Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-11-23 / 48. szám
bizalmát kiérdemelni, a kiknek helyét, — tekintve azt, hogy városunk viszonyait ismerik, — alig lehetne újakkal okszerűen pótolni. A most kilépd képviselők közül tehát ezeket elejteni nem volna városunk érdekében, de érdekében vah azokat be nem választani, a kik 6 évi mandátumok alatt legcsekélyebb bizonyitékát sem adták annak, hogy képviselői megbízatásuknak megfelelni törekedtek volna. Ezek helyett törekedjenek a választók olyan elemeket behozni a képviselő testületbe, a kik a bágyadt és közönyös tagokat a képviselő testületben felvillanyozni és a testületbe friss szellemet oltani képesek lesznek. A mostani képviselő választásoknak annál nagyobb fontossága van, hogy a városi tisztujitásnak is küszöbén vagyunk, pedig jól tudjuk, hogy a képviselő testület mirevaló- ságáról következtethetni a tisztújító választásnak okszerű megejtésére is. Mert bátran mondhatjuk, hogy a városi tisztikarnak uj elemekkel való kiegészítése a közigazgatás és városunk érdekében ép oly fontos mint képviselőtestületünknek, a lethargiából való kiemelése. Városi és vidéki hírek, r= I>r. Kováéit I* *ál pápai prelatus s székesegyházi kanonok, hazafias és emberbaráti érdemeit ismeri nagy közönségünk. Az egyházmegyei népoktatás terén s emberbaráti czélokra tett bőkezű adakozásai, dicső szabadságharczunk alatti tettei s irodalmi érdemei által már alkotott magának ereznél maradandóbb emlékoszlopot, s legutóbbi tettével a székes- egyház számára való toronyóra készíttetésével, ismét fényes tanujelét adta annak, hogy városunk érdekeit szivén viseli, s annak haladását áldozatok árán is kész előmozdítani. Ez óra ugyan a székesegyház tornya számára készíttetett s igy közvetlenül az egyház részére, de közvetve városunk lakosainak használatára, kötelességünk tehát, hogy Dr. Kovácli Pálnak városunk derék szülöttének és jótevőjének ez utón is köszönetünket fejezzük ki azért, hogy közönségünket egy — végre valabára — jól járó toronyórával megajándékozta.*)— Az Országh József mügépész által saját terve szerint készített óra e hó 19-én d. e. 10 órakor vitetett a székesegyházhoz. Az óra zöldgalyak- kal s pántlikákkal feldíszített kocsira helyeztetett, s *) Sok ily derék maecenást városunknak! kit az Isten városunk javára sokáig éltessen ! A szedő. A vig cziinborák ütközben dallal töltik az időt, s a vasiít őre bámulva ijed fel midőn, az elzárt pá- lyautat e dallal nyittatják fel vele : „Nyisd ki babám leveles kis kapudat“ s megcsóválja deres fejét a fiatalság élet kedve felett. A fiatalok pedig csendes jóéjszakát kívánva neki tovább robognak. A vasutas vissza mormogja magában : „Könnyű nektek ! Hogy lenne nekem csendes éjszakám, mikor minden órában fel veri álmomat egy vonat..“ De a mi fiataljaink nem filozofálnak hanem bele éneklik a sötét éjszakába: „Megüzentem annak a kis leánynak“ s már már neki búsulja magát az a négy jó barát, ba fel nem vidítja őket az egyik czirnbora e nótával „Nagy a feje, búsuljon a ló A hütelen feledni való“ s kvartettben éneklik rá refrénül „Gombház, ha leszakad lesz más.“ * De vége szakad a dalnak, mert közelednek a helyszínéhez s a szerelmes czirnbora csendet parancsol. A csapat leszáll a kocsikról s lopva kullog a csöndben nyugvó kis falusi ház felé. Sajó kutyám tolvajt sejtve nagyokat vakkantva fogadja a kompániát s csak nagy nehezen bírható rá, hogy elhallgasson. A czigányok elhelyezkednek a rnutatott ház ablakai alatt, a vig czimborák pedig félre vonulnak az ut túlsó oldalára. Szerelmes barátunk oda ül az ő ablaka alá, fejd két tenyerébe hajtja s halkan oda szól a pri másnak. „Húzhatod Marczi.“ Marczi nagy vigyázva illeszti keresztbe vonóját, gyöngéden belevág a rézhúrba, végig végig simogatja, majd rá rántja az egész banda, s az éjszaka éj vadjának néma csöndjében, olyan meghatóan, megindi- tóan hangzik az a nóta „Cserebogár, sárga cserebogár“ Szerelmesünk epedő szemekkel néz a sötét ablakra, melynek záró táblái végre kissé fel nyittatnak, mire oda szól Marczinak. Azt húzd hogy : „Szeretlek én egyetlen egy virágom“ midőn a menet, élén a váczi kath. legényegylet zászlójával, a készítő házából megindult, Marczi bandája a Rákóczi indulót játszta. A menetet a székesegyháznál a havas idő daczára nagy közönség várta. A menet megérkezvén a zenekar egy darabot játszott, s a kath. legényegylet tagjai a szózatot énekelték mely után Ország József egy értelmes iparosra valló beszéd kíséretében adta át a káptalannak az órát, beszédje után Kanda István kanonok s felsővárosi plébános tartott emelkedett szellemű, szónoki beszédet, a éltette Dr. Kovách Pált és Ország Józsefet; ezután Virter Bertalan ez. püspök, a káptalan nevében átvette az órát s megköszönte azt; végül L a- punk szerkesztője köszönte meg közönségünk nevében Dr. Kovách Pálnak a közönség használatára szánt órát, kívánva a derék főpapnak, hogy ez óra ütéseit még számos éven át viruló egészségben hallhassa. Ezután a legényegylet dalárdája énekelt egy indulót s Marczi zenéje mellett szétoszlott a közönség, miután az óra szerkezetét mindenki megtekinté. — Adományozás. Dr. Kovách Pál pápai prelatus, kanonok a helybeli kath. legény-egyletnek 100 irtot adományozott. = Erzsébet napján Felséges királynénk név- ünnepén ünnepélyes isteni tisztelet tartatott a székes- egyházban mely alkalommal Neszveda István felszentelt püspökünk pontifikálfc fényes segédlettel. Délben megyés püspökünknél nagy ebéd tartatott, melyre városunk hivatalos notabilitásai voltak hivatalosak. = Ismét tűz. Hétfőn éjjel ismét a vészharangok kongása zavarta fel lakosságunkat álmából. A tűz egy malmot hamvasztott el a Dunán. A malom Márton István birtoka volt, s miután biztosítva nem volt, a károsult egészen tönkre van téve. A tűz vigyázatlanságból keletkezett. Tűzoltóink a helyszínén a tűzjelzés után csak hamar megjelentek, de szereikkel meg nem közelíthették a malmot mivel alkalmas szállító dereglye nem volt kéznél s igy a viz fölött álló malom a lángok martaléka lett. — Vereseg-yliázáit az iskolás gyermekek közt kiütött a himlő-járvány. A körorvos jelentése nem nyújt bővebb felvilágosítást, azonban az eset aggasztónak látszik, miután az ügy megvizsgálására s az óvintézkedések megtételére a járási szoigabiró Dr. Nagy Armin járási orvost küldötte ki. = Újpesten az ipar testület meg fog alakulni miután 416 képesített iparos közül 380 óhajtotta annak megalakítását. — Példát vehetnének tőlük a mi iparosaink ! = A váczi székest káptalanhoz Nógrád megye kérvényt intézett, hogy a b. gyarmati megyei épületben levő szobáját engedje át a megyének. A káptalan a tulajdon jogot némi korlátozással átengedte. = A penczi közbirtokosság a nógrádi megyegyüléshez kérvényt adott be a mű-bor gyártás eltiltása végett, mire a megvegyülós elhatározta, hogy feliratot menesztend ez ügyben a képviselőházhoz s a feliratot a többi törvényhatóságokkal is közli. Marczi átcsap a nótába, s húzza lassan érzéssel; szívhez szólón. A falu népe is felserken, a zene hangjaira, s kedvrekerekedve járja a csárdást az út kellős közepén ha Marczi hegedűje a frissbe csap át. Nóta, nótát követ. Hisz Marczi sok’ se fogy ki belőle ! Hej de sí-rí is az a hegedű, mikor azt húzza hogy : „Zavaros a Rima vize, ha megáradt“ „Hej! ezt szereti legjobban az az aranyos kis lány. Ez az ő nótája. Ezt húzd Marczi a meddig csak bírod.“ S Marczi húzza, húzza, hogy annak a kis leánynak, megindítsa a szivét. * S mi történik ott benn az ablak megett ? Az imádott aranyos kis leány eleinte csak álmában hallja azokat az andalító dalokat, később felébred, felül ágyában, hallgatja a zenét és ábrándozik. Megismeri a nótát, s meg is érti, hogy is ne értené meg mikor behangzik hozzá nem csak a zene, hanem az ének is, mely azt dalolja: „Szeretlek én egyetlen egy virágom !“ Szerelmes barátunk egészen elérzékenyedik, s egyik czimborája vállára borul, s kicsi hija hogy szerelmet nem vall neki, hanem annyit mégis megtesz, hogy össze vissza csókolja őt. * Elhangzik a nóta ! Elég is volt már. Hadd aludjon az a kis lány. Hadd álmodjon szépeket, jővöről, szerelemről, boldogságról ! De hisz ő nem tud aludni. Hisz az álmoknál szebb a valóság, s már erősen hajnalodik mikor álom jő szemeire, s fólálmában is füleibe csendül az utolsó nóta utolsó sora: „Szeretlek mint senkit e nagy világon !“ Plútó. = Katholikin» legény-egyletünk, a kalocsai katii. legény-egylet zászlószentelési ünnepélyén testületileg és tényleg részt vett. Múlt szombaton indultak el 12-en Bal ás Lajos kar-káplán egyleti al- elnök vezetése alatt. Az egyleti tagokat elkísérték még Sebesté ny István ének-tanár Kazaly Imre papnöveldéi tanár, Varázséji Gyula, Dorner Lajos, Kökény Ferencz és Trümmer Sándor. — A zászlószentelési ünnepély programm.jában az oroszlán rész a váczi egylet dalárdájáé volt. Már a mise alatt kezdte meg szereplését, egyházi négyes énekeivel, melyek a jelenvolt templomi közönséget meglepték. Este az ének és 8zarallati estélyen szintén a váczi egylet dalárdája és tagjai kaptak legtöbb tapsot. Az előadott darabok következők voltak : „D a 1 á r j e 1 s z ó“ Sehesténytől, „Vadász da 1“ Kallivodától, „Erdei dal“ Abttól, .Legkedvesbb tanyán“ Mangoldtól. — Ezenkívül szavalltak: K o r é n y i Józseí a váczi egylet dékánja, Révész István vácz-megyei növendék pap alkalmi költeményét, melyet lapunk múlt számában közöltünk, s Kovács Lajos váczi egyleti tag „Régi Dalt“ Kuthentól. A zászló szegek beverése alatt, úgy szintén az estély után a zászló anya szeődemeteri Nyers Lajosnó született borsodi Latino vies Jusztina kívánságára a váczi egylet dalárdája énekelt több darabot, melyek mind köztetszésben részesültek. A jól kiérdemelt tapsokból az oroszlán rész a dalárda avatott karmesterét Sebestény Istvánt, a kitűnő hangú tenoristáját Krach Józsefet illeti. A társas ebéd alatt felkÖ9zöntőket mondtak B a 1 á s Lajos a koszorú lányokra, Kazaly Imre a kalocsai kath. legény-egyletre, Tárai Izsó (Löbl) Kolping szellemére és az egyesületi elnökökre. A váczi egylet egy általában mindenütt a legnagyobb előzékenységgel fogadtatott s dicsőséget hozott közvetlenül az egyletre s annak tagjaira éa közvetve városunkra is. — Az ünnepélynél zászló koszorú leányok voltak: Csefkó Erzsiké, Havalda Ilonka, Kiss Mariska, Greif Mariska, Takács Erzsiké, Kirschbaum Mariska, Kustár Etel, Farkas Cziczell, Szvétek Ágnes, Jéger Flóra, Vertse Fanni, Grósz Erzsiké, kiknek szülői egy-egy tagot a váczi legény egylet tagjaiból és műkedvelőiből vendégszeretetükben részesiték. = Esküvé. Feitscher János kataszteri mérnök tegnap f. hó 22-én tartá esküvőjét Pozsonyban B e n e s s János ottani házi úr kedves leányával Boriskával. = Egy pillantás a jövő évre. A jövő 1885 év közönséges óv s igy 365 nappal bír, melyek közül 66 vasárnap és ünnep, Uralgó bolygó a Vénus. Lesz benne két nap- és két, holdfogyatkozás. Hogy ezt miért mondjuk el? Azért, hogy okunk legyen a jövő évi farsangról is szólhatni. A jövő farsang teljes hat hétig fog tartatni (Jan. 4-től febr. 17-éig). Lesz tehát elég alkalma fiatalságunknak tánczolni, a mamáknak unatkozni s a papáknak — boszankodni. = Törvényjavaslat a korhely és pazarlók ellen. Az igazságügyminiszter az 1877. XX. t. ez. módosításáról törvényjavaslatot nyújtott a képviselőbáz elé. E törvényjavaslat eddig nem ismert jogot ad a községeknek. A javaslat egyik szakasza A próba év. — Csevegés. — A szép Margit abban hagyta a zongorázást. Várakozva tekintget ki az ablakon s meglátszik elborult arczán, hogy kedélyvilágára mély benyomással van a természet kihalása. Mégsem iö! kiáltott fel. Pedig ma Irmán van a sor a látogatást illetőleg. Hej, ha tudná az én kis barátnőm, hogy nem annyira az ő látogatását óhajtom, hanem kedves, szép, sugár termetű, pörge bajuszu, csókolni való fivérének barátságát, nem is értem, mért nem léptetik már elő azt az Aladárt. Pedig megérdemelné, mert szorgalmas, pontos ember, csak az a bökkenő, hogy saját érdemein s a jó égen kívül nincs, ki tolja szekerét. Hahaha! Kaczagott felébredve ábrándozásából. Milyen balga is vagyok, bizony talán még szerelmes is tudnék lenni. Vigyázz Margit! Nem jó a tűzzel játszani. Na! Nézzük meg ezeket a divatlapokat. Igazán oly érdekes ez a franczia idégfagyasztó regény. Én nem is tudom, miért nem követik a magyar írók a francziák példáját. S mig Margit a pamlagon bájolón elterülve olvasgat, halk kopogtatás hallatszik az ajtón. Feltekint. — Szabad! Kiáltá csengő hangon. S a mindennapos, de azért mindig kedves vendég, a levélhordó lépett be s egy nagy csomó levelet és lapot átadva távozott. Egyszerre gyors léptek zaja hallatszott s Irma lépett be minden kopogtatás nélkül. — Tudod-e Margárn, mi az újság ? Nem ? . . . Felhagytam régi elveimmel . . . — Igen ? No ennek csak a papád örülhet, a di- vatárusnő pedig sajnálhatja. Válaszolt Margit. — Csak gúnyolj! Pedig úgy van. Azok a gonosz férfiak folyton azt hajtják, hogy a lányokat ferdén nevelik, csak fényűzésre, zongora kalapálásra, idegen nyelvek eldarálására tanítják. Majd megmutatom annak a folyton prédikáló Bélának, hogy a főzőkanalat is tudom forgatni s otthonos vagyok nemcsak a szalonban, hanem a gazdaságban is. Apropos, mit ebédeltetek ma ? — Mily prózai kérdés ? Te Irma, mintha kicseréltek volna ! — Azért akarom tudni, mert otthon ma én voltam a szakácsnő A papa csak két hibát fedezett fel az ebédben. Tudod, mikor főztem, Béláról merengtem s odaógett, a rántás, a főzelék megkozmásodott . . .
