Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-04-13 / 15. szám
(lezve fogadta azt az egész sajtó s az olvasó közönség is, mely jó Ízlését mételyező olvasmányok által el nem veszítette. Jelen füzét az elsőhöz hasonlóan igen díszes kiállítású s a 8-ik éjszakától a 14-ikig terjed, magában foglalva számos szép regét, közöttük a „Halágz és a szellemét“, melybe fűzve van aztán „A görög király s Puhán orvos“ s. a. t. Ára 25 kr. Előfizetés utján is megszerezhető a mű; 10 füzetenként 2 frt 50 krjával : az egész mintegy 36 füzetből fog állani. = A. Regéuy világból megkaptuk az újabb 8 füzetet (15 — 22). E kitűnő tartalmú szépirodalmi ]apot~valóságos gyönyörrel forgatjuk mindannyiszor, midőn az újabb magyar szépirodalom kiváló termékeit kívánjuk élvezni. És a Regényvilág csak ugyan a legszebbet és legjobbat nyújtja azon ismert Íróink tollából, kiknek minden egyes művét mohón várjuk mindenkor és még mohóbban olvassuk. A jelen füzetekben Jókainak úgy egyes részeiben, mint teljes egészében egyaránt érdekfeszitő és megka- póan szép regényének. „A ezigány-báró“-nak befejezését vettük. Beniczkyné Bajza Lenke nagyérdekü társadalmi regényét, az „Erdei lak“-ot most nagyobb folytatásokban kapjuk. Robida „Száz év múlva“ czimü regényében folytatja a jövő idők titkainak leleplezését. A tárczarovatban ez idő szerint a „Vallomásaim“ czimü „szerelmes levelek“ sorozata magaslik ki. Catulle Mendée elbeszélései gyönyörűek, fordításuk pompás. — Egyátalában most is úgy, mint minden más alkalommal, melegen ajánljuk a Regényvilágot minden müveit magyar hölgynek, minden olvasónak, ki a hasznost a kellemessel egyszerre kívánja élvezni. — Megjelenik e lap Budapesten Révai testvéreknél (váczi-utcza 11.) hol előfizetések mindenkor elfogadtatnak. — Előfizetési ára negyedéven- kint csak 1 frt 95 kr. — Népdalaink legnagyobb gyűjteményéből, a „Magyar Dal-A.lbum“-ból ez év folyamán jelenik meg az V. kötet, 301—1000 számú dallamokkal, és pedig 10 havi füzetben füzetenkint 20, tehát 10 füzetben összesen 200 dallammal zongorára alkalmazva. A most megjelent márcziusi füzet tartalma következő : 1. Csak azt mondják: ne tartsak szeretőt. 2. Csak azt mondom én. 3. Csíki tarka tarisznya. 4. Csip a csalán az útfélen. 5. Daru falva gyászban van. 6. Déri Kató a legszebb lány. 7. Drótos legény voltam én. 8. Egervárban do-do-dobolnak. 9. Eleget könyörgék apámnak és anyámnak. 10. El kell menni, el kell menni messzire. 11. Elmegyek én, elmegyek én Gyöngyösre. 12. Elment, elment piros édes alma. 13. Elmentem én a csárdába. 14. Elpusztult a Tisza hídja. 15. Elvitte a viz az egri hegyet. 16. Ennek az embernek jó kocsija van. 17. Esteiig . . . szól a falu harangja. 18. Édes anyám adja ki a jussomat. 19. En Istenem, be szép élet. 20. Én is voltam valaha. — Az ötödik évfolyam előfizetési ára bérmentes szétküldéssel : 10 füzetre 1 frt 80 kr, 5 füzetre 90 kr, egyes füzet ára 25 kr. Előfizetések postautalványon a „Magyar Dal-Album“ kiadóhivatalához Győrbe intézendők. ~Ó i AliO E,• „Eredeti.“ Mindennap halljuk, hogy Péter vagy Pál eredeti egy ember. Érdekes és háladatos fáradtság vizsgálni, hogy voltakép milyenek is azok, kiket eredetieknek ítélünk ? Sokféle alakban mutatkozik az eredetiség. Némelyeknél gondolatokban, kifejezésekben, másoknál tettben, mozdulatokban, szokásokban, modorban stb. stb. nyilatkozik. Jánosnak nem elég, hogy a kétszínűt Jezsuitának nevezi, előnévvel is megtiszteli, hozzáte- vén: kigyófejű. Károly folyamodik igazgatóságához, hogy most, még fiatal, adjanak neki két-három ezer frt fizetést, s aztán fokonkint öregedésével arányban csökkentsék azt egész nyolczszáz frtig, mert úgymond, mert midőn már arany sarkanytyút tanácsos hordania, minek akkor néki a nagy „erkölcs“. József névnapra hivatalos; egyszerre csak eltűnik ; a lánczhi- don megszóllitja a rendőrt, hogy várja öt meg, mert úgy is tudja, hogy bekíséri, s mire a rendőr nagyot bámul, ő már szalad fölfelé a hid oszlopára, hol az ünnepelt tiszteletére gyújtók elégetésével tűzijátékot rögtönöz. Szó van róla, hogy Saphir szerint ő közte s a szamár között csak egy „emeletnyi“ külömbség van, s Pista rávág, hogy az ember és szamár között olykor semmi, rendszerint pedig az a külömbség, hogy a szamár kirúg, az ember meg berúg .... szobra azzal a főnkéit arczczal, melylyel harminczhat év előtt hét millió magyar mondotta utána lelkesülten, hogy „Talpra magyar“ . . . Oldalt mosolyog rája a legmagyarabb királyné, a felséges asszonyunk szobra. Mintha most is alamizsnát osztogatna szegényeinek, úgy olvasható le arczárói az a majesztás melyet az Egek-ura csókolt a homlokára, mintegy zálogául annak, hogy meghallgassa népeinek mély fohászait és adott nemzetének olyan jó királynét, a kit szeretve tisztel a népe és a ki nyugodtan hajtja felét párnáira, nem kell tartania dyna- mitbombáktól, mert [minden titkos rendőrségnél jobb rendőrség az az igaz szeretet; melylyel a magyar nép veszi körül a felséges családot! Az udvarajtótól balra (mely a szobából vezet ki) nagy Széchenyink álló szobrának van helye. Mellette korán elhunyt jeles szobrászunk Izsó Miklósnak a mellszobra. Velők szemben még a honalapító „Árpád“-é oldalt a Zrínyi Ilona és Zrínyi a költő szobrai és a nagy asztal sarkának az állványán szerényen húzódik meg ennyi nagyjaink mögött, a legnagyobb magyar drámai színész Égressy Gábor. E szobától balra a nagy kávéházterem nyilik. Az a három tekeasztal a vendégek szórakozására van szánva. Felszerelésük kifogástalan. Köröskörül asztalok, melyeken a napos vendégek üdvözlik egymást és megbeszélik a város közügyéit. Az öt ablak mellett öt kép vonul fel egész a mennyezetig. Makart „Öt érzék“-e. Oldalt pedig vagy öt méternyi hosszúságban van ugyan e művésznek a Diana vadászatának a inásolatja. Szemben a nagy képpel, látható Wagner Sándor líuszárbravour-jának a kópiája melyet Lenes Vilmos fiatal festőnk még 1880-ban festett a mi „magyar ká vés“-unknak. Lenes még akkor nagyon sanyarú viszonyok között küzködött a létért és ki tudja mivé lesz, ha Velzer János, nem méltatva e fiatal emberben a törekvést, fel nem karolja és nem ad néki munkát. De nem ilyenek elsorolásával akarom untatni olvasóimat. Egy fiatal házaspárt fogok bemutatni, kikről ha állítom, hogy egyenként és együtt eredetiek, kiki meggyőződhetik, csak olvassa el karczolatomat. * * * Jolán és Béla összehorgoltak keményen, esküvel pecsételtek egygyé éltüket. A kik ismerték házas életük első felvonását, mit a Gergely féle naptár három negyed részének jelenetei töltenek be, azok boldogságot jósoltak