Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-06-15 / 24. szám

bizottságot, kik a zászló elkészítésén fáradoztak. Dr. Csányi a zászló anyára, Dr. Freysinger Reitterre, Lapunk szerkesztője a koszorulányokra mond­tak köszöntőket, Matkovics Potoczkyra ürité po* * barát, kinek az egylet nevében egy díszes babérko­szorút nyújtott át, Poór a vendégeket élteté, Haj­nik Béla és Potoczky Lajos pedig az iparosokra emelték poharukat, ezenkívül mondtak még toaszto- kat, W i 11 Manó, Dr. Csányi, K a 1 e n c s i k, Haj­nik, Olaj Ferencz, s még mások. A bankettnél résztvett a zászlóanya Reitter Ist­vánná urpő is és a koszorú leányok : Stefanik Errsi, Czipauer Erzsi, Mátay Nina, Stibrik Janka, Borbás Etel, Sebők Anna, Rafia Boriska, Kiss Rózsa, Fedor Juliska, Milinkó Erzsi, Fehér Rózsa, Guttman Erzsi, Derivó Vilma, Dick Netti, Hinder Anna, és Baffia Irma. A zászló szentelési ünnepélyt este tánczmulatság zárta be a lőházban. Helyi hírek. = Bocsánatot kérünk lapunk tisztelt elő fizetőitől, hogy jelen számúnk a képviselő választási mozgalmak miatt vasárnap helyett csak ma jelen meg Kárpótolva lesznek azonban t. olvasóink e késedelem­ért legközelebb egy rendkívüli számmal. = Jubilárfs ünnepély. A váczi növendék­papság pázmány-egylete szeretett fővédnöke nagymél- tóságu és főtisztelendő Peitler Antal József ur, az egy­házmegye kegyes főpásztoia, ő szentsége házi főpapja, ő cs. és apostoli kir. felsége valóságos bel. titkos ta­nácsosa, a Ferencz József jeles rend lovagja stb. püs­pökké szenteltésének 25-ik évfordulója alkalmából 1884. évi junius hó 19-én az intézet nagy termében zár­ünnepélyt tart. — Az ünnepély sorrendje: 1. „Öröm­dal,“ Peitler Antal József megyés püspök úr ő Nagy­méltósága jubileumára. Zenéjét és szövegét szerzé : Varázséji Béla, II. éves hittanhallgató. Énekli a kar. — 2. „Hálakoszorú.“ A megye főpásztorát örömün­nepe alkalmával dicsőítő pályanyertes óda. Szerzője : Révész István, III. éves hittanhallgató. Szavalja : Er­délyi Ferencz IV. éves hittanhallgató. — 3. Megnyitó beszéd ; tartja ; Porubszky József IV. éves hittanhall­gató elnök. — 4. „Honfidal“ Berecz Imrétől. Előadja az énekkar. — 5. „Túl a síron ismét meglátjuk egy­mást.“ Pályakoszorúzott beszély. Szerzé: Varga Mi­hály, III. éves hittanhallgató. Olvassa: Csapó János, VIII. o. növ. pap. — 6. „A kápolna“ Becker V. E.- től. Előadja az énekkar. — 7. „A főpap.“ Pályanyer­tes költemény. Szerzője : Lévay Mihály, III. éves hit­tanhallgató. Szavalja: Zámbó Dezső, III. éves hittan­hallgató. — 8. Jegyzői beszámoló, olvassa: Kiss Gá­bor, III. éves hittanhallgató, jegyző. — 9. „Hajósdal“ Eckert K.-tól. Énekli a kar. — 10. Zárszó, tartja: Erdélyi Ferencz, IV. éves hittanhallgató, titkár. — Kezdete délután 5 órakor. = A siketnémák vizsgája a helybeli or­szágos siketnéma intézetben e hó 25-én délelőtt 10 órakor lesz, melyre a t. szülék, s tanügy barátok figyelmét ez utón is felhívni bátorkodunk. = A torna kirándulás, melyet a fővá­ros három torna-egylete úrnapján rendezett Visegrád- és Váczra, kitünően sikerült. Reggel 1/2 9 órakor ér­kezett meg a „Minerva“ gőzös több mint 400 kirán­dulóval a váczi állomásra, hogy jónevű Marczink ze­nekarát felvegye. — Visegrádra megérkezvén a romok megtekintése után társas ebéd volt a gőzhajón ! Visz- szajövet Verőczén a Migazzi kastélyt tekintette meg a társaság, este fél hatkor Váczon a feldíszített hajó­állomásnál több százra menő közönség, a lő- és tűz­oltó egyletek számos tagja fogadta a fővárosi vendé­geket, kiknek nevében Dr. Freysinger Lajos ur egy csinos beszédben azon kívánalomnak adott kifejezést, vajha a fővárosi vendégek falaink közt magokat jól érezvén többször közénk jönnének ; ezután zászló alatt s zeneszó mellett az egész társaság mely a vácziakkal közel 600-ra szaporodott a honvéd emlékhez vonult, melyre Dr. Vécsey István magvas szavai kíséretében ko­szorút tett le. A hétkápolna melletti térségén torna és kerékpár verseny tartatott, melynek szemlélésétől azonban a nagy számú közönség a hirtelen beállt eső által elriasztatott, daczára ennek mégis megtartattak a versenyek. A rúdugrásban Kaj linger Mihály, a futásban B é 1 y Mihály nyert, Vermes Lajos sok tap­sot aratott velocipéd mutatványaival. Ennek befejez­tével a lőház helyiségében Vácz hölgy világa fiatal nemzedékének két legszebb tagja osztá ki a nyerte­seknek a dijakat. Ezt követte a táncz éjfélig a legjobb kedvvel, midőn budapesti vendégeink szívélyes bucsu- zás után a viszontlátás reményében eltávoztak körünk­ből. A tánczosnök közül tudósítónk a következők ne­veit jegyezte fel. A fővárosiak közül Vécsey Istvánná, Bagolyi Kálmánná, Grósz Lajosné, Guttmann Lajosné leányával, Héder Sándorné, König Gézáné, Nagy La­josné, Szelestey Gézáné, Stern Antalnó leányával, Ádám Anna, Ambrus Rozika, Egerer Gizella és Irén, Glosz Paula, Hartmayer Mariska, Horánszky Emilia és Irma. Haas Jozefin, Kercser Teréz, jjHorváth Ilona, Leuchter Berta, Löwe Anna, Máltás Irén, Magyar Etelka, Mar­tini Vilma, Szelestey Linka, Vészeli Mariska. — A vá- cziak közül Reitter Panka, Csillon Olga, Alberty Ilka, Krenedics Erzsi, Velzer Janka, Velzer Anna, Vadkerti nővérek, Pencz Laura, Inczédy Irma, Kubányi Margit (B.-Gyarmatról), Mihalik Iza és Etel (Imreházáról), Peskó Ida és Erzsiké, Neumann Debora és Róza, Grünwald Regina, Plauka Vilma és Lujza (Rádról). Krausz Matild és Róza, Schätz Margit, Imrei Rózsa, Torday Ilka és Irma, — továbbá Biringer Jánosné, Reitter Istvánná, Csillon Izidorné, Vadkerti Mihályné, Vadkerti Lajosné, Penczné, özv. Scbatzné, Dedénó, Mihalik Jánosné (Imreházáról), Peskó Medárdné, Al­berty Ferenczné, Hufnagel Józsefnó (Rádról), Hufnagel Imréné, Ernyey Jánosné, Velzer Kálmánné, Krenedics Ferenczné, Korpás Mártonná, Almássy Albertné, So- pronyi Gedeonná (Budapestről), Nikitits Sándorné, In­czédy Sománé stb. = Püspökünk ő Exciája püspökké szentel- tetésének jubiláris ünnepélye f. hó 19-én fog megtar­tatni a Migazzi kastélyban. = Szentkirályi Albert kerületünk ország­gyűlési képviselője a mint biztos forrásból értesülünk az őszre állandóan városunkba teszi át lakását. Legyen üdvözölt körünkben, s érezze magát itt oly jól, mint apa szerető gyermekei közt. == A „Budapesti Hirlap4í-ot melynek előfizetési felhívását lapunk mai számának hirdetési rovatában közöljük, a legmelegebben ajánljuk olvasóink figyelmébe. Iránya minden izében magyar nemzeti, pártérdekeket nem szolgál, véleményszabadságát, a hírlapíró ez egyetlen vagyonát, csonkitatlanul megőrzi föl és le egyaránt. = Eiyári mulatság. A váczi kath. legény- egylet folyó évi julius hó 6-án a „Cselőtei erdőben“ nyári mulatságot rendez. Kedvezőtlen idő esetében a mulatság következő vasárnap fog megtartatni. A ven­dégek részéről az egylet javára adományok köszönet­tel fogadtatnak. — Meghívás. Alulírott leánynevelő intézeté­ben az évi vizsgálatok folyó hó 22-én,. 26. és 27.-én fognak megtartatni, 22-én délelőtt 10 órakor kezde­tik meg a zene énok és szavalmányokkal az úgyneve­zet dísz-vizsga. A szóbeli vizsgák 26. és 27-én 8 óra­kor reggel veendik kezdőtöket, az első napon a na­gyobb, a másodnapon a kisebb osztályokban, melyre a t. ez. közönséget tisztelettel meghívni bátorkodik Krenedits Matild leány-nevelő-intézet tulajdonos. Ny ilt-tér. Elhunyt */4 éves Miklós gyermekünk eltemetése alkalmá­ból, mindazoknak, kik becses részvétüket és segédkezésüket tanu- sitani kegyeskedtek, a legforróbb köszönetünket és hálánkat nyil­vánítjuk. Vácz, 1884. junius 9. Jakabffy Károly és neje. Malocsay Klementin. layers selyem Bastruliák (egész selyem) 9 frt 30 krért egy teljes ruha, úgy szintén nehezebb minőségű is, utánvét mellett, legkevesebb két ruhára valót rendelve, vámmentes házhoz szállítva kapható Heneberg G. (kir. udvari, s a német császárné ud­vari szállítója) selyem gyári raktárában Zürichben. Minta kívánatra ingyen. Levelek bérmentesítése Schweiczba 10 krba kerül. hazánk egyik legszénsavdusabb S NTTJVIZE kitűnő szolgálatot tesz főleg az emésztési zavaroknál s a gyomornak az idegrendszer bántalmáin alapuló bajaiban. Általában a viz mind azon kóroknál kiváló figyelmet érdemel, melyekben a szervi élet támogatása és az idegrendszer működésének lölfokozása kívánatos. Borral használva kiterjedt kedveltségnek örvend. 1883, évben 1 millió palaczk szállíttatott el. Fris töltésben mindenkor kapható m. kir. ndv. ásványviz-szállitónál Budapesten. Úgyszintén minden gyógyszertárban, füszerkereskedés- ben és vendéglőkben. I Biztosítási ügynökök és felügyelők igen dús és tisztességes mellékke­resetre tehetnek szert, egy régi jóhirnevű bank­háznál törvényileg megengedett sorsjegyek és járadékok előadásában. Felvilágosítást ad „Fortuna“ kiadó-hivatala, Budapesten, Deák- ntcza 5. sz. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos : Ifj. V Ä R A Z S É J I GUSZTÁV. Sándor az ő szive választottja, akkor megfogta leánya kezét a jobb, a Sándorét a balkezével, egymásba rakta (úgy reszkettek mindketten a nagy boldogságtól) és atyai áldását adá reájok. Mikor a boldog pár Zsófi néni előtt bemutató magát, az nem szólt semmit, csak sirt. És ezek a könyük olyan édesek voltak! Édesek, mint a milye­nek a boldogság könyüi. Rövid időre megtörtént az eljegyzés. De még rö- videbb időre a lakodalom. Egy szegény család adta ki házából a házőrző s boldogító angyalt. És azután a két öreg egyedül maradt. Mikor egymásra néztek, azt vették észre, hogy pirosak a szemeik. Sírtak. Pedig tudták, hogy a lányok boldog. De ilyen önzők az em­berek. Nem árulták el egymásnak könyüik okát, de azért mégis tudták azt. Azért hát ha egyedül voltak, hátat fordítottak egymásnak, kiki dolgot keresett ma­gának és mentői kevesebbet szólt, nehogy hangjával árulja el azt, a mit az arczával takart el a — kö- nyüket. Hanem azért mégsem voltak olyan elhagyatott- tak. A kis Katicza, gyakran jött szüleit meglátogatni. Azok meg viszont őket. Sokáig nem tudtak egymás nélkül lenni. Szivök összeforrt a nagy szereiben. Sándor'törekedett, hogy Pista bácsinak hivatalt szerezzen a melyben kevés dologgal gond nélkül meg­élhet. És sikerült is. A fiúknak is, a Pista bácsi gyer­mekeinek, szerzett jobb helyet fővárosi vállalkozóknál a mi néki könnyen ment, mert sok ismerőse volt. Azok is bejöttek egyenkint. Nagy megelégedés és sok öröm volt a családban. A régi bú feledve volt ott, hol az öröm és a boldogság voltak a napirenden. Mintha az úristen is megelégelte volna az ostorozást (a mi a modern civilizátió óta épen nem nagy gyen­géje) örömöt örömre, boldogságot boldogsággal te­tézett. Katiczának már két gyermeke volt. Egy fiú, meg egy leány. A leány, mintha az anyja arczárói min­tázta volna le Raphael oltárképnek szent Péter temp­loma számára. A fiú meg az apja fia volt. Csupa nyilt- szivü8ég. Egyenes tartás, olyan becsületes kis komoly arczocskával, mintha már most vette volna át az apja hivatalát a pénztárnokságot. Ezután következett volna a harmadik. Ó bár soh’sem is lett volna! Az egész család örömét, boldogságát temette el ez egy fiú a születé­sével .... Az istenek megirigyelték sorsát e kis családnak és a rövid boldogság után következtek a gyászos csapások. Valódi Hiób csapások voltak azok, mik a Pista bácsit érték. Még most is csodálja szegény hogy ak­kor belé nem bolondult. Pedig nem nagy hija volt! Először is a jó Zsófi nénét döntötte valami jár­ványos betegség az ágyba. Az orvosok azt mondták, hogy az roncsoló toroklob. Nyolcz, tiz nap alatt el is roncsolta az, az egész asszonyt. Belékalt. Boldogan halt meg szegény. Nem tudta, hogy az ő angyala a Katicza most küzködik a halállal a har- harmadik gyermeke miatt. Az vitte őt a sírba. A szü­lés fájdalmaiban halt meg. Oda fektették az anyja mellé, hogy még itt is közel legyenek egymáshoz. Egy napon temették mind­kettőjüket, együtt indultak a hosszú útra, kisérve a a szerető rokonoktól, a gyászoló családtól. * Most, hogy a sors minden csapása üldözi Pista bácsit, visszament újra abba a kis városba lakni, a mely hajdan tanúja volt boldogságának. Mit neki most a hivatal ? Mit néki az élet ? Azt otthagyta, ezzel meg még kevesebbet törődik. Ha néha utam a Duna partjára visz, látok egy ősz embert, a kit a sors tett vénné. Kerüli az embe­reket, a világot. A búsulásban egészen kiaszott, szemei réveteg tekintenek a messzeségbe, szakálla egészen belepte sárgás szinü ránezos arczát ezüstjével, haja hófehér. A ki húsz évvel ezelőtt nem ismerte, most meg se tudja, hogy ki légyen ő. Mikor elunja az őgyelgést ott a Duna partján, hirtelen összeszedkezödik, meg-megindul, azután meg­áll. Két kezének kiaszott csontos ujjait egymásba rakva támaszkodik a botjára és mintegy kihívó dacz* czal vetve bátra fejét dühösen kiált föl az égre. — Mit várhatok még? Azután nagy búsan, megadólag hajtja le fejét keblére, arczát elfödik az ezüst ősz fürtök, hogy ne lássák könyeit szegénynek. És ezek a könyek ír az ő beteg lelkének. De meg is mondta a költő: Nicht zur Freude ist der Mensch ge» macht, Darum weint sein Auge, wenn er herz­lich lacht?“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom