Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-06-19 / 25. szám, Rendkívüli kiadás
A sz. István király ideje óta fennálló váczi egyház megye püspökeinek díszes sorában szép számmal találunk halhatatlanságra jogosult vagy legalább is kitűnő hangzású neveket; de eddigelé mindössze három oly nevet számláltunk*), melyek viselői püspökségük negyed százados jubileumot megélték. A három jubiláns nevéhez a mai napon egy újabb név, Peitler Antal József neve járult. Ha a vándor, ki égbe nyúló s csak kevesek által megmászott hegy ormára törekszik, — elérte már a kiválóbb csúcsok egyikét, — leteszi botját, kissé megpihen, s örömmel tekint vissza a megtett hosszú útra, — majd ismét bizalommal pillant fel a hegy fő ormára, s bizalommal folytatja tovább útját. — A mai nap Jubilánsa is, ki gyermek kora óta az ég magaslata felé halad, — önérzettel tekinthet vissza életének kimagasló pontján — lefolyt életére s 2 5 éves püspökségére. Az öröm nagyságáról, melyet ez ön érzet a Jubiláns főpásztor keblében fakaszt, csak is e kebel számolhat önmagának. — Ám vannak mások, kik szintén osztoznak ez örömben. A jubiláns püspök kormánya alatt álló derűs és hívek főpásztorukkal együtt éreznek, de szivük édes érzelmeit eltitkolni nem képesek. Ez édes érzelmek jogosultságának gyarló tolmácsa óhajtok lenni, midőn jelen soraimmal halvány vonásokban ecsetelem a jubiláns főpásztor életét s püspöki működését. Peitler Antal József 1808. márczius 24-én Pécsett született. Ugyanott tanulta végig a 8 gymnasialis osztályt. — 1826-ban az akkori pécsi püspök báró Szepesylgnácz által, az egyházmegyei seminarium növendékei közé so- roztatva, kitűnő szorgalommal és sikerrel végezte a négy évi theologiai tanfolyamot. — 1831. ápril 10 én, pappá szenteltetvén: Sze- bény községben, majd azután Pécsváradon káp- lánkodott. Ä kedves külsejű, finom műveltségű és modorú fiatal áldozárt azonban a püspök i832-ben maga mellé vette és sz. széki jegyzővé, 1835-ben pedig titkárává nevezte. A püspöki *) A három jubiláns váczi püspök neveit lásd a papság hódolati feliratában. udvarban való tartózkodás Peitlerre nézve nem csak ritka kitüntetés, hanem kitűnő iskola is volt. Báró Szepesy Ignácz ugyanis minden tekintetben példányképe vala a valódi főpapnak. Eletszentség és sok más elszámlálhatlan erények, mintegy gloria fényt árasztottak a nevezett nagy férfiú körül. E nagy férfiú oldala mellett töltött Peitler több évet; s e nagy férfiúnak élete és példája mélyen s kiíörüfhetlenül leikébe vésődött, elannyira, hogy mai napig, tehát félszázad lefolyása után is, nem csupán kegyelettel, de valódi áhítattal emlékszik Peitler ö exclja b. Szepesyre; s ha róla beszél, avagy ha csupán nevét is hallja emlitni, — soha sem képes visz szatartani könnyeit. - De különben maga a nagy férfiú is, önmagához méltónak nyilvánitá egykori udvari papját, mert végrendeletében legkedvesebb titkárjának nevezte öt, s neki hagyományozta hátrahagyott sz. beszédeit. — B. Szepesy utódja S c i t o v s z k y János az udvarában talált titkárt, szintén fölöttébb megkedvelte s 1842-ben sz. széki ülnökségre méltatta, 1848-ban pedig a székesegyházi plébániához kapcsolt kanonoki stallumra juttatta. A plébános i hivatalt Peitler csak rövid ideig — nem egészen három évig — de nagy buzgalommal vitte. i 85i-ben ugyanis a magyar kir. helytartó tanács egyházi előadójává (referendarius) neveztetvén ki, Pécsről eltávozott. Az uj hivatás, mely a helytartó tanácsnál reá várakozott, egyike volt a legnehezebbeknek. Azon időben midőn hazánk alkotmánya fel lévén függesztve : a magyar nemzet az absolutismus lidércz nyomása alatt nyögött; ily válságos időben még az egyházi ügyek intézésére jelentékeny befolyást gyakorló referen- dariusnak is fölöttébb nehéz vala eltalálnia a közép utat, — nagy feladat vala úgy működnie, hogy mind a kormánynak, mind a nemzetnek tetszését kitudja érdemelni. És Peitler el tudta találni a közép utat, derekasan megoldotta a nagy feladatot, — midőn a referendariusi fontos tisztet akként töltötte be, hogy ellene panasz soha egy oldalról sem emelkedett. Ennek köszönheté a derék férfiú folytonos előmenetelét. Ugyanis nem sokára a tünnyei apátság czimét s az I. Ferencz József jeles rend lovag keresztjét nyerte el, majd azután (1855.) ö szentségének házi főpapjává, végre i85y. február i5-én a váczi egyházmegye föpásztorává neveztetett; ugyanazon év juntos ig-én, az akkor már esztergomi érsekségre s primási méltóságra jutott Scitovszky János által Esztergomban püspökké szenteltetett s julius 17-én a püspöki méltóságba ünnepélyesen beig- tattatott. A jubiláns főpásztor 25 éves püspökségét röviden e szavakkal lehet jellemeznünk: „szeretettel és szerettetve kormányozott.“ Kezdettől fogva leggyengédebb atyai érzülettel Ölelte ö szivéhez clerusát és a hívek nyáját. Legkegyesebb Föpásztorként gondozza őket. Szellemi és anyagi szükségleteikre egyaránt kiterjeszti figyelmét. — Az összes clerushoz éven- kint kétszer u. m. uj év napján és a nagy böjt elején szeretettől áradozó s kenetteljes igéket, — gyönyörű irályban szerkesztett körlevelet szokott intézni. A kinevezett plébánosoknak eskületétel alkalmával ünnepélyes allocutio alakjában ad bölcs föpásztori utasításokat és gyakorlati tanácsokat. — Újonnan felszentelt papjait a felszentelés napján élőszóval, a legelső állomásra való kiküldetéskor pedig Írásban részesíti atyai intelmekben és oktatásban. — A legutolsó káplánt ép úgy, mint a dignitáriusokat nyájas leereszkedéssel fogadta mindig s fogadja mai nap is residentiájában. A vidékről hozzá ellátogató lelkipásztorokat mindig asztalához szokta hívni. Édes örömet érez, ha kitüntetésben részesíti érdemes papjait, — s a kitüntetettnek megbecsülésénél ö maga megy elül jó példával. A vétkes papokat ugyan keményen megdorgálja, de mihelyt őszinte bánatot és megtérést tapasztal: könybe lábadt szemekkel s rendszerint atyai csókot adva fogadja kegyeibe a megdorgáltat. — A clerus anyagi helyzetének javítása körül is ép oly gondos, mint a mily bőkezű Atya volt s mai napig is az, a jeles főpásztor. — Clerusának minden osztálya tanúságot tehet erről. A püspöki asztalról javadalmazott kanonokok elmondhatják, hogy évi csekély fizetésüket: 1200 írtról i 575-re emelte fel, s ezen kívül jövedelmüket évenkinti 9 Ölnyi fa illetménynyel gyarapította. A szegényül dotált plébánosok közül többen nyertek s nyernek tőle jelentékeny évi segélyt, sőt vannak oly plébánosok is, kiknek tetemes összegekre rugó adósságait sajátjából kifizette. — A káplánok közt évenkint 2000 irtot meghaladó segélyt szokott kiosztani, — A nyugalmazott lelkészek is az ö áldozatkészsége és igyekezete folytán jutottak kedvezőbb anyagi helyzetbe; mert ö volt az, ki a papi nyugdíj alapot évi 1000 írttal növelte és az 1876-ban tartott megyei conferentián a derust a nyugdíj alap javára szentelendő évi adó teher elvállalására bírta. — Egyébkint az egyházmegye bármely papját érte légyen valamely rendkívüli baj avagy csapás: a kegyes főpásztor mindig legmelegebb részvéttel volt az illető iránt, pazar kézzel nyújtott neki segélyt s e mellett a vigasz édes szavával is enyhitni törekvék a csapással küzdőnek fájdalmát. — A clerus szellemi és anyagi ügyeinek rendezésére egyaránt kiterjedő Atyai gondoskodásnak fényes tanujele a múlt 1883-ban egybehitt conferentia is, mely az egyházmegye részére újabb statútumokat létesitett. Mindenha Atyai érzülettel viseltetett a jubiláns főpap a hivek nyája iránt is, melynek szellemi tápot nyújtandó: mig az aggkor öt ebben nem gátolta, — az évnek minden jelesebb ünnepén sz. beszédet szokott volt a székesegyházban tartani. Ez alkalmakkor a lelki épülés elömozdiA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÄRGZÄJA. oo oo ITagynaéltóságú és főtisztelend.5 eV i I l e c fíl itia l c'lóö.v F váczi megyés püspök, valóságos belső titkos tanácsos, 0 Szentsége házi főpapja. I. Ferenc2 József-rend lovagja stb. PÜSPÖKKÉ SZENTELTETESÉNEK 25 éves évfordulójába.. 1884. Junius 10. HÁLAKOSZORÚ. A váczi növendékpapság Pázmány-Egylete nevében. Föl a szivekkel a magasba föl! Forrón dobogjon minden hü kebel! Lengjen ma. zászló hős Sión falán, Melyet magasra hó szivünk emel Égjen ma tűz az oltár szent kövén, Amelyre szikrái hó szivünk adott Áz Úrhoz törjön fel a hála láng, Ki meghozá e várva várt napol! Ki trónodon negyedszázéve ülsz És örködöl a boldog nyáj körül, Iné nézd! e nyáj e boldog kis sereg, Mint jó Feléd, úgy gerjedez örül; Áldott fejed körítse koszorú ! üdít annyi szivnek szent érzelme fon. Oh halld Atyánk a hála szózatát! Mely fölrebeg a rezgő ajkakon. Hü papjaid', a küzdő bajnokok, Kik művelik az Úrnak szőlejét, A kik közül sokan szülötteid*) Örömtelt szívvel jönnek ini Feléd: Kezükben egy-egy pálmaág rezeg, Hisz’ győztek ők dicsőn a bűn fölött; Neked hozák e szép babért Atyánk! Mit jó szivük virág füzérbe köt. Amott a nép oly boldogan közéig, Melynek az Fg adott Apostolul, Hogy bőven öntsd a hitnek balzsamát, Ha sebzett szíve fájó könnye hull; Tekints reá, füzérbe fonja ö Égő szerelme rózsabimbait, Miket fakaszta keble rejtekén Az ajkadról sugárzó égi hit. Ott jönnek íme legszebb kincseid, Kiknek kezed segélyt, gyógyírt, adott; Hálát, rebeg ma édesen Feléd Az özvegy, árva és az elhagyott, Kiknek szived megcsókold sebét. Amit ütött, e csalfa földi lét.; *) Megyéje papjai közül legtöbb általa or dinált at ott. Jelképedet fonják füzérbe ők A szép mezőnek ezerjófüvét. Az alázat megtestesülve jő. Tán angyalát küldé Hozzád az Fg ? Megtestesült az égi irgalom, Melynek szivedben forró lángja ég. Nem églek, de földi angyalok, Kiket körünkbe jó szíved hozott, Elődbe jönnek Vincze lányai *) S füzérbe kötnek égi liljomot. Már készen áll a hálakoszorü. Kösd össze azt óh, tündöklő erény, Kösd össze azt óh, tiszta szeretet., Mely fönn ragyogsz a szívnek szép egén ! De ne .. . ne még! oly esdve kér szivünk, Hisz’ ismered, a kisded ibolyái, Mely oly szerény s csak félve jő elő. Ez az, mit még a tiszta hála ád. Mi tűzzük azt f üzérbe jó Atyánk ! Pázmány kertjében szedte azt kezünk, Fogadd, fogadd! . . bár oly szerény virág, Mit most szeretve fődre fölteszünk; De szent, a hely, a melyen az fakad, Oly szent az árny, amelyben illatoz .• Fölötte leng a bíboros vezér, Ö lelkesít a harcz tuséihoz. *) ISSO-ban alapította meg városunkban e congregatiót. Peitler Antal József VÁCZI JIJBIILiÁKIS E=XjS5’ÖEE 1859-1884.