nekik, mert: jól indítanak. Igaz, ha fiatal házasoknál már a mézes-mázos idyllek után megbolondul a vármegye, úgy nagy a baj, mert bajos aztán ezeket továbbat kireperálni, a mint hogy uj csizmát készíteni s foltozáson kezdeni, nem válik be remekelésnek, legalább annak idejében az ilyen mester kandidátussal nem koczczintottak volna fölavatást az egy begyült mesterek, annál kevésbbé a ezéh mester, az atyamester, no az meg már pláne nem ! A házasságból még nem lett szabad ipar, s igy a rossz kezdet következetességét a f„majd összeszoknak“ nem dönti meg eléggé. Jolán és Béla oly boldogan éltek, mint lombos fészkében a gilipár. Zavartalan magányukban élvezték szerelmüket, nem törődve az egész világgal. Már ilyen önzők az ifjú házasok! Sőt maguk kikaczagták volna azt, a ki ez életük folytonosságát kétségbe vonja. Pe- den végesnek meg van a vége. Béla is, az első hetek elteltével ismét visszazökkent illő mértékben a társadalmi élet zajába; hiába rejtőzött a szerelem búvóhelyére, az élet visszakövetelte őt. Eljárt ‘hivatalába, s eljárt a körbe is ismerősei közé. Jolán is olcsóbban kezdó adni, s ő is ki-kirepült otthonából. így teltek az idők, múltak a hónapok. Egyszerre csak ott álltak, hogy a kedves kilátások beteljesülni közeledtek. Jolán különféléről panaszkodott, de Béla csak mosolygott hozzá, amúgy a bajusza alatt suttogá, ne higyj a világos felhőnek, meg az asszony sírásának,-no édes feleségecském, igy értem a panaszt, ha fiatal asszonytól származik! Jolán túláradó boldogsággal kezdett „készülődni“ ; tű, ezérna, csipke, selyem minták s sok más egész halmazban hevertek előtte. Ide ezt tűzött, oda azt fűzött öltött, szabott napról napra, mig csak az egész kis „házasitás“ készen nem volt. így változnak az idők, s változunk mi benne! Nem ilyen volt Jolán sem évek előtt. Hogy csak egy vonással rajzoljam, következőt említem föl. Szó volt a társaságban Komárom váráról. Komárom történeti nevezetessége, bevehetien hírneve, a fügét mutató nő, a colossalis védmüvek, külső megjelenésének szerénysége, szóval a mit róla hallani s ott látni lehet, az mind érdekes a meghallgatásra és megtekintésre. Jolán is figyelemmel hallgatta a beszélgetést, mi közben egy ötlete támadt, mit nyomban követett az elhatározás. Az órára nézett, s aztán minden kukk és mukk nélkül szobájába tűnt. Útra készen lépett ki a házból s a hajóval Komáromba ment. Késő este megérkezik s azonnal a vár megtekintésére indult. A szolgálattevő tiszt persze nagyott nézett, midőn Jolán kívánságát előadá. — De nagysád, hisz most éjjel van ! Szíveskedjék reggel ide fáradni, készséggel állok szolgálatára. — De reggel nékem mennem kell. — Sajnálom, kénytelen vagyok kívánságát megtagadni. — Egyébként jól van. Megvárom a reggelt. Meg fogja engedni, hogy helyet foglaljak — s ezzel leült. Táskájából kiveszi Darwin a fajok eredetéről irt müvét, s mintha csak otthon szórakoznék, egész nyugalmasan átolvasó az éjt. Alig pitymallottt meg, könyvét elteszi, föláll s szól: Talán elvész, mint sok félreismert tehetség, (mert Lenes valóban tehetség,) vagy pedig elköltözött volna tölünk munkáját másként keresve . . . A huszárbravour óta Velzer János magához vette e fiatal festőt és valóban atyailag gondoskodott róla. Azóta, hogy nincsenek a művésznek anyagi gondjai, szemlátomást halad minden művénél és minden újabb vonása ecsetjének közelebb viszi őt a halhatatlansághoz. Számos másolata mellett figyelemre méltóbbak a „Hunyady végbúcsúja,“ „Endre király és öcscse Béla“ történeti kép, mely azt az esetet ábrázolja mikor Endre király megbánja öcscsének adott szavát, hogy ha meghal, ő lészen a király. Mert ez alatt Endrének gyermeke született, magához hivatta öcscsét azt mondja neki: „Válaszsz“ (a koronára meg a kardra mutatva.) Ámde az ajtónálló megsúgta Bélának, hogy a spanyol fal mögött az összeesküvők várják áldozatukat és Béla a kardot választotta. A kép nagyon hűen tükrözi visz- sza e jelenetet. A bérelt gyilkosok kíváncsisága, a mint azok lélekzetöket elfojtva várják, a függöny mögött mit választ Béla, igazán megkapóan van festve. Azóta Lenes két eredeti nagy képet is készített mely már be is van jelentve az országos kiállításra. Maga a kiállítási elnök, ki úgy szólván a lelke az egész kiállításnak, Zichy Jenő gróf, ittlétekor szakított magának annyi időt, hogy Lenes képeit megnézze és előttünk teljes elismerését fejezte ki a fiatal művésznek A két eredeti nagy kép közül az egyik „Krisztus elárultatását“ ábrázolja, a másik meg a „Tűzoltók képe“ melyen nagy magyarország összes főparancsnokai vannak majdnem életnagyságban és egyenruhában lefestve élükön a tűzoltó szövetség fenséges védnökével a legmagyarabb főherczeggel ! Az egész kép azt a jelenetet ábrázolja, mikor az uj országos főparancsnok szemleutját megtévén teljes elismerését fejezte ki a váczi önkéntes tűzoltók kitűnő gyakorlati mutatványaikért. (Meg is érdemelték 1) — Uram, talán már mehetünk ? A vár minden zugát összenézve, vezetőjét kérdésekkel ostromolva, köszönetét mondott s ezzel ismét távozott. Hogy otthon nem kis aggodalommal várták, azt mondanom sem kell. . . . De most már párta alá került ; mint szép asz- szony díszes, mint okos asszony koronája, s mint jó asszony áldása a háznak. * * * — Segít engem a boldog és szerencsés huszas, tou les trois, nyolez tarokk. — Négy király a tetejébe. — Meg kell csinálni! — Meglesz ! — Meg kell csinálni 1 Meglesz ! Akkor hát pagát ultimo és volat! ............így álltak a dolgok a . . . i kör kártyaszobájában. Volt persze általános forrongás ; mert kérem nem kis dolog az ilyen, kivált mikor a „zsidó“, már hájat ereszt. Aztán a tarokkjáték oly szép és érdekes hogy rendszerint több a műkedvelő néző, mint a játékos, s minden nevezetesebb parthie avagy fogás mint a tűz fut körül. Az ultimot megcon.trázni, a huszonegyest belekényszeríteni, az ellenfelet tévútra vezetni oly kellemes mulatság, hogy csak úgy röpül mellette az idő. Magamon is megesett már, hogy a Koronában asztalunkhoz állították a söprőt 1 Négyen csinálták a paskievicset. Az öreg Daruváry, a ki most is atillában és tükörré fényesített csizmában jár, bajszát meg oly hegyesre sodorva hordja, hogy bátran tűbe lehetne huzni. Különben földbirtokos s a családjában hagyományos ambitióból országgyűlési képviselő, a mint hogy követ volt az ő ura atyja is. Sokat is tart erre az öreg; elszokta volt mondani, hogy abban a szép időkben jurátuskodott ő már, mikor a pozsonyi diétákon Deák, Kussuth, Nagy Pál, s még számos nagyok szónokoltak a szép és jó ügyért. Gyönyürüen érti a tarokkot; nyugodtan és biztosan játszik, nem mérgeskedik, ha társa „pacczerol,“ annyit szól csak: a mit az ember kimond, azt meg is kell csinálni. Hanem a gibiczeket ki nem állhatja, ezek rontják az „ándungot.“ A másik Héthy Ferencz. Nyugalomba vonult fiskális; nem pöröl már a törvény betűivel, pedig hires volt annak idejében az egész megyében furfangos fogásairól. Ma is emlegetik, hogy egyizben, midőn jó ideig udvaroltak már mindkét részről a jognak és igazságnak, azzal nyomta le collegáját, hogy rátámadt : Van-e meghatalmazása? Volt is neki, hanem a láda fiában — otthon! Hirtelenkedve és izgatottan játszik, kivált ha a huszonegyesét szorítják. S aztán hozzá Daruváry még boszantja is. Ne mérgeskedjék, megtörténik az szakállas emberen is; régibb dolog ez már, mint a héthi templom, miről úgy vagyon írva : Ezer- hétszáz hetven hétbe’ Épült ez a templom Héthbe’, Héthy uram idejébe’. Kiss József a harmadik. Ő a contra-mester. Hacsak valami van a kezében, rögtön mondja : contra, re- és subeontra. Rendszerint fogásból contrázik. A minap is mint „partner“ contrázta a játékot, mire az előtte üllő Héthy huszonegyesére még a famíliát is kimondja. A dolog vége pedig az lett, hogy Kiss a mit sem sejtő huszonegyest hátulról mellbe teremté. Volt persze homéri kaczaj ! Az asszony nem szereti, ha férje kártyázik, de József ur azt szokta mondani : hogy a kártya az ördög bibliája, de a tarokk nem kártya, hanem stratégia, ehhez te nem értesz. A negyedik játszó Béla. ő volt az, a ki a fön- nebbi nagy mondásokat rébegé, vagyis műnyelven szólva disznóban volt. De hát mért is adtam én e karczolatomra azt a titulust czimnek, hogy „M agyar kávés? Bizonyára nem azért, hogy volt az udvarban valamikor egy filagoria melyen egy pléhtábla volt rászögezve hogy „Kávóház a magyar kávéshoz.“ Nem. Ezt a czimet ő kiérdemelte magának azért mert ö mindenben és mindenütt a magyar ipar lelkes pártolója! A bútorait, melyekkel az ujjonan berendezett nagy kávéházát berendezte, nem ment Pestre, hogy ott rendelje. Van arra eléggé tisztességes iparos Vá- ezon. És itt minden nagyítást félretéve, azokat bárki is megnézheti és akkor okvetlen be kell vallania, hogy kiállja a budapestiekkel bátran a versenyt. 0 nem ment Budapestre piktorokért, hogy azok pingálják a termeit, hanem van erre elég mester Váczon. És bizony a mi az elegancziát illeti, megállhat az Pesten is. És azok a szobrok nem ám bécsi művészek remekei, mert azokat magyar művészek faragták és a „magyar kávés“ kettős czélt ért velők. Azáltal, hogy az Izsó bizottság felhívását nem hagyta figyelmen kívül, segített annak özvegyén is. Szóval ő minden áron a hol csak lehetséges a magyar ipart és a magyar művészetet pártolja. Csak is a honi munka hozhat áldást a magyarnak ! És csakugyan hozott is áldást, mert az ő kávéháza csak hat éve, hogy áll és már is legyőzte a többieket. Hiába, ott van az a szobrocska diszül a pénztárnak mely egy nőt ábrázol a mint az oroszlánt nyomja le sörényénél. Megkérdeztem a magyar kávéstól ugyan mit jelent az ? — Öcsém, — úgy mond ő — az nagyot jelent. Az, azt jelenti fiam, hogy a szerelem a gyönge nőben még a hatalmas oroszlánt is képes megfékezni. És én azt elhiszem neki! A ki pedig kételkedik, nézzen a kaszszára mikor benn ül a kávéház tündére.
