Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-08-31 / 36. szám

Helyi hírek. = Nzemélyi hírek. P eitler Antal József, megyés püspökünk ő exciája e hót folyamában pár napig Pannonhalmán volt titkárja Csávolszky Jó­zsef kíséretében a főapát, Kruesz Krizoszton meg­látogatása végett. — Korpás Pál, városunk fia, újonnan felszentelt áldozár, F ó t h r a küldetett segéd- lelkésznek. —= Mária névuapra a lőegylet saját helyi­ségében tánczmulatságot rendez, miután a kisasszony napra tervezett hangverseny októberre halasztatott el; mert jelenleg az egyik közreműködését megígért urhölgy távolléte miatt nem volt megtartható. A ren­dezőség óhaja pedig az, hogy e hangverseny mi­nél fényesebben sikerüljön s minél több jövedelem maradjon a honvédemlék vas korlátjára s ezért jobb­nak látta elhalesztani azt, mint félsikerrel meg tartani. = Fényes esküvő tartatott tegnap d. u. 5 órakor a „Hétkápolna“ főoltáránál. Dr. C s á n y i János városunk tanácsosa, s lapunk belső dolgozó társa vezette oltárhoz A 1 b e r t y Ferencz bájos és kedveB leányát Ilka kisasszonyt. A fogatok hosszú sorát az egész városon végig nagy számú kiváncsi közönség nézte, s a hétkápolnának nem csak belseje, de a külső park is telve volt a kiváncsiak seregével. De hisz nem is csoda! Városunk egyik tehetséges szülötte, ki fiatal korában felküzdte önmagát a város egyik legelső állására, volt a boldog vőlegény, ki frigyre lépett városunk egyik legirigyeltebb meny­asszonyával. A sok jó barát és ismerős, s városunk nagy számú közönségének jó kivánataihoz csatoljuk tehát e helyen a mienket is, kívánva a legboldogabb házas életet az uj házaspárnak, a boldog vőlegénynek pedig azon hő óhajunkat fejezzük ki, hogy a mézes évek boldog napjaiban se feledkezzék meg arról, hogy lapunk belső dolgozó társa. — A díszes nász­nép közt a boldog örömanyák és örömapákon kívül a kedves koszorú leányok: C s i 1 1 o n Olga, K u b á- n y i Margit (B.-Gyarmat), C s á n y i Ilona, Alber- t y Erzsiké, C s e 1 é n y i Ilka (Tóth), K u b á n y i Mariska (B.-Gyarmat). Koszorúasszony pedig Varga Istvánná volt (Félegyházáról). Ott voltak továbbá: Rózsa Ivánné (Uj-Pest), K u b á n y i Józsefné (B.-Gyarmat), Hefter Gusztávné (Ipolyság), M a- nósy Alajosné (B.-Gyarmat), Né d e r Lajosnó (Kis­oroszi), N i k i t i t 8 n é, Csillonné, Vei z er Kálmánná, özv. Ulricbné, Ulrich Gózáné, 0 s á n y i Lajosné, C s á n y i Istvánná, Horváth Sándorné, B o c s k a y Andorné, Millmann Gé- záné, A c s a y Péternó. —- Esküvő után a nagy szá­mú násznép dús terítékű lakomához ült, mely alatt toasztokat mondtak N i k i t i t s Sándor és K a n da István az esküt végző esperes plébános az uj házas pár boldogságára. Mindkettőnek jó kivánatait megkö­szönte a vőlegény egy hosszabb toasztban, melyből megtud uk azt, hogy a menyasszony szülei e napon esküvőjüknek 20-ik évfordulóját ünnepük, egyúttal élteté az örömapa s örömanyát is. — Dr. Frey- singer az esketőre Kanda Istvánra emelt poharat s az örömszülők boldogságára. — Dr. Fr eysinger a vőlegény szüleit éltető. Kanda poharat emel Zá- dori Istvánra, ki szintén a vendégkoszorút diszitó je­lenlétével, s legközelebbi kanonokká történt kinevezte- tése alkalmából jó kivánatait jelenti. Ulrich Ist­ván fővárosi szerkesztő, mint hármas ünnepen, az es­küvő, az örömszülők 20 éves évfordulója s az öröm­anya névnapja alkalmából háromszoros éljent kiált. — Mondatott még több toaszt is, melynek végezté­vel tánczra perdült a fiatalság, melynek a hajnali órák vetettek véget. j — Nzemlovizsga. D o b a y József altábor­nagy kerületi parancsnok f. hó 27-én a helyben ál­lomásozó lovas osztály felett tartott szemlét; — jövő hó 1-ón báró D ő r y ezredes és lovas dandár pa­rancsnok előtt lesz kivonulás. = Honvédségünk a hadgyakorlatokban való részvétel végett folyó évi szeptember hó 4-én a szab. osztr. magyar állam vasúton Dévényujfaluba útnak indul — az ezred törzs és 3-ik század reggel 7 óra 35 perczkor — a 4-ik század és az utász-szakasz este 7 óra 35 perczkor. — Az ezrednek Dévényuj- faluba és vissza száilitása körülbelül 7000 forint szál­lítási költségbe kerül. Az ezred elvonulása után az állomásban vissza maradnak B ö 1 ö n i Kálmán szá­zados, mint állomás parancsnok, továbbá szolgálatté­telre nehány altiszt és közhuszár. — Kolera. A magyar kir. belügyminister úr a Franczia- és Olaszország felől ^fenyegető kolera ve­szély alkalmából utasította az alantas törvényhatósá­gokat és ezek utján a szolgabirákat és rendezett ta­nácsú városok polgármestereit, hogy a kereskedések­ben levő fertőtlenitési szerek mennyiségéről maguk­nak tájékozást szerezzenek, s esetleg ily szerek be­szerzéséről ideje korán gondoskodjanak, nehogy a a kolera járvány kiütése esetében ily fertőtlenítő sze­rek hiányában a közegészségügy beláthatlan veszé­lyeztetéseknek legyen kitéve. — Egyszersmind figyel­meztet, hogy a fertőtlenitési szerek közül leghatályo­sabb és legczélszerűbb a tisztitatlan karbolsav és a vasgáücz; ez utóbbi oly helyeken, a hol a kolera még ki nem ütött, teljesen kielégítő: ott azonban a hol már kolara esetek felmerülnének, a fertőtlenítés 5 százalékos karbololdattal lesz foganatosítandó. = Fodor Nagy Berta 6 tanfolyamu elemi magán növelő intézetében a tanév szeptember hó el­sejével veszi kezdetét. Az alsó osztályokban a tandíj 2 frt, a felsőbb osztályokban pedig a kézi munka ok­tatást is beszámítva 3 frt. A német nyelv tanításáért dij nem vétetik, mig ellenben a franczia nyelv külön dijaztatik. — Byászhir. Múlt hétfőn e hó 25-ikén kísér­tük a középvárosi temetőbe örök nyughelyére, A c z é 1 Béla fegyintézeti hivatalnok szeretett ifjú nejének Cseko Rákóczi Róza úrnőnek hült tetemeit. Kö­zönségünk osztatlan részvéte, óriási közönség gyűlt össze a korán élte 23-ik tavaszán, házasságának első évében elhunyt ifjú halott koporsója körül, melyet virágos koszorú özön borított. Ily halott vesztésénél még csak vigasz szavunk se lehet a férj számára, ki mindenét veszté nejében. = A sétatér-zene — a kisváczi Rákóczi parkban — mely múlt csütörtökön a kedvezőtlen idő miatt elmaradt, tegnap szombaton pedig a zenekar más irányú elfoglaltsága miatt nem volt megtartható, csakis a jövő csütörtökön, vagyis szeptember 4- én, újabb kedvezőtlen időjárás esetében pedig a kö­vetkező szombaton fog megtartatni.-=■ Adakozás. Az alsó-városi temetőben a régi nagy keresztnek alkalmasb helyen való felállitatására s annak újjá való kifestetésére a következők adakoz­tak : V i r t e r Bertalan 5 frtot, S p o n e r József 1 frt, V i r t e r Lajos 1 frt, Kovács István 5 frt, K á t a i Ferencz 2 frt, C s i z i n s z k i Lajos 1 frt, Ulrich Károlyné 2 frt, Ulrich Alojzia 1 frt, Bodoer Endréné 1 frt, L e n c s ó Sándor 1 frt és K ö b 1 János 1 frtot. Fogadják ez utón a nemes ada­kozók áldozat készségükért az iskolaszék köszönetét. = Kinevezés. M o c s á r y István a 6-ik hu­szár ezred 3-ik század állományába tartozó czim. szakaszvezető — m. kir. honvéd hadapróddá nevezte­tett ki. végig mérték egymást, aztán neki indultak egyenest Erzsinek. — No akár hogyan határozta el magában Erzsi, hogy ma választ köztük — bizony mikor meg­álltak előtte — s mindkettő tánczra hívta — akkor aztán elakadt a szava — mindkettő szemébe ott ra­gyogott a vad harag fénye — vakítóan mint a villám. Bizony nem tudott szólni — hanem sírva fakadt. — Haggyanak nekem kigyelmetek békit, nem tánczolok egyikkel sem — nyögé utóbb nagy ke­servesen. No ez is olaj volt a tűzre, — mert ha valóban választott volna, akkor talán a másik kevesebb ha­raggal szívelte volna el a szégyent. De hát igy aztán mindkettő abba a szent hídelembe ólt, hogy hát őtet szereti. No hát aztán ez elég volt — ott is hagyta mind­kettő a táncz helyett, oda ültek az asztalhoz, — egyik is, másik is, hozatott bort — hej veszedelmes dolog az! mikor két legény úgy palaczk számra iszszák a bort — aztán olyan fura módon hallgatnak. No hát ha ezek az asztalnál néztek egymással farkas szemet, ez is, az is, szorongatta réz fokosa nyelét, bizony Erzsi sem igen jól érezte magát. Meg is mondta édes anyja, hogy hát nem jó vége lesz ennek a játéknak. — Jaj édes szülém menjünk haza, nem jó itt ón nékem, — hanem elébb küldjön kegyelmed valakit Imréhez — hogy egy szót szeretnék hozzá szólni. — No várj csak édes lelkem majd el megyek ón magam, hát aztán ide hívjam ? — Ide, édes szülém. = A uiuzeum részére ajándékozott X. Y. egy Ferencz féle réz egyest 1600-ból és egy „Albus trierisch“ feliratú ezüst pénzt 1790-ből., Vidéki hírek. = Aszódon a városi pavillonban Bokor Jó­zsef színtársulata játszik. Eddig előadott darabjaik közül leginkább tetszettek az „Igmándi kispap“ a „Czifra nyomorúság1'. Játékuk megérdemli a közönség meleg pártolását. Az aszódi javító intézet. A belügyminisz­ter a következő körrendeletét bocsáttotta ki: A m. kir. igazságügyminiszter az 1878. V. t. ez. 27-ik §-nak rendelkezéséből kifolyólag Aszódon 80—90 fiú számára berendezett javító intézetet létesített, mely a f. óv január 1-től kezdve már használatba is vétetett, és a melyben több ily intézet létesítéséig a budapesti Ítélőtábla területén levő összes törvénykezési és köz igazgatási hatóságok eszközölhetnek az alapszabályok értelmében beszállítást. Ezen alkalomból a javító in­tézetek számúra kidolgozott „Alapszabályok“ 2 pél­dányát azon felhívással küldöm meg a törvényhatóság­nak, hogy azokat, valamint azok indokait figyelemmel áttanulmányozván, a szükséges intézkedéseket minden irányban (etesse meg arra nézve, hogy a javító inté­zet czélja és rendeltetése minél szélesebb körben meg­ismertessék. Egyidejűleg tudomására juttatom a tör­vényhatóságnak, hogy miután oly ifjak, a kiknek a javító intézetbe való befogadása ezen alapszabályok 6-ik §-ának 3-ik pontja alapján kérelmeztetik, csak bizonyos évi ellátási dij fizetése mellett vétetnek fel. Az igazságüiryminiszter ezen dij összeget 120 fríban állapította meg, amely dij-összeg, az azt kérelmező teljes vagyontalanságának beigazolása esetében, külö­nös figyelemre méltó körülmények között kivételesen felére vagyis évi 60 frtra szállitatik le. Budapesten, 1884. évi augusztus hó 11-én a miniszter megbízásá­ból Lukács György, miniszteri tanácsos. —1■ Domonjbau László Zsigmond igazság­ügyminiszteri osztály tanácsos nyaralójában e hó 24-én kedves mulatság volt hangversenynyel, élőképletekkel és tánczczal egybekötve. A hangversenyben közremű­ködtek B er a át h Ilonka kisasszony, a kedves kis László Ilonka és L á s z 1 ó Zsiga, továbbá P o n g- r á c z Ilona bárónő, kik részt vettek az élőképek­ben is. Közönség köréből. = Kétes konkurrenezía. Tudvalevő dolog, mikép az iskolai könyvek mindig csak a megszabott bolti árak szerint adatnak el; igen feltűnő tehát, hogy Mandl L. helybeli fűszerke­reskedő ilyeneket nemcsak, hogy a rendes bolti áron alul, hanem még 5°/0 árleengedéssel ol­csóbban legyen képes eladni. Ezen eljárásból azt kell következtetnünk, hogy a könyvek vagy nem teljesek, vagy éppen egészen régi kiadásúak s annál fogva végkép értéktelenek lehetnek. Ezen körülményre a tisztelt szülőket és gyámo­kat figyelmeztetni kötelességünknek ismerjük nehogy ezen olcsó árlejtésből kifolyólag kárt szenvedjenek. A gymnasiumi iskolák számára teljes és legújabb kiadású könyvek egyedül csak Mayer Sándor csillag utczai könyvkeres­kedőnél kaphatók. 1. V. Az öreg Basánó, eltipegett, — alig hogy meg­találta Imrét. Mikor oda ért — súgva mondta neki, hogy Erzsi valamit akar neki mondani. Erre Imre szemében felvillant az igaz boldogság mosolya, mert hát a szem is tud mosolyogni. Nem is gondolt egyébbre, mint hogy sebten fusson oda a hova hívják. Fel is ugrott — de más nélkül csinálta vásárt. — Hová mész Imre ? kiáltott reá Gyuri. — Mi közöd hozzá? — Azt majd meg mondom mindjárt, evvel bő inguját fel gyűrte, réz fokosát meg forgatta a le­vegőbe. Imre se volt rest, ő is hozzá kapott. No hát aztán, ez lett az igazi csata. Még odakünn a muzsika is elhallgatott, tódult a népség a csatát nézni. Nem tartott sokáig. Gyuri vad haragjában úgy oda csapott Imre koponyájához — hogy egy — jaj — nélkül rogyott le, mire a pandúrok oda értek csak Imre holt tete­mét találták meg. Gyuri pedig a hatodik határon is túl járt. Szegény Erzsi két legény közt egyet se kapott. Hosszú évek múltak el — a vidék hírhedt be­tyárja lett — Gyuri. — Erzsi? — az meg a betyár szeretője. Nem is lett egyiknek sem jól vége, mindkettő a börtönbe került. Csere Laczi is eljött már, hej az a hegedű szó csalogatóbb, mint a leány szava, — aztán Csere Laczi érti is a módját, hogy az ezüst pöngölőst hogyan hijja ki a mandli zsebből. A korcsma udvarán már szérű módra van elké­szítve a hársak alatt a tánczhely. — Félre tekintget- nek a leányok arra a helyre, — kivel, hogyan mulat. Már például Basa Erzsi azon tanakodik, hogy ott lesz-e Járfás Imre — aztán meg Bodor Gyuri. Mert hát azt a két legényt csalogatja már évek óta, — egyikhez Bem tud még egészen hajolni. — De már feltette magában, hogy ma lesz a választás, akár hogyan essen is ki a dolog. Pedig hát Basa Erzsi nem olyan gyenge terem­tés, a kiről olyan hamar le lehetne mondani. Aztán nem is olyan legényekkel volt dolga, akik olyan könnyen meghátrálnának, aztán meg a be­csület is hozzá van kötve : — mert immáron az egész falu tudja, hogy az a két legény adta magát Er­zsi után. Egyik sem volt szegény gyerek, egyik sem simult kenyerére, mindenkinek meg volt, a maga fél helye, még pedig úgy művelve, a hogy azt a föld kívánja. Hej, a mai búcsú nagy, nagy búcsú lesz, két legény csap össze, — azé lesz Erzsi a ki tovább állja a sarat. — Pedig mikor aztán két ilyen legény ösz- sze kerül néha az összeakasztott tengely nem vál addig el mig el nem törik. No hát szól a muzsika, ott bögyösködnek a leá­nyok, ki ki várja párját. Erzsi is ott ült édes anya mellett. — Az a két legény Erzsivel állt szemközt, Imre, és Gjuri. Előbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom