Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-10-05 / 41. szám
VI. évfolyam. HELYI S Előfizetési áruk: ívnegyedre .................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) 41. szám. Váoz, október VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: Myiat-tór a legolcsóbban es.".közöltéinele sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.-----------r-m,«.----——---------............................ ■/ „aü u.hrrnamm Előfizetési felhívás. Az uj évnegyed küszöbén bátorkodunk a nagy érdemű közönség becses figyelmébe és pártolásába ajánlani lapunkat; — egyúttal kérjük lapunk t. előfizetőit, bogy az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára negyedévenkint 1 frt 50 kr. Az előfizetéseket a vidékiek postautalványon, a helybeliek pedig a lap kibordójánál a nyugta átvétele mellett eszközölhetik. Mikor szüreteljünk. Az országos vinczellérképző intézet igazgatója, Molnár István e kérdésre következőkben válaszol: A kérdés igen régi és sokan azt hiszik, hogy már el is van döntve; pedig még nézetem szerint e kérdés részben megoldásra vár, ha nem is egészben, — általánosságban véve; de egyes speciális esetekben mindenesetre. Nincs borászati iró,* nincs szakember ki e tárgyra vonatkozólag abban a nézetben ne lenne, hogy a szüret idejére nézve a szőlő érettségi foga az irányadó. Ki lett mondva általánosságban, hogy minden szőlőfaj akkor szüretelendő, midőn teljesen érett; egyes szakférfiak azt is tanácsosnak tartották, ha kedvező időjárás mellett a szőlőfürt bizonyos fokú túlérettségi állapot után szüreteltetik csak le. Csak 1880. évben Jálics Géza vágott bele az egybehangzó vélemények harmóniájába, midőn az országos gazdasági egyesület által rendezett enqueteon igy szólt: „Az utolsó évtizedben sokszor hangoztatott jelszó volt: mentői későbben szüretelni; mert annál czukordusabb leend a must és annál jobb a belőle nyerendő bor; csakhogy ez nem minA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. Bucsúhangok. Széttépted a lánczot, eltemetve minden; Nincsen a mi többé vissza tartson itten, Vállamon a podgyász útra készen állok, Isten hozzád! szétdúlt gyermekkori álmok. Künn a vihar tombol, csikorog az ablak, Óh, ne rettegj attól, hogy tán megsiratlak! Erős az én szivem, megedzé a bánat, Annyi könnye sincs tán, hogy megsiratnálak. Ne félts a vihartól búcsúzásom éjén, Hej, nagyobb a vihar itt a szivem mélyén í Nem is azért késem, mintha gyönge volnék Mintha visszatartna annyi édes emlék ; Csak szobádat nézem a hol egykor — régen, Olyan boldog voltam kedvesem ölében ! Két ölelő karja, puha selyem keble . . . Hej, ha szive egyszer még a régi lenne; Törüld le a könnyed, bár búcsúmat zengem, . Hazug köny az, úgy sem hinné el a lelkem ; denkor áll; mert ha több czukor van a mustban, mint a mennyi szeszszé átváltozhatik, évekig sem fejlődik tökélyre a bor; hanem többszöri erjedési kísérleteknek kitéve, zavaros marad.“ Ezen vélemény azon időben általános re- sensust keltett a borászkörökben; de azóta elfeledték és az okszerű borászok ma is bevárják a szőlőfürtök minél érettebb állapotát; a köznép pedig traditiójához hiven azóta is korán szüretel, még korábban talán — mint kellene. 1878-ban Budán azoknak, kik a nagy esők előtt, tehát szeptember közepe után leszüreteltek — bár gyengébb savanykásabb boruk lett; de mégis tartósabb, egészségesebb boruk volt ezeknek azokénál, kik bevárták az esőzést s későbben szüreteltek. Hasonlóan jártunk a szürettel 1882-ben is. Újabb időben igen gyakran emlegetik, hogy az oportó, burgundi s egyéb franczia fekete szőlőfajokat — ha azok után tartós s egészséges bort kívánunk nyerni — nem szabad túléretten szüretelni s ebben van is valami. Mindezek után az tűnik ki, hogy a szüret határidejének helyes megállapitására is több tényező van befolyással, nevezetesen az időjárás, a faj és a talaj; ezekhez járul még a czél is, melyet a termelés által elérni kívánunk. Lássuk ezen tényezők viszonyait egyenkint: Az időjárást illetőleg oly években, melyekben az esős időjárás mellett a rothadás áll be — nem szabad bevárnunk a jó években kitűzni szokott érettségi termést: ilyenkor igyekeznünk kell csekélyebb minőségű qualitással beérni; mert többet ér a kissé savanykásabb s gyengébb bor is, ha több és egészséges, tiszta izü, tartós lesz, mint az oly bor, mely szesztartalomban gazdagabb ugyan, de rothadt sejtenyerészekkel s az ezeken élő gombákkal van saturálva, s tisztátlan ízzel bir s nem ritkán az avasodás által megy tönkre, mint ez pl. Budán, FehérmeBár az igaz könynek minden csepje balzsam, Tenger igaz köny sem segítene rajtam ! Bár milyen az álom. ébredés a vége, Puszta lesza a fának minden ága télre, Es ha lombját — vesztett a szerelem fája, Új virágozását mind. hiába várja! . . . Törüld le a könnyed, nem vádollak érte, Szivem’ a csalódás mérge nem is érte, Régi kedvem látod újra vissza szállott, Nem temettem én el még a boldogságot; Borulj ide mellém valami úgy éget . . . Hogy mi sajog, vénük, — jobb ha nem is kérded ! Izzó homlokomra, mely a kíntól lángol, Szőke hajad legyen enyhet adó fátyol. Hadd legyek még bcddog; habár pillanatra ; Hadd nyugodjam kissé; habár szivszakadva ; Hadd csókolom csókért lángoló két ajkad; Hadd merengjen szemem utoljára rajtad. Öleljük át egymást, forró csókot váltva, Bár szívbe nyilallik csók, ölelés — fájva. Ha még engem csókolsz, és ha üt az öra, Másnak keblén gondolsz majd a bujdosóra. gyében s uz Alföldön 1878. és 1882. években tapasztaltatok. Szép időjárás mellett természetesen maradhat a szőlő künn tökéletes érett állapotáig is. A szőlőfajokat illetőleg tapasztalatok után tudjuk, hogy azon szőlőfajok, melyek már fajtulajdonságaiknál fogva kevés savat tartalmaznak : előbb szüretelendők, mint teljes érettségüket vagy sőt tulérettségüket elérték. Az oportónál a savtartalom több évi tapasztalat szerint az első rendű fekvésű borvidékeinken 4.2—5 savtartalommal bir. Ha ezen faj túlérik, a czukor concentrálódik s a sav aránylag még kevésbé lesz kivehető; miért is az oportónál a túlérett állapotot bevárni nem lenne szabad. A mit az oportóról mondtunk, ugyanez áll a Carbenet, Merlot, Pineau, Gamay s egyéb franczia fekete szőlőfajokról is. Ezen állapot nemcsak a fekete fajoknál van igy. Svájczban a „La Cote“ hegység mentén a Chasselas blanct (ottani elnevezés szerint: Fen- daut) leszedik akkor, midőn a 16 —18 czukortar- talmát elérte; a budai, buda-eörsi, nagy-marosi szőlőmüves Szent-Mihálykor — rossz években már előbb is — leszüretel; mert itt az igen elterjedt mézes semendriai és rakszőlő aránylag kevés savtartalommal bírnak. A talajt illetőleg vannak oly édesvízi mész- talajok, a melyeknek sara a fürtre rakodva s a mustba szüretelve a savakat közönbösitik s másrészt a borsavát felemésztő avasodási bacteriu- mokat csempészik a borba: szóval a bor tartósságát veszélyeztetik. Az ilyen vidékeken — ha csak át nem megyünk magasabb művelésre s a fürtök a talajtól magasabbra nem kerülnek — szintén tanácsosabb a kevesebb czukortartalom- mal beérni, mint holmi 20 — 26 százalék czukor- talommal várakozni s ez által a bor izét, fejlődési képességét s tartósságát koczkáztatni. A borászati czél, melyet elérni óhajtunk, öleljük át egymást, aztán Isten véled 1 Boldogságom útja, bujdosásra téved. Ne kérd merre megyek, — a jó isten tudja Milyen lesz az én bujdosásom útja . . . De bár melyik részét járjam a világnak Gondolatim hozzád megpihenni szállnak ; Mert bár gúny lett dija forró szerelmemnek, Én most is imádlak! Én most is szeretlek lj Lévai Sándor. A pokol király családja. Irta : -W. T. A középkor tudvalevőleg sok rémtörténetet szolgáltatott az utókornak az alvilági uralkodókról, melyek között nem egy mulatságos és tanulságos is található. —• Az ördög a középkorban nagy szerepet vivő egyén volt és ez idő tájt sokat is foglalkoztak származása- és családfájával. Hogy ki volt légyen az ördög nagy anyja, e tekintetben a legrégibb krónikások sem voltak képesek valami valószínűt is kideríteni, jóllehet ő a legtekin«
