Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-02-17 / 7. szám

VI. évfolyam. HELYI S 7, szám. Vácz, február VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési árak : Évnegyedre............................................................ ... 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szertceszcöség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és auyagi részét illető közlemények küldendők: Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Az új ipartörvényjavaslat. (A.B.) —Tizenkét éve, hogy a jelenleg ér­vényben levő ipartörvény megszületett. Mielőtt a javaslat törvénynyé lett volna, az iparosok e törvény életbeléptetése ellen nagymérvű moz­galmat indítottak meg, sőt a királyhoz is folya­modtak, de minden törekvésük sikertelen ma­radt; mert az 1872. évi VIII. t. ez. hatályba lépett. A most szőnyegen levő ipartörvényjavaslat hasonló auspicinmok közt vajúdik; mert alig hogy napvilágot látott, már is a nagyváradi ál­talános ipartársulat felhivást bocsátott ki az or­szág összes ipartársulataihoz, a melyben a ja­vaslat ellen való agitációra serkenti az iparoso­kat. — A fővárosi iparoskor elnöke úgyis mint a második országos iparosgyülés volt elnöke szintén körlevelet intézett a II. országos iparos- gyűlésen részt vett kiválóbb társulati képvise­lőkhöz és általában azokhoz, kik a vidéken az iparos ügyek vezérférfiai gyanánt tekinthetők, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatban czél- ba vett reformok és intézmények értékét gya­korlati szempontból a f. hó 17 én Budapesten tartandó szűkebb körű országos iparosgyülésen megbeszéljék. A német ipartörvény, a melyről a mi ipar­törvényünk másoltatott, már háromszor módo­síttatott azóta, mig a mienk megmaradt eredeti tarthatlan állapotában. Az 1879. évben Buda­pesten tartott második országos iparosgyülésen, melyen az iparosok az ország külömböző részei­ből 600 szaktestület által voltak képviselve, az j ipartörvény revisiója oly hangosan s nyomaté­kosan követeltetett, hogy végre a kormány is elérkezettnek látta az időt az ipartörvény módo­sításainak ügyét komoly tanácskozás tárgyává tenni. Megkezdette pedig azt azzal, hogy az ezen ügyben az országgyűléshez érkezett számos kér­vényt, a képviselőháznak 1880. május 24-én tar­tott ülésében hozott határozata szerint a földmi- velés-ipar- és kereskedelemügyi minisztérium­hoz utasította. Mindezen kérvényekben az ipar­nak és főleg a kézműiparnak az országban ta­pasztalható hanyatlása első sorban azon állapot­nak tulajdonittatott, a melyet az 1872. évi VIII. törvényezikk előidézett. Az iparszabadság ezen nézetek szerint nem volt viszonyainknak megfe­lelő ; nálunk az iparszabadságon nyugvó ezen törvény a kellő feltételek hiányában az egyes iparosokat egymástól elszigetelte; kellő szerve­zet hiányában mindenki a féktelen szabadság mellett magára lett hagyatva ; kellő képzettség hiányában a szabad társulás előnyeit senki sem használta fel, s igy a kézműves a jelen korszak alatt amúgy is nagy előnyöket élvező vállalko­zás és tőke ereje által mindinkább háttérbe szo­rult és sok esetben tönkre ment. Mindezeknél fogva iparosaink a törvénynek oly irányú revi- sióját követelték, a mely által az iparos elem kellően szervezkedjék, s ekkép létele jövőre is biztosittassék. Az iparszabadság ellen kifejtett agitatio, annál inkább növekedett, mert ugyanakkor Né­metországban és Ausztriában a miénkkel rokon elveken alapuló ipartörvények ellen is azonos , arányú törekvések mutatkoztak, sőt Németor- I szágban több novelláris intézkedés az áramlat- j tál szemben engedékenységet tanusitott. • Ausztriában pedig a törvényhozás egész j teljességében hódolt az iparosok által csinált közvélemény követeléseinek. A kormány nem ignorálhatta az e téren mindinkább hangosabban felmerült kívánságo­kat és 1880. szeptemberben a kereskedelmi- és iparkamarák küldötteiből és 1881. februárban külön meghívott tagokból álló értekezleteken behatóan tárgyalta az iparügy minden oldalát. Ezen tanácskozásokról több munka jelent meg, a szakirodalom is több Ízben, mind a két álláspontból foglalkozott e kérdéssel. Es a kor­mány a merev iparszabadság álláspontját lassan- kint feladta és részben a hazai iparosok egy­hangú követelményeivel szemben, részben az uj osztrák ipartörvény által inaugurált irány ha­tása alatt indíttatva érezte magát a kézműiparo- sok sarkalatos követelményeinek egy részét koncedálni. Az előttünk fekvő ipartörvényjavaslat egész­ben véve önálló alkotás, mely nem utánozza a külföldi hasontörvényeket. De a törvényjavaslatnak iránya nem min­denütt határozott, a javaslat szem előtt tartotta az iparosok kívánságát, de nem akarta az ipar­szabadságot sem nagyon megbénítani. A nagy iparverseny ellenében nem találja meg a kézmű iparos sem a képesítés kötelezettségét sem a föl- tétlen kényszertársulást. A képesitést a törvényjavaslat átalánosság- ban nem érvényesíti. Vannak ugyan a törvény- javaslat szerint oly iparágak melyeknek gyakor­lása engedélyhez kötött, ilyenek: a szállodák, i vendéglők, korcsmák, pálinkamérések, kávéhá­zak és kávémérések tartása, zsibáruskodás, — cselédszerzés, kéményseprés, személyszállitás stb. Ezek azonban nem is szoros értelemben vett iparok s inkább csak közegészségi, közren­dészeti és közbiztonsági szempontból lett azok­nak üzése bizonyos számhoz köthetőnek és föl­tételek által szabályozhatnak kimondva. A segédszemélyzet viszonyát a javaslat tü­zetesen szabályozza; a tanonezok, segédek és gyári munkások viszonyát szabályozó fejezetek a valódi szükséglethez alkalmazvák, a munka­könyv behozatalát és a tanoncziskolák szervezé­sét tárgyazó szakaszok, az ipar fejlődésének, va­lamint az érdekelt iparosság és ipari szervezet követelményeihez idomulnak. — De mert a tör­vényjavaslat csak általánosságban mozog, a nél­kül, hogy a részleteket kifejtené, számtalan kon­trovers kérdés fog keletkezni. — Szükséges volna például a tanoncz fogalmának meghatáro­zása, mert különben a javaslatnak a tanoncz- ügyre vonatkozó konkrét intézkedéseit ki lehet játszani. Pedig ezt könnyen kilehetne kerülni, ha kö­vetnők Angolország példáját, a hol a törvények­ben minden fogalom körüliratik. Az ipartestületek alakítását és minden szak­mabeli iparosra való kötelező kiterjesztését is kimondja a törvényjavaslat, azonban az alakí­tásra vonatkozó intézkedései oly sajátságosak, hogy azon gondolatot kelti fel az emberben, mintha szándékosan megakarná nehezíteni e testületek életbeléptetését. — Ily ipartestületek törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban az iparhatóság által alaki- tandók ugyan, de 1-ör, az önnálló iparosok ki- vánatára, 2-or az illetékes ipar- és kereskedelmi j kamara meghallgatásával, 3-or a törvényhatóság határozata alapján! Mire való ez a háromszoros rosta? Mi történik, ha az egyik vagy másik fo­rum, húzza halasztja vagy ellenzi az ipartestület létesítését? A javaslat szerint a minisztérium határoz. — Ez a sok fórum és nehézkes eljárás mind fölösleges, sőt akadály a helyi ipar fej­lődésére. Ha szükséges az ipartestületek felállítása akkor csak is úgy volna elérhető a valódi czél, ha ez az iparhatóság által a törvényhatályba lépte után azonnal létesittetnék Az egész ipartestületi intézmény azon czél szerint alakítandó, a mely végett az intézményt a törvényhozás szükségesnek tartja. Az ipar testületnek a javaslatnak 118. és 119. §-aiban körvonalozott czélja: az iparos és segédszemélyzetük között a rendet és egyetér­tést föntartani, az iparhatóságnak ez irányú mű­ködését támogatni, az iparosok érdekeit előmoz­dítani és őket a haladásra serkenteni. — E ezé- lok elérhetése végett a javaslat korlátolt ható­sági hatáskört ad a testületeknek. Legfontosabbak ezek közt a hatósági jel­legű feladatok; az ipar testület vezeti az előirt lajstromot a tanonczokról és segédekről, kiszol­gáltatja a tanonezbizonyitványt, ügyel a tanon­ezok kiképeztetésére, ellenőrzi a tanoncziskolá- kat, kiállítja a munka könyveket. Ezen teendők azonban csak a testület alap­szabályaiban meghatározott mesterséget űző iparosokra és segédszemélyzetre vonatkoznak. Az ipartestület működési köre tehát nem csekély ugyan, de azért eredményeket nem fog tudni felmutatni; mert az ipartestület az előso­rolt teendőiben, csak az ellenőrző szerepet viszi, a mennyiben a mulasztást vagy áthágást felter­jesztése folytán az iparhatóság intézi el. Ezen intézkedése a törvénynek gátat vet az ipartestü­let üdvös eredményének; mert a legtöbb esetben az ipar-testületek a kivánt fölterjesztéssel nem fognak élni s igy sok kihágás s mulasztás elpa­lástolva marad. Azért kívánatos volna az ipartestületeket a hatáskörükbe utalt ügyekre nézve teljes ható­sági jogkörrel felruházni. Tény az, hogy az ipartestületekben az ipa­rosok oly intézményt nyernek, mely a legüdvö- sebben működhetik. Városi közgyűlés. Vácz, 1884. febr. 5. Városunk képviselő testületé a folyó évben első közgyűlését e hó 3-án tartotta meg. Első tárgyként H a f f n e r Ferencz képviselő, tekintettel arra, hogy miután a közgyűlések a délutáni órákban tartatnak meg, s ennek következtében azokról igen számos kép­viselő elmarad, vagy legalább távollétükkel tündököl­nek, — indítványozta, hogy jövőre nézve a közgyűlé­sek ünnep napokon ne délután, hanem délelőtt tar­tassanak meg. — Az indítvány egyelőre tudomásul vétetett, minthogy azonban előlegesen bejelentve, s igy napi rendre kitűzve nem volt, a közgyűlés annak tár­gyalását a legközelebb tartandó közgyűlésre halasz­totta el. — Következett ezután a napirendre kitűzött tárgyak felvétele. A polgármesternek a pénztárak megvizsgálásáról szóló jelentése tudomásul vétetett. Saxlehner András helybeli szalmagyárosnak azért, mivel — a saját költségén fentartott és szerve­zett tűzoltóságát nem egyszer a város lakosai megmen­tése körül legutóbb kiütött tüzeseteknél elismerést ér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom