Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-11-16 / 47. szám
VI. évfolyam. HELYI S JCIoíizetcMi árak : Évnegyedre................................................................1 frt Í50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) 47. szäm. Váoz, no vembe VIDÉKI ERDEKÜ HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerlcesztőség és kiadó hivatal ezimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A modern társadalom. A mai társadalomnak minden külfénye mellett is az az egy nagy hibája van, hogy — beteg. Sajnálatos, hogy e betegség kezdete a modern czivilizáczió rohamos terjedésével esik össze. Mondják is az öreg emberek: nem igy volt ez hajdan! Jobb idők jártak régen; egyszerűbb volt a nép, de boldogabb! Nem voltak oly sokféle humánusnak nevezett intézmények, de voltak becsületes erkölcsök. Ma ellenben minden czivilizáczió daczára is elégületlen és szegény a nép. Ez az elégületlenség ki-kitör s zavarokat idéz elő az állami és társadalmi élet organikus functióiban. Ez idézte elő a socialismust is, mely már odáig érlelődött, hogy valóságos anarchiává kezdi magát kinőni. Párthívei nyíltan hirdetik a forradalmat a tőke, az állam s a társadalom ellen. Nem is csoda hát, hogy az állam, mint a társadalom védője s a tőke protektora, síkra szállt a felforgatók ellen. A bécsi és budapesti rendőrség kíméletlenül fogdostatja össze és to- lonczoztatja el mindazokat, kikre rábizonyul, hogy anarchista elveket vallanak. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez nem sokat segit a bajon, de annyit bízvást mondhatunk, hogy maga az annyira rettegett anar- chismus nem veszélyesebb, mint annak össze„A VÁCZ1 KÖZLÖNY TÁRCZÁJA." Üdvözlet a kalocsai kath. legényegylet zászló-szentilési ünnepélyére a váczi kath. legényegylet küldöttsége részéről, Hol a Naszál s Vértes kies ölén Az ősz Duna oly mélán andalog, Hová közel a honnak szive él S egy szebb jövőért lelkesen dobog: Ott hallottuk meg ajkatok szavát Szivünket szent örömre hiva fel, Elhoztuk im’ a szép üdvözletei, Mit küld felétek annyi hükebel. Üdvözve légy te boldog kis sereg, Melynek keblében él az égi tűz Mi szép, mi jó azért föllángol az S mindent mi rút a szivböl messze űz. Már fenn lobog a zászló mely alatt A szeretet szent kapcsa egyesit, Oly szent az elv, mely rajta felragyog 5 büszkén tekint reá a hon s a hit. Hisz jelszava : a munka és erény, E kettő az, mi embert boldogít, Lélek nélkül a szív üres göröngy, Halott, ha már nem élteti a hit. Ha csüggedez s repedni kezd a aziv A lélek ád gyógyító balzsamot, 6 kér segélyt, ha egyszer hasztalan A mit a föld a mit anyag adott. Föl hát zászlótokat, magasba fel 1 Hadd lássa meg azt a gonosz tudás, fogdosott terjesztői. Mert azok az ügyefo- gyott iparossegédek nehezen fogják felforgathatni azt a társadalmat, melyet annyi százezer szurony védelmez. Itt minálunk, Magyarországon, a hol a munkás elem nagyon is jámbor és kiskorú még, alig lehet komoly ,nagy tartós rendzavarásoktól tartani. És mégis baj van a társadalomban. Van benne egy bizonyos kóranyag, mely koronkint lázas lüktetéseket idéz elő s megzavarja az Organismus rendszeres életműködését. Ez a baj mindenütt meg van az egész pol- gárosult világban. Meg van Oroszországban, ahol nihilismus- nak hívják, meg van Németországban, ahol so- cialismus a neve, grassál Bécsben is, ahol már valamivel keményebb névvel, az anarchismus névvel illetik. Anglia sem ment ettől a bajtól, csakhogy ott nagyobb politikai tapintattal „ir kérdésnek“ nevezik. Amily általános a baj, annyira közös annak oka. E közös ok nem másban, mint egyrészt a czivilizáczió tultengcsében, másrészt a társadalom elkereszténytelenésében keresendő. A modern liberalismus rohamosan terjedt, halomra döntött évszázados hagyományokat és intézményeket, kiragadta a népeket abból a szü- kebb látkörből, melyben évszázadokig mozogtak, de a ledöntött intézmények helyébe nem létesített újakat s a felszabadult népeknek nem Hogy fájáról ti nem szakítotok Nektek örök sirt az soha nem ás; Hadd lássa meg, hogy a munkás szabad, S vak eszközül nem adja át kezét, Hogy azzal néki mély sirt ássanak, Megbántva embert s édes Istenét. Hadd lássa az álpróféták hada, Hogy fényes jelszót szórhat szerte szét, Tett nélkül a szív ezt nem érti meg, S nem emeli fel az vakon kezét. Hamis az ajk, mely nem rebeg imát, Rabszolga az, ki nem tör ég felé, Nem tisztel az többé törvényt, jogot, Ki az Istent már egyszer megveté. Lobogjon hát e zászló szabadon Alatta fogjon majd a kéz kezet, S táma8zsza meg segítve váll a vállt, S mutassa meg a szív, hogy ő szeret, így küzdve könnyű lesz a baj, teher S reátok a szív boldogsága vár, S fölöttetek mosolyg a tiszta nap S kegyével halmoz a Bíbor sugár * % * Mi visszatérünk, honnan eljövénk, Hol várva-vár ránk kisded egyletünk. Szivünkben az örömnek lángja ég S közületek szent emléket viszünk ; Elmondjuk majd szeretteink között, Hogy kebeletekben ég a tiszta láng, Mely mig ragyog, büszkén tekint reá Szentegyházunk, s kedves magyar hazánk. Révész István. adta kézhez azokat az eszközöket, melyek segélyével a változott viszonyok közepeit is boldogulhattak volna. Hogy egy köznapi hasonlattal éljünk: dúsan teritett asztalhoz ültette őket, de nem adott pénzt a finomított élvezetek megszerzéséhez. Ez a mai társadalom átka. Nagyon közel állította egymás mellé a szegényt és a gazdagot, az élvezetet és a nélkülözést. A szegény, látva a gazdag emberek boldogságát, vajmi hamar irigye lesz, nálánál jobban szituált felebarátjának s tantalusi kínokat szenved, mikor látja, hogy neki nem jut azokból az élvezetekből, mikben a gazdagabbak egész nyakig úsznak. Még ha nem ismerné a czivilizáczió nyújtotta élvezeteket. De a gőz és villamosság mai századában, melyben a gondolat sebességével ' terjed el minden, éppen a szegény sorsú emberek vannak a legnagyobb kisértésnek kitéve. Lépten nyomon élvezet kínálkozik, merre- csak tekint a szem, mindenütt fejedelmi fényűzés fejti ki csillogó pompáját. És ebben csak l ő neki nem lehet része, mert nincs meg a hozzá való pénze. Nem kell hozzá való születés, előjog vagy más kiváltság, hanem csak pénz! És ezzel nem bir ő. Nem természetes-e tehát, hogy mintegy ösztönszerüleg gyűlöli azokat, kiknek pénzük van, vagy pláne az ő munkájával szerzik meg Két szív lemondása/) Irta : IE3.ies lEHerrßLin.. Kapor tanár sokat tanult, sokat tudott. Mindenből — egynek kivételével — mindent, a természet- tudományok és hieroglyphekből pedig többet. Azt mondtam, ugy-e kérem, egynek kivételével ? Csendet kérek. Humboldt okosabb volt mint Kapor. Azt onnan tudom, mert az ő hypothezise az univerzumról neki korántsem okozott annyi fejtörést, mint Kapor tanár úrnak az ő még mindig negativ hypothezise. Ha az orvos urak a diagnózist megállapították, akkor rendben van minden. Kapor a diagnózist megállapítani nem tudó doktor urakkal egyenrangú volt az ő negativ hypothezisével. Pedig biztosítom az öt világrész minden létező és kilátásban lévő kapaczitásait arról, hogy Kapor tanár a természettudományok minden ágában otthon van. A természettudományok közt azonban a legfeketébb pontnak, a negativ hypothe- zisnek, az örök rejtélynek: a nősülést tartotta. Megfoghatatlan terminus technikusnak látszott ez neki. A gondolat: egy előtte testi- és lelkileg egészen ismeretlen nővel egy fedél alatt, sőt mi több: talán egy szobában lakni, elrémitette. — Vágy, hajlam s minden más boldogító tulajdonság meg volt benne e nagy aktushoz, de azért erős fogadást tett egy neki igen tetsző hölgy — — — — photographia előtt, nem nő*) Mutatvány Ries Hermin nehány nap múlva megjelenő „Vig Beszélyek“ czimü müvéből, melyre különösen figyelmeztetjük olvasóinkat. A szerzőnö arczképével ellátott mű megrendelhető 1 forint 20 krért e czimen : Ries Hermin Kassa. Könyv^ kereskedés utján a mű 1 forint 50 kr. lesz.
