Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-24 / 8. szám
VI. évfolyam. Előíixeíési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. Lázhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : 10 kr Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) HELYI S 8. szám. Váoz, február 2 VIDÉKI ÉR DEKÜ HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Az iparosok mozgalma. (A. B.) Az iparosok országszerte értekezleteket tartanak, érzik hogy a szőnyegen lévő ipartörvényjavaslat mai alakjában érdekeiknek nem csak hogy nem felel meg, de attól tartanak, hogy a kézműipar a korlátlan iparszabadság- sztilte verseny folytán annyira háttérbe szorit- tatik a tőke által, hogy eddigi silány existencziá- jnk még rosszabbra fordul. Hogy mennyire szivükön fekszik az iparosoknak a jelen törvényjavaslat, megmutatták a múlt vasárnapon Budapesten tartott országos iparos értekezleten, a melyen, daczára annak, hogy azt Ráth Károly mint a fővárosi iparoskor elnöke csak magán úton hitta egybe mégis az ország minden részéből 40 vidéki nagyobb város és 200 ipartársulat volt 120 küldött által képviselve. Helyesen és tapintatosan cselekedtek az iparosok, a midőn as országos iparos kongressus eszméjétől elálltak; mert ezen szü- kebb körű értekezlet ugyanazon eredményre vezetett, mint a milyen akár az 1872. vagy 1879. évi országos kongresszushoz hasonlóval elérhető lett volna. Sőt veszélyeztetve lett volna ügyük, mert a nagyobb mérvű agitáczio, mely ily országos iparos gyűlésnek elkerülhetlen előzménye, annyira elmérgesitette s felizgatta volna a kedélyeket, hogy az intéző köröket ügyük érdekében épen nem sikerült volna megnyerniük. Eltekintve azon körülménytől, hogy ily iparos gyűlés összehívására hosszabb idő szükségeltetik, semhogy az márczius közepéig, a mikor valószínűleg az országgyűlés tárgyalás alá veszi, előkészíthető lett volna. A Budapesten tartott szűkebb körű értekezlet megfelelt a czélnak; mert az iparosok előtt tisztázva vannak a nézetek, kezdik megösmerni az ipartörvényjavaslatnak jó oldalát is, és az kedélyükre engesztelőleg és csillapitólag fog hatni. De lelkesítette s kitartásra buzdította az ipar ügyeket intéző szakférfiakat még az is, hogy a közös küzdtéren, melyen már ismételten megfordultak, egyhangúlag s együttes erővel fejezhetik ki ama reményüket, miszerint kívánalmaikat illetékes helyen is figyelemre fogják méltatni. És voltak iparosok, kik a kedvező alkalmat fölhasználva, felvilágosították a higgadtan tárgyaló és értelmes iparosokat, hogy ma már általános frázisokkal és bombasztokkal hatni nem lehet, sőt ha mindég és mindenben makacsul az ellenzéki álláspontot foglalják el, többet ártanak az ügynek mint használnak. Mert mily hatást kelthetnek, vagy mily eredményt hozhatnak, az egyes vidéki szakipar társulatoknak hangzatos frázisokkal telt kiáltványai, felhívásai ! E helyett maradjanak meg az iparosok a komoly reális alapon, melyen érdekeiket, óhajtásaikat legalább az eredményre való kilátás fogja kecsegtetni. Iparosaink eléggé értelmesek arra, hogy komoly, czéltudatos módon tudják óhajtásaikat kifejezni és úgy az útat, mint az eszközöket helyesen válaszszák meg, a melyek által érdekeik érvényesitését szorgalmazzák. Városunk iparossága eddig komoly, férfias magatartást tanusitott az országos iparos-mozgalommal szemben, nem engedte magát a fölvert hullámok által elsodortatni, nem követte ama városok példáit, a melyeknek ipartársulatai izgató, a kedélyeket felingerlő kiáltványokat | bocsátottak ki. Mindamellett megtették azt a mi a mozgalommal szemben kötelességük, a midőn Budapesten megtartott országos iparos értekezleten úgy az általános ipartársulat részéről Ka- lencsik István, Friedrich Alajos és Potóczky Soma iparosok által, mint a szakipartársulatok részéről Zemanovics József és Feitsek Mihály iparosok által képviseltették magukat. Oda kell törekedniök az iparosok vezetőinek, hogy minden ballépés, túlzás ellensulyoz- tassék. Napjainkban nagyobb szükség van a higgadtságra mint valaha. Nem a kártékony izgatás, a kedélyek felingerlése, az elkeseredés szitása fog hatással birni az ügy eldöntésére, hanem a komoly értelem, a higgadtság oly nyilatkozása, mint a milyen a most lefolyt országos iparos értekezleten tapasztalható volt. Az országos iparos értekezlet általánosságban a II. országos iparosgyülés elvi álláspontját fogadta el. Ezt helyesen tették az iparosok, mert a II. iparosgyülés jól megfontolta határozatait, és ezeket egyértelműen hozta, úgy hogy azok nem osztály érdekeket képviseltek, hanem összhangban voltak az állam és az iparosok érdekével. Azt tapasztaltuk, hogy két fő kívánságuk van az iparosoknak u. m. a qualificatió kimondása és a kötelező társulás elrendelése. Ezektől várja az iparosság a kézmű iparnak felvirágzását és a társadalmi állapotoknak javulását. Mindenki meg van győződve, hogy a praktikus élet követeli, miszerint az iparűzés a képesítéstől függővé tétessek. — Ausztriában már az régen elismertetett és a törvény a szerint módosíttatott, pedig ott az ipar sokkai erősebb és kifejlettebb mint nálunk. Miért ne lehetne tehát az iparosok eme joA „VACZ1 KÖZLÖNY" TARGZAJA. Farsangi történetek. Irta: Rácz István, (Folytatás.) IV. Vilma, a szép pinczérnö. Sok minden megtörtént már szép Magyarországon; mért ne történhetett volna meg ez is, a mit itten tárczaképen elmesélendő vagyok. I. Ha leirom, hogy az országút, gyümölcsfákkal szegélyezve, háromszor szeli át ugyanazon kanyargó patakot, s hogy amaz nyilegyenességgel, emez pedig fodorhajlatokban, ezer eltéréssel annak irányától, egy helyen érnek be a városba: minden benszülött vagy gyakori utazó rá ismer mind a háromra : a legjobb országút, a legrohamosabb patak és a legkedvesebb városra. Egy kis malomnál kezdődik a barátságuk. A folyton zakatoló maimocska kilencz jegenyéje mögött, négy óriási szilfa közé ékelve egy kis urilak rejtőzik ; csak fehér falai mosolyognak ki a magasra nőtt élősövény mögül. Mindig nyitva állott a zöld kapu; de ma be van csukva. Az udvaron egy nagy lompos komondor les egy orgona-bokortól árnyékolt zöld redőnyös ablak felé, néha egyet egyet vonyit égnek tartott fejjel. Mig egy bozontos szakálu, hatalmas bajuszú, termetes ősz férfi mérges léptekkel siet a kutyához, s elvezeti az alsó udvarh:!. A zöld redőny megnyílik egy perezre, s mig az udvarban halotti csend honol, egy fehér alak néz ki az ablakon. Egy kis csomag, mely úgy néz ki, mint egy vándor batyuja, hull ki onnan. Utána egy fiatal halvány nő ereszkedik le, s félve húzódik meg az orgona alatt. Csöndesen zokog. Bekötött fejére egymásután hullanak le a zokogó test rándulásaitól lerázott virágok . ; . . . . Kis batyuját hóna alá véve megindul a lenge alak a kapu felé, s onnan egy hirtelen kanyarulattal a kis malomban eltűnik. Másnap a kapuk alatt, úgy, mint a női szalonokban csak egyről sugdostak. A kis beteg eltűnt. Az öreg ezredes kis fehér galambja, a gyönyörű Vilmácska megszökött. Pedig milyen angyali gyermek volt. És az édes anyja, menynyire szerette. Ügy van az, ha az apa szigora zsarnoksággá válik. — És senki sem tudja, hova lett, merre ment, és hogy miért is ment el voltaképen ? A rósz nyelvek beszélnek ugyan egy fiatal emberről, a kit az ezredes távol rokonaként egy év előtt házába fogadott. Meg arról, hogy a kis Vilmácskát gyakran látták véle a patak fái közt kettecskén sétálni. A többit csak úgy képzelik utána. Annyi igaz, hogy a hadnagy öcsém, öt hó előtt elhagyta a házat. De hogy miért, ki mondhatná meg azt? A kis molnárházban többször megtörténik, hogy a jó asszonyság, a nagyságos asszony könnyes szemmel beszél a molnár nejével. Egy két arra őgyelgőnek szinte úgy rémlik, mintha hallotta volna a kifakadást: „Szegény kis leányom, mennyit, mennyit szenved! pedig nem volt bűnös. Átkozott legyen a nyomorult ivadék, ki elszakította férjem szeretetót, a ki elrabolta leányom becsületéti“ Az öreg őshelyi ezredest ama naptól nem látta a társadalom többé . . . II. A magyar Alföldnek sok csinos városa van a Maroson alul. Ezek egyike nevezetes arról, hogy daczára jó borainak, tömérdek sört fogyaszt. Pedig fürdő is van közeléljen, s a gyógyforrás kellemes vízzel szolgál a bor mellé. Egy élelmes vállalkozó sörházat nyitott. A borhoz szokott polgárság és úri közönség eleinte csupa kíváncsiságból be-belátogatott, s a sörcsarnok gazdájának udvarias előzékenysége kezdett tetszeni. A sör nem is olyan rósz ital. Maradi tanácsnok már egy hete issza, még sem lett belőle német. A vendégek száma egyre nő. A jogász ifjúság tömegesen jár be. A városi hivatalnok-sereg, az adóhivatal, a járásbíróság, erdészet és vasúti mérnökök, távirdász, gyógyszerész, orvosok és papok, kereskedő osztály, jobb módú iparos : felhagynak a borral. A sör jó találmány. Hát még a zene : hetenkint háromszor, négyszer, majd mindennap ! Szülék, azaz mamák, vén s ifjú feleség: hozzá szoktak szépen, hogy ha pontos időre nincs otthon a fiú, a férj, sőt a papa, csak egyenesen odaküldenek 8 biaton megtalálják a „zöld koszorúban.“ Ámbátor Koszorús uram, — ez volt a korcsmá- ros neve, — rendkívül előzékeny és becsületes ember volt, söre pedig talán jobb, frisebb mint kollegáié : a tömeges látogatás oka másban rejlett, nem ezekben. Nyíltan nem igen lehetett hallani, de a hol két ifjú, két kancsali házas, két fehér hajú, fekete bajszú öreg úr együtt beszélt, a vége rendesen az lett a párbeszédnek: 03^
