Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-01 / 1. szám
= Kosdoit mult hó 26-án Szántó János tiszteletes úr házánál kedélyes társaság jött össze, hol valódi magyar vendégszeretetben részesültek s az ott helyi, Váczi és vidéki szépek vig kedvvel mulattak a reggeli órákig. = A katli. legény egylet január hó 8-ikán, vasárnap a „Curia“ vendéglő nagy termében tánczmulatságot rendez. =* Megkéselt rendőr. K u s z i Mihály és Pajor János mindketten rövid idő előtt szabadságolt katonák bele iz lelve a cibil élet gyönyörűségeibe í. hó ' 29 én éjjel felborozva borzasztó módon za- jongtak s kiabáltak a felváros utczáin, egy épen ott cirkáló rendőr csendre intette őket, mire elhalgattak; kis vártatra azonban újra hozzáfogtak a nyugton alvók fel- orditozásához. A rendőr újólag megintette őket erre azonban a nemes passzióban há- borgatottak közül Pajor János káromkodva megragadta a rendőrt, s Ivuszi Mihály segítségével a földre teperték, sőt ez utóbbi kést vonva elő elkezdte a rendőrt szürkülni — szerencsére azonban a kés életlen, a a rendőr köpönyege vastag lévén — egyéb bajt nem tett csak a rendőr köpenyét hasogatta szét. — E hősi tett után a raegcibilisedett katonák futásra vették a dolgot. A rendőr ezután társakat keresvén sikerült neki a tetteseket még azon éjjel elfogni. —- íme ez a gyümölcse azon bölcs közgyűlési határozatnak, melynélfogva a városi rendőrök létszáma leszáilittatott mert a. nndőn ezzel megtakarítást tenni véltek, csak is az ily utczai mibaszna su- hanczoknak s a tolvaj uraknak adtak nagyobb szabadságot -- s még megéljük azt hogy a fent tisztelt urak, nehogy a terjedelmes • város részben egyedül bolyongó rendőr nemes foglalkozásukban őket háborgassa, a rendőrt fogják zár alá tenni, egy kisváczi képviselő nagyobb dicsőségére ! = ÍJyJeti íitruliíizíis. Pintér Dávid mészáros mester úr üzletével felhagyván — az erre vonatkozó összes jogait Együd Sándor és M é n y k ő Kálmán urakra ruházta s uj évtől kezdve a kisváczi s a sáros utczai (Pollák-fek ház) mészárszékekben melyek eddig Pintér D ívid úr üzletéhez tartoztak — már a nevezettek fogják a mészáros üzletet gyakorolni. =r Névváltoztatás. G y u r inka Gyula váczi lakos s kegyesrendi növendék vezetéknevének — „G y ő r i“-re kért átváltoztatása a m. kir. belügyministerium f. é. 61018. számú rendeletével engedélyeztetett. = fliassaj Adolf szécsénkei lakos 8 városunkban is előnyösen ismert egyén és ' törvénymagyarázótól Kisberki A. név alatt egy „Legújabb virágnyelv“ czimű csinos kiállítású, 64 lapra terjedő füzetke jelent meg kedves olvasmányul s használatul különösen a szerelmeseknek. Ára 25 kr. = A „Budapesti Hirlap44-uak mai számunkban megjelent hirdetésére bátorkodunk felhívni olvasóink figyelmét. Irodalom és Zene.-j- A „I*esti Hírlap,4* mint a lapunkhoz már mellékelt előfizetési felhívásból kitűnik, nagy terjedelme daczára a legolcsóbb fővárosi politikai napilap. Naponként két és három negyed ivén, gyakran két Íven, vasár- és ünnepnapokon pedig sokszor két és fél, sőt három ivén, azaz 16—24 oldalnyi tartalommal jelenik meg. Azonkívül az egyetlen magyarországi napilap, mely háromszor hetenként diszes illnstrációkkal és gyakran zenedarabokkal kedveskedik olvasóinak. E nagy terjedelem daczára a „Pesti Hírlap“ előli zetési ára egy évre csupán 14 frt, egy hónapra 1 frt 20. Kormánytól és pártoktól független iránya, magyar nemzeti álláspontja, a közönség minden jogos érdekének fölkarolása, gazdag tartalma és élénk összeállítása a „Pesti Hírlap"-ot a legkedveltebb és legolvasottabb lapok sorába emelték. Politikája nem függ senkitől, csupán íróinak meggyőződésétől, s azért minden irányban kimondhatja az igazat. Ép ez teszi lehetővé azt is, hogy különböző pártállásu államférfiak és publicisták tömörüljenek a „Festi Hírlapi körül. A legkitűnőbb tollