Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-08-10 / 33. szám

előtt szívszélhüdésben meghalt. A tudományosan ki­képzett praktikus embert és derék bírót számos ba­rátai és ismerősei kisérték a sirig. Legyen alant nyugodt és csendes! Temetése tegnap délután ment végbe. Vegyes hírek. == Erdő védi szakviz&gítk fognak í. évi október hó 27-én és az erre következő napokon Bu­dapesten a megye házában mindenkor d. e. 9 órakor tartatni; kik ezen szakvizsgát letenni szándékoz­nak, hiteles bizonyítványokkal felszerelt folyamodvá­nyukat a vizsgák székhelyére az illetékes kir. adófel- ügyelőhöz nyújthatják be. = Kitiltott íiapidij. A belügyminiszter ki­mondotta, hogy az úti átalánynyal ellátott megyei tisztviselők, és pedig a központiak az egész megye-, a járásiak pedig saját járásuk területén teljesített hiva­talos eljárásukért, a házi pénztár irányában fuvarkölt­séget és napi dijat fel nem számíthatnak. = A pestmegyei szarvas marha ki­állítások. A földmivelés- ipar- és kereskedelem ügyi miniszter a Pestmegye pártfogása alatt álló állattenyésztést előmozdító egyesület által Halason, Czegléden és Gödöllőn részben megtartott, részben ezután megtartandó szarvas marha kiállítások költ­ségeinek részbeni fedezésére 150 frt állam segélyt en­gedélyezett.----- Az ipar-iskolai bizonyítványok bé­lyeg mentessége ügyében a vallás- és közoktatás ügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg tu­datja az ipar oktatási hatóságokkal, hogy az iparos tanulók iskolái által kiállított bizonyítványok bélyeg­mentesek. = Tapasz a fák nagy és régi sebeire. A fák nagyobb sebeinek, jmetszett felületeinek, milye­nek á jak levágásánál, vissza metszésénél, vén fák ko­ronájának megújításánál gyakran előfordulnak — be- kenésére igen ajánlható 1j3 rész kátránynak és 1/3 rész közönséges kopál-lakknak (kilogrammja 40 kr.) keve­réke, melyeket előbb jól össze kell főzni, s azután hidegen használni. Sűrű kenőcs jő igy létre, melyet eczettel még épen fel lehet kenni; vizhatlanság és tartósságra nézve semmiféle szer sem képes ezzel ver­senyezni. Irodalom és zene. = Szabó Nándor bogdányi ref. lelkész, atyja ha­lálára „B ucsú s z ó“ czimmel egy gyász költeményt adott ki, mely kapható szerzőnél 10 krért. A jövedelem s a kegyeletes fe- lülfizetések a boldogult sirköemelésére fognak fordittatni. = „Szerény kísérletek.“ czimmel Sínga Mihály egy beszélyfüzért ad ki H e nie k e Rezső kiadásában Győrött. Előfizetési ára 1 frt 20 kr. A szerző szorgalmas és keresett hír­lapíró Bécsben, s a magyar szépirodalom terén e müvével lép először a nyilványosság elé, azért ajánljuk a tehetséges fiatal erőt közönségünk figyelmébe. Az előfizetési pénzek Győrbe Henicke Rezsőhöz intézendők. = Jókai Mór újabb regényeiből, melyeknek füzetes kiadását Révai testvérek indították meg, hogy koszorús írónk örökké szép és mindenkor gyönyörködtető müveit az olvasó közönségnek minden része megszerezhesse, most kaptuk a 7—12. terjedő füzeteket. A „lőcsei fehérasszony“ ez. regény az, mely a vállalat első szakaszának tartalmát képezi és Jókairól szólva elég annyit mondanunk, hogy a történelem eseménydús lapjairól is csak azon részleteket szedte le, melyeknek épen az ő varázstol­lára van szükségük, hogy teljes nagyszerűségükben álljanak előt­tünk. A ki e regényt olvasni kezdi, az mintegy öntudatlanul mé­lyed bele a gyönyörökbe, miket ez olvasmány nyújt. Nem a puszta kíváncsiság, nem a mese fonalának izgatott figyelemmel kisérése az, mely itt ellentétben más érdekfeszitő regényekkel ki­zárólagos hatást gyakorol, hanem az a mindent fölülmúló kedv­telés, mit csakis ily mű és csakis Jókai tollából teremthet. És magáról a vállalatról szólva ezt is csak dicsérettel halmozhatjuk le. Olcsó olvasmányra van szükségünk és a mellett jó könyvekre. Nos, Jókai ujab’o regényének füzetes kiadásában mindez egyesül és a magyar szépirodalom felvirágoztatása ^érdekében elismeren- dőbb vállalat aligha indult meg máskor, vagy valamikor is. A czél, mely a kiadók előtt lebegett, hogy nem csak a mi irodal­munk fejedelmének, de a világirodalom kimagasló alakjának mü­— Vau szerencsém megkérni Ilma kisasszony kezét, s engedje reménylenem atyai áldását, beleegye­zését és kegyét! Az öreg Bódog bácsi keblére vonta az ifjú párt s szemében örömköny reszketett. Eveline egy gyűlöletes pillantást vetve Ilmára s egy megvető tekintetet Gézára, észrevétlenül sietett szobájába, hol megsemmisülve dőlt a pamlagra le. * * * * * Körülbelül hat hét múlt el azóta, hogy Géza Sarlós Bódog házához került s a leány kezét megkérte. Már az esküvő napja is ki volt tűzve, csak még egy pár nap választotta el az ifjú szerelmes párt: a meny- ország üdvétől, s az a pár nap olyan hosszúnak, olyan végtelennek tűnt föl előttök ! És úgy látszott mintha Eveline is gondolt volna sorsára. De csak látszott. Midőn látta, hogy Gézával szemben a kérés és könyörgés (oh mert Eveline még ezt is megkisórlette) haszontalan volt, pokoli gondolat fogamzott meg benne, a szerelem megszelidithetlen démona, minden szenve­délyével szivébe lopta magát. Az utolsó kísérlet még megmaradt ... és ez hatalmasabb, mint minden erény, szendesóg 1 . . Hogy az enyém is lesz, arra esküszöm. Ilma szép . . . Géza vei eljussanak mindenüvé, hol a jó könyv szívesen látott vendég, legyen megértett és kellően felfogott czélja azoknak is, kik az irodalom érdekében nemcsak szóval, de tényekkel is működhet­nek. — Pártolása e vállalatnak, terjesztése a miinek, — nos ez a czél. Megértheti nrndenki, ki érteni akarja. Mi nem csak öröm­mel, de lelkesen ajánljuk is. — Megjelenik kéthetenként egy fü­zet. (Előfizetési ára egy évre 6 frt, félévre 3 frt.) Az előfizetési pénzeket legczélszerübb a kiadóhivatalhoz, Révai testvérekhez intézni (Budapdst, váczi-utcz II. sz.) = A magyar zene kedvelőinek figyelmébe! A „Magyar Dal-Albüm“ czimtt egyetemes magyar íiépdalgyüjte- mény V. kötetéből most jelent meg a 8-ik füzet a 941—960. számú, következő dallamokkal: 1. Nem búsulok többé. 2. Nem kell nekem senki vize. 3. Néma hölgy fut a nagy éjszakán. 4. Nincsen kedvem, nincsen kedvem. 5. Ni, ni ! mi az a szerelem ! 6. Oh milyen sokszor hallottam. 7. Oh te áldott Kánaán. 8. Osz­lik, bomlik a gond. 9. Ott a réten egy almafa. 10. Öreg biró kis- biróstól. 11,, Örül a lány, ha farsang jön. 12. Összegyűltek a ba­nyák. 13. Ősszel hervad, ősszel hull el . . 14. Pej paripám pat­kósszege. 15. Puszta ez az egész vidék. 16. Pusztán születtem.. . 17. Rád sem gondolok ezután. 18. Réten, réten, réten jártam. 19. Rózsa, rózsa piros rózsa. 20. Rózsát kaptam, piros rózsát. A tel­jes gyűjtemény, vagyis a zongorára alkalmazott 1000 magyar népdal ára együttvéve 7 frt 80 kr. A f. évi ötödik évfolyam va­gyis a 801—1000-ik számú dallamok előfizetési ára bérmentes szétküldéssel: (10 füzetre, 200 dallammal) 1 frt 80 kr ; 5 hóra (5 füzetre, 100 dallammal) GO kr; egy-egy füzet ára (20 dallam­mal) 25 kr. — Előfizetések postautalványon a „Magyar Dal-Al­bum“ kiadóhivatalához Győrbe intézendők. = A ltcgényvilóg ez idei, IV. évfolyamának 34—40 füzeteit küldötték be hozzánk Révai testvérek, e kitűnő szépiro­dalmi vállalat buzgó kiadói. Ötvös Adolfnak „Egy pesti Don Juan" ez. regénye és Robidénak „Száz év múlva“ ez. hatalmas paródi­ája e füzetekben befejeztetett. Két uj regény pedig épen e füze­tekben veszi kezdetét. Tóth Sándor „A ki senkié sem“ czim alatt festi a magyar társadalom előkelő köreinek erőszakolt népszerű­ségét, mely a legújabb sportra, a magyar ipar pártolására adja magát. Sárffy Ignácz „A nő“ ez. regényeivel régi dalt énekel régi szerelemről. A mi itt hiányzik a fűszerből, azt bőven pótolja tárczarovat. Fekete „ördög“ hosszú hallgatás után ismét megszó­lalt. „Egyről-másról“, „Rejtelmes-édes“ „Utóirat“ oly jeles dol­gok, hogy Írójuk már csak a kiváncsiak kedvéért is felfedhetné inkogni tóját, És elhiheti, hogy a kiváncsiak sokan vannak. — A „Regényvilág“ előfizetési ára negyedévre 1 frt 95 kr. A germánok őshazája, — Mutatvány „Völuud kovács és rokonai, az árja regevilágban“ czimü sajtó alatt levő pkilologiai értekezésből. — Minthogy a jelen — úgy az anyagi, mint a szel­lemi világban — a múlt eredménye: természetes, hogy a létezők mostani állapotát csak a fejlődések megis­merése után érthetjük meg. Ki hinné, ha a tudomá­nyok történetéből nem tudná, hogy erre a napnál vi­lágosabb igazságra, — vagy legalább annak a mégis- mérés minden terén való öntudatos és következetes figyelembe vételére mégis csak vajmi hosszas tévely­gés után jutott el az emberiség?! . . . Különösen so­káig tartott a sötétben tapogatódzó iránytalanság a nyelvtudományban, a mely e század hajnaláig e nevet úgyszólván meg sem érdemié! De ha a helytelen mód­szer okozta visszásságok ép e téren nyilatkoztak tel­jes fonákságukban, — úgy ép e téren aratta utóbb a helyesb felfogás legdicsőbb diadalait. Mert ha ép a nyelvtudományban és a vele szorosan összefüggő is­meretágakban ülte az ominosus nevű Prisc:anismus legvadabb orgiáit: — a dolgok természetéből folyó- lag, ép itt jutalmazták utóbb a legfényesebb eredmé­nyek a helyes ösvényt felismerő úttörők fáradságát; s annál rohamosabb és óriásabb lön ép itt a fejlődés, a mely a jobb irány felé szerencsésen megtett első lépést nyomban követé: amennyivel holtabb volt a pangás és csökönyösebb a megátalkodottság, a mely — az ósdi nézet kifolyásaként — ép itt állott legto­vább a haladás útjában. szereti őt . . ., oly rajongón, mint négy évvel ezelőtt szeretett engem . . midőn elhagyva őt ez öregnek nyújtottam kezem. De én meg most is szeretem . . . szeretem szenvedélyem egész hevével, s mit tehetek róla ha akkor még ifjú volt s szegény. És te együgyű leány, te bírnád tőlem elrabolni őt? — Nem! . . . Nem . . . Csak mindkettőnké s nem egyedül tied leend! . . . A mivel te még nem bírsz, az már az én birto­komban van: A női inger, az asszonyi kéj és a csáb, és élni fogok véle ! Mutass nekem egy férfit, a ki en­nek ellenáll és én mint a megkorbácsolt eb, ki fogok térni előletek! . . . így tépelődött sokszor önmagában, a szenvedély által rabbá, és bosszúállóvá téve. Az eddig viselt alczát eldobta. Jó és figyelmes volt mindenkihez. Ilmát segítette előkészületeiben s Gézával pajzán barátsággal csevegett. Csábja naponként hódított s mindennap egy lé­péssel győzedelmeskedett. Géza a mily tisztán szerette Ilmát, mint egy angyalt, ép úgy fogott a hálóként kivetett csáb, . . . vágyódott Eveline kéjes ajkai után is. Eveline számítása pontős és kimért s ördögi diadala teljes vala. Az esküvő napja elérkezett. — S ime, — ha a tapasztalás tanúsága szerint bármely Organismus egyetlen részének bénultsága vagy szabálytalan működése az egésznek kárával, — a rend­ellenesség megszűnte pedig viszont az egésznek üdü­lése- és felvirágozásával jár; ugyancsak a tapasztalás bizonyítja, hogy a mig a tudományok nagy szerveze­tének az egyik fontos ágában, oly soká tartott pan­gásnak a többi tudományágak, — különösen pedig a nyelvtudománynyal szorosabb összefüggésben állók te­rén is tespedés volt a következménye: — addig a szervezet ez egy részében elvégre beállott javulással párhuzamosan a többi szellemtudományok is a legdi- szesb fejlődésnek indultak. Jones, Schlegel Ágost és Frigyes, Humboldt Vilmos és Bopp Ferencz úttörő fáradozásai és Grimm Jakab titáni munkássága meg- ópité az összebasonlitó-nyelvtudomány szilárd alapfa­lait ; s ime nyomban ez alap megteremtése után, a történettudomány terén is oly óriási forrongás és oly örvendetes haladás mutatkozék, aminőt még az eddig letűnt századok bosszú során át az emberiség múlt­jának buvárlata ép azért nem élhetett meg, mert mind az ideig hijjával volt ama világitó fáklyának, amelyet legutóbb a nyelvtudomány gyújtott számára. Főleg az ősidők-, az u. n. történelemelőtti századok-, sőt ezredek fölött lebegett át nem hatható sűrűség­gel az éj sötét fátyola, mígnem a természet- és szel­lemtudományok egy-egy ágában majdnem egyidejűleg felvillant két fénysugár: az őslénytan és az összeba- sonlitó-nyelvészet azt végül oszlatni kezdő, s napja­inkban már nem egy — eddigelé rejtélyes — kérdésre nézve valóban el is oszlatá. Az összehasonlító nyelvészet a nyelvtörténelem­mel karöltve utat mutat a kutatónak ama korok ed­dig áthatolhatatlan rengetegeiben, a melyekről a kró­nikások a legjobb — kár, hogy oly ritka — esetben élő szájhagyományból merített csodás meséket mon­danak, — holott a legtöbbször — sajnos — csak a saját tudákos ákom-bákomaikkal igyekeznek a felme­rülő kérdéseket nem annyira megmagyarázni, mint inkább gyerekes agyafúrtsággal elodázni. Mert mi egyébb pl. a frankokat egy a trójai hadjáratban részt vett Francus nevű bőstől származtató Fredegard (9. száz.) — avagy a búnokat és magyarokat Hunor és Magortól eredtető magyar krónikások — és az epony- mosok egész légióját gyártó czébbeli társaik eljárása; — hanem ama hindu felfogás párja, a mely, bogy a földet az űrben lebegőnek ne kelljen képzelnie, azt a S’esba (mondd: Szesa) kígyó fején nyugvónak tar­totta, — Ama két útmutató megbízható kalauzolása mellett indul tehát a mai buvárlat az ős világ száza­dos rétegektől takart mély tárnáinak felkutatására. Ám ha e munkája közben a kincskereső manap oly­kor még egy-egy igazolásra váró hypothesis ingata­gabb támaszára is rászorul; ez csak akkor rettent­hetné őt vissza a bátor előrehaladástól, ha nem lenne meggyőződve az alap szilárdságáról, a melyen áll, — s ha a bypotbesisek — a tudomány e merész pion- nier-jai nélkül egyátalán csak a legkisebb előre lépés is lehetséges lenne a szellem hódító hadjáratában. — Mi azonban, kik már vállalatunk szerényebb igényei­hez képest is pusztán a kifogástalanul beigazolt té­nyeknek czélunk szerint rendezett előadását tekintjük feladatunknak : — ebből folyólag a feltevéseket csak A menyasszony sápadtan tért a templomból — szülői házába. Öreg apja boldog, fiatal mostohája vig, jókedvű pajkos és kedélyes vala. Géza kábult, mámorös. . . . Csengett a pohár, szólt a zene, a vendégek nagyon jól érezték magokat. Éjfél volt mire oszla­doztak. A fogat már készen állott, hogy a nászutazásra induló ifjú párt a vonathoz vigye. Ilmától már mindenki búcsút vett, csak a vőle­gény és az örömanya hiányoztak még . . . ... Az ifjú asszony pirulva nyitott be háló szo­bája ajtaján, férjét akarta bivni, ne hogy a vonatról le késsenek . . . Oh borzasztó pillanat! Géza Eveline karjai közt pihen!! — — — — — — — — Másnap a főváros előkelő zárdájában egy apáczát avattak fel. Géza a mámor és kiábrándulás utján saját tet­tétől megborzadva külföldre utazott. Az öreg Bódog bácsi e szégyent nem élte túl. Eveline büntetése, sorsa szörnyű vala. Lesülyedt egész oda, hol a könnyelműség, szenvedély, vétek és megvettetós karöltve jár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom