Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-16 / 29. szám

vekkel való útburkolás, mely városunk hírét ós időktől messze ismeretessé tette, valahára a tervszerű kövezés rendszeréből előbb utóbb kihagyandó.

Ha czélunk valaha európai hírű várossá lenni, első kötelességünk nt- czáink burkolatát járhatóbbakká s kényelmesebbekké tennünk és ha éven- kint 3000 frtot előirányzunk annak keresztül vitelére, akkor reményünk lehet ahhoz, hogy még mi is faragott kövekkel kirakott utakon járhatunk saját városunkban.

Ha a tanács ilyen kövezés keresztülvitelét vette czélba, midőn e czimen 3000 frtot tett előirányzatba, akkor nincs ellene kifogásunk, de ha azt is csak úgy akarja sárba dobni, mint a többit, melyeket a most divó kátyus utczákba ölt, akkor ily javításokra az is felesleges.

Sok volna a költségvetés hiányainak és bajainak okaira csak „jelző“ szavakkal is rá mutatni: de nem is a mi feladatunk. Ott a költségvetés, bírálja meg azt lelkiismeretesen a közgyűlés.

Mi megtettünk annyit, amennyi egy hírlap utján megtehető. A többi a közgyűlés feladata.

Háztartásunk rendbe hozása minden városi képviselő morális kötelessége.

Ezzel tartozunk magunk és maradékainknak !

Róvjuk le mi azt, ami a mi kötelességünk, hogy az utó nemzedék is eleget tehessen hazája, nemzete és városa iránti kötelességének.

Dr. Csányi János.

Vidék.

R.-Palota, 1882. jul. 9.

Tek. szerkesztő ár!

Julius 9-ikén mind községünket mind a vidéket érdeklő esemény történt t. i. a bíró, illetve az elöljárók választása. Ez úttal azonban nemcsak a bíró választásról hanem egy fényesen sikerült jótékony czélú népünnepről is akarok értesítést adni.

Ä első eseménye mint emlitém, a biró s elöljárók választása volt; a választás napja már eleve kellő időben közhírré tétetvén a választó polgárok ünnepies higgadtsággal csoportosultak a község háza előtt, s midőn járási tisztviselő Czóbellgnácz s. szolgabiró ur a választást megnyitotta, tiz

irta oda anyácska táblájára a nyert játszmát, aztán pedig bodor füstöt eresztve pipájából s édesen mosolygott az ő kedves életpárjára, kit tréfásan megfenyegetett.

Gyönyörködve néztem a két kedves lényt, kik oly rég s annyira szeretik egymást változatlan hűséggel. De aztán csakhamar igen természetesnek találtam, hogy papa szereti mamát, mert hisz az — a kedves anyácska: aztán meg az is természetes, hogy mama szereti papát, mert hát ez meg az — édes kedves apa.

Letettem a kötést: mert vágyam feléjük vonzott. Odamentem hozzájuk s meg csókoltam őket. Előbb az anyácskát, aztán édesapát. Csakhogy ő nem érte be egy csókkal.

— Ide is, egyetlen, páratlan (igy hivott, mert egyetlen gyerek valék) ide is egyet, — s felém forditá másik arczát is. Aztán pedig magához ölelt, megcsókolt s úgy megdörzsölte arczomat torzonborz bajuszával, hogy magam sem tudtam, neves- sek-e vagy sírjak ? Alapos megfontolás után mégis inkább csak nevettem.

Arczom még mindig égett, midőn ko- csirobogás hallatszott föl az utczáról.

Annyi időnk sem volt, hogy találgathassuk, ki lesz a vendég ? midőn kívülről

választó polgár névszerinti szavazást kért. A községi képviselő testület három egyént jelölt ki a bírói állásra, Tóth István, Var- ga Péter és Fábián István személyében. A szavazás legnagyobb rendben — áthatva a polgári jogok eme legszentebb s legérdekesebb gyakorlatának érzetétől — ment végbe, s az eredmény az lett hogy Tóth István az eddig volt s érdemekben megőszült biró általános szavazat többséggel újból lett megválasztva.

A bírói állás betöltése után az újonnan megválasztott öreg biró a járási tisztviselő kezeibe tette le szabad ég alatt a hivatalos esküt, melynek végeztével a többi elöljáró választása következett. A törv. biró, pénztárnoki, közgyámi, és a többi elől- járósági állások közfelkiáltás utján töltettek be, kik közül a jelen voltak szintén letették a hivatalos esküt melyek után a választók csendben szétoszlottak. A választási eljárásra egyáltalán mondhatni, hogy az C z ó- bel Ignácz s. szolgabiró úrnak tapintatos és részrehajlatlan eljárása folytán a legnagyobb rendben és csendben vitetett keresztül.

Értesítésem második tárgya a f. é. julius 9-én d. u. tartott népünnep, melyet az uj-pesti és részben r.-palotai polgárokból állott bizottság az Uj-Pesten létesítendő torna egyesület és a r.. kath, orgona-alap javára rendezett.

A kies r.-palotai park vendéglő oly nagy számú közönséggel telt meg, milyet már jó ideje nem láttunk : ember ember hátán volt a jó idő jó kedvet is hozott magával az ügyesen összeállított műsorozat százanként édesgette a mulatni kívánókat s átlag véve 2000—3000 vendég lehetett ott.

A népünnep tulajdonképen d. u. 4 órakor vette kezdetét a Bald ács y hadastyán egylet zenekarának bevonulásakor, kikhez az uj -pesti T ü r r István nevű hadastyán egylet tagjai csatlakoztak. Ezután a budapesti YI. kér. polgári iskola növendékei tornáztak, átalában véve kitünően, melyre következtek: zsákfutás, czéllövés, árbocz- mászás, mely leginkább látszott érdekelni közönséget különösen midőn egy czipész inas macska ügyességgel maszván meg az árbocz fát kedélyesen nézett le annak tetejéről az éljenzőkre nagyon természetes, hogy az ajándékként ott függött apróságokat ing elejébe rakta: nagy volt öröme, da annál nagyobb megütközése, midőn a pénzes zacskóban csillogó floresek helyett parafadugókat, kifli végeket, ólom papirost, vereshagymát stb. talált, no ennél nagyobb jutalmat is megérdemlett volna!! A tűzijáték nagyszerű volt, léggömb eresztés is meg lett kisérlve, mely azonban nem igen sikerült; mindezek után következett a táncz, mely tartott kivilágos kiviradtig.

Tisztelettel

Medveczky György.

jegyző.

Újdonságok.

*J* Oyászmise. Szerdán reggel 7 órakor lesz a váczi székesegyházi káptalan által évenkint bemutatni szokott gyászmise a hétkápolnánál. Dalkörünk testületileg, zászló alatt fog kivonulni a hely színére. Gyülekezési

nagybátyám érczes hangja lön hallható, mint a cselédeket kérdé :

— Itthon vannak-e ?

— Itthon bizony ! — szólt apám fölnyitva a szárnyas ajtót, melyen nagybátyám lépett be egy fiatal [ember társaságában.

— No, mi jót hoztál öcsém ? — kezdé apám, miután az öleléseken túlestünk.

— Hozni ? — szólt ez alattomos mosollyal. Vinni, vinni akarok biz én innen. Azaz, hogy tudj’ Isten, bizony tán hoztam is valamit . . . vagy valakit ... Ez a gyerek itt a boldogult Dénesünk fia .. . No nem ismertek reá ?

Én már akkor rég ráismertem. Apám anyám csak most vették szemügyre a fiút ki tiszteletteljes magatartással lépett elő.

— Nem hagyott békében a gyerek, — enyelgett tovább nagybátyám, — mig el nem hoztam Erzsikéhez.

Erre a szóra aztán még jobban égni kezdett az arczom, mint mikor az atyus bajusza megdörzsölt.

Szüleim Béla atyjával egy házban laktak s a legjobb barátságban éltek, Dénes bácsi — özvegy lévén — nagy köszönettel fogadta anyám részvétét, s a gyöngéd gondoskodást, melylyel a 6 éves gyermek elhalhely reggel 6 órakor a „Csillag“ téren. A honvédemléknél és a honvéd temetőben dalkörünk énekelni fog. Hisszük, hogy közönségünk tömeges részvétével fogja az ünnepély fényét emelni.

= Püspökünk ö Nagyméltósága holnap e hó 17-én üli püspöki beigtatásá- nak 23-ik évfordulóját. 1859. febr. 15 én neveztetett ki püspökké, april 15-én prae- conisáltatott Rómában, június 19-én szenteltetett fel Esztergomban s julius 17 én lön Váczon nagy ünnepélyességek közt be- igtatva. — Kívánjuk, hogy még sok éven át ülhesse meg e nap évfordulóját, viruló egészségben, városunk s egyházmegyénk örömére.

— Megczáfolt Ilii*. Lapunk múlt vasárnapi számában több fővárosi lap után közöltük, hogy egy fiatal szinészpár M u n- ká csy és neje, a Dunába fúltak, — e hir- azonban tévedésen alapult, miután a több- biekkel együtt, kik a csónakkal felfordultak, ők is megmenekültek szerencsésen.

= KcfovmíUiiNból kaíliolikus. B a k k Domonkos a kerületi börtön tanára e hó 11-én tért át a katholikus vallásra, a felvárosi plébánia templomban reggel 7 órakor tette le a hitvallást t S p o n e r József kanonok és plébános úr kezeibe. Mint halljuk a váczi egyházmegye papnövendékei sorába is felvétetett Püspökünk 0 Ex- ciája által.

= Személyi liir. Varga János a kerületi börtön igazgatója, László Zsig- mond igazságügyi min. tanácsossal e hó 4-én Vörösberényben volt megvizsgálni a vallási alap tulajdonát képező jezsuita kolostort azon czélból, nem volna-e az fegy- háznak alkalmas, azonban alapos kifogásaik lóvén onnan Tüskevárra utaztak.

= Az a vadíts javában folyik környékünkön s az eredmény igen szépnek mutatkozik habár helylyel közzel igen sok az üszög.

= A múzeum részére ajándékoztak: Kelecsényi Lajos úr egy római köztársasági ezüst érmet. Vörös Ferencz úr egy II. Ferencz-féle ezüst 7-est 1802-ből és egy III. Frigyes féle-porosz ezüst érmet 1695-ből. Illing Sándor úr egy váczi dal- köri jelvényt

= Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter G e r z s e 1 y i Vilmos volt jószágigazgatót a helybeli siketnéma intézethez ideiglenes gondnokká nevezte ki.

= Müpárdolás. V e 1 z e r János jónevü kávésunk ez évben ismét egy igen szép festménnyel diszité fel kávéházát mely már ma-holnap egész kis képtár lesz. Az uj mű Makart hírhedt „öt érzék“ czimü festményének a másolata Lenes Vilmos tehetséges fiatal festőnk által készítve. Műkedvelő közönségünknek ajánljuk e kép megtekintését. Velzer úr, mint művészet pártoló, megérdemli, hogy neve azon ritka maecenasok között tündököljék, kik hazánkban a művészetet pártolják.

— Perényi Kálmán fiatal költőnk, kitől lapunkban már több alkalommal hoztunk igen sikerült költeményeket, a következő felhívást bocsátotta ki kiadandó költeményeire: „Azon költeményeimet, melyek eddig fővárosi és nagyobb vidéki lapokban megjelentek, sajtó alá rendezem.

mozta. Béla. — úgyszólván — a mi fiunk volt mindaddig, mig én meg nem jöttem, de azután testvérek maradtunk. Eleinte bölcsőmet ringatta, kis csörgőmet rázta szemem előtt s igy beszélgetett velem. Én pedig gagyogtam neki és szegletes taglejtésekkel iparkodtam válaszolni. Legalább igy beszélte dadám.

Később együtt ettük a tejbe-rizskását és együtt futkostunk a pillangók után. Ha aztán véletlenül elestem, ő emelt föl, ő törölte le könnyeimet s ő vigasztalt édes szavával, csókjával.

Boldogságunk akkor szakadt félbe? mikor Dénes bácsit, mint honvédzászlóalj, parancsnokot egy erdélyi zászlóaljhoz tették át s nekünk várnunk kellett.

ügy fájt a szivem, mikor elszakadtunk egymástól.

Azóta nem hallottam róla semmit.

S ime amint most lesütött szemekkel lopva feléje tekintettem, a régi Bélát egy deli ifjúban láttam visszatérve, s lelkemet oly édes örömérzet járta át, mintha lelkem egy része tért volna vissza.

Béla közelebb lépett hozzám s annyi édes, boldog kérdést intézett hozzám, emlékszem-e még a gyermekkor arany napjaira ? az együtt átélt napra 1 stb. stb.

Midőn ezt teszem, nem anyagi érdekek vezérelnek, hanem egyszerűen ama vágy, hogy azon szent oltárra, melyet mindannyian kö- rülállunk: — a haza oltárára — csekély áldozatomat én is letegyem. Nem akarom mérlegelni annak értékét, mert hisz ez nem is engem illet. De költeményeimet röviden még is óhajtom jellemezni; s a jellemzés e néhány szóban foglalható össze : egyszerűen azok, mint a mezők virága; — egyszerűek, de szívből jönnek, hogy szivet keressenek! Vájjon elérik-e czéljukat ? — nem tudom; — azt ítélje meg más! A kötet ára, mely szeptember hó elején díszes kiállításban fog megjelenni 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzeket, a gyűjtő ivekkel egyetemben f. é. augusztus 5-ig bezárólag — cziraemre (Puszta-Maróth, u. p. Nyerges- Újfalu, Esztergommegye) — kérem küldeni. A t. gyűjtőknek 10 példány után tisztelet példánnyal szolgálok.“ — Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe és pártolásába.

— A honvédség őszi gyakorlatai alkalmából a városunkban állomásozó 6-ik honvédhuszárezred 2-ik osztálya Párkányban fogja gyakorlatait tartani.

= l.| mise. Ma d. e. a Ferencziek templomában fogja tartani városunk szülötte Kubusz Bonaventura első miséjét.

= Személyi liirek. Rákosi Szidi úrhölgy a népszínház művésznője szabadság idejét már megkezdte s a városunkban bérelt nyári lakába költözött. — Angyalfy Erzsiké festőmüvésznő L o t z tanítványa s Lechner fővárosi rajztanár, mint T a r- c s a y János úr vendégei a nyarat városunkban töltik.

= Yizsgalíit.ogatíis. E hó 12-én a

középvárosi elemi iskola IV. osztályának vizsgáját Püspökünk ő Excellentiája is megtisztelte jelenlétével s végig hallgatva a tanulók feleleteit megszemlélte az egyik tanteremben kiállított leánynövendékek kézimunka gyűjteményét, s teljes megelégedéssel távozott el udvari papja kíséretében. Örvendünk, hogy ő Excellentiája érdeklődik a tanügyért s személyesen győződött meg ép azon osztály elhaladásáról, melyből a gymnasiumba lépnek a növendékek. Mi részletes bírálatot s teljes átnézést valamennyi iskoláról majd az összes vizsgák befejezése után fogunk hozni lapunkban.

== Első misék. F. hó 14-én a Hétkápolnánál Gallovics Győző most felszentelt vácz.- e. megyei áldozár a kegyesrendiek templomában pedig Szabó József újonnan felszentelt kegyesreudi áldozár tartották első szent-miséjöket.

= Áthelyezés és változások a vasúti személyzetnél. Schar er János a helybeli vasúti hivatal leadási pénztárnoka, Budapestre a központi forgalmi hivatalba helyeztetett át. Midőn előléptetéséhez őszinte üdvözletünkkel járulunk, egyúttal sajnálatunkat fejezzük ki távozása fölött, mert 12 éven át tartózkodván városunkban, már egészen otthonos és igen kedvelt egyén volt társas köreinkben. — Helyébe Nagy Caesar eddigi feladási pénztárnok neveztetett ki leadási pénztárnokká, — Chresz- telsz János eddigi személy pénztárnok feladási pénztárnokká, Liptovszky Nándor pedig személy pénztárnokká neveztettek ki.

= Szivarozók figyelmébe. Jul.

1-től kezdve különféle uj fajtájú cigarettek

Arcza oly vonzó volt most, s mind a két lelkes szeme szeretettel csüngött rajtam.

Nem tudom én, mi súgta akkor nekem, hogy én is képes volnék Bélát épp oly soká és épp oly nagyon szeretni, mint mama a papát. S midőn Béla azt kerdezé :

— Erzsiké . . . Nem volna-e jó, ha együtt játszanók tovább az élet játékát?

Nem tudtam felelni. De Bélának éreznie kellett, hogy beleegyeztem, mert igen vidáman fogott karon s vezetett mamács- kához.

Az öregek akkor már megegyeztek.

Bátyám köhintve mondta el, hogy a Béla gyerek az ő univerzális örököse lesz. Ez a gyerek tulajdonképen már 24 éves volt és jegyzői hivatalt viselt a megyénél, de a bácsi azért mégis csak „per gyerek“ traktálta. Béla ezt épp oly kevéssé vette föl, mint én, ha a papa bajuszával megdörzsöl.

Még az este boldog menyasszonya lettem az én Bélámnak.

Hányszor feltólult lelkembe később a gondolat:

— Istenem! Mi minden nem történt velem mióta a kötést letettem !

(A Pesti Hírlap után.)

—