Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-07-20 / 30. szám

= Gyászhlr. özv. M á d o v i t s Józsefnó, szül. Krezsák Teréz, f. hó 14-én hosszas szenvedés után életének 57. évében elhunyt. Temetése kedden d. u. 5 órakor ment végbe. Ny. b.! = Merész rabszökés. Sinkó István vizs­gálati fogoly julius 7-én éjjel a váczi kir. járásbíró­ság börtönéből megszökött. A szökést vakmerő mó­don vitte véghez, amennyiben a börtön falát alul ki­ásta, az igy nyert üregen át a szabadba hatolt, s hogy a börtönhelyiség körül járó őr észre ne vegye, a bör­tönhelyiséghez közel levő Dunába vetette magát s azon keresztül úszva menekült. A szökést csak reggel vették észre s a szökevény nyomait megtalálták egész a Dunapartig, hol azok eltűntek. Megfoghatatlan, hogy a rab mimódon, milyen eszközzel ásta alá a falat, minthogy a raboktól elzártásuk alkalmával minden erre alkalmas tárgyat elvesznek. A járásbiró ez esetet bejelentette a pestvidéki törvényszéknek, mely a vizs­gálatot megindította. Vidéki hírek. = Kfulon a múlt vasarnap Kolena Endre kosdi plébános egy őrzőangyalt ábrázoló köszobrot szentelt fel, melyet K a s t y i k Mihály rádi lakos há­rom éves fia szomorú halálának helyén emeltetett. A plébános nagyszámú falubelitől kisértetve körmeneti- leg vonult fel a szoborhoz, hol először megható be­szédet mondott, aztán fölszentelte a kerti és mezei virágokkal fölékesitett s égő gyertyákkal körülvett szobrot. — A katasztrófa igy történt: az elmúlt év május havában az imént említett rédi lakos kis gyer­mekét a keresztatyja magával vitte kocsin a Kis­hegyre. Itt aztán a gyermeket a kocsin hagyva le­ment a pinczébe. Dolgát végezve kijött, de már ak­kor a lovak a gyermekkel együtt eltűntek. Iszonyú sejtelemtől eltelve a kocsi felkeresésére indult azon irányban, merre a lovak fordítva valának. Amint igy fut a megrémült ember, rá bukkan a fiúcska holttes­tére. Ott feküdt lábai előtt a kedves gyermek, a szü­lék kedvencze és szemefénye kettéhasitott koponyával, összeroncsolt tagokkal. Megrettenve a véres látvány­tól egy fájdalomteli kiáltást hallat, fölkapja a vérben úszó hullát, fut tovább, hogy a bizonyosan összezúzott lovait lássa, mert ugyanis az út azon ponton túl, hol a gyermek leesett a kocsi alá, megszűnik, és egy 30—35 méternyi meredek lejtő kezdődik, melynek tö­vénél egy keskeny út vezet s ezen túl ismét meredek lejtő van. A megvadult lovak a rohanó kocsi által le- üttetve ott feküdtek az úton a kocsi alatt — de minden nagyobb sérülés nélkül. — A szobor, mint említettük egy őrző angyalt ábrázol, mely térdelő hely­zetben összetett kezekkel esdőleg tekint az égre, mintha bocsánatért könyörögve a gondatlan kereszt­atya számára, másrészt jelenlétével folyton figyelmez­teti az átmenőket, hogy gondos látható őrzőangyalai legyenek a reájok bízott kisdedeknek. = Petroleum robbanás. Szödön a na­pokban Matej ka Lajos plébános ur házánál szeren­csétlenség történt, a mennyiben a szolgáló vigyázat­lansága folytán, midőn a lámpásba petróleumot öntött, az meggyuladt, szétrobbantá az üveget, s a plébános ur közelben álló anyjának ruháját lángba boritá, ki is ennek következtében igen veszélyes égési sebeket kapott. B.