Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-02-03 / 5. szám

„Itt van-e Ferkó ?“ ,Igen is itt, mért kérdi tekintetes uram ?’ „Mert nem látom 1“ ,Hja tekintetes uram, én sem láíok; — hanem lát a ló.’ Szép vigasztalás gondolám! — Azután mentünk tovább, mig el nem akadtunk. így tartott ez, mig csak el nem értük a nógrád megyei kövezett ország-utat. — Ez már jó! — Itt már az a különös dolog is megtörtént, hogy más fél órai lépésben menés után, el kezdett a Dáma meg a Bunkó saját jó szántából ügetni. Benn is voltunk egy negyed óra múlva Radon s már messzire elénk világított egy vendégszerető háznak a kapu félfájára akasztott lámpa. Itt volt tervszeriileg első állomásunk. Be is tértünk! Hogy is ne tértünk volna be! Ki ne ismerné s ki metíne el betérés nélkül az előtt a ház előtt. Én pláne egy olyan hajós kapitányt is ismerek a ki télen át ott szokott horgonyozni ! — (ott van, t. i. reményeinek világitó tornya). Nagy zaj és csevegés fogadott bennünket! Már attól féltek az előbb oda érkezettek, hogy valahol el­tévedtünk ! Az asztal meg volt terítve s egy kedves váczi kisasszony már oly éhes volt az út fáradalmai követ­keztében, hogy nem győzvén bennünket várni : előre ki vette részét a farsangi fánkból. A kedves háziak kifogyhatlan kínálásával és jó borral fűszerezett s pompás sonkával koronázott va­csora megesett — (a Bunkó meg a Dáma is kaptak vacsorát). Fölpakkolódtunk azután három kocsira. Ez nem kis feladat volt, mert öt báli ruhás hölgy volt társaságunkban! — De még is megtörtént nagy nehezen. Az első kocsi előtt lámpát vitt egy gyalog em­ber. — Mi pedig nagy danolás közepette haladtunk nyomában. Jól vezetett. — Egy fél óra letelte után Penczen valánk, czélunknál. Szépen díszített s világított báli teremben épen az első csárdás járta. — Bele vegyültünk természe­tesen mi is rögtön a táncz gyönyörébe. — Kimond- liatlan jó kedély uralgott az első percztől fogva s fo- kozódottt egész kivilágos kiviradtig! A négyeseket 14—16 pár tánczolta. Ott voltak a hölgyek sorában: Kosztolányi Imréné (Pencz) Hufnagelné (Rád) Ernyei Jánosné (Vácz) Hajdú Károlyné (Pencz) Ta­kács Lajosné (Pencz) Miklósy Jánosné (Csővár) Velser Andorne (Pencz) Sziládyné (Rád) Potoczky Sománé (Vácz) Gianoni Lajosné (Pencz) Racsek Jánosné (Vácz) Hornyánszky Ambrusné (Pencz) Váczi Pálné (Pencz) továbbá : Piauka Vilma és Lujza (Rád) Velzer Janka (Vácz) Szeleczky Gizella (Pencz) Velser Ella (Pencz) Miklósy Irma (Csővár) Kőkút Ilka (Nézsa) Kristóf Irma (Peucz) Szecsődy Mari (Pencz) Potoczky Ida (Vácz) és Váczi Böske (Pencz) kisasszonyok. A szünóra alatt kedélyes felköszöntők voltak : az elsőt mondotta Krenedits Ödön a pencziekre, — a másodikat Miklósy — Kosztolányi urra és kedves ne­jére mint a mulatság létre hozóira, — a harmadikat Varázséji Gusztáv a hölgyekre, — az ötödiket Kozáki Dániel bácsi — Krenedits Ödönre, — a hatodikat végre Krenedits — Velzer Janka kisasszonyra, kinek már hosszan tartott a szün óra és alattomban a soupé csárdás megkezdésére bujtogatott. No lett is azután soupé csárdás ! Tánczosok, tán­„Már hogy a fejemmel . . . azt nem.“ „És ugyan ... No nézze, majd azt kérdeztem, hogy kit szeret? . . . So.h’se bolygassuk! . . . Mond­jon inkább verset, azt tudom szereti!“ „De miről?“ „Hogy miről: hát a miről beszéltünk. .. A szerelemről.“ Az ifjú közelebb húzta szókét a bűvös alakhoz, s tárczájából egy papírlapot véve ki, olvasni kezd. A nő csak nézi, hallgat és remél . . . A vágy az igy lefestett kép után tombolva hajtja vérét ereiben . . S az ifjú olvas, néha föltekint: de mást nem lát, csak azt a szédítő eget a hölgy szemeiben, s mintha onnan olvasná: „Miként a hajnal rezgő lombokon át Berek s ligetnek titkos rejtekébe Mosolygva lop be a kelő sugárból Egy fónyszilánkot, s azzal hirtelen Leégeti a harmat gyöngyöket A zöld fű közt szerénykedő virágról: Első szerelmünk úgy hat a szivünkbe S eszünk okoskodását megkerülve Álutakon, — egy fájó érzelemnek Hangolja lantra rezgő húrjait : „Csak egy különbség a kettő között“ A nő, ki eleinte ámulattal nézte az emelkedő szónoklatot, türelmét vesztve hirtelen közbe szól. „Azaz egy különbség, hogy hamarabb megy. Meg aztán, hogy hiszen ez nem is vers!“ czosnők és czigány fáradhatlanok voltak 1 (A mi a I czigányok fáradhatlanságát illeti, nagyon sokat tanul­hatna tőlük a mi Marczink !) Általában a penczi mulatság oly szépen sikerült, hogy meg állta volna helyét némely váczi bálmellett is. Nem tudom hány óra volt, de már nap felköltét vártuk mire ismét Rádra vissza kerültünk. Itt azután annál a bizonyos vendég szerető ház­nál lucullusi reggeli várt bennünket. Ki tudja meddig maradunk még együtt, ha csak szét nem ugraszt bennünket pár olyan egyéniség, ki­ket kötelezettségük a szélrózsa különféle irányában szét hitt. K. Ö. Helyi hirek. A vörös kcresxt egylet mai tombola es­télye a löházban fog megtartatni, s kéretnek a részt venni óhajtók, hogy 9 órakor okvetlen megje­lenni szíveskedjenek hogy a tombola mielőbb kezde­tét vehesse, mert a táncz csak a tombola végeztével fog kezdődni. — A tombola számokat az őrnagy úr kis leánya P a 1 k o v i c s Olga s R e i t t e r Irma kisasszonyok fogják kihúzni. = A mai tombola estélyre tombola tár­gyakat küldtek még be; Bolgár Lajosné, Zsigmondo- vits Constanczia, Krenedits Ferenczné, Filo Palné Meiszner Ede, Bocskai Andorné, Cseley Berrich Szi­dónia, Krakker Rózsa, Prokop Károlyné, Ferenczy Györgyné. A váczi fiatalok báljának meghívói jövő hétfőn fognak szétküldetni, a miért is a bál aláírói kéretnek vasárnap délután Dr. Csányi János úr laká­sán (Miklós templom tér) megjelenni, hogy meghí­vandó ismerőseik nevét jegyzékbe vehesse a rendező­ség. — A bál zártkörű lesz s a meghívó egyszers­mind belépő jegyül szolgál s másra át nem ruházható, ez okból kéretnek a meghívottak a bál estéjén a meghívót magukkal hozni, s a belépésnél felmutatni. = Az ipartáraulat jan. 13-án tartott gyű­lésen a kisorsolt 6 választmányi tag helyébe megvá­lasztattak: Németh Janos, Matkovits Janos, Szuhovszky János, Stibrik Kálmán, Poor László, Olaj Farencz. Póttagokul: Pete Ferencz, Sebők József, Racsek Já­nos, Volf János, Obermajer Lörincz, Racsek Antal. Számvizsgálókká: Zsidek Ignácz és Kiss Sándor. A többi választmányi tagok valamint a tisztikar meg­maradt. = A sörivók figyelmébe. Február else­jétől az ujjonan behozott sör adó miatt a sör ára feljebb ment akónként 50 krral s ezt korcsmárosaink akként tartják jónak beszedni a fogyasztó közönsé­gen, hogy minden pohár sört 1 krral drágábban árul­nak. így aztán minden hektoliteren nyernek mintegy 3 irtot. Tehát ezt az adónemet is a fogyasztó közön­ség fizeti meg, csak hogy a sörnél egy kicsit busá­san. De hát nálunk ezt sem bánják a sörivók, s isz- szák a drága árpalevet, pedig 30 krért 1 liter pompás ó bort kaphatnának bárhol. — Reméljük azonban hogy a sör ára emelkedtóvel a sörivók száma keves- bülni fog s inkább fogják fogyasztani, a hazai ter­mésű jó borokat, a mire nálunk bortermelő vidéken úgyis szükség volna. — Hosanna. Örömmel tudatjuk különösen vá­czi tisztelt olvasóinkkal, hogy a m. kir. állami adó- végrehajtók, múlt vasárnap elbúcsúztattak városunkból. — A székesegyház óráját 0 r s z á g h József műlakatos fogja készíteni '000 frtért. = Tfiz. Péntek d. u. 2 órakor a vészharangok Gúnyja kíséretéül egy hosszút nevet, — s ne­vetésének hullámköre vizhangozva járja be a szobát, játszva a kristály poharak bele csöndülésével. „Hogyan ez nem vers, mert nincsen benne rim!“ kérdi Pál a csalódás és sajnálat egy bizonyos nemével. „No igen, meg egy kissé hasonlit is valakinek a költeményéhez . . . Ez sok volt Palinak. Mintha megtört volna a varázs, mely onnan a kerevetről feléje ömlött, s szivében egyet pattant volna valami. Idegesen állt föl, és orrczimpáitól két szájszög- letóig két éles vonás torzitá fájdalmassá átszellemült arczát. Magasra emelve a papirt, odatartja hirtelen a lámpa fölé, s mig a nő ámultából magához tér, az ifjú egyik kezében elégett gyöngyének fekete hamvá­val, és a másikban a kalapjával, szivében pedig ke­serű kiábrándulással — hajtja meg magát. S a nő ? Csak nem mondhatta el Putifárné meséjét?! III. Valóban, az a szerencsétlen újkori József, nem érdemelte meg azt a befejezést, a mit folytatólag leirok. A nő — nem szólt semmit. Hallgatása ékesen szólását emelte az a fénylő homlok, s mely mintha látni segítene a két csillag­szemnek, úgy leselkedik a megzilált fürtök alól. Búcsúra nyújtott jobb keze csöndesen, gyöngén húzza a megkeserített ifjút a hullámzó kebel felé, és kongása riasztó fel városunk lakosait s tömegesen si­ettek a fölösleges túlságos kongatáRra a tűz színhe­lyére, mely a siketnémák kertjében levő jégverem te­tőzetét hamvasztotta el. Tűzoltóink ideje korán ér­keztek a vész színhelyére, azonban a szalma fedélnek már csak félig szenesült gerendáit menthették meg. A tűz keletkezéséről mit sem tudhatni, miután a kertben magányosan áll s valószínűleg valamely gon­datlanul eldobott szivar vég vagy gyufa által okozta- tott. A siketnéma intézetre legnagyobb kár az, hogy a jég nagyrésze elolvadt s igy az idén kevesebb fagy­laltot ehetnek. = Személyi hirek. Mezőcsáthi Juhász Já­nos őrnagy, az I honvéd-huszár ezred I. osztályának parancsnoka, a megtartott felülvizsgálat alapján, mint rokkant nyugállományba helyeztetett. — P r ó n a y Dezső az ág. evang. egyház főfelügyelője a múlt héten Pozsonyban időzött, hol a lyceumot és elemi iskolákat tekinté meg; mely alkalommal tiszteletére disz lakoma rendeztetett. = Kis váozi gazdáink folyó évi rendes közgyr lésüket január 20-án tartották meg. Kiosztották egymás közt a mindenkit megillető failletményt és kimondták, hogy minden failletményre jogosult gazda, köteles faki osztási czéduláját folyó évi április hó 30-ig, J/4-ed telkenkint 2 forintjává., annál is inkább kivál­tani, minthogy más különben ezen czédula a költsé­gek beszerzése végett el fog árvereztetek — Elhatá­roztatott továbbá ezen közgyűlésen az, hogy jövőre nézve a gazdaság mezei csőszt nem fog alkalmaztatni. — Végül hogy az eddig tapasztalt falopásoknak némi gát vettessék: kimondatott a közgyűlésen egyhangú­lag, hogy minden egyes, legyen az bár ki is, a ki er­dei kártevésen rajta éretik — a gazdaság pénztára javára 5 frt birsággal fog büntettetni és egy forint hajtódij lefizetésére köteleztetni. — Ezen elvi jelentő­ségű határozatok meghozatala és némely apróbb ügyek elintézése után aztán a közgyűlés szétoszlott és derék kis váczi gazdáink azzal a tudattal, hogy ez évi gaz­dasági ügyeiket derekasan és jó előre rendezték dél­utáni két óra felé nyugodt kedélylyel haza siettek. = A pliylloxerás és parlag szóllőlc tulajdonosait figyelmeztetjük, hogy az ily szőllő- ket terhelő dézsma-váltsági hátrálékok az 1883. évi XI. t.-czikk alapján az illető tulajdonosok jelentkezése és kérelmezésére törlésbe fognak hozatni, s ez irány­ban az előmunkálatok városunk tanácsánál most vannak folyamatban. = Jíagy szélvész. Múlt hó 22. és 23-ika közti éjjelen oly nagy szélvész dühöngött városunk fölött hogy több háztetőt megrongált és kéményt döntött le, igy a Sas-utczai 180. számú ház egyik kéményét is ledöntötte s a ház tetőzetén jelentékenyebb irorn- bolást okozott. — Emberélet azonban nem esett ál­dozatul. = A vácz-vfdéki molnár ipartársulat tisztújító közgyűlését január 6-án tartotta meg. Meg­választattak: elnöknek Joó J á n o s, alelnöknek Belényi János, jegyzőnek Ferenczy J ános, tiszteletbeli jegy­zőnek Várady János. — Ennyi Jánost egy társulat élén még aligha olvashattunk vagy láthattunk valaha. Egyébként gratulálunk a társulatnak elöljáróságának ily szerencsés összealkotásaért! — Az ujonczozás Váczon f. é. mártius hó 10-13-ig, a vaczi felső járásban pedig mártius 14 — 19-ig terjedő időszakban fog megejtetni, ezzel egyide­jűleg megjegyezzük, miszerint Váczon 1884. évre fel­hívott hadkötelesek sorshúzása f. hó 11-én fog a vá­rosház tanácstermében megtartatni. — Dézsma teller leírás. Azon Csörög pusz­a bal, az bársony érintéssel simítja el azt a két éles vonást az új tűzre gyuladt szem alól. A varázs nő ... a nő varázsol. A fel bőszült oroszlán szelíd lesz, mint az ölbeli pines, és egy sóhajjal áldozva jobb felének kéjes resz­ketőssel hallgatja, a mint a szép nő félbe hagyott költeményét igy egészít ki : „Csak egy különbség a kettő között: Az első tétel, a harmat és virágról A mi nyelvünkön: csóknak hivatik, Ezzel gyógyítjuk az érzelmeket.“ IV. Szegény Pali! Minden bálra elment, mert ö is ott volt. Hanem már utána a verselésre nem maradt ideje. Mig végre is a — férj húsz lépésnyiről magya­rázta meg, hogy ez a nő az ő neje. És ezt csak akkor foghatta fel Pálunk, mikor seblázából fóllábadózva, a sértett férjnek látogatására ment kéretlen időben. Az előszobában találta a szép szobacziczust a bosszuló férj karjaiban, s mögöttük egy félig nyitott ajtón át két mérges szem lövelt haragos pillantást, nem tudni, az idylli jelenetre-e vagy a szegény vers­faragóra. Annyi bizonyos, hogy az a két szem ugyan az volt, a melyekbe az első bálkor Pálunk — beleszédült. Spongyát rá 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom