Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-07-27 / 31. szám
I annyira megnyerte tetszését, hogy a leghizelgőbb sza vakban adott kifejezést elismerésének, nagy reformot ■ van hivatva végrehajtani a magyar gabnakereskedés- i ben. Mert csak idő kérdése, hogy a gabna-eladás ti- , pusok szerint történjék itt is. mint Amerikában. Erre j kiváló alkalmat nyújt az elevator szerkezeti beosztása j mely több ezer met. mázsa befogadásu tartályokkal \ rendelkezik, a hová a hasonnemü gabnanemek egész j könnyűséggel oszthatók be. S e reform nagy lendületet fog adni a gabna forgalomnak, különösen az export szempontjából, mely az Elevátorban valóságos tápcsatornákat fog találni. És hogy ez az áruk kedvezőbb csoportulását is maga után vonja, az a dolog természetben fekszik. N y i 1 t-t é r, — Fekete sutiu merveilleux (tiszta selyem) métere 1 írt 50 krtól 8 frt GO krig. (16 különféle minőségben) egyes ruhákra, valamint egész vég- : gél bérmentesen házhoz szállítva kapható Henn e- j b e r g G-. (kir. udvari és a német császárné udvari szállítója) selyem gyári raktárában Zürchiben. Minta kivánatra ingyen. Levelek bérmentesítése Schweiczba 10 krba kerül. — Égj ,jeg.yaű ítélete. Báttaszék (Tolna megye) 1884. april 29. Tisztelt uram. A nekem küldött svajczi pilulákat Brandt Richard gyógyszerésztől, gyomor fájás s általán véve gyomor nyálkásodás ellen mint unikumot mindenkinek a legjobban ajánlhatom; miután gyomorbajom e pilulák segélyével 8 nap alatt teljesen megszűnt. Fogadja legbensőbb köszönetemet Mészáros János jegyző. Brandt Richárd gyógyszerész valódi svajczi pi- lulái, dobozonként 70 krért a gyógyszertárakban kaphatók s rajtok védjegyül mindig fehér keresztnek kell lenni vörös mezőben Brandt R. kézaláirásával ellátva. Főraktár egész magyarország számára T örök J. gyógyszertára Budapesten, Váczon U r s zi n y Arnold városi gyógyszertárában. Szerkesztői üzenet. «=»= „Erdei Iah.“ szép leirás, de semmi egyéb, olyan mint a szép ruha a fogason, nincs a mi alakot adjon neki s azért közölhetlen. = „Keserű poliíir“ jönni fog, ha megtudjuk szerzője nevét. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Ifj. VARAZSÉJI GUSZTÁV. Árverési hirdetményi kivonat. 2212/1884. tkvi sz. A váczi kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a kir. kincstár végrehajtatnak Oravecz István és társai végrehajtást szenvedők elleni 147 frt 5 kr. tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Rátóth község határában fekvő, a rátóthi 127. sz. tjkvben Medve Pál nevon álló A -J- (341—343/b.) hr. sz. szőllöre 192 frt kikiáltási árban, továbbá a rátóthi 147. sz. tjkvben Oravecz István és neje Brant Éva nevén álló A -f- (341—343/a.) krsz. szőliőre 192 írtban az árverést ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi augusztus hó 26-ik napján délelőtt 10 órakor Rátóth község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsáráuak lü°/0-át, vagyis 19 frt 20 krt és 19 frt 20 krt készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §- ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-ón, 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadókkópes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1884. évi május hó 13-án. A váczi kir. jbiróság, mint tlkkvi hatóság. Árverési hirdetményi kivonat. 2213/1884. tkvi sz. A váczi kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a kir. kincstár végrehajtatónak Wohl János és neje végrehajtást szenvedő elleni 225 frt 53 kr. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Rátóth község határában fekvő, a rátóthi 238. számú tjkvben foglalt alperesek nevén álló A -f- (454— 455.) hrsz. szőliőre az árverést 376 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi augUSZ* tus hó 26-ik napján délelőtt 10 órakor Rátóth község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának lO°/0-át, vagyis 37 frt 60 krt készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én, 3333. 6z. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §- ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1884. évi május hó 13-án. A váczi kir. jbiróság, mint tlkkvi hatóság. Árverési hirdetményi kivonat. 2055/1884. tkvi sz. A váczi kir. jbság, mint tlkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Szinay Ferencz és társa végrehajtatónak Szinay József és társa végrehajtást szenvedő elleni 200 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Vácz város határában fekvő, a váczi 2079, sz. tjkr- ben A -f- 4352. hrsz. szőliőre az árverést 612 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1884. évi augusztus hó 6-ik napján délelőtt 10 órakor ezen kir. jbság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át, vagyis 61 frt 20 krt. készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-ón, 3333. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a pánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1884. évi május hó 2-án. A váczi kir. jbiróság, mint tlkkvi hatóság. = Az állami közép-ipartanoda Igaz- gatöaágátöl. A budapesti állami közép-ipartanoda igazgatósága felhívja mindazon szülőket és gyámokat, a kik gyermekeiket a jövő tanévre a közép-ipartanodába kívánják adni, hogy azokat az általuk válasz- taudó szakhoz tartozó valamely műhelyben vagy gyárban, az építészeti szakra készülőket pedig építkezéseknél helyezzék el a nyári szünidőre, mert ezután a felvételnél a gyakorlati előképzettség is mind szigorúbban megkivántatik. Azon tanulók, a kik valamelyik középiskola negyedik osztályának bevégzése után lépnek a közép-ipartanodába, jogosítva vannak az egy éves önkénytességre. = Fillokszera Itt is, ott 1». Nógrádmegyébe bekebelezett Romhány és Szendehely községben, Pestmegyébe kebelezett I) o m o n y, I k- lad és Mácsa községben fillokszera jelenléte konstatáltatván, a földmivelési miniszter nevezett községek összes szőlőterületeit, valamint az olyan kerteket, melyekben esetleg egyes szőlőtök állanak, zár alá helyezte. A zár alá helyezett összes szőlőterületről gyökeres vagy gyökértelen szölővessző, szölőnövény és általában a szőlőtő minden alkatrésze (a szölőfürtök kivételével,) továbbá bármilyen fa- vagy cserjenemü ültetvény, használt duczok vagy szőlőkarók s a szőlőlevélbe csomagolt tárgyak kivitele s úgy ezen tárgyaknak egvik szőlőből a másikba való átvitele is tiltatik. Közgazdaság’. — A budapesti közraktárak és az Elevátor. Közel három éve, hogy a magyar leszámítoló és pénzváltó bank átvette Budapest fővárosától a közraktárakat és a közraktári üzletet nagy szabásulag megindította. Széles alapra fektetett, szolid vállalatok természete, hogy lassan de biztosan fejlődjenek. A közraktári intézmény Magyarországon egész uj dolog és előre lehetett látni, hogy ép oly küzdelme lesz a kezdet nehézségeivel, mint mindennek, a mi tért foglalni készül. A kezdet nehézségei csakugyan több irányban nyilatkoztak s a vállalat életerősségének köszönhető, hogy azokat nemcsak legyőzte, de oly alapot vetett magának, melyen a fokozatos fejlődés biztosítva van. A fővárosi közraktárakban ma háromszor nagyobb a forgalom mint az előző években s a berak- tározók közt Magyarország leggazdagabb nagybirtokosai ép úgy szerepelnek, mint a kisebb termelők, a jómódú középosztály és a kereskedővilág. A közraktári üzlet a Magy. leszámítoló és pénzváltó bank áruosztálya utján előleg és bizományi üzlettel van összekötve, három egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő üzletág, mely megbecsülhetetlen előnyöket képes nyújtani. Az olcsó kamatú előleg-nyújtás különösen a termelőre nézve valóságos oltalom, mely megóvja érdekeit a gyakran erőszakos körülmények nyomásával szemben. S ehhez járul a kényelem, hogy a leszámítoló bank áruosztálya a legjobb áron adja el bizorná- nyilag a terményt, melyre már előleget nyújtott. Ezeket az előnyöket szélesebb körben tudomásra juttatni a hírlapirodalom kötelessége s hazafias kötelességet vélünk teljesíteni olvasóinkkal szemben, ha a Magy. leszámítoló bank mai hirdetményére külön is felhívjuk becses figyelmét. Az Elevátor üzembe tétele maga oly esemény, mely önálló méltatást érdemelne. Ezúttal csak annyit említünk, hogy e vasból készült hatalmas épület, melynél impozánsabb sehol sincs s mely a királynak is legutolsó látogatása alkalmával neve csalfaság, nem hallgatott szavamra sőt midőn egész baráti erólyemet elővevém s lefestém e nőt előtte egész valójában, kerülni kezdte társaságomat s ha véletlenül találkoztam véle, tartózkodó volt. Fájt nagyon, hogy ennyire félre ösmert s ha olykor elkerülhetetlenül mégis Ö98ze kelle találkoznunk, csak annyit mondók néki: Pista! Pista! meg ne bánd tettedet. Egyszerre eltűnt szemeim elől s másoktól kelle hallanom, hogy csakugyan nőül vette e nőt. Megsirattam mint egy elhalt barátot. Három óv múlt el azóta. Egyszer kezembe került egy hirlap s a napi újdonságok rovatában leköté figyelmemet egy mai nap- ság mindennapi esemény. „Egy köztiszteletben álló tisztviselő neje, ki férjét adósságokba juttatá pazar fényűzése által, elszökött egy iparlovaggal s magával vitte a férje őrizete alatt álló hivatalos pénzösszegeket is. Az elhagyatott férjre e csapás annyira hatott, hogy főbe lőtte magát.“ Nevek nem voltak említve de később tudomásomra jutott, hogy e tisztviselő nem volt más, mint szegény Pista barátom. Félre tettem leveleit s némileg a borús gondolatoktól szabadulandó, egy kisded dobozt nyitottam fel. Egy hervadt, össze nyomódott rózsa volt abban. így összenyomva került az már a dobozba is. Évekkel ezelőtt a Svábhegyen voltunk fent egy vidám társasággal. Nagyon jól töltöttük az időt, csevegtünk, pezsgőztünk b egész kivilágos kivirradtig táaezoltunk. A jó kedv s a valóban gyönyörű reggel azon elhatározásra ösztönzött, hogy gyalog induljunk haza. Vidám csevegés és dalolás között folytattuk utunkat. A hegyről leérve a Krisztina város egyik utczá- jába értünk. Én kissé hátra maradtam a társaságtól, mert megvallva az igazat egy kert mellett haladtunk el, hol szép üde rózsák nyíltak, bóditó illatot árasztva maguk körül. De engem nem a természet e remekei, a virágok királynéja vonzott oda a kert rácsozatához, hanem a ki e virágokat — maga is még egy feslő rózsa bimbó — öntözgeté. Egy sugár termetű éjfekete szemekkel biró barna kis leány. Nem álhattam meg, hogy ne kérjek tőle egy rózsát. ó felém forditá hamiskás mosolylyal arczát s egyet éppen levágni akart, de én nem vártam azt be, hanem átugorva a kert rácsozatát, megfogtam göm- bölyded karját s esengve kértem, hogy ne bántsa azt a rózsát, hanem azzal ajándékozzon meg, a melyik keblén virul. ő lesüté azempilláit és nem felelt. Leirjam-e azt a mi ezután következett ? Nem! Csak annyit mondhatok, hogy midőn távoztam, kabátom gomblyukában [díszelgett a rózsa, de egészen össze volt szorítva. Vissza teszem a rózsát helyére b elgondolkodom azon, hogy minő édes érzés is volt az, midőn e rózsa igy lepréseltetett, milyen villanyszerű hatással bir egy tizenhatéves kis leány ajkainak érintése. íme a „Váczi Közlöny“ egyik száma. „Fehér rózsa piros rózsa.“ Mikor írtam ezt? S mikor mondták nékem azt, hogy kerüljem a kaczér nőket? Igen mikor 1 ? — S hallgattam-e én a jó öreg tanácsára ? Én a kit figyelmeztettek, én a ki úgy vigyáztam magamra, éppen nekem kelle oly keservesen csalódnom. Csalódni?! Talán nem?! Lehet, hogy csak egy tapasztalattal lettem gazdagabb, úgy a mint ma ismét egy évvel öregebb vagyok. Hanem annyit mondhatok — és ezt tapasztalásból mondom nektek óh ifjak, — hogy midőn a nő szeretetre legméltóbb, midőn legjobban hizeleg, midőn nyakatok köré fonja gömbölyded karját, midőn mélyen tekint epedő szemeivel a tiétekbe, midőn legkecsesebben mosolyog, midőn legjobban kór, midőn legjobban hizeleg, akkor, óh akkor . . . csal meg legjobban. Hogy is mondja Rigoletto: „Souvent femme varié Bien föl qui si fie!“ Fájó tekintetem még egyszer végig fut az emlékeken, e sok levél, hirlap és csecsebecsén s aztán elzárom fiókom legsötétebb rejtekóbe. Önkónytelenül a tükörbe tekintek s egy sóhaj száll el ajkaimról — ki tudja hová. „Kopaszodunk — nagy a baj.“ Hej az a pillanat, — az a pillanat!
