Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-12-14 / 51. szám
harmad része azonnal lefizettetik — a fenmaradt részre nézve fizetési halasztás esetről esetre engedélyeztessék. Az e részben az illetékköteles felek által beadandó folyamodványok felett, a mennyiben a tartozás bélyegilletékre vonatkozik, a kir. adófelügyelő saját hatáskörében határoz, és 1885. évi augusztus hó 15-éig fizetési halasztást engedélyezhet. A mennyiben a halasztási kérvény jogilletékekre vonatkozik, a fizetési halasztás engedélyezését a pénzügyminisztérium adja meg, mire nézve a kir. adófelügyelő a folyamodványokat saját véleménye kíséretében a pénzügyminisztériumhoz felterjesztendi. Magától értetik, hogy az eddig egyes adózóknak azok kérelmére adó- vagy illetéktartozásaik, valamint egyéb, a közadók módjára behajtandó kincstári követelések törlesztésére adott fizetési halasztások, jelen rendeletéin által nem érintetnek. A jelen rendeletben foglalt intézkedések azonnal érvényre lépnek, és az adófelügyelők ssemélyes felelősség terhe alatt szigorúan uta- sittatnak, hogy teendő intézkedéseikben, illetőleg javaslataikban ezen rendelkezésekhez szorosan ragaszkodjanak, és a végrehajtásokat e szerint foganatosittassák. Kelt Budapesten, 1884. évi november 9-én. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Városi közgyűlés. VÁCZ, 1884. decz. 10. Városunk képviselő testületé múlt kedden rendkívüli közgyűlést tartott. — A tárgysorozatban egyetlen egy tárgy volt felvéve t. i. a múlt vasárnapon megejtett városi képviselő választások eredményét tartalmazó választási elnökök jelentései, melyekből megértettük, hogy az I-sö választó kerületben: Zemano- vics József 203. — Máté János 198. — Schmidt Fe- rencz 185. — Mikuska János 185. — Korpás József 185. — Hűi János 178. — Leier József 176. — Vörös Mátyás 156. — Kátai Ferencz 152 és Dr. Csányi János 114 szavazattal rendes tagoknak, Rusoczky Antal 108 és Rada Elek 105 szavazattal póttagoknak ; a II választó kerületben pedig: Meiszner János 230. — Filó Pál 224. — Olaj Ferencz 212. — Fodor Imre 206. — Jung János 177. — Potoczky Soma 173. — Bezdek János 168. — Dr. Csányi János 161. — Veiszbarth János 152 és Csepregi Mihály 143 szavazattal rendes, Millmann Géza 139. — Schmidt János 123 és Rasovszky Márton 117 szóval póttagoknak ; — végre a III. választó kerületben: Varga János fegyin- tézeti igazgató 286. — Tokodi Mihály 198. — Kozma Gábor 186. — ifj. Kurdi Dávid 194. — Sz. Tóth János 192. — Krezsák József 188. — K. Csereklye István 187. — Bónis János 185. — Furtek József 182 és úgy húzta fájón, érzéssel, igazán azokat a bús magyar nótákat, melyeket a megboldogult énekelt el valaha, hogy az egész gyászoló közönség kényekre fakadt. Vigadtunk életében és sirtunk a temetésén ! Legyen könnyű néki a föld a mely hamvait fedi! Kis Plútó. A tekintetes Gsorbáné asszony. — Rajz. — Irta : T7"arga 2víiliál3r. Ott laknak ők a parlagon heverő szőlő aljában szellős venyige-rezidenciában, teljesen elvonulva a mindennapi világtól. Szomorú élet a szegény Csorbáné és fiáé. Más az Ő helyzetökben már százszor öngyilkos lett volna. Néha napján még a betevő falat is hiányzik. Még az utczagyerek is kic-mfolja őket. A nemesebben gondolkodók szánják nyomorukat, tehetetlenségöket, miután mosolyogtak hóbortjukon, szánó könnyeket morzsolnak szét ujjaikkal. A rossz szivüek csak mulatni tudnak rajtok. Nem igy volt az mindig. Szebb napokat is látott a tekintetes asszony. Nem mindig lakott ő a Menyecske-hegyen. Valamikor a falu legszebb helyén volt a boldog családi otthona; reá is sütött egykor a boldogság napja. Valaha a gazdag és tekintélyes Csorba Mátyás családjához tartoztak, ki a faluban a legszebb házban lakott, terjedelmes birtoka a legjobb karban volt s a legszebb négyes fogaton járt. A tekintetes csorba Mátyás urat jobban süvegelték mig a vicispánnál is. Nejének még a jegyző is kezet csókolt. Egyetlen fiók, Géza, angol paripán lovagolt s urfinak titulázták. De hát semmi sem állandó az ég alatt. A szerencse nagyon is forgandó. Egy szeles nyári éjen, midőn már mindenki az és Furtek Mihály 173 szavazattal rendes, Lencso Sándor 167 és Péter Gergely 164 szavazattal póttagoknak a városi képviselő testületbe megválaszttattak. A választási elnökök ezen jelentései tudomásul vétettek, s a megválasztott képviselők névjegyzéke a választástól számított 10 napon át — netáni panaszok vagy észrevételek beadhatása végett — a városi jegyzői irodában közszemlére kitétetni határoztatok. A tárgysorozat ekként kimerittetvén soron kívül felvétetett elnök polgármester úrnak abbeli előterjesztése melyben felkéri a közgyűlést, hogy miután Veiszbart János megválasztott képviselő adó alapon már tagja a képviselőtestületnek; Dr. Csányi János pedig két helyen választatott meg ; Serédy Géza képviselő pedig tényleges csendőrségi szolgálatban áll : ezen képviselők állásai tekintetben határozna. Ezen polgármesteri előterjesztés folytán: Veiszbart Jánost és Dr. Csányi Jánost felhivandóknak határozta a közgyűlés, hogy azon körülményre nézve: melyik mandátumokat tartják meg? záros batáridő alatt nyilatkozzanak. Serédy Gézát pedig a városi képviselők sorából az 1871. XVIII. t. ez. 36. §-ának c) pontja alapján törölte, s helyét Lencsó Sándor póttag által töltötte be. — Ezen tárgy is kimerittetvén, tárgyaltatott Ud- vardi Mihály városi képviselőnek a gyűlés folyama alatt szóval előterjesztett abbeli kérelme, melyszerint — annak előadása mellett, hogy az úgynevezett Flórián utcza külső sarkától az átellenben fekvő Lázárféle házig terjedő átjáró, a közeli szomszédok és honvédség által a czélnak meg nem felelő sőt sok tekintetben veszélyesnek is mondható módon rendeztetett, —- kérelmezi, bogy a városi tanács az átjárónak ily módon történt rendezésének megengedéséért felelősségre vonassák. — A közgyűlés ezen kérelem folytán — egy bizottságot kiküldött ki, melynek feladatává tette, bogy a kérdéses átjárónak mi módon leendő rendezése iránt — helyszíni szemle alapján véleményt adjon. A mikor is aztán ez ügyben érdemlegesen hatá- roztatni fog. Több tárgy nem lóvén a gyűlés feloszlott. A lázongó Szód. Szöd, 1884. decz. 9-én. Sződön, mint azt ezen lapok hasábjairól is elég jól tudjuk, Zsitvay (ezelőtt Hudecsek) József kántor- tanitó már mintegy 2 éve fel van függesztve állásától azért, mert magán okmányt — fiának iskolai bizonyítványát — hamisított, legközvetlenebb felebbvalóival az iskolaszékkel folyton veszekedett, azok meghagyásait egyszerűen semmibe sem vette, a nép között pedig néhány emberből álló pártjával karöltve folyton izgatott. Ezen ügyben volt már 9 vegyes bizottság által tartott tárgyalás. Ezen ügyet szellőztette a fővárosi lapokban igen sok jeles férfiú, köztük: hrg. Odescalchy Gyula, Tóth József megyei kir. tanfelügyelő, Rud- nyánszky Kálmán és Szalatsy Sándor nagybirtokosok s e vidék még számos jeles fórfia, — és a nagym. m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, még sem döntötte el végleg ezen felette fontos ügyet. A váczi püspökség azonban nem igy gondolkozott e hó 6-án, a midőn is hallgatva Hudecsek Zsit- vay kántor-tanitó 30 tagból álló, de csak a község szennyeséből összeszedett pártjára, és nem gondolva meg azt, hogy ez által mennyire felizgatódnak a kedélyek, a kántor-tanitót, a minisztérium végleges haálom karjain pihente a nap fáradalmait, egy rémes kiáltás riasztotta föl az alvókat: „Tűz van 1“ A fölriadt lakosok félig öltözve, kikelt arczczal rohannak ki lakaikból s jajveszékelve futnak a vész helyére. Csorba kastélya ég. A magasan lobogó lángok borzasztó látványt nyújtanak. A tüzből fölszálló millió meg millió szikrát a boszuálló szél magával viszi s hulló csillagokként engedi leesni a szomszéd épületekre. Mikorra elégséges segítség érkezett, a széltől korbácsolt lángok már annyira elhatalmasodtak, hogy az oltás lehetetlenné vált. A tekintetes asszonyt az urfival még élve menték ki, de a ház ura bennégett. A két megmentett szerencsétlen betekig feküdte az ágyat élet és halál közt lebegve. — Testi egészségűk idővel csak helyre állt, — tán inkább ne állt volna — de a lélek beteg maradt. A nagy rázkódás ép eszüktől fosztotta mag őket. Gyermekké lettek. A leégett kastély nem épült fel többé; baglyok és denevérek ütötték fel szomorú romjain tanyájokat. A szép virrgos kertet senki sem ápolta többé ; virágok helyett tövist, dudvát termett. A két szánandó, mindenkitől elhagyatva kóborolt ide-oda. Végre egy vándor-czigány család sátra alatt keresett s talált vendégszeretetet. A barna házi ur (helyesebben sátor ur) elég illedelmes volt — mig volt miből — többszörösen megvenui lakóin a ház- bért. De még itt sem maradhattak nyugton. Az irigy sors még azt, a füstös sátort is sajnálta tőlük, melyen alig volt kevesebb lyuk, mint csillag az égen. Minthogy rokonaik, jó barátaik nem törődtek velők — mert hisz ilyenek csak a boldog embereket ismerik — a mindenre kiterjeszkedö gondos törvény gyámot rendelt a vagyonra s a két szerencsétlenre. A gyám szépen kezelte, sőt el is kezelte a jövedelmet, de annál kevesebbet törődött a két szánandó teremtéssel, s igy kétszeresen gyámoltalanok voltak. A jövedelemből juttattak is nekik valamit meg nem is, mert, úgymond, nincs eszük. Ennek aztározatáig állásába visszahelyezte és illetményei kiadatását elrendelte. Az etetés és itatással megnyert Hudecsek-Zsit- vay párt, diadalmasan vitte ki Sződre ezen visszahelyező végzést s a nagy nap örömére Hudecsek-Zsitvay nagy lakomát rendezett, a mely szombat estétől vasárnap reggelig tartott. A község lakosainak szine-javából álló ellenpárt szépen csendesen viselte magát, miglen a kántor emberei kihívó henczegé8sel fitogtatták a püspök visszahelyező végzését, a mi által azután az ellenpárt kedélyeit is annyira felizgatták, hogy a különben okos és csendes nép féket vesztve neki rohant a kántor lakásának és bútorait kidobálta az utczára, a midőn pedig a templomba akart menni működni, 300 ember állta útját s nem ereszté őt be. A községi elöljáróság látva a Helyzet felette fontos voltát, azonnal kocsira ülve bement Váczra s az esetet szóval bejelentette a járási szolgabirói hivatalnál, kérve ezt rögtöni intézkedésre. Alig telt bele másfél óra, midőn a szolgabiróság képviseletében K e- m é n y Kálmán és J e 1 s i k Gyula urak, kellő fegyveres erővel a helyszínén megjelentek s a vizsgálatot megkezdették. Legelőször is meggyőződést akartak maguknak szerezni arról, váljon a visszahelyező végzés tényleg kiadatott-e, miután az előzőleg, mint mondták, a szol- gabirósággal nem lett közölve, mi ha megtörténik, igen sok kellemetlenségnek vétetett volna eleje • de meggyőződést akartak maguknak szerezni még arról is, váljon hivatkozott végzés ki lett-e kellően hirdetve? Miután ezekről, illetve ezek megtörténtéről minden kétséget kizárólag meg voltak győződve, a kántor holmiját vissza rakatták annak lakásába, s csak úgy kezdették meg a kihallgatásokat, s ezzel az elővizsgá- lati eljárást. Ennek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, csakis eredményét fogom röviden elmondani: A kántor kidobáltatását leszámítva az ő csekély (és milyen!?) pártját, az egész község akarta és kívánta s 4 embernek formaliter megparancsolták, hogy a holmit hordja ki. A kedélyek annyira izgatottak voltak, hogy a vizsgálat folyama alatt, a kinn maradt nép már egymás közt is veszekedni s verekedni kezdett, úgy hogy fegyveres erővel kellett azt szétválasztani. A letartóztatott 4 egyén mellett tüntetőleg lépett fel az összes lakosság, úgy hogy a bizottságnak be kellett látni, miszerint ha azokat rögtön be is kisérteti a kir. járásbírósághoz, kiszámithatlan következményű lázongás lett volna, melyet csak nagyobb fegyveres erővel lehetett volna elnyomni, s akkor is csak nehány ember élet árán. így állván a dolgok, csakis felügyelet alá helyezték a 4 egyént, s a helyszínéről szinleg eltávoztak a csendőrség egy részével együtt. Később midőn a bizottság a kedélyeket már le- csillapultaknak gondolta, újból kiment a helyszínére s a tetteseket most már elfogatta s bekisértette a váczi kir. járásbírósághoz; ezek után összebivatta a községi, de már teljesen lecsillapult lakosságot s szépen intette a csendre és békességre, mit ezek meg is ígérvén, a bizottság eltávozott Sződről. Mai napon azonban ismét uj fordulatot vett az ügy. A kántor kihivó s benczegő magaviseletével ismét felingerelvén a népet, utóbbi őt az iskolából kidobta és működésében megakadályozta. Erre azután egy 105 tagból álló küldöttség bement Váczra a püspökséghez, s kérte a visszahelyező végzés visszavonását, mely kérelmüknek a püspök helyt adván, Hudecsek-Zsitvay tán az lett a legközelebbi eredménye, hogy az eddig oly szives házi ur felmondta a lakást, még sz. Mihály napot sem várva. Hosszas kóborlás után a parlagon beverő szőlejük aljában vonták meg magokat egy venyigéből tá- kolt kunyhóban. Itt élik szomorú, egyhangú napjaikat a jó emberek kegyelméből. Esténkint a faluba látszik a kunyhó előtt magasan lobogó tűz, — erről tudják a falubeliek, hogy még élnek —• melynek nem csak a krumplit kell megfőznie, hanem annak idején a kályhát és a gázvilágitást is pótolnia. Csoda, hogy meg nem veszi őket a tél hidege. A kunyhót csak együtt hagyják el. Először is a jobb módúakat keresik fel egy-két betevő falatért esdve. Aztán a jegyzőhöz mennek. Olyan Írást kérnek, a meljlyel visszaperelhetik jószágukat. A jegyző egy teleirt. ivet át nekik a papírkosárból (valamit kell nekik adni, mert külömben el nem utasíthatók), vagy a „Budapest“ valamelyik számát nyomja kezökbe, hogy azzal mindent megnyernek. Csak ritkán nyugtathatok meg azzal, bogy most a törvény szünetel, tehát nem lehet porolni, vagy hogy épen most nincs olyan nekik való irás, jőjjönek máskor. Egyszer a jegyző csupán változatosság okáért azt találta mondani, hogy már mindent visszanyertek, s nem sokára megkapják a jószágukat és sok pénzt. — Lett öröm ! A hivatalból egyenesen lányos házhoz tartanak. Gézának házasodni lehet, mert sok pénzök lesz. Ép en Köves Andrást érte a megtisztelő szerencse; az ő leánya tetszik leginkább az úrfinak. — Jó napot, kedves Mariskám, üdvözli Géza reménybeli menyasszonyát, ugyan ne öntözzön airnyit. mert nagyon kifárad. No de semmi, már úgy sem soká fárad. Hintóbán fogunk járni s nem lesz más dolgunk, mint a szőlőt fölkapálni. Ugy-e eljön hozzám? Sok pénzt kapunk. — Jer fiam, menjünk be a gazdához, azzal illik először beszélni az ilyen dologban, szól az anya maga
