Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-05-11 / 19. szám
hogy birtokai legelőnyösebb feltételek mellett adattak bérbe. Ő volt az, ki a káptalannak fölöttébb elhanyagolt szép darab váczi szőllejét mintaszerüleg megjavította. Ő volt az, ki tetemes költséggel rendbe hozta a lakó házához csatolt külső kertet s annak területén, szintén saját pénzén gyönyörű nyári lakot emelt. — Az ő tevékenységéről tanúskodnak a káptalani gyűlések, melyeket tapintatosan vezet; a sz.- széki ülések, melyeken bölcsen elnököl. — Ily sokféle tevékenysége, ennyi gond azonban legkevésbbé sem vala képes megtörni ünnepeltünknek erejét, mert ő 73 éve daczára testben és lélekben ifjúnak mondható. Ruganyos léptei, egyenes járása, fürge mozgékonysága s viruló arcza után Ítélve legfeljebb ötvenes években levőnek gondolhatnók Őt. A canonicus processus megejtése alkalmával a bécsi nuntius enye- legve mondá neki, hogy talán hamis keresztelő levelet mutatott fel. „Én úgymond— egy decrepitus aggastyánt vártam, — s ime egy javabeli, erőteljes férfiú áll előttem.“ — — És ha kérdezné valaki: honnét meríti az immár 73 éves egyháznagy az ifjú testi erőt? Azt felelném neki: „az ifjú testi erő, a még mindig ifjú, a mindig fiatal léleknek, az örökösen üde kedélynek természetes eredménye.“ Neszveda ő méltóságának bensejében örökös tavasz honol. Az ő lelke kiapadhatlan forrása a borút nem ismerő kedélyességnek, mosolygó vidámságnak. Kimerithetlen tárháza a pattogó élezeknek, a senkit nem bántó, nem sértő, mindenha kaczajt gerjesztő tréfás megjegyzéseknek s játszi enyelgéseknek. Az üde, az ifjú lélek nem engedi megöregedni a kor szerint aggastyán testet. — A folytonos kedélyesség, az örökös jó kedv egyik fő jellemvonása volt, s valószínűleg mindvégig is maradand az új püspöknek. — És e ritka kedélyességgel páratlan jó szív egyesül, mely ismét egy újabb erénynek: a jótékonyságnak lett szülő anyjává. — Neszveda jótékonysága azonban nem visel modern színezetet. Nem azért szokott jót tenni, hogy a hírlapok őt dicsérjék s a világ magasztalja. Nem barátja az oly jótékonyságnak, melyet a figyelmes szem által könnyen felfedezhető titkos rugók, többé kevésbbé palástolt benső indokok — kétes értékűvé tesznek. Az ő jótéteményeiről nem lehet mondani: receperunt mercedem. Nem vágyakozik tüntető modorban, a közönség tapsait hajhaszva jót cselekedni, — hanem az Üdvözítő intelmét követve : nem tudja az ő balkeze, a mit jobb keze cselekedett. A kik az ő közelében, vagy mint e sorok írója, vele egy hajlék alatt laknak, tehetnek arról tanúságot, hogy tőle egyetlen szegény vigasztalás és alamizsna nélkül nem távozik, hogy ő egyetlen kérégető levelet, avagy jótékony ezélú sorjegyekkel terhelt küldeményt vissza nem utasít. Nem ő maga dicsekszik jó tetteivel, hanem jó tettei dicsérik őt. A többi közt érezhangon hirdeti a váczi székesegyháznak egyik nagy harangja, hogy Neszveda A ..VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA MÉLTÓSÁGOS ÉS FŐTISZTELENDŐ Neszveda István, váczi székesegyházi kanonok, földvári apát s püspöki helynök stb. ÚRNAK filomeliai püspökké szenteltetésének ünnepélyére. (1884. május 11.) I. — Vácz város s az egyházmegye nevében. — Orömdal forrón mért kel ajkainkról? Miért zeng vígan hála-énekünk? . . . Az égi kegy ma egy püspök-leventét, Egy új malasztosztót ad irrí nekünk. — Egyházmegyénk Dics ő j e! kit magasra Felvitt magasztos érdemid sora, Ma püspökké — méltó jutalmazásul — »Szentel fel Esztergom főpásztora. ő méltósága által lett több száz forintnyi költséggel újra átöntve. — Neszveda csakis Istentől szokta várni jó tettei jutalmát, s ezért gyakran még a koldusnak is enyelegve ad alamizsnát; kaczajra fakasztja a kéregetőt is, hogy kaczagás közben a hálálko- dásról megfeledkezzék. Jó szive nem elégszik meg az anyagi alamizsnával, — szellemi alamizsnát: jó kedvet is adományoz a szegénynek, kit ezáltal mintegy magához felemel, s nem engedi neki érezni, ama megalázodást, melylyel az alamizsna elfogadása rendszerint járni szokott. Az új püspöknek, a munkás szorgalom — az örökös jó kedv — a páratlan jó szív férfiúnak még egy erényét: irodalmi munkálkodását kell röviden érintenem. — Neszveda ő méltósága, mint fönnebb mondám papnövendék korában kedveié meg az egyházi irodalmat. Tanúságot tesznek erről a bu- dapesi papnevelő intézet egyház irodalmi iskolájának évkönyvei, melyekből kitűnik, hogy ünnepeltünk már mint kis pap bizonyos itészeti tekintélynek örvendett társai közt, — mert a többek közt ő nyert megbízatást, a már akkorában feltűnni kezdő két ifjú: Csajághy Sándor és Szabó Imre, a két későbbi jeles püspök műveinek elbírálására. — A hittani tudományok befejeztével, mint felszentelt pap is szívesen forgatta, s mai napig szívesen forgatja a tollat. Szerénysége azonban nem engedé. hogy a magán körökben tetszésre talált szellemi termékei napvilágot is lássanak. Csakis az utóbbi két évtizedben bocsátá álnevek alatt a „Mátyás Deák“ és „Charivari“ élczlapok, valamint a „Magyar Állam“ rendelkezésére, — elmés epigram rajait, melyekben az élénk humor a mély vallásos érzülettel ölelkezik. — Ezenkívül ünnepeltünk íróasztalának fiókjában német és franczia költemények kitűnő fordításai is rejlenek, ö méltóságának szerénysége talán tiltakozni fog az ellen, hogy asztal fiókjának titkait a nagy közönség előtt elárultam. — Ámde ő mai nap a gyertyatartóra helyeztetett, — hogy a világ világossága legyen. Tehát a világitóul rendelt egyháznagynak fénysugarait, — jellemének és tehetségének fénypontjait leleplezni, — immár nem bűn, — de sőt erkölcsi kötelesség. — Nem csak illendő, de szükséges is, hogy a magasabb hivatást és terjedelmesebb működést nyert apostoli férfiúról lehulljon a lepel, melybe őt saját szerénysége burkolta. — Azt hiszem, nem csak a váczi egyházmegyének, de az egész magyar egyháznak és hazának érzelmét tolmácsolom, midőn toliamat e szavak kíséretében teszem le: „Isten éltesse, Isten tartsa sokáig Neszveda Istvánt, a váczi megyés fő- pásztor érdemekben gazdag segéd-püspökét!“ Kazaly Imre. Főpásztorunk s a káptalan becsülték S csodálták mind dicső erényeid, Megyénk és városunk történetében Neved ragyog, ragyognak tetteid. Mások javát ezélzó tevékeny élted Nagy Isten-áldás kútforrása lett, Melyből számos szegény s mezetlen árva Nyert már sebére irt, enyhűletet. Emelkedél mindig magasb-magasbra, Az érdem rejtve nem maradhatott, Főpásztorunk megtett helyettesévé Erényidért ő igy jutalmazott. S midőn Atyánknak már huszonöt évi Apostol-működésben elfáradt keze, Téged rendelt az Ur Apostolunkul, Hogy légy Atyánk segédje, jobbkeze. S midőn ma országszerte messze-messze Fényárban úszik, Ünnepelt! neved, Sok tisztelőd és városunk nevében Üdvözletül mit zengjek én neked ? Oh vedd, fogadd kegygyei szivünk mit adhat, Fogadd szivünk őszinte óhaját: Hogy számos éven át áraszd megyénkben, A mit ma nyersz, a kegynek harmatát. Mint új Apostol, menj, haladj előttünk, És bátoríts, ha tán elcsüggedünk, S mi gyógyító és balzsamos szavadban Mindenkor hő vigasztalást lelünk; És mint verőfény a kopár mezőre, Melyet födött a zordon hólepel, Ellankadó hitéletünkre lelked Sugara újra életet lehel. ____oillii M* A budai császárfürdő. Egyetlen fürdője sincs Magyarországnak, mely családfáját oly régi időkbe vissza tudja vinni, mint a budai császárfürdő. Buda általában gazdag természetes bévvizekben, s hat fürdője közt a legnevezetesebb a császárfürdő, mely már bizonyára a rómaiak előtt is ismeretes volt hatalmas gyógyhatásáról, hazánk történetével pedig már a honfoglalás óta össze van forrva. Itt pihent meg Árpád a honfoglalás után s legrégibb történetíróink emlékeznek kitűnő hévvizéről, igy Oláh a XVI-ik IstvánfFy a XVII. században. A török uralom korszakában pedig szemefénye volt a császárfiidő a budai basáknak, kik még Da- muskusba is elhordták a hírét a kitűnő fürdőnek, mit ékesszóltóan bizonyít az, hogy egy török iró, Mohamed Ben Omer Ben Bajezid már 1597-ben igen elismerően ir a császárfürdőről, mely jelenleg egy kegyes alapítvány tárgyát képezi, s úgy díszes épületei, mint természeti fekvése, kitűnő berendezése, mint sokoldalú s kipróbált gyógyhatásánál fogva hazánk legkitűnőbb fürdői közt foglal helyet. Budán a József hegy tövében terül el e kitűnő íürdő, közvetlenül a Dunapartján, szemben épen a regényes Margitszigettel, s társalgó terme erkélyéről a legbájosabb panorámát nyújtja a szemnek. Másik oldalán a budai hegyek húzódnak el, az a gyönyörű hegyvidék, mely minden idegen utas előtt elfeledhe- tetlenné teszi ifjú, de bájos fővárosunkat. A fürdő berendezése egészen europaias, s mi kívánni valót sem hagy fenn. A vizet 11 hatalmas forrás szolgáltatja, s 10 külümböző íürdő áll a közönség rendelkezésére, u. m. langyos fürdő, meleg fürdő, hévfűrdő, gőzfürdő, kádfürdő, tejíürdő, uszoda, zuhany, iszapfürdő, malátafürdő. Iszapfürdője s uszodája férfi és női osztályra van elkülönítve, s különösen fedett női uszodája a legkedvesebb helye a fürdő női vendégeinek. A helyiség terjedelmét illustrálja az, hogy egyszerre 1000 ember találhat a császárfürdő gyógyvizeinek balzsamos hullámai közt idiilést. A fürdő gyógyhatásáról már a legrégibb orvosok a legelismerőbb nyilatkozatokat teszik, igy Va- dianus bécsi tanár 1503-ban, Broson, korának hires orvosa 1697-ben. Hazai orvosaink s természettudósaink pedig temérdek kiadmányban s folyó iratokban megjelent értekezésekben magasztalják a császárfürdő gyógy- erejét, kik közül elég legyen felemlíteni, dr. Török József akadémiai tagot, ki a magyar tud. akadémia által 40 aranynyal jutalmazott jelesmunkájában igen szakszerűen értekezik a császárfürdőről, s dr. Pat- rubány Gergelyt, a főváros tiszti főorvosát. S ha ránk borúi a vészek vad viharja, S leáldozik az éltető remény, Szivárvány légy, a mely felénk ragyogja Az üdvsugárt szivünk borult egén, Melynek sugára felhat majd az égig Mely Összekössön földet és eget, Ragyogj, ragyogj le üdvreményt e népre, A melynek szive Téged úgy szeret! * * * Midőn e nap’ fellépsz Sión hegyére, Te érted küldjük égbe hő imánk, Oh küldj Te is fohászt a menny Urához, Az ég áldását kérünk esd le ránk . . . S mig angyalok kara néz rád le égből Az égbe száll Te érted énekünk Hogy városunk s egyházmegyénk díszére Tartson meg oh az Ur soká nekünk! Varázséji Béla. II. — A váczi növendékpapság „Pázmány“-egylete nevében. — Leszállt a kegyből ismét egy sugár 1 Egy uj Apostolt ád ismét az ég. S mint egykoron a zárt ajtók között Az Isten lángja már fölötte ég. Egy szikra hő szivébe is lecsap, Oh összeforrt az lángszerelmivel! Üdvözve légy dicső, kit égi kéz Sionra fel mint hű vezért emel! ■ ÖRÖMHANGOK
