évben a karácsonyt, az első szülött megérkezése tette emlékezetessé.

Hol van a toll, mely le tudná Írni a kis menyecske boldogságát. A kié fiú Bandira hasonlít az ő kedves Bandijára, milyen szép gyermek, hát majd ha meg nő ?

A karácsonyok családias szint öltöttek, a család szaporodott, s már volt négy gyermek. Nélkülözésről ■zó sem volt.

Etelka okos kis mama lett, erélyesen nevelte a gyermekeket, rendben tartá házát, s kedveskedésekkel halmozá férjét.

Bizalmas órákban kérdezősködött vagyoni állásuk s pénzviszonyaik felöl is, de Bandi ez iránybau zárkozott volt, s gyerekeskedőleg válaszolt: „Kis mama azon maga ne törje fejét,“ — s megcsókoló homlokát. S ez volt szerencsétlensége. Ez idő óta más irányban is különös modort tanúsított Bandi, szobájába vonult, mert úgymond: „Nem szeretem a gyer- meksirást. Etelkával kevés időt tölthet, mert sok a dolga, nagy a család, szerezni kell.

Kezdett későn haza járni, majd egész éjjeket távol tölteni.

Az idő eljárt. Sokszor egy lejárt napnak nagy a következménye. A lejárati idő nagy szerepet játszik az i

szereztek, s ki csak szintén azok nyomdokain jár;

kiemelé továbbá, hogy ő Váczra szeretet és bizalmat hozott, azt el is viszi magával, de adandó alkalommal vissza is hozza, s éltetve a képviselő testületet, kéri hogy e szeretetről s bizalomról soha se feledkezzenek meg.

K. Csere klye István, az igazoló bizottságban tanúsított tapiatatos eljárását kiemelve, élteti az alispánt.

W i t t Manó az uj tisztviselőkért emeli poharát és élteti egyúttal az alispánt.

Dr. Freysinger, kiemelve Szentkirályi képviselőnknek már eddig is szerzett érdemeit, egyéniségét, modorát, mely mindenkit lefegyverez, s hívévé tesz, lelkes szavakban élteti őt.

Dr. Freysinger lapunk szerkesztőjéhez mint régészhez intézve szavait, a múltba vissza kalandoz, s kiemelve Réty becsületességét, ki soh’sem imádta az arany borjút, s hosszú hivataloskodása alatt is szegény maradt, élteti őt újólag megválasztott állásában.

Réty polgármester megköszönve a képviselő testület bizalmát, mely e napot 24 éves közpályája után élte legszebb napjai közé engedte számíttatni, kéri őket a kibékülésre és Földváry alispánra üríti poharát.

K. Csereklye István élteté a polgármestert.

Varga János fegyintézeti igazgató beszédében kéri a tisztviselőket, hogy a képviselő testületnek mintegy testvérei legyenek, mert fcsak igy használhatnak városunknak; élteti a tisztikart.

ifj. Varázséji Gusztáv a tisztikar nevében viszont kéri a képviselő testület testvéri támogatását, s élteti a jelen volt állami tisztviselőket.

Dr. Miltényi Gyula élteti a képviselő testület iparos tagjait.

0 1 g y a y János élteti fa képviselő testület földmi velő tagjait.

Szentkirályi Albert azon kezdi beszédét, hogy ittunk azokért, a kiket becsülünk, ittunk azokért a kiket tisztelünk, igyunk tehát azokért a kiket szeretünk — poharát üríti tehát azért a kit sokan szeretnek Dr. Freysingerért.

Földváry alispán e szavakra rögtön azzal válaszol, hogy élteti a váczi hölgyeket — a kiket mindnyájan szeretünk.

E szép toaszttal végződött a bankett, mely sokáig emlékezetében fog maradni a jelenvoltaknak, s biszszük, hogy a testvéri egyetértésnek és békének záloga leend.

Felhívás

a váczi háziszegények intézetének érdekében.

A háziszegények intézetének czélja: lehetőleg könnyíteni főleg azon embertársainknak nyomorán, kik annál súlyosabban érzik sorsuk raostohaságát ; mert habár munkára képtelenek, — szégyenkeznek mégis házankénti kéregetés által segíteni ínségükön.

Vannak, kik még koruk és erejük engedé, becsületes — sokszor kemény munkával serénykedtek megszerezni azt, mi önmaguk és övéik fentartására szükséges volt; de vagy a felették elrepült évek száma, vagy az élet balesélyei által sodortattak oly helyzetbe, melyben mások jótékonyságára szorulnak. S kik érdemlik meg jobban részvétteljes szeretetün- ket, mint ezen szerencsétlenek ?

Ily szegények voltak minden időben, — a száadÓ8 és hitelező között. Ilyenkor Etelkának többször alá kellett valamit Írni. Csekélység. Ez igy van a maga rendjén házastársak között. Valami kis írás. Csak azért, hogy a felesége neve is be legyen iktatva. Lejárt a szülők élet ideje is. A hitelezők csakhamar rátették kezüket Etelka hozományára.

Midőn özvegy Hantynó gondolatai idáig fűződtek, kit nehéz könycsepp esett az imakönyvre. Homlokát tenyerébe hajtá, s egy egész zűrzavara a gondolatoknak szállta meg agyát.

A hitelezők, a törvényszék, hamis váltók, csalás, sikkasztás, fegyház. óh! mi borzasztó! mindennek keretében a férfi, kit ő férjének nevezett, kit forrón szeretett.

Az ezt követő karácsony már a nyomoré volt. Egyedül ült, gyermekei között.

Szegényes karácsonyfa állt az asztalon, melynek gyér fényt kölcsönöz a rajta égő néhány szál vékony gyertya.

Ott künn zúgott a szól, és csörömpöltek a rósz ablakok, de a moraj daczára jól véli hallani, hogy valaki az ajtó kilincset megfogta.

Ki az ? — kiálták a kicsinyek, — s az ajtó feltárult. Haza jött az apjuk, szétdúlt arczczal tántorgott be, s egy rozzant székre ereszkedék. Szederjes ajkai alig mozogtak, s nehézkesen bírta hörögni e szavakat. „Ne csókoljatok meg gyermekeim, mert mérges a le- helletem. Nem nézhetem tovább a nyomort, melybe sodortalak“ — s nehány vonaglás után kiadta lelkét.

Etelka meglepetésében szóhoz sem juthatott. Melléje térdelt. A neheztelés bocsánattá vált szivében. A hült kezekre hajtá homlokát és csókokkal boritá azokat.

Most is előtte van, mily félve húzódnak a kicsinakozás érzelme sem halt ki soha végképen az emberi keblekből; de a szenvedők ügyét mégis csak a keresztény korban látjuk kiválólag fölkarolva.

A pogány hajdan kor műveltebb népeinél megbámulhatjuk a polgári szervezetet, a honszerelmet, a haditetteket, sőt művészetök remekeit is, de a felebaráti szeretet erényét, melynek öröme felkeresni a szükölködőt az ö rejtekében s onyhitni az ügyefo- gyottak ^ szükségét, nálok alig találjuk. Az elvénült, munkaképtelenné lett rabszolgát veszni hagyni, a szabad polgár jogai közé számíttatott.

A szeretet, mely gyűjt, hogy osztogathasson, mely kész önmaga nélkülözni hogy másokat segíthessen, azzal szállott le az égből, ki Isten lévén, irán- tunki szeretetből emberré lett — s önmagát adta áldozatul üdvünkért.

Igen, a Megváltó isteni szivéből fakadt ki a szerelem ama forrása, mely a szegény betegeknek koródákat, az elaggott és munkaképtelen szegényeknek ápoldákat, az elhagyott árváknak növeldéket emelt s létre hozá a szeretet mindazon intézeteit, melyek a kereszténységet megelőzött korban, még nevökre nézve is, ismeretlenek valónak.

E szeretet vetette meg alapját, s ez lett éltető eleme az igazgatásunk alatt álló szegények intézetének is. — Vácz város t. ez. közönsége már évek óta mindig teljes szeretettel éreztette ezen intézettel áldozatkészségét, — s lehetségessé tette, hogy a folyó évben is hetenként 36 szegényt részesíthessen 40, 50, 60 krnyi segélyben, s közöttök az év folytán összesen 855 frt 60 krt oszthasson ki.

S e tapasztalat bátorít, hogy szegényeink érdekében ismét a tisztelt közönség áldozatkésszségé- hez forduljunk, s felkérjük azt, hogy a karácsonyi szent ünnepkör alkalmából intézetünk javára könyöradományait ez évben is meghozni kegyeskedjék.

A könyöradományok átnyujtására a városi polgármesteri hivatal s a két plébánia helyisége tűzetik ki, s jövő évi január 6-ig bármily csekély adomány a szegények nevében hálás szívvel elfogadtatik.

A kegyes adakozók névsora hálaemlékül sajtó utján fog a nyilvánosságnak átadatni.

Yácz, 1884. deczember 17-én.

Tanács János, s. k.

intézeti elnök.

Nikitits Sándor s. k. Paner János s. k.

intézeti jegyaő. intézeti gondnok’

Városi és vidéki hírek.

= Boldog uj évet kívánunk lapunk minden olvasójának úgy szintén szives dolgozó társainknak is.

= Az Általános Ipartársulat a jövő farsangon január 24-én fogja szokott bálját megtartani a „CURIÁ“-ban. A jövedelem az egylet beteg-sególyző alapja javára leend fordítva, s igy addig is, mig bővebb értesítést hozunk e bálról, közönségünk szives figyelmébe ajánljuk.

= Táróul képviselő testületünk f. deczember hó 28-án és következő napjain délután 3 órakor Vácz városháza tanács termében rendkívüli közgyűlést tart következő tárgysorozattal: 1. A pénz s adó kezelési és háztartási városi szabályrendelet 69. §-ának l-ső pontja értelmében a város vagyona leltározásához, úgy leltári szemléhez 1885. évre két (2) bizottsági tag kiküldése iránti intézkedés. — 2. A fent említett szabályrendelet és §. 2-ik pontja értelmében a

nyék egy sarokba, még ma is hallja balk siránkozásukat, 8 szive ma is oly nehéz, majd megszakad.

A karácsonyfa gyertyái a holt apa feje felett hamvadtak el.

Másnap a bonczlelet bizonyitá, hogy mérgezés okozta halálát. Megtörve kiseró Bandit a temetőbe! Oh! mi keserves órák valának ezek! hosszú napok hosszabb éjjek, kínos szenvedéssel.

Ilyenkor aztán az következik, hogy az a megtört nő, ki nem ismeri a külvilágot, ki csak családjának élt, szedje össze erejét, hagyja el gyermekeit s menjen kenyeret keresni, hogy felnevelhesse az öt ráhagyott gyermeket.

Dolgoznia kellett, még pedig jó kedvvel, mert a szomorú arezot nem szereti az úri nép. Napszámba járt ruhát varrni, máskor pedig még a legdurvább munkától sem riadt vissza s még sem bírt eleget keresni, hogy az öt gyermeknek tápláléka mellett ruhát is szerezhetett volna. A jobb időkből fonmaradt ruhák foszlányokba mentek szót, bútoraitól is meg kellett válnia, s igen szegények lettek.

Koldulni ! ettől borzadott, ezt nem tudta meg tenni. Tűrt, s éjjel sem nyugodott.

Csüggedten tért, gyakran haza, s csak a nagy csattos imakönyv nyújtott néki vigaszt.

Özvegy Hanty Bálintnó igy mélyen elgondolkozva, nem vévé észre hogy egy alak áll az ablaknál, s léptei alatt csikorog a hó, elszorult szívvel nézi a nyomort, az öt kis alvó gyermeket, és azt a szép hala- vány asszonyt, a ki a nagy csattos könyvből imádkozik. Soká nézett, aztán felsóhajt: Kedves, szegény Etelka! ő még most is szép! s elsietett.

Arra sem eszmélt Hantyné, hogy a kis Juczi álmában sir, és szidja Pistit, mórt vette el babáját, Ma-