Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-12-14 / 51. szám
nesztorának hült tetemeit. A boldogult 1799. junius 2-ikán született, áldozárrá szenteltetett 1824 aug. 23-án, káplánkodott 2 évig és 5 hónapig. 1827-ben lett püspöki irodai iktató, 1829-ben csömöri plébános 1852-ben székesegyházi kanonok, és váczi kisprépost egyúttal felsővárosi plébános, 1864-ben székesegyházi főesperes, ekkor lépett az idősbb alapitványú káptalanba, 1867-ben mágocsi apáttá neveztetett ki, 1870- i ben őrkanonok, 1872-ben éneklő kanonok s 1875-ben j nagyprépost lett. — A boldogult nemes emberbarát, jó hazafi, lelkes pap volt s városunk közügyeiben is részt vett mint virilis. Képviselő közönségünk általános részvéte kisérte utolsó utján. Testületek, hatóságok, egyletek, az egyházmegye nagyszámú papsága s nagy közönség vett részt a Yégtisztességen. A gyász- szertartás alatt, melyet N eszveda István felszentelt püspök tartott, a növendékpapság énekelt gyászdalokat. A koporsót számos koszorú diszité. A gyász- menet a székesegyházhoz vonult a hol ünnepélyes gyász misét tartott N eszveda István felszentelt püspök, mely után a boldogult földi maradványait a székes- egyházi sirboltban helyezték örök nyugalomra. Ny. B. — Gyaszhii'. A „S t e f i“ meghalt. Ez a hir terjedt el a városban f. hó 11-én. Az elhunyt ismerősei és jó barátai rég el voltak már készülve e szomorú hírre, mert mindnyájan tudták, hogy nála a halál már csak idő kérdése, és mégis leverőkig hatott e hir, még azokra is, kik az elhunytnak életében nem voltak barátai, mert mindig szomorú a tudat, egy ifjút elhalni látni. C z i p a u e r István, kit mindenki csak Stefinek hivott, e hó 10-én élte 36-ik évében hunyt el. F. hó 12-én délután kisérte ki hült tetemeit közönségünk élénk részvéte örök nyughelyére. Koporsóját számos koszorú diszité, melyeket az elhunyt rokonai, a Korpás-családok s ismerősei hoztak utolsó emlékül. A jó barátok is tettek egy igazán díszes koszorút az elhunyt ravatalára, mely Racsek Matild divat-terméből került ki, s jó ízlésre vallólag volt ösz- szeállitva nefelejcsekből s rózsákból. A koszorú szalagján e felirat volt : „ A feledhetlen vigczim- borának Stefinek jó baráta i“. A gyász menet alatt s a temetőben az elhunyt sírja fölött Marczi bandája játszott gyászdalokat s az elhalt volt kedves nótáit. Legyen neki könnyű a föld ! = Rákos-palotán a ref. lelkészi állomás üresedésbe jővén, azt 6 pályázó közül B e n k ó István első segéd-lelkész nyerte el. = A nöegyleti bál jövő év január 10-én fog megtartatni a lőház dísztermében. E bálon ez alkalommal több világba lépő fiatal leány fog bemutattatni s igy igen sikerültnek Ígérkezik, mert a mint halljuk igen sokan készülnek e bálra, a mi nagyon is kívánatos, mert ez egyetlen helybeli jótékony egyletünk méltán megérdemli közönségünk nagy mérvű pártolását. — Áthelyezések az egyházmegyében. Takács Tamás nándori segéd-lelkész R é k a s r a, Erdélyi Ferencz uj-hartyáni s.-lelkész Nándorba, Proh ászka Pál félegyházi s.-lelkész C s o lírád r a helyeztettek át. délutáni órákban tűz ütött ki Vacz-Hartyánban a község kellő közepén, s c>akis a teljes szélcsendnek köszönhető hogy csak 1 ház égett el. A tűz keletkezési okainak kipuhatolása végett váczi csendőrségünk ment ki s Andrássy Miklós őrsparancsnok dicséretet érdemlő tapintatos eljárásának sikerült kipuhatolni, hogy a házat, annak tulajdonosa Pintér István maga gyújtotta meg. A községi elöljáróság, élón Grosztonyi János cs. kir. kamarás és kö/.s. főbíróval, és a községi intelligentia, — Andrássy őrs- parancsnoknak ezen ügyben tett, de egyáltalábani bokros érdemei elismereseül, — illetékes helyen folyamodott, miszerint a derék őrsparancsnok érdem renddel tüntettessék ki, mit hogy csakugyan megérdemel, mondanunk sem szükséges, mert azt e lap hasábjairól úgy is tudja mindenki. Előre is gratulálunk! Megjegyezzük végre, hogy a tettes átadatott a váczi kir. járásbíróságnak. = Járvány T.-Györkön. Az iskolás gyermekek és a felnőttek között egyaránt vörheny járvány mutatkozott T.-Györkön, amiért is Dr. Nagy Ármin járási orvos a helyszínén megjelent és a kellő óvintézkedéseket megtevén, nem kell tartani további komolyabb bajtól. Nyilt-tér. Köszönet nyilvánítás. Alulírott úgy a magam mint gyermekeim és azösz- szes rokonság nevében forró köszönetét mondok mindazoknak, kik Istenben boldogult feledhetetlen testvérem nagyságos és főtisztelendő Ellenbacher István volt nagy-prépost temetésén megjelenve, szivünk fájdalmát némileg envhitni kegyeskedtek. Vácz, 1884. d eczember 13. Ellenbacher Mihály. Köszönet nyilvánítás. Fogadják mindazok, kik felejthetetlen kedves fivérünknek illetőleg sógorunk Czipauer Istvánnak f. hó 12-iki vógtisztessége alkalmával jelenlétükkel s közreműködésükkel vettek részt fájdalmunkban, szives részvétükért hálás köszönetünket. Vácz, 1884. deczember 13. Rozmanith János és neje, Czipaner Veronika, Jakabovics Ferencz és neje, Czipauer Erzsébet. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. HIRDETÉSEK. kántor-tanitó ismét fel van függesztve s a kedélyek valamennyire ismét csendesek; hogy sokáig igy lesz-e azt nem hiszem, mert a kántor-párt ismét piszkálni fogja a másikat, s lehet hogy az ügy végleges befejezése előtt még oly veszély érheti községünket, melytől most csakis a szolgabiróság kitűnő tapintatú eljárása mentett meg, mely önfeláldozó fáradhatlan működésükért fogadják sokunk hálás köszönetét. r. 1. * * * Ennyit rendes levelezőnk; most végül mi teszünk nehány megjegyzést, s kérjük fővárosi laptársainkat úgy fenntebbi tudósításunk, valamint magyarázó soraink szives átvételére is. Kétséget sem szenved, hogy a közoktatási ügy Sződön, ily körülmények között pótolhatlan hátrányt szenved; a gyermekek már az iskolában tauulják meg az engesztelketlen gyűlölet szitását, a nép maga pedig, ivásnak adva magát, dolgát elhanyagolja és teljesen elkorcsosul, és végre, a viszonyok olyanok, miszerint mindig attól kell tartani, hogy a fél falut felgyújtják s nehány embert agyon ütnek. És miért van mindez ? Mert a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztérium illető előadója asztalán hagyja csak ez ügyet s nem határoz benne véglegesen. Minek tűrni egy oly izgága embert a községben, a ki a község lakosaitól nyert fizetés fejében zavarokat idéz elő, a kinek tanítási, oktatási kötelezettsége helyett főtörekvése veszekedni s másokat össze veszekiteni a kinek izgatásai folytán oda fejlődhetnek ki a viszonyok, hogy a községbe katonaságot kell majd beszállásoltatni, s a községnek ezért néhány száz forintot fizetni. Minek egy oly egyént a község nyakára varrni a ki csak a szemét népségnek kell, a vagyonosabb és értelmesebbek mind engesztelketlen ellenei. Végezetül ki lesz mind ezen bekövetkezhetőkért majd felelős ? Ez nem tréfa dolog. Legyen már elég e veszélyes játékból, s kérve kérjük a megyei kir. Tanfelügyelő urat, ki a helyzetet, viszonyokat és körülményeket igen jól ismeri, kérve kérjük a váczi szent-széket is, vessék latba minden befolyásukat és siettessék az ügy végleges eldöntését, de siettessék egyszersmind Hudecsek-Zsitvay elküldését is, s akkor a nép ismét vissza fog térni csendes hajlékába, békés józan, munkás nép lesz belőle; ezt a ki csak egy kissé ismeri a sződieket, az bizonyosan fogja tudni — mig ellenben csak elmérgesedik az ügy, s azt szokták mondani: „Eső után késő a köpönyeg.“ Városi és vidéki hírek. = Kobnrg herczeg; ajándéka. Említettük volt lapunk egyik közelmúlt számában, hogy a v ács i pusztán Koburg Fülöp herczeg birtokán épített templomot tN eszveda István auksziliaris püspök nagy ünnepélyességek közt szentelte fel. Most veszszük a hirt, hogy Koburg herceg ezen ünnepélyes nap emlékéül Neszveda István felszentelt püspökünknek egy mesteri művezetü gyémántokkal kirakott pectoralét — mell keresztet — ajándékozott. Tragor Antal püspöki iktatót pedig egy értékes ajándékkal tisztelte meg. Mindkét emlék-ajándék egy szives hangú levél kíséretében érkezett az illetők kezeihez. = Gyfiszliir. F. hó 12-én kisértük örök nyughelyére Ellenbacher István, székesegyházi kanonok, káptalani nagy prépost, sz. keresztről nevezett mágócsi apát, aranymisés áldozár, s az egyházmegye = Jíagy lopás Püspök-Hatvanän. Püs- pök-Hatvanán múlt éjjel, mintegy 600 forint értékű ruhaneműt loptak el ismeretlen tettesek több helyről. A váczi csendőrség Andrássy őrsparancsnok vezetése mellett azonnal kisietett a helyszínére, s mi hiszszük, hogy képesek lesznek jó eredményt felmutatni, == Tiiz Vácz-Hartyáiibaii. F. hó 3-án a IV, évfoly. Előfizetési felhívás a IV. évfoly. „ Megyar Háziasszony“ háztartási, gazdasági és szépirodalmi hetilap, a magyar gazdasszonyok orsz. egyletének hivatalos közlönye IV. évfolyamára. A magyar hölgyek ezeu egyetlen szaklapja ma már nagy elterjedésnek örvend, a társadalom minden rétegében Képviseli a nők összes érdekeit, hasznos tanácsokat ad és amellett, hogy a takarékos gazdálkodás és rendszeres háztartás elveivel megismertet, még kellemes szórakozást nyújt akkor, midőn a nő elvégezte házi teendőit. Iránya olyan, hogy a család minden tagja, a serdülő leány, a fiatal menyecske, a szerető anya, a gondos háziasszony, és az öreg anyóka, egyaránt élvezettel olvashatják. Egyes rovatai, mint a háztartási, kertészeti, egészségügyi (házi orvos) és divat rovatai, valamint vezérczikkei is szakavatott irók és írónők által töltetnek be és emellett a tárcza és regényrovatban is az elismert többi munkatársakkal találkoznak olvasóink ; méltán megérdemli tehát azt a nagymérvű érdeklődést, melyben részesedik, mert hol egyszer beköszöntött, ott nélkülözhetlen társalkodó a „Magyar Háziasszony“ az olvasó asztalon. — A csinos kiállítású, vasárnapokon 12—16 oldalon megjelenő lapnak előfizetési ára : egész évre 6 frt, fél évre 3 frt negyedévre 1 frt 50 kr. 85* Előfizetések a „Magyar Háziasszony“ kiadóhivatalához: Budapest, váczi körút 20. sz. a. intézendök és a hó bármely napjától elfogadtatnak. 65' A „Magyar Háziasszony“ kiadóhivatala mutatványszámokat ingyen és bérmentesen küld mindazoknak, a kik ez iránt hozzá — legczélszerübben levelező-lappal fordulnak. A ,,Magyar Háziasszony“ kiadó-hivatala Budapesten, váczi-körút 20. E szaklapnak egyik háztartásból sem szabadna hiányozni, miután utinutatásai mellett több száz forintot lehet a háztartásban megtakaritani Tüdő-, mell- gége betegek és nehéz lélegzésben szenvedők az általam felső Oroszországban felfedezett és saját nevemről elnevezett Homeriana nevű gyógy növényre figyelmeztetnek, mely orvosilag számtalanszor kipróbálva, és több ezer bizonylattal van elismerve. Csomagja 60 grammnyi mennyiségben két napi használatra elegendő s 70 krba kerül. Postai utón legkevesebb 5 csomag vagy annál több küldetik el. A füzet díjtalanul adatik. Valódi kapható a Homeriana gyógynövény feltalálójánál és elkészítőjénél Homero Pálnál Triesztben Ausztriában. (1—3) után vonva a harmincz esztendős gyermeket. Géza szemérmes vigyorgással követi anyját. — Ma szívesen láthat házánál, Köves úr, mert kérőbe jöttünk, a . . . (jőj már közelebb, ne bújj a hátam mögé te . . . te ’. . .) a fiamat akarom meg- házasitani. Már végrevalahára megkapjuk pénzünket. Építünk szép cserepes házat s abban fogunk lakni mindnyájan ; — nem bánom, ha nem is lesz emeletes, falun a földszintes is jó, de padlósnak kell lenni, mert tapasztaltam, hogy egészségtelen a vert föld. De ugy-e Köves úr kőből lesz? (Szólj már te is, te neveletlen, még azt találják gondolni, hogy a szádat sem tudod fölnyitni). — Akkor mindig czizmába jövök a faluba, szólt a vőlegény, hogy ne kifogásolhassa az anyja, — aztán meg mi is tartunk libát. — Tudja Köves úr, a jegyző szívesen adná Gézámnak leányát, mert nemesi vér foly ereiben, van szép vagyona, no meg nem is olyan ostoba, amilyennek látszik. Két nap alatt úgy megtanulná a jegyző- séget, mint a semmi. Ugy-e Géza? De nekem nem tetszenek ezek az urak ; nagyon fölhordják a fejőket, pedig rájok is elférne egy kis „politúr.“ — Jaj de jó dolga van ennek a kis lánynak, milyen jót (kiflit) eszik; ha én ilyen jól élhetnék, «óhajtja a magáról megfeledkezett vőlegény. — Jól van, tekintetes asszony, én odaadom lányomat, de volt-e már fia katona ? — Voltam kérem, vág közbe örömmel Géza, besoroztak már régen (a katonáséit játszó fiúk,) de azóta nem kívántak be, talán nincs is már rám szükség. — Isten ments, Köves úr, mit gondol ennek kezébe fegyvert adni, megölne ez minden urat, minden zsidót, mert haragszik azokra! még az óbestert ia megölné, olyan ember az . . . Nini, milyen jó deszkát látok itt, adja nekem Köves ur, jó lesz az uj házra. El is viszem, miért ne vinném, úgy is közös lesz mindenünk. — Jer fiam, menjünk haza: a Mariska keze már biztos. (Kezet adj ipád-uradnak ; ugy-e elfelejtetted, pedig nem megmondtam otthon, hogy tartsd magad ? Mikor lesz már belőled valami ?) — Hát a lakodalmat mikor tartjuk meg, tekintetes asszony ? — Mikor már föl lesz építve a ház, majd akkor. Aztán mint a kiknek rendben van a szénája, megelégedetten ballagnak haza felé. Az egész utón arról foly a beszéd, hogy voltakópen hány szoba legyen az uj házban, melyik lesz a nappali, melyik a háló, vagy fogadó terem 1 honnan hozzák az építőket ? . . . Már a gyermekek is tudják hóbortjukat. — Már megint visz egy deszkát Csorbáné za uj házra, suttogják. — Hány deszkája van már, tekintetes asszony ? kiáltják utánok a vásott fiúk. Mikor megérkeznek odujokba, első dolguk újra összeszámlálni a deszkákat. Öröm sugárzik arczaikról, hogy már egygyel megint több van. — Géza, van már tizenöt deszkánk, (ne ülj már- rajtok te . . . te . . . istentelen ! semmit sem tudsz megkímélni,) de lesz még több is, csak megjöjjön a pénzünk. A sok pénzt várják napról-napra. A deszkák szaporodnak, de egy napon egyszerre hat darabbal fogynak meg. Koporsóra kellett. Géza egyedül maradt a düledezö kunyhóban, mely talán csak irgalomból nem omlott még a lakójára. A deszkákban támadt hiányt lázas buzgósággal iparkodik pótolni. A pénzt folyton várja, várja. Már türelmetlenkedik is, mert addig, mig a pénz meg nem jön, bele sem kezdhet az építésbe. A pénzt ő sem várhatta ki, hanem azért építettek neki házat —• hat deszkából. C