-Gyarmaton, ma vasárnap a tűzoltó egylet zászlószentelési ünnepélyt tart, melyen váro­sunk önkéntes tözoltói is testületileg részt fognak venni. Az ünnepélyt előző nap szombatján nagy hang­verseny volt, melyen B á n f i Sándor ismert zeneszer­ző s D é r y Róza k. a. is közre működ. = Gödön Kiss Miklós birtokán f. hó 9-én az aratók vigyázatlansága folytán mintegy 40 hold terü­letű búza esett áldozatul a tűznek. N y i 1 t-t é r. — Tiszta selyem kelme métere 75 kr. 1 frt 50 kr. és 1 frt 30 krtól 5 frt 90 krig, (színes, csikós és habos alappal) úgy egyes ruhákra valamint egész véggel bérmentesen házhoz szállítva kapható Henne- berg Gr. (kir. udvari szállító) selyem gyári raktárá­ban Zürichben. Kívánatra minta küldetik. Levelek bérmentesítése Schwajczba 10 krba kerül. ítéljetek magatok. Mily gyakran vonakodunk valamely gyógyszer megvételétől, a melyet pedig mindenki magasztal. És ugyan miért van e tartózkodás ? Egyszerűen csak azért, mert nem akarunk haszontalan kiadást tenni, bármily csekély legyen is az. De ítéljetek magatok, hogy egy 70 krnyi csekély kiadást lehetett volna-e jobbra fordítani, mint a következő esetben. •„Miután 12 évig székrekedésben s az ezzel járó fájdalmakban szenvedtem és segítséget nem találtam, pedig fürdőket is használtam, egészségem helyreállí­tását egyedül Brandt R. gyógyszerész svajczi labda­csainak köszönöm. Azok használata óta a legjobb egészségem van, mit ezennel bizonyítok. Kelt jun. 12- én, az eisendorfi üveghutában Weissensulz mellett, Csehországban. Bairle M. főüvegfuvó mester.“ A labdacsok valódiságára nézve ügyelni kell, hogy a doboz czimlapja Brandt Richárd aláírásával s a fehér kereszttel vörös mezőben el legyen látva. Desiníectio! Közegészségügyünk érdekében okvetlen szüksé­ges jelenleg a fertöztelenités ! Következők a legjobb íertőztelenitő szerek: Karbolsav igen erős .....................kilója 70 kr. „ 40°/o-as . . • • • • » 40 „ Karbolsavas mész . . • • • • „40 „ Klórmész ..................... Fertőztelenitő por (Jobb a Petri-fé­lénél) szagtalan . . . • • • • „ 35 „ Karbol szappan . . . . • . dbja 20 „ Kánfor szappan . . . • • • „ 20 „ Törzs fenyő olaj .....................üvege 1 frt. Kaphatók: Ursziny Arnold városi gyógyszer- tárában Váczon. hazánk egyik legszénsavdusabb S 3ST-TTJVIZE kitűnő szolgálatot tesz főleg az emésztési zavaroknál s a gyomornak az idegrendszer bántalmain alapuló bajaiban. Általában a viz mind azon kóroknál kiváló figyelmet érdemel, melyekben a szervi élet támogatása és az idegrendszer működésének fölfokozása kivánatos. Borral használva kiterjedt kedvességnek örvend. 1883. évben 1 millió paiaczk szállíttatott el, Fris töltésben mindenkor kaptató v Ús#3 * S * * * * *-----m. kir. udv. ásványvíz-szállítónál Budapesten. gyszintén minden gyógyszertárban, füszerkereskedés ben és vendéglőkben Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. HIRDETÉSEK. A tisztelt kereskedő és kávés urak figyelmébe! Uj szerkezetű kávépörkölö gépeimet, me­lyek igen gyorsan, egyenlően és tisztán pörkölnek, 7—8 kilót alig 15 perez alatt, s igen kevés tüzelő anyag mellett, a t. ez. közönség becses figyelmébe bátorkodom ajánlani. Tisztelettel Prohászka Manó lakatos és gazdasági gépész. Hattyú-uteza 375. szám. Árverési hirdetmény. 522/1884. Vácz város árvaszéke ezennel közhírré teszi, hogy néhai Baier Mária hagyatéki ügyében ösz- szeirt ingóságok egy része, nevezetesen szoba bútorok, ágynemüek, konyha és evő eszközök 1884. évi julius hó 22-ik napján délelőtt 9 órakor Váczon a Fő-utczán 84. sz. alatt levő házban nyilvános önkénytes árveré­sen azonnali készpénz fizetése mellett el fognak adat­ai, mire a venni szándékozók ezennel meghivatnak. Kelt Váczon, 1884. évi julius hó 17-ón tartott árvaszéki ülésben. Regele Károly, Réty Ignácz, jegyző. elnök. Árverési hirdetmény. 279. 289. 505. és 508/1884. szám. Alulirt kikül­dött végrehajtó az 1881. évi LX. t. ez, 102. §-a ér­telmében ezennel közhírré teszi, hogy a váczi kir. járásbíróság 6110. 1859. 1875. és 2563/83. számú vég­zése által Alberty Eerencz, Szabados Terézia, a váczi takarékpénztár és Duray János javára, Mayer János és neje ellen 325 frt, 666 frt 66 2/3 kr., 200 frt és 350 frt tőke, ezek felszámítandó jár. erejéig elren­delt kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag le- és felülfoglalt és 710 frt 40 krra becsült csikó, szekér hordók, kádak, borprés, vízimalom, igáslovak, bútorok, ágynemüek, varrógép, szelelőrosta és méhekből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az 1731. 1740.3070. és 3183/1884. sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Váczon alperes lakásán (Duna part 588. sz.) leendő eszközlésére 1884-ik év augusztus hó 5-ik napjának délelőtti 8 órája katáridőül kitüzetik és ah­hoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árve­résen az 1881. évi LX. t. ez. 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. ez. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Váczon, 1884-ik évi julius hó 17. napján. Derner István kir. bírósági végrehajtó. Árverési hirdetményi kivonat. 1951/1884. tkvi sz. A váczi kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a kir. kincs­tár végrehajtatónak Plevó Pál végrehajtatást szenvedő elleni 43 frt 17 % kr. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Vácz város ha­tárában fekvő, a váczi 1228. sz. tjkvben foglalt A -f- 1100. hrsz. 1303. népsor sz. ház és udvarra egészben és ebből a Gabal Anna féle illetőségére is az 1881. évi 60. t.-cz. 156. §-a c) pontja alapján 480 frt kiki­áltási árban, továbbá az ugyanazon számú tjkvben fog­lalt fA -j- 3. sorsz. 4439 hrsz. szőllőből Plevó Pált illető féle részre 400 írtban ezennel megállapított ki­kiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi augusztus 4-ik napján tehetvén ismeretséget kötöttem szalmazsákommal. Morpheus nem válogatós. A pokrócz takaró alatt ép úgy felkeresett, mint otthon, s szemem elé varázsolta talán a jövőt, talán e jelent. Az álomkép közé hangos „no auf11 vegyült. Nyomban reá mozgás támad. A második no aufra már én is teljesen felébredtem. Káplárom szájából hang­zott ez s orvos szerül szolgál az elalvás ellen. „Putzmeisterem“ utasításokkal szolgál az öltö- zésnél. A „zvillhozli“ a gyakorlatra való, tehát azt húzzam fel. Hogy az alja el ne kopjék „strumpflival“ kell összeszoritani. stb. Mikor a fegyvert is felkötöt­tem, kivezettek a kaszárnya háta mögé „hüselni.“ Egy káplár volt az abrichterem, a ki belőlem azonnal kész katonát akart képezni s sűrűén emlegette az „in die blancz-ot.“ Én meg addig vissza gondoltam az elmúlt napokra a összehasonlításokat tevék a „czi- bil“ és katona élet közt. A vezényszót e miatt több­ször meg kellett kérdeznem. Végre egy gondolatunk támadt. Bei fuss! ruht! No gyújtsunk egy czigarettára. S rágyújtottunk. Kölcsönös ismerkedés követ­kezett. Nem ment a fejébe, hogyan lehessen némát tanítani. Magyaráztam neki s annyira belemélyedtünk hogy 10 óra lett. No menjünk be. Isten neki. „Ha a főhadnagy úr kérdezi, mit ta­nult, mondja a fegyverfogást és marschirozást.“ Jól van. S megértem, hogy lapítanom kellett azért, hogy a káplárom szidást ne kapjon. Hiszen majd leimád- kozza bűnömet valami jó lélek! Délután újra viseltették velem a fegyvert. De most nem hűselhettünk, mert a tiszt urak „hüsel­tek“ nézve a legénység fegyvergyakorlatát. Káplár uram most különösen a Jiaptákra“-ra oktatott, s mindig azt akarta, hogy a derekamat emeljem ki a csípőimből. Persze nem ment, csak kín­lódtunk mind a ketten. Az óra ütése vetett véget ennek is. E fölötti örömömben meghittam abrichteremet egy pohár borra. — Köszönöm — monda húzódozva, mig szeme egyet villant — hát öltözzünk — tévé hozzá sebesen. Parádéba csaptuk magunkat s blindre indultunk. Hol kapunk itt jó enni, inni valót, koczkáztatám a kérdést. — Csak jöjjön utánnam — mondá káplárom s úgy megindult, alig győztem vele a lépést. Igaz, hogy nem hiába siettünk. Ránézve különö­sen kellemes perczek következtek. Literrel kértem az ó bort, a mi kellemes mo­solyt csalt ajkaira. Persze a beszéd járta. Kezdetben lapított nagyo­kat, de én győztem. Hova tovább őszintébb lett s be- bizonyitá, hogy borban van az igazság. — Hej — sóhajtott fel — van nekem szép bir­tokom Szegszárdon. Jobb is volna nekem otthon. Most már szeretném, ha nem volnék katona; s min­den apropos nélkül folytatá: Az apám meghalt. Anyámnak akkor szigorúan megmondtam, megkértem is, hogy ne menjen másodszor is férjhez, s meg is ígérte. De egyszer csak megtetszett neki egy legény . . . Szigorúan beszéltem vele; de mégis hozzá ment . . . egy t . . . legényhez, a ki alig volt idősebb, mint én! zúditá hozzá kifakadva. — Esküvőre nem mentem el. Benn voltam lo­vaimnál. Este felé bejött anyám s elkezdett kérni. Nagyon szigorúan meg mondtam neki és sírtam, mint egy kis gyerek. De addig beszélt, a mig meg nem ígértem, hogy nem bántom mostohámat, de én ve­lem goromba ne legyen, mert akkor jaj neki 1 Nem is mert hozzám szólni egy szót sem, de ritkán is volt otthon, aztán sokat ivott. — Hej édes anyám de sokszor megbánta, hogy nem hallgatott szavamra, de már későn volt. — Egyszer össze kapott velem a mostohám. — Nem szóltam neki semmit; hanem mikor be­mentünk a szobába, megfogtam, neki támasztottam az ajtónak s ütöttem, a hol értem. Kiabált. Ha ránk nem törik az ajtót, talán agyonütöm, olyan szigorú­an megbántott. Az édes anyám összetett kézzel kért s én meg­ígértem neki, hogy addig nem bántom, mig katona nem leszek. Hanem akkor megfojtom. S erővel katona akartam lenni. Be is váltam. Édes anyám nagyon megijedt s mindig utánnam járt, nehogy szavamnak ura legyek. — Jól van anyám: mondtam a kértire, — nem bántom, de hogy ne lássam, nem jövök többet Szeg- szárdra, a mig mind a hárman élünk, de ha valame- lyünk meghal, akkor haza jövök. Anyám szigorúan sirt, megbetegedett s 2 hétre rá meghalt. ügy elbusulta magát káplárom, hogy szavát se hallottam többet. Emlékeivel vesződött. Talán arra gondolt, nem volt-e nagy ár anyja élete, hogy „va­lakit“ megláthasson?! Én is átfutottam a nyolez hetet, felkerestem a tájat, „a hova a lelkem annyiszor eltéved.“ No menjünk haza — szólalt meg egyszer káplárom. Rábámultam . . . Igaz — nem vagyunk „otthon.“ S veregeti a bal ezombom Kard, az az hogy bajomiét. — r. — íi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom