Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-06-19 / 25. szám, Rendkívüli kiadás

tására az ünnepélyes isteni tiszteletet is mindig személyesen végezte. A bérmálás szentségének kiosztásakor rendszerint minden egyes hitközség templomában hosszabb vagy rövidebb oktatást nyújtott a bérmálandóknak. A bérmálás előtt mindig ő maga misézett, s mise közben örömest osztá ki a legméltóságosabb oltáriszentséget. A hívek üdvéért való lángbuzgalomnak tanúsága az is, hogy püspökségének negyed százada alatt egyházmegyéje területén 12 önálló újabb lelkészséget alapított.-------— De nem csupán a főpásztori teendők végzésekor, hanem minden egyéb alkalommal is kimondhatlan nyájasságot, s határtalan bőkezűséget tanúsít világi hívei iránt a jubiláns püspök. Bárkit is szívesen maga elé bocsát. Bárkivel szívesen beszédbe ered. — Főleg azonban az ügyefogyottak és szükségben szenvedők hirdetik fenhangon az ö végnélküli jóságát. — Az első parancs, melyet püspöki palotájának elfoglalásakor udvari papjainak kiadott az volt, hogy soha semmiféle szegényt, kérege- töt avagy folyamodót üres kézzel elutasitni ne merjenek. S valóban a 25 év alatt, mióta ö e palota tulajdonosa, egyetlen szegény sem távozott onnét vigasz és segély nélkül. — igen, mert a jubiláns főpapnak szivjósága nem ismer határt. Ö mindenkit megszán, a szükségben szenvedőket kivétel nélkül mind segélyezni óhajtja. És a segély osztásban rendszerint pazar szokott lenni. Nem ritka eset, hogy az előtte megjelenő szegénynek avagy folyamodónak, — pénzzel telt kézi tárczája összes tartalmát átadja.

A mai nap Ünnepeltjének nemes lelkülete azonban koránt sem szorítkozik megyei clerusára és egyes híveire, mert ő a köz ügyek iránt is legmelegebben érdeklődik. — Hévvel lelkesül ö a világ egyház ügyeiért s ép ezért az 1869—70- ben tartott vaticani zsinaton részt veendő: a hosszas út fáradalmaival s egyéb nehézségekkel daczolva: két Ízben is Rómába utazott. — Vácz városának lakossága kellőleg tudta ezt méltányolni, s azért az örök városból másod Ízben hazatérő főpapot, fáklyás zenével tisztelte meg. — A magyar egyház javai és érdekei is szentek ö előtte. Bebizonyitá ezt a kath. autonómiai mozgalmak alatt, midőn az ország prímásához intézett nyilatkozatában püspöki jövedelmeinek tetemes részét késznek mutatkozott évenkint a hazai kath. egyház czéljaira felajánlani. — A sz. László társulatot, mint elnök több évig bölcsen kormányozván, — szintén a hazai egyháznak tett jeles szolgálatokat. — Saját egyházmegyéjének közügyei, mint magától érthető, — első sorban képezték figyelmének, gondjainak és bőkezűségének tárgyát. Már fennebb elmondám, mit tett a papság közügyei érdekében. — Nem kevesebbet cselekedett a hitközségek javára. Alig épült avagy restauráltatott püspöksége alatt oly templom és kápolna, melynek költségeihez ö maga is jelentékeny segélylyel ne járult volna.

Virág köríti iví már homlokod,

Amit ma nyújt a liála zálogul;

A földön termelt bár e köszöni,

De fönn az égben is dicsön virul.

Itt lenn terem bár a legszebb erény,

Csak fönn találja majd igaz honát Virul, virul örökre a babér,

Mit jó Atyánk, a tiszta hála ád.

Es most tekintsd ini hálatelt megyéd. Amelyben egy parányi csepp vagyunk, Áldásodért oh mily forrón rebeg S buzgó imára nyílik ajakunk :

— Isten ! hallgasd meg esdö gyermekid, Midőn Feléd zeng hála énekünk S kit rendelél hitünknek őréül.

Föpásztorunk tartsd meg soká nekünk.

ZEaé-vész Ist-ván.

ÜDVÖZLET.

A váczi növendékpapság nevében.

Igét az ajkra, szivekig hatót!

Hogy lángra gyújtsa a szent érzeményt, Mely lelkűnkben mint égő napsugár Gyümölcs csé ér le lé a hő reményt; Kinyílt szerelmünk fáján a virág S mi hévvel csüggünk édes illatán. Mint egykor a választolt Israel Ihlett vezére — Mózesnek szaván.

\ — A tanügy érdekében is kiváló érdemeket szerzett magának. A megyei felsőbb tanügyet:

I a papképzést és nevelést szeme fényekint tekinti. Meleg érdeklődést tanúsít a fontos kérdés eldöntésénél: kik vétessenek fel az évenkinti jelentkezők közül a papi pályára. A papnövendé- I kék próba-prédikáczióinak meghallgatására személyesen eljár a semináriumba. Legtöbbnyire megjelen a nyilvános vizsgálatokon; s nem ritkán csupán e czélbóljő haza az országgyűlésről. — Vizsgálatok alkalmával lelkes szavakkal megdicséri a szorgalmas növendékeket, kiket gyakorta jutalmakban is részesített.

A közép tanodái ügyet sem téveszté szem elöl a jubiláns föpásztor. — A váczi kis gymna- siumot ugyanis saját dotatiójával előbb nagy gymnasiummá; később pedig lelkes megyei papok támogatása mellett fögymnasiummá tette. —Az elemi tanügy terén is halhatatlanok ö excljának érdemei. Szívvel lélekkel azon van, hogy az egyházmegyei kath. iskolák minden tekintetben megfeleljenek a hazai törvények igényeinek, ott a hol kell sürgeti az osztályok szaporítását, uj ( iskolai épületek emelését; s hogy ez lehetővé váljék : a hozzá folyamodóktól soha sem tagadja meg az anyagi segélyt. — A tanítók fizetésének javítására is nagy gondot fordít, — se czélból évenkint több ezer forintra menő segélyt szokott kiosztani. — Kitűnő érdeme ö excljának, a múlt évben létrehozott egyházmegyei tanító- egy let is. Örökre feledhetlen marad azon tette is, mely szerint szintén a múlt tanévben a paulai sz. Vinczéről nevezett apáczák részére Váczon házat alkotva, a középvárosi leány osztályok vezetését gondjaikra bizta. Végre halhatatlanná fogja tenni az ő nevét a tanítók gyermekei javára legközelebb felállítandó váczi tápintézet is.

A komoly tudományoknak szintén mindig buzgó pártolója volt Peitler ö exclja. Czáfolhat- lanul tanúskodik erről a residentiával szemben álló püspök-egyházmegyei könyvtári épület, melyet a nemes keblű föpásztor 40 ezer forintot meghaladó költséggel emelt, s melyben a tudományok kedvelői a püspöki, káptalani és seminariumi könyvtáraknak az előtt külön választott szellemi kincseit egyesítve találják.

Az egyházi közügyek mellett a hazai köz- ügyekről sem feledkezett meg a lelkes főpap. Hosszú időn keresztül legszorgalmasabb látogatója volt az országgyűlés felső házi üléseinek. — Bár mily czimen: akár a tudomány, akár a művészet nevében, akár a közjótékonyság előmozdítására, akár a rendkívüli csapással sújtottak gyámolitására kért az ország a főpapságtól áldozatot: Peitler ö exclja nevét, mindig a bőkezű adakozók közt lehetett találnunk. — S ha az adakozásban gyönyört lelő föpásztor országra szóló s bámulatot gerjesztő alapítványokat nem létesíthetett: ennek oka abban rejlik, mert ö kivétel nélkül mindenkit segélyezni minden bajt orvosolni óhajtott, — s a jótékonyságban személyválogatást avagy szükkeblüséget soha sem ismert.

Megrovást érdemelnék, ha emlitetlenül hagynám ö excljának érdemeit a magyar egyházi irodalom körül. — Még mint püspöki titkár hathatósan támogata b. Szepessyt a magyar sz. irás kiadásának nagy munkájában. Jelesen ö magyaritá e kiadás részére: az énekek énekét. — Ezen kívül, a nagy nevű püspöknek 3 kötetre terjedő magvas sz. beszédeit is sajtó alá rendezte s a terjedelmes könyv elején bő életrajzot adott az apostoli lelkületű szerzőről. —

I Mint Maecenas is gyámolitá ö exclja az egyházi irodalmat.Gazdag honoráriumot szokott ugyanis adni mindazon szerzőknek, kik nála müveik disz példányával kedveskednek. Ha pedig egyházmegyéjének valamely papja gazdagitá újabb munkával az irodalmat: a kegyes püspök rendszerint magára vállalta a nyomtatási költségeket vagy legalább jelentékeny összeggel járult azok fedezéséhez.

Záradékul jellemrajzot kellene adnom a jubiláns föpásztorról, — ha ezt a fentebbi életrajz feleslegessé nem tenné. A fentebbi adatokból ugyanis eléggé kidomborulnak a mai nap Ünnepeltjének jeles tulajdonai. Életének egész folyása és tettei fennen hirdetik lelkének nemességét, szivének páratlan jóságát, valamint az ö kegyességét, szelídségét, nyájasságát, hév lelkesedését az egyház és haza sz. ügyei iránt. Elég legyen e helyütt kiemelnem az ö mély vallásosságát és ritka szelídségét, ü exclja az évnek minden napján misézni szokott, avagy ha ezt gyengélkedése miatt nem tehetné: legalább misét hallgat. Újonnan felszentelt papjainak is évenkint szivükre szokta kötni a naponkénti misézést s a breviáriumnak lelkiismeretes elvégzését. — Ha Váczon időz: rendesen minden vasár- és ünnep napon jelen van az ünnepélyes sz. misén. — A 40 napi böjtöt hosszú ideig szigorúan megtartá, és ham- vazó szerdától husvétig soha se jött hús az asztalára. Csakis nehány év óta kényszerűé öt arra aggkora, hogy a pápától a böjtre nézve dispen- satiót kérjen. — Ritka szelídségének az által adja példáját, hogy a személyes bántalmakra gyorsan fátyolt vet. Soha sem hall senki az ö szájából ilyes nyilatkozatot: „ez vagy amazengem, igy vagy amúgy megbántott.“ Ellenben, ha ö azt hiszi, hogy talán valakinek, legyen az, bármily alacsony állású egyén, — kellemetlen órát szerzett: hová hamarább tapintatos módon kiengesztelni igyekszik az illetőt, s évek múltán is emlegeti: mennyire fájlalja az okozott kellemetlenséget.

Derék jubiláris főpap, — ég magaslatára igyekvő vándor, — im elérted életednek egyik kimagasló pontját, — megérted püspökségednek negyed százados ünnepét. — Büszke önérzettel

Te vagy hős Mózesünk, Te jó Atyánk ! Erényeid az illatos virág;

Mind ott fakadt a szent oltár kövén Az Úr előtt, Kit lelked úgy imád! Huszonöt év köté a dics-babért,

Amely ezüst fürtid ma fonja át; Huszonöt év pirosló hajnala Dereng feléd s zeng Néked glóriát.

Az égi Láng, mely szíved ihleté,

Lön a veszélyben fényes csillagunk ;

S mihelyt jóságod ránk sugározott Szivünk sejté, hogy gyermekid vagyunk. Nemes lelked édes nyugvó helyünk,

Ahol feledjük éltünk sok baját;

S ha küzdelmünkben már-már elveszénk Az Úr nekünk küld Téged — Józsuát!

Magas valál mint fényövezte bérez, Melynek tövén megtörnek a habok ; Lelked a felhőkön szállt égbe fel Míg itt a bún hitet s erényt tapodt;

S bár fájt a seb, mely lelked vérezé,

De ajkad egy panasz szót nem adott; Mert ismerőd, hogy csak tövis között Találsz sebedre égi harmatot.

Nem rettegéd az ármány ostromát,

Mely cselt vetett hitednek ősz vezér! Csodált szerelmed, föld fölé emelt S hitünknek győztes bajnoka levél.

Szerelmed volt a fénylő üstökös,

Mely üdvözité porból a gonoszt;

A hütelent szivedre öleled,

Áldó kezed neki kegyelmet oszt.

Megismeréd a szenvedés fiát Ha búsan nyujtá reszkető kezét; Arczárói a szivettépö nyomort Szivednek lángsugára űzte szét. Rongyát, amit tövise szaggatott,

Te áldást osztó angyal elvevéd;

S az irgalomnak drága nyughelyén Bekötözöd a szív sajgó sebét.

Szent vágy emészti hő szived azért,

Ki trónol a meny csillagsátorán. Hányszor talált a frigyszekrény előtt Imázva a naphirdetö korány ?

Oh hány könyü, hány elröppent fohász Szárnyalta át a bánat fellegét,

Míg arezodon szelíd, fény ömle el S virulni láttad: Áron vesszejét?

De lelkedet, mely lángján égbe ért, Nem rablá el tőlünk a szende fény! Hiszen felét feláldozdd nekünk,

Hogy szent vigaszt találjunk hő tüzén. S mi éledénk, bibik fátyla szétfoszolt; Mint kedves illat szállt föl hő imánk; Egünk derült, felénk az üdv mosolyg, Mikor szerelmed áldva hull reánk.