Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-03-16 / 11. szám

Ha aztán a kedvezmények kieszközlése si- | kerül s az uj díjszabással berendezendő uj me­netrend életbelép, — akkor kizárólag háztulaj­donosainkon áll, hogy a fővárosiak kitelepülését lehetővé tegyék s ez utón iparunkat, kereskedel­münket, gazdasági és társadalmi viszonyainkat tetemesen lenditsék. Az osztrák-magyar állam vasúttársaság élén álló férfiú, a volt közlekedésügyi államtitkár Hieronymi Károly neve ép oly garantia e re­formtörekvések sikerére nézve, mint polgársá­gunk serény buzgalma, melyhez kitartást és sze­rencsét kívánunk. Adja Isten, hogy e közel jövőben a remé­nyek valósulásának hajnala derüljön Vácz vá­rosára. Nőegyleti közgyűlés. A régi czégeknek rendesen jobb dolguk van mint az újaknak. Szilárd alapon, érek során át jónak bizo­nyult elvektől vezetve, gondtalanul nézik a változó időket. A haladó évek csak sikerüket öregbítik. Egy­leteink sorában nőegyletünk is hasonló boldogsággal dicsekedhet. Évről évre gyarapodik vagyona és tagjai­nak száma, s mig más egyleteink adósságok alatt gör­nyednek, ő az egyetlen, mely saját adósság mentes házában gyülésezhet s a háziúrság örömeit élvezheti. Meglátszik rajta, hogy gazdasszonyok vezetik, még pedig a javából, a kiknek sorában elnöknője egyike a legelsőknek. Nem is csoda igy ha az egylet elmúlt évi törté­nete és háztartása 200 forint gyarapodással zárta le számláját, pedig a jövedelemből elég jutott másoknak is. Nevezetesen az egylet múlt évi bevétele volt: tag­díjakból B82 frt — egyéb bevételekből 666 frt 95 kr. kr. — összesen 1248 frt 95 kr. — Ebből kiadás 1054 frt 71 kr. marad a jövő évre 194 frt 24 kr. A múlt év pénztári maradványa volt 403 frt 80 kr. s igy az egylet vagyona a házán kívül 598 frt 04 kr. készpénz Az 1054 frt 71 kr. kiadásból a szegények segélyezésére fordittatott a múlt évben 294 frt 50 kr., az ovóda fentartására 444 frt 30 kr. egyéb kiadásokra 291 fo­rint 31 kr. Ezen kivül az egylet vagyonától elkülönítetten kezeltetik takarékpénztárilag a boszniai mozgósítottak hátrahagyottai javára gyűjtött tőkékből igénybe nem vett 149 frt, melynek kamatai évenként tőkesittetnek, hogy egy nagyobb csapás idején legyen az egyletnek egy külön tartalék alapja, rögtönös nagyobb segélyek nyújtására. Az egyleti tagok száma volt az elmúlt évben 196, ebből 8 alapitó. Mindezekről részletes számot adott a terjedel­mes elnöki jelentés, mely a közgyűlés által egész ter­jedelmében tudomásul vétetett. A gyűlés másik ör­vendetes ténye volt, hogy a tagok gyűjtésében buzgó elnöknő ismét 16 uj tagot jelentett be mi által az egyleti tagok száma a 200-at meghaladja. A mely egyletet, ily jó vezetnek, annak tisztikara megérdemli hogy újból megválasztassék mi a napirendre tűzött tisztujitáson meg is történt, a válaszmányba pedig két elhunyt tagja helyébe Safranovits Karolin és Zouiborka Ferenczné választattak meg. Ezzel a közgyűlés véget ért abban a tudatban, hogy az egy év múlva való beszámoláson megint csak szintén ijjedtünkben siettünk koczintani az öreg úrral. — Tiszteltük néma fájdalmát, és Bandi pajtás foly­ton kínálta az egrivel. Mi csak néztük a Bandi [műveletét, és ittunk versenyt a gyógyitandóval. A hatás nem sokára mutatkozott. Az első szó, a mely a lassan felpiroiodó beteg ajkairól elhangzott: „Fiuk, czigányt ide, úgy is mindennek vége ! Ma búcsút veszek tőletek!“ Általános megdöbbenés ! „Megházasodom !“ „Me-e-eg??“ csodálkozárik mindannyian, és meg­egyeztünk vele abban, hogy nagyon elszomorodtunk ezen elhatározáson. Bandira hatott e csapás a legjobban. Mert ő ezzel elveszti a kosztját, ingyen szivar­jait és potya borait. Megragad egy palaczkot, s fenékig ürítve (soha sem láttam, hogy berúgott volna) nagyott üt ök­lével az asztalra, hogy a poharak tánczra kerekedtek, s elkiáltja magát: „Az nem fog történni!“ Általános elcsudálkozás. Maga a legérdekeltebb fél meglepetve bámult Bandira, s tökéletesen megvolt róla győződve, hogy holt részeg. De ez Bandit nem hozta ki a sodrából. Fogta kalapját, s neki rontott a sötét éjszakának. A czigánynak legjobb orra van a böjt alatt. — Nem igen várakoztunk, s ime teljes számmal előterem a banda. Csaptunk olyan dáridót, hogy félteni kez­dettük a „protectorunk“ tárczáját! De Balázs úr a zenére mindinkább bele melege­dett a jóba, s olyan közlékenynyó vált, hogy élményeit egymásután tálalta föl, csak a házasságáról nem be­az egylet újabb gyarapodásának fogunk örvendhetni, ügy is legyen. Az egylet fáradhatatlan elnöke hadd lássa munkája gyümölcsét, mely minél dusabban te­rem, annál több jut belőle a szegényeknek és kisde­deknek. A régészeti ásatás. Lapunk múlt számában röviden megemlítettem, hogy a hétkápolnánál levő dombon ős telepre akadtak a munkások s hogy e helynek szakszerű felásatása folyamatba vétetett. Közönségünk oly nagy mérvű érdeklődést tanúsít naponta az ásatások iránt, s a tudomány iránti érdek­lődésének az ásatás költségeinek fedezése által oly szép tanujelét adta, hogy kötelességemnek tartom az ásatás menetéről, eredményéről s más mellékes kö­rülményekről ez utón beszámolni. Múlt héten a talált arany karika után ítélve kelta telepnek véltem ez ős temetőt s erről rögtön tudósítottam a nemzeti muzeum régiségtáriőrét Di. Hampel József urat, s az anthro- pologiai muzeum igazgatóját Dr. Török Aurél urat. Mindkettőtől kaptam választ, s mindkettő sajná­lattal jelenté ki hogy jelenleg személyesen nem jöhet az ásatás megszemlélésére de buzdít bennünket az ásatás tovább folytatására, mert a tudományos ré­gészet szempontjából kívánatos e helynek pontos meg­vizsgálása Dr. Török Aurel ur levele annyira közérdekű és i fontos hogy czélszerünek tartottam egész terjedelmé- 1 ben ide igtatni. Igen [tisztelt Uraságod ! Dr. Perényi tanár-segéd ur átadta igen tisztelt Uraságodnak levelező lapját, melyben szép ásatásainak eredményéről tudósit. Igen le lennék kötelezve ha ne­hány percznyi időt szakíthatna magának s nehány sorban tájékoztatást nyújtana a sírok 8 a lelet jellem­zőbb körülményeiről, mert bátor vagyok Uraságodnak tudomására hozni hogy legújabban egy igen erős ellen áramlat jött mozgásba a tudósok részéről a kelta kér­dést illetőleg. Volt idő a mikor felette kevés helyen akarták megállapítva látni a kelták nyomait — még ott is a hol ma a kelták főgóczait látjuk kimutatva, u. m. Francziaországban és Angliában. Azután olyan időszak állott be, a hol a kelták nyomdokait feltűnő sok helyen létezőknek tekintették s a leleteket „sans phrase“ a keltáktól származóknak deklarálták. így I jött azután, hogy Európa közepétől dél felé, nyugattól j kelet felé minden zúgban kelták fészkeit kimutatták. I A watsch-i leletek óta egy váratlan fordulat állott be, s a mint most már határozottan tagadják hogy Noricumban előbb etruszkok utóbb rómaiak éltek — mint állandó népesség; úgy ott is, a hol eddigelé mindenütt keltáknak képzelték az illető praehistoricus fajt — ama nézet kerekedett felül, hogy a kelták szükebb határok közt éltek s a legtöbb helyütt benn­szülött névtelen praehistoriai fajoknak a nyo­maival találkozunk. — Kelta jellegű régészeti tárgya­kat igen* is találtak hazánkban — de eddigelé kelta telep, nevezetesen a koponyájukról és csontvázuk sa­játságairól feltűnőbben jellemzett kelta tetemek még sehol sem találtak hazánkban. Ha az igen tisztelt Uraságod csakugyan ilyeneket ásott ki fr­akkor (nem a hazai tudományosság — hanem a nagy nemzetközi tudományos világ előtt) Ön úgy fog sze­repelni mint a ki az első valódi kelta fészket hazánk­ban kimutatta. Mondom a nagy tudományos világ előtt — mert nálunk e kérdés már megoldottnak tekinte­tik. Uraságod talán csodálkozik azon, hogy milyen szélt egy szót sem. Látszott, hogy nagyon szeretné, ha elmúlnék tőle az a keserű pohár. Nem volt bátorságunk ezt a húrt érinteni. De volt Bandinak, a ki, mint egy kiöntött ürge azon lucskosan oda telepedik Balázs úr mellé, s oda szóll. „No én nem hiszem, hogy abból a házasságból valami|legyen 1“ „Ahahah! Ohohó ? Nonono ! Ugyanugye ?“ Bandi odafordul szomszédjához, és igy szól : „A .hotel garni“-ból jövök. Ott a 7-ik szám alatt egy nő volt^szállva.“ „Micsoda“ — pattan közbe Balázs úr — „azt mondja, hogy volt?“ „Igen. E pillanatban már nincs ott.“ „És hol van ? Hova lett ?“ „Elment haza és —“ ”ÉS ~ „Soha többet nem jő e bűnös városba l“ „Azt mondta?“ „Azt !“ Erre az egy szóra az asztal közepén termett Balázs úr, s addig le sem szállott onnan, mig mind­annyian brúdert nem ittunk vele ; még a czigányok is. Ez volt nála a jókedv — legfelső foka. Ezután jöttek a pezsgők, és a felszólítás Ba­lázs úrtól . . . „No Bandi fiam, most beszélhetsz! Halljuk hogy szabadítottál meg attól — a hétfejű sárkánytól 1“ * * * Bandi egy csibukot kér és rágyújt — a beszédre. Abban a hotelban van egy ügyes kis szobaleány — Tudjátok a Rózsika ; de azt nem tudjátok, hogy bomlik utánam. Tegnap előtt épen nála theáztam, a midőn az ajtó előtt ismerős köhögést hallok. Kinézek hát csak­haeretikus hangon merek szólni a nálunk már rendü­letlenül megállapított nézetek ellen ? — Én is előbb átmentem ezen a kelta kultúrán, én is hive voltam a kelta dogmának — de meggyőződtem arról, hogy a kérdéshez sok kétely fér — mert nálunk eddigelé még hiányos a keret, a mely a kelta kérdést minden oldalról magába felölelné. A mi eddig elé nálunk nap­fényre került azok isolált nyomok, a melyek csakis valószínűvé teszik a kelta telepeket — de a melyek nem zárják ki azt, hogy bizony másoktól is eredhetett az egyik vagy másik lelet. Bocsásson meg e hosszabb expectorátioért én ezzel csak újabb oldalról kívántam a kérdést megvilágítani s az ön ásatásának fontossá­got tulajdonítani. — Nincsen pénze jelenleg az inté­zetnek (egy fitying sincsen rendelkezésre) mert külön­ben én magam tüstént siettem volna a hely színére, hogy Tamásként saját ujjaimat a sebhelyekbe (már mint a sirgödrökbe) dugtam volna. A körülmények igy állván következő alázatos hazafias kérésein van Uraságodhoz : 1. kérem, szíveskedjék az eddig kiásott tetemeket és koponyákat — sortirozva bepakkolni és ládákban — utánvétellel (ebbe számítva bele a költ­ségeket is, ládák pakkolás költségeit) egyenesen a föntebbi czim alatt elküldeni 2. kérem szépen, mél- tóztassék inkább lassabban és egyszerre kevesebbet felásatni — már t. i. ha ezt a körülmények megen­gedik — az egész temető helyzajzát elkészíteni s az egyes sírok irány fekvését mélységét, a tetemek he­lyezkedését a régészeti tárgyaknak a tetem körül való cosportosulását lerajzolni — mi hol? és hogyan fe­küdt? és 3. valamennyi legkisebb csontocskát is (ujj perczek és kéz- láb tő csontocskákat) gondosan kika­parni a földdel együtt — itt majd megtisztítjuk. Végre ha 4. lehetséges egy részét a temetőnek április hónapjára hagyni, hogy én is elmehessek az anthro- pologiai kérdésnek a helyszínén való tanulmányozása végett. Szépen kérem álljon be ön is az újabb ása­tási módszert követők sorába t. i. egyenlő súlyt fek­tetve a régészeti tárgyaknak és az ember ereklyék­nek a jelentőségére. Mert a régészet az anthropolo- giát s ez viszont a régészetet világosítja fel a kérdé­sek buvárlatában, Ama Babiont: ásatáskor pele méle egy-egy csontot vagy koponyát félre tenni, továbbá nem követni saját reputatiónk érdekében áll. — Alá­zatos kérésemet hazafias pártfogásába ajánlva mara­dok kész szolgája Budapest, 1884. márczius 13. Dr. Török Aurél. E levélből is láthatják tehát olvasóink, mily nagy fontosságú ez őstemető rendszeres felásatása, s ha közönségünk áldozatkészsége engedi, az egész dombot fel fogom ásatni, mert a már eddig talált tárgyak is bizonyítják, hogy okvetlenül barbár vagy népvándor­láskori temető áll előttünk, mivel az arany, ezüst és bronz ékszerek, úgyszintén a sírokban talált kis bög­rék e korra vallanak. Mindaddig azonban, mig az egész temető nincs átvizsgálva, határozottan nem ál­lapíthatjuk meg a temető korát, mert többféle' kor is használhatta e helyet temetőjének. Én a tudomány érdekében nem kímélek sem időt sem fáradságot, csak közönségünk áldozatkész­sége tegye lehetővé az ásatás folytatását. Szerkesztő. Helyi hírek. Gyászhir. A váczi püspöki papnöveldét a múlt héten meglátogatta a halál angyala, s élte virá­gában, pályájának bevégzése előtt alig pár hónappal elragadta szerető társai közül Ulrich Sándor IV. éves hittanhallgatót. Az örökké vidám kedélyű s vi ugyan ő volt. Majd megmondom hogy ki. — Bemegy a 7-ik számba, és én vissza a Rózsikámhoz. Természetesen megkérdeztem, ki van a 7-ik szám alatt szállva. — A felelet ez volt. Hamvazó szerdán éjjel jött a vonattal egy 35 40 éves hölgy egy úri ember társaságában. — Az úri egyén eltávozott, s a hölgy berendezte magát, bosszúságára Rózsikának . . . Mert a mellett, hogy nem általotta esténkint azzal az úrral bezárt ajtók mögött szerelmeskedni, roppant vallásos volt. Mindig csak bőjtös ételt evett. Még az is, ha legalább vajba sült hal, vagy tisztességes tészta nemű lett volna, hanem olajos káposzta, olajos kenyér sze­let, olajos bab, és isten tudja, mi mindenféle olajos. Még táu a kávét is azzal itta. — Szóval folyton az olajjal szekirozta a szegény Rózsit, mert férfi által nem hagyta magát kiszolgálni. Daczára, hogy két há­rom köténye olajos lett a szegény Rózsinak mindig csak biztatta, hogy ujjat vesz neki. Vett, macskát, máig sem! Fösvény volt, és egyébről sem beszélt, csak mindig a takarékosságról, mert ő férjhez akar menni. Rózsit tanította, hogy kell az igazi férjnek valót kiválasztani, és lebilincselni. Neki biztos módja van. Roppant haragudtam reá, már csak azért is, mert Rózsit kínozza, meg azért, hogy Balázs bátyánkat úgy a hálójába kerítette. Erre Balázs egyet intett, hogy „jójó“ csak foly­tassa, mi úgy is kezdtük sejteni a valót. A mint ma este láttam azt a szörnyű elkesere­dést, hogy épen egy ilyen gyűlölt vén hárpia akarja elrabolui a mi kedves „patronusunkat“ a kit az isten sokáig tartson meg — nőtelennek, — a mint láttátok, egy eszmétől megkapatva, rohantam Rózsihoz. Elmondom a búmat, és a tervemet, a melyet a 7-ik szám fösvénységére építettem. Ö helyesli s azzal elmegy; de alig pár perezre hoz, egy tál pompás foghagymás kolbászt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom