Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-02 / 27. szám

T

IY. évfolyam.

27. szám.

tfácz, julius 2.1882.

YACZI KÖZLÖN

HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADAÉMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODÁÉI HETI

Megjelen minden vasárnap.

Előfizetési árak:

Évnegyedre............... 1 írt 50 kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szára ára 12 kr.

Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében.

Hirdetések:

A szerkesztőség és kiadóa legolcsóbban eszközöltetnek s többhivatal czimzete:

szőri hirdetésnél kedvezményben réhova a lap szellemi és anyagi részét

szesülnelc.

illető közlemények,

(előfizetési pénzek, kiadás körüli panaNyilttér sora

.............................20 kr

szók, hirdetmények)

küldendők :

Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „

Yácz; Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza.

IX é v tel e ii közleményeket

figyelembe nem veszünk.

ISénn ént ellen leveleket

csak ismerős kezektől fogadunk el.

Mag'ánvitáknak

és

személyes támadásoknak

lapunkban hely nem adatik.

Felhívás előfizetésre.

Az uj évnegyed kezdetével bátorkodunk lajmnk t. előfizetőit felkérni, miszerint az előfizetéseket megujitani szíveskedjenek.

A „VÁCZI KÖZLÖNY“ előfizetési ára:

Julius — Szeptemberi évnegyedre 1 írt 50 kr.

Az előfizetési pénzek Vácz, Gras- parik utcza 151. sz. alá a „VÁCZI KÖZLÖNY“ kiadó hivatalába küldendők. A vidékiek legczélszertibben a laphoz mellékelt pósta utalványon, a helybeliek pedig a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett eszközölhetik az előfizetéseket.

Olvasóinkhoz.

Ma egy éve, hogy a „Váczi Közlöny“ szerkesztését átvettem. Nem a szűkkeblű nyerészkedési vágy ösztönzött e tettre akkor sem, most sem, a megfutott egy éves pálya után, hanem a közönség érdekei, melyek egy helyi lap létezését megkívánják, s azon polgári kötelességérzet, hogy csekély erőmmel a város és vidéke ügyeinek némi szolgálatokat tegyek.

Az egy év letelt s mi daczára annak, hogy a ny a gi lag - egyedül az előfizetőkre voltunk utalva, a kezdet nehézségein áthatoltunk s büszke önérzettel vallhatjuk, hogy anyagi haszon nem volt fáradozásaink jutalma, de volt szellemi siker a társadalmi élet terén beállott változásokban.

A kivitel érdeme nem minket illet, de a kezdeményezés, az eszme felkarolása igen.

Azon reményben állunk tehát a jelen félév kezdetével, egy éves helyi Írói működésűnk után ismételve a t. közönség elé, hogy jövőben való működésünknek mintegy biztosítékául tekintve ama egy éves pályát melyet a ,Váczi Közlöny“ szerkesztésünk alatt negfutott; a munkásságunk körébe /ont szellemi és anyag életi ágakat; az olvasó előtt ismert irodalmi modoruntat és irályunkat; szóval összegét ama ényezőknek, melyek egy lapnak hatá- •ozott egyedüli jellemvonását képezik, — továbbra is tömeges pártolásával ogja felkarolni működésűnket.

Mi igyekezni fogunk, hogy a jövőben is, mint eddig, lapunk minden

olvasójának igényeit tőlünk telhetőleg kielégítsük, s minden törekvésünk oda fog irányulni, hogy lapunk városunk és vidéke társadalmi érdekeit, mozza- nait éber figyelemmel kisérve, azokról alapos és változatos tartalmú közleményekkel szolgáljon olvasóinknak.

Feladatunk lesz a jövőben Vácz és vidéke társadalmának az értelmi és anyagi közélet terén helyes irányba terelése, felkarolása a kettős czél előmozdítására vezető minden mozgalomnak, felemlitése a szükségesnek mutatkozó reformoknak, irányadásra törekvő megvitatása szellemi és anyagi érdekeink felmerülő kérdéseinek, pontos regestrálása k ö z é le t ü nk és a vidék eseményeinek, olvasó közönségünk értelmi emelése, tanulságos és mulattató olvasmányok közlése által.

Ez volt czélunk eddig is, ez lesz vezéreszménk jövőre is !

Isten velünk!

A szerkesztő.

Vácz város küldöttsége Petró- czy Lászlónál Gödöllőn.

Petróczy Lászlónak, a váczi főgym- násium 7-ik és 8-ík osztálya nagylelkű megalapítójának díszpolgári oklevelét múlt vasárnap — vagyis junius 25-én adta át Vácz város közgyűlési küldöttsége A küldöttség tagjai, R é t y Ignácz városi polgármester, Di'. F r e y s i n g e r Lajos, pren edits Ferencz és Dr. M i 1 t é n y i Gyula városi képviselők vasárnap korán reggel két kocsival indultak Gödöllőre, hol az ünnepelt egyházi férfiú nemes egyszerűségben él elvonulva a világtól. Délelőtt 11 órakor tör térit a díszpolgári oklevél átadása, egyszerű, de szívélyességénél fogva az abban részt- vettekre mindenha emlékezetes maradó ün- nepélylyel.

Az ünnepelt lakásán fogadta a küldöttséget, melynek nevében a városi polgármester ur mondta az üdvözlő beszédet. A polgármester beszéde rövid, de eleven vonásokkal rajzolta a váczi főgymnásium felső, osztályának a függetlenségi barcz utáni elvesztőt, az ez által szenvedett szellemi és anyagi veszteségét, a város közönségének s az egyházmegye főpásztoráuak azok visszaszerzésére évtizedeken át lankadatlanul folytatott küzdelmét, mígnem P e tr ó c z y László fejedelmi adománya minden kétségnek véget nem vetett s uj életre nem támasztotta a a városnak három évtizeden át szünetelt felső iskoláját. Ezt a nemes tettet és Vácz város érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeket kívánta a város közönsége viszonozni, midőn a lelkes adakozót közlelkesedéssel díszpolgárai sorába iktatta. Fogadja — igy szólt a polgármester végszava — szívesen a város ezen megemlékezését, és tartsa meg továbbra is szives jó indulatában Yácz városát — és ezzel átnyujtá az ünnepeltnek a díszesen kiállított díszpolgári oklevelet.

Az ünnepelt látható meghatottsággal és nemesen érző lelkülete egész melegével válaszolt az üdvözlő szavakra. Beszédét egy 'szép hasonlattal kezdve körülbelül a következőket mondotta:

„Háromszor születünk az életben. Először édes anyánktól, azután másodszor szül a nevelés, végre harmadszor szüli az élet és balsors az embert Neki szülői rég elhaltak, a tőlük nyert jót már nekik meg nem szolgálhatja, s igy annál melegebben érzett és gondolt mindenkor második szülőanyja Yácz városa iránt, hol lelki születését vagyis neveltetését nyerte. Ezért ő Váczot — bár nem itt született — mindig szülővárosának tekintette és szerette, s miután az élet és sors őt oda segítette, hogy ebbeli érzelmeit részben leró- hatta: örömmel nyujtá adományát a város nevelésügye és szellemi java előmozdítására s ha tehetné, nem sajnálná tett adományát a város javára újra ismételni. De ha ő többet ily nagy adományt nem tehet is, nem fog szűnni továbbra is másokat Vácz város főgymnásiuma sorsának és jövőjének biztosítására lelkesíteni sőt ha kell, a mások adományát sajátjával pótolni. És bár adományának nem kérte, se várta jutalmát: örömmel fogadja a város ezen kitüntetését nem saját személye érdekében, hanem azért, mert azt látja, általa bizonyítva, hogy Yácz város közönsége tud lelkesülni a tudomány és Tanügyért és méltányolni tudja az érte hozott áldozatot. E közben melegen emlékezett meg a.z egyházmegye fő- pásztorának Peitler Antal József püspök ő Nagyméltóságának a főgymnásium uj életre támasztása körüli érdemeiről. Végül arra kéri a küldöttséget, hogy adja át köszönetét Vácz város közönségének, — melynek büszkén vallja magát tagjának és kéri, hogy polgárrá avattatását, egy testvéri csókkal pecsételhesse meg a város iránt soha el nem múló szeretete jeléül.“

És erre az ünnepelt szívélyesen kezet fogott a köldöttség minden tagjával és mindegyiket barátilag megcsókolt. Ezután még Dr. M i 1 t é n y i Gyula a főgymna- sium tanári kara nevében mondott egy köszönő szónoklatot melyre a főgymnásium uj életre keltője röviden válaszolt, mire a családi beusőségge! teljes, de annál meg- liatóbb ünnepély hivatalos része véget ért. De az ünnepelt, vagy most már polgártárs vendégszeretete továbbra is együtt marasz- totta a küldöttséget és szellemes társalgás követte a hivatalos szónoklatok kimért rendét. E társalgás és barátságos beszélgetés alatt mind nagyobbá nőtt az ünnepelt szerény alakja. Melegen kérdezősködött Vácz város anyagi helyzetéről és közügyéiről. Nem is forgott egyéb körül a társalgás. Városunk uj polgára egész lelkesedve szólott városunk jövőjéről és legsürgősebb teendőiről, s jól esett látnunk és tapasztalnunk, hogy midőn városunk sorsával önfiai törődnek legkevesebbet, ennek az elhagyatott szegény városunknak a távolban van egy lelkes áldozatkész hive, ki egész lelkesedéssel csügg annak jövendő fejlődésén. A Du- napart kőfalának kiépítése, utczáink kövezése, a főgymnasiua 5 és 6-ik osztálya jövendőjének biztosítása, s a városnak az arra vállalt kötelezettség alól való felmentése, hogy azután ezen nyereséget a duna- part építésére fordítsa: voltak a beszélgetés s városunk uj polgára óhajtásának tárgyai.

És mily nemes egyszerűség, mily szerénység környezi ezt a férfiút, a ki oly fejedelmi bőkezűséggel tudott áldozni városunk- s javáért. De ép ez igénytelen egyszerűség tette lehetővé azt a sok áldozatot, melylyel ő a közjónak teljes életén át áldozott. Negyven éves lelkipásztorsága alatt soha sem volt dús javadalom parochiája. A hová lépett mindenütt mint úttörő szerepelt. Örkényben, Baghon végre Kartalon működött mint plébános, s mindenütt számtalan

emlékét hagyta nemes lelkületének. Nem a zsugoriság, hanem a világi hiúságokat megvető nemes egyszerűség környezto teljes életében, s amit igy megtakarított, azt sietett a közjóra áldozni. A főgymnásium alapítására tett 31555 forint adományán és 7000 forint ösztöndíj alapítványon kívül még 21000 forintot adott az egyházmegyei nyugdíj alapra, s a közelmúltban is 1200 forintért iskolát építtetett és 1000 forinttal ösztöndíjat alapított. Pedig még Örkényi plébános korában kirabolták, s a legször- nyübb kínzásokkal kényszeriték a házára tört rablók minden értéke kiadására, egyszer pedig 7000 frtig hűtelen kezek meglopták. De ő azért megmaradt lelkes emberbarátnak. Kartali plébánosságának is ta- nuságos történe van. A kartaliak messze földön ismeretesek vásárra járó természetükről, mely járatban azután igen furcsa dolgokat müveinek a mások tulajdona sérelmére. Midőn Kartal Baghtól különválasztva önálló egyházzá lett, Petróczy László nem habozott a baghi anyaegyházat odahagyni, bogy a kartaliak rósz hírben álló erkölcsét megjavítsa. Kartalon azután templomot építtetett é*s egy nagyobb adományt ajánloktt fel a községnek, ka a lakosok ünnepélyesen felfogadják, hogy abba ffagyják a vásárrá járást. A lakosok azonban egy Hónapi tanakodás után kimondották, hogy a vásározást bizon csak nem hagyják abba, inkább lemondanak a felajánlott adományról. Petróczy ekkor belátta, Hogy ily nép között bevégzé missióját, s 'vissza vonult Gödöllői magányába, egy munkás, jótékony élet által kiérdemelt nyugalomba. Ezután tette a váczi főgynasiumra nagylelkű alapítványát, melynek szintén tanuságos a története. A negyvenes évek elején, ugyanis mint kezdő plébános egy szerencsés haszon- bérleten nyert 4000 frtot. Ezt a 4000 forintot aztán betette a hazai első takarék- pénztárba és soha sem vévén fel kamatát az évtizedek múlva olyan nagy összegre gyarapodott a kamatok kamatával, hogy abból kikerült a váczi főgymnásium felállítása, íme egy emberélet takarékosságának nemes gyümölcse. Tegyük még hozzá, hogy Petróczy László nemcsak a tudományokban bir kitűnő jártassággal, de mint plébánost valóságos ezermesternek tartották a vidéken. Lakása tele volt mindenféle mesterséghez tartozó szerszámokkal. Üres óráiban minden mesterséggel megpróbálkozott, faragott, vésett, gyalult, fűrészelt, sőt beszélik, hogy a kartali templom padjait is ő készité. Azonkívül kitűnő véső, aranyozó, a hegedű és fuvola ügyes kezelője, elromlott orgonának hires hangolója, s a megromlott toronyórák ügyes kiiagazitója volt.

Nem kevesebb mint öt toronyórát állított fel életében, az építésben pedig kipróbált tanácsadó és szakértő. De legkedvesebb előtte a tanügy volt mindenkor. Plébániája gyengébb tanulóit magához rendelte, és órákat töltött azzal, hogy az általuk az iskolában megérteni nem tudott tárgyakat emlékezetükbe vésse.

Ilyen férfiú volt Petróczy László az életben. De nem folytatjuk tovább, ne hogy megsértsük szerénységét, hanem térjünk vissza a küldöttséghez, melyet vendéglátó asztalhoz hitt az ünnepelt. A több évtizede - számitó borok árja mellett azután megeredtek a toasztok s először is maga az ünnet pelt köszönté fel a küldöttséget és Vácz városát. Erre Krenedits Ferencz tanár válaszolt, — a tőle megszokott szellemességgel, Vácz „legelső“ polgárára Petróczy Lászlóra emelve poharát, kinek hazafias szellemében az egykor a Kuruczok táborában küzdött ősei honfi tüze ragyog. Az ebédnél jelen volt Gödöllő szívélyes plébánosa O d-