Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-05-04 / 18. szám
Városi közgyűlés. VÁCZ, május 1. 1884. Városunk képviselő testületé folyó évi április havi rendes közgyűlését múlt vasárnap (ápril 27) és következő napján tartotta meg. Elnök Réty Ignácz polgármester úr a közgyűlést megnyitván — mindenekelőtt is bemutatta Báró Prónay Gábor országgyűlési képviselőnknek abbeli bejelentését, bogy beszámoló beszédjét — e bó 4-én d. e. 11 órakor óhajtja megtartani a helybeli „Curia“ czimű vendéglő nagy termében. — A közgyűlés ezen bejelentést tudomásul vette. Egyszersmind — ez alkalommal batározatilag beszüntetvén az eddigi azon szokást, melyszerint országgyűlési képviselő jelöltjeink és országos képviselőink programra illetőleg beszámoló beszédeiket a város erkélyéről tartottak — azonkívül a városház épületen a megválasztott képviselő nagyobb dicsőségére a nemzeti lobogó bárom nap és bárom éjen át kint hagyatott utasította a tanácsot, hogy miután a városháza, mint középület, sem a választó kerület, sem pedig egyes pártoknak rendelkezése alatt nem állhat, intézkedjék aziránt, hogy ott se tüntető programra — se pedig beszámoló beszédek ne tartassanak, s egyes pártok képviselői kedvéért lobogók többé ki ne tűzessenek. Ezek után Dr. Freysinger Lajos városi képviselő indítványozta, hogy miután a váczi püspöki egyházmegyének az idén két ünnepe lesz — t. i. Peitler Antal József megyés püspöknek 25 éves püspöki jubileuma és Neszveda István kanonoknak püspökké történt felszenteltetési ünnepélye: a közgyűlés ezen ünnepélyeken magát képviseltesse. — A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta és Réty Ignácz polgármester úr vezetése alatt mindkét ünnepélyre egy egy tizenegy tagból álló tisztelgő küldöttséget — küldött ki: elhatároztatott továbbá, hogy megyés püspö- künkhez jubileuma alkalmából — díszes albumban emlékiratot fog — intézni. Következett ezek után a tárgysorozat. — S itt megemlítjük, hogy a polgármesteri jelentés a pénztárak megvizsgálásáról tudomásul vétetett. A piaczi és vásári rendfentartásáról szóló — a ministerium által módosítás végett vissza küldött szabályrendelet — a kívánt módosítások eszközlése végett kiadatott a szabályrendeleti bizottságnak ; hasonló elintézést nyert a gyámhatósági eljárás és pénzkezelésre vonatkozó szabályrendelet is. A város utczái és közterei kövezése és azok tisztántartásáról szóló — a ministerium által is helybenhagyott szabályrendelet életbeléptetési idő pontjául f. évi május hó 1-je állapíttatott meg s egyebek közt utasittatott a tanács, hogy az iránt miszerint minden ház tulajdonos a háza előtti járdát két év alatt annál inkább is csináltassa meg, minthogy ellenesetben az, az illető házi úr költségén a város által fog elkészíttetni. —• Megszabadulunk tehát a nyaktörős flas- tertől. Csak azt szeretnők még, ha a házi urak ne várnák be, hogy járdáikat a város csináltassa, mert akkor bizony búsásan meg fognák fizetni annak — különben könynyen fedezhető költségeit. Olgyai (Prohászka) János városi képviselőnek — a város elöljárósága ellen folyamatban volt vizsgálatot megszüntető megye hatósági határozat ellen a bel- ügyministeriumhoz intézett felebbezése tárgyában hoA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. E szikla . . . E szikla rejti hát szerelmetek’, Örök szerelmeteknek zálogát! E szikla itt, hová sirt vájtatok S mely rózsaszálotoknak nyugtot ád. E szikla itt, hol szived megremeg, Mig lelked' bűvös álom fogja át . . . Egy álom, mely, miként tündéri kéz, Emlékeid virágát szórja rád. Egy álom, melyben újra látod őt Virágot tépve künn, a zöld mezőn . . . S látod zivataros vad éjszakán Hő karjaidba zárva könyezőn. Egy álom, melyben újra hallod őt A mint neved’ susogják ajkai És azt az egy szót térdre hullva csak, Csak igy meri neked megvallani. Egy álom, mely, hiszed, hogy üdvözít . . . És én, oh ! én csak ettől féltelek — Oh 1 ébredj, ébredj hát szép angyalom ! Es fuss e helyről, fuss a mig lehet 1 Oh! ébredj, ébredj s fuss e helyről el Miként a villám és miként a szél — . zott és a felebbezést elutasító minister; határozat — tudomásul vétetett. Hasonlólag tudomásul vette a képviselő testület a budapesti kereskedelmi és iparkamarának abbeli átiratát, melyben értesítette a várost, hogy a váczi ipariskola részére 300 frt segélyt szavazott meg, s az említett iparkamarának ezen nagylelkű adományáért jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott. Tudomásul szolgált továbbá Jágocsi Péterífy József, ipariskola ügyi ministeri biztosnak azon átirata is, hogy az ipariskola ségélyezését kilátásba helyezte. A lak felmondási évnegyedek megváltoztatását a közgyűlés elvben kimondta —se szerint jövőre nézve a lakásnegyedek nálunk is úgy lesznek megállapítva mint Bpesten. A vonatkozó szabályrendelet egyelőre 30 napon át közszemlére ki fog tétetni, azután érdemileg tárgyaltatni, s igy remélhető, hogy az jövő ősszel már életbe fog lépni. Kellemesen lepte meg a ^közgyűlést a tanács abbeli előterjesztése a melyben előadta, — hogy Varga János, váczi országos fegyintézeti igazgató a városi kórház javára 150 frtos alapítványt eszközölt ki, a magas kormánynál, s hogy azon összeg a városnak tényleg meg is küldetett. Varga János derék igazgató úr ezen ténye önmagát dicséri. Azért azonban sietett a közgyűlés is nevezett igazgató úrnak szives közbenjárásáért hálás elismerésének kifejezése jeléül jegyzőkönyvileg köszönetét szavazni. A ezukor kávé fogyasztási adó tárgyában tett tanácsi előterjesztés, melyből kitűnik, hogy ezen adó 1883. év végéig teljesen rendezve van tudomásul vétetett. Csizmadia János és neje révbérlőknek bérleszál- litás iránti kérvényük — mint idő előtt beadott kérelem tárgyalása elnapoltatott. Következett volna ezek után az öt tagú állandó pénzügyi bizottságnak a megválasztása. — Azonban — miután képviselőink türelmet vesztve — tovább maradni nem tartották érdemesnek: azon tárgy a napi rendről levétetett —• s igy a pénzügyi bizottság megválasztása a legközelebb tartandó közgyűlésén fog megtörténni. Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén a közgyűlés feloszlott. Az 1848/9-ki szabadságharcz egyik valódi béna harezosa Penozen. Megkülöinböztetésül mondom, hogy: valódi, — mert hány oly gazságban megöszüít vén csavargó kopogtat be hozzánk, ki a becsületesség álarcza alatt mint munkaképtelen „béna honvéd“ — kér alamizsnát, — mig valójában ő kelmök többnyire : holmi részegség miatt kicsapott kántorok, vagy munkakerülő iparosok. Az tehát, kiről szóllani akarok, nem ilyen szédelgő, hanem valódi béna honvéd, — ki még sem koldul alamizsnát, hanem ha már a végzet meghagyta néki a nyomorult életet, önerejéből igyekszik azt fön- tartani ; önerejéből „viszi súlyos keresztjét a golgotára.“ Ezt a haza „Lázár“-ját Szrsen Audrásnak hívják. Az 1849-ki váczi csata után, a pencziek, ott a kosdi erdőben találták nehéz sebeiből patakzó vérében fetrengve, alig adva magáról életjelt. — E jó szivű emberek aztán taligán Pencz községébe'hozták, Mert oh ! ez álom, álom elveszít, Megőrjít még, ha — későn ébredéi, K B. Egy este Váozon. *) Esett az eső, mint a parancsolat, de a ritka felhőkből a nap is ki-kimosolygott azért, igazándi április idő volt, mikor a múlt napok egyikén a „Vesta“ födélzetén állva jöttem lefelé a Dunán. A nap fénye kaczérkodva tört meg tegy kerek piros födélén, meg egy ormótlan hosszú, nagy sárga ház massiv falain . . . Vácz ! biz az a piros födél ott a dóm, az a nagy sárga ház meg államfegyház; semmi kétség benne, hogy amoda az a nagy utezatömeg, ott az a kedves szép kis város, a hol én annyi sok jó napot töltöttem már egyszer másszor, a hol nekem annyi kedves jó czimborám van. Oh azok az én jó váczi |'czimboráim, milyen derék gyerekek azok! A Guszti, a ki daczára, hogy az isten már egészen a magy. tud. akadémia nagy termében tartott felolvasásokig felvitte a dolgát, a kit Pulszky papa csak nemrégiben invitált muzeum-igazgatónak a bérezés Erdély egy szép városába, mégis olyan jókedvvel rendezi a négyeseket, mint akár egy vakáczi*) A „Függetlenség“ május elseji számából. hol, egy jótékonyságáról ismeretes közbirtokos (K. D.) „irgalmas szamaritanus“-ként, egyik bérházában — hol máig is lakik, — elszállásoló, s gyógykezeltetéséről — szerény anyagi tehetségéhez képest, felebaráti jóindulatból gondoskodók. Néh. Dr. Krakoviczer, — akkori váczi orvos, — a sebesültet megvizsgálván, őt az életnek, alig meg- menthetőnek véleményezé. De hát, hogy is ne ?! Roppant sérült volt ez ! Már forradalom előtt, a Sándor ezrednél szolgálván, Olaszhonban, egy hadjárat alkalmával, puskagolyó érte karját, és nyakán kardvágást kapott; majd 1848-ban mellén keresztül szurony döfetett át; végre a 49-ki váczi csatában, — mindkét lábsarkát kartács sodorta el. Ez utóbbi sérülés, végkép lefegyverezte a bátor katonát. Ily állapotban láttuk őt, midőn a nevezett orvos — a vizsgálat után, — egyik lábának amputálását véleményezé, — a mi ellen azonban a sérült „nem adom, nem adom a lábamat!“ — felkiáltással tiltakozott. És isten csodája: a honvéd, — nem tudom a nénémasszonyék kilenczféle jó füvétől-e, — de élve maradt, és él máig is. Él, de oly nyomorult szegény, hogy a jó szív majd megreped látásán. Nyomorék, a szó legszorosabb értelmében. És ez az ember még sem akar, szégyenei koldulni. Pedig hát pártfogó ura, azon utógondolattal ajándékozó őt meg egy ócska taligával — Ígérvén, miszerint később a mint módja engedi — egy kis lovat vagy szamarat is vesz hozzá, — hogy igy, ezen jármű segítségével, a könyörületes emberek házait bejárhassa. De mi történt ? ! Pencz község lakosai, — követvén a jószivű kegy úr nemes tettét, — mert hát a példa vonz, — megelőzve őt nemes szándékában : közadakozásból egy szamarat vettek a béna honvéd ócska taligájához. Mily megható volt látni, a mint először mászott fel roncsolt tagjaival, — nagyon is kezdetleges jármüvére — a szegény. Ki őt látta, megkönyezé. — Csak egyedül ő, a szánalom tárgya mosolygott. — Keserű mosoly volt ez az igaz. De sírni hogyan is tudna már?! Hisz az ily elkinozott lélek, nyomorék porhüvelyében, alig ha van köny már. És a béna honvéd, — mivel a koldulást önérzete nem engedi, — physikai erejéhez képest, keservesen bár, de még is munkával keresi kenyerét, s igy erős akaratának urává lön. Nem akar sem egyeseknek, sem a községnek terhére lenni: önerejéből „viszi súlyos keresztjét a golgotára.“ Óh jöjjetek Szrsen Andráshoz ti léha, munkakerülő álkoldusok, ti a társadalom minden rétegének salakja, — s ha nem halt még ki belőletek a jobb érzés utolsó szikrája is, — okulva példáján: legott elvetenditek a koldus botot; — és jöjjetek ti is, balga öngyilkos jelöltek, korunk divat-kórosai, kik gyávák lévén megküzdeni az élet terheivel, isten legbecsesebb ajándékát, élteteket akarjátok önkezetekkel kioltani, — okulva példáján: legott elvetenditek a gyilkot, a méreg poharat. Ott fogjátok őt látni munkálkodva napestig, pa* | óra hazaszabadult jogoncz; a Samuka, a kinek csak az az egy malheui’je van, hogy a párisi boulevardok helyett a vásártéren kukkantott be legelőször ebbe a keserves világba, mert ott már régen carriért csinált volna élénk szelleme, örökké izgó-mozgó nyugtalan vérével, mig nálunk szépecskén elkallódik, mint annyi más szép tehetség; a Jancsi, a ki különben mióta megházasodott, nem „numerái“ már a Yelzerbeli „kerékasztal lovagjai“ közt, aztán meg a ... de ki győzné mind elsorolni őket, azokat a jó, kedves fiukat, a kikkel annyit mulatgattunk imitt-amott szebb, jobb időkben a „hét kápolna“ melletti városban. Mentői közelebb jött a hajó Vácz alá, annál jobban megérlelődött bennem a vágy kiszállani, annyi sok mindenféle emlék húzott-vont falai közé, meg aztán még egy jó este a vidéken, még egy pár órával később látni meg Budapestet, ezt az uj Jeruzsálemet, még egy pár órával később menni át a hatvani utcza taposó malmán, ez magában elég, hogy a Cimborasso tetején is megállják, hát még Vácz alatt . . . Minél a fekete füstgomoly ritkulni kezdett és éleset, hosszút Rittyentett a hajó, már én lent voltam a födólzetről s mikor kikötött, én ugrottam ki először a hidra. Mennyi ismerős arcz, mindenfelé, minden rög, i minden porszem olyan jó ismerősöm itt nekem. Ez a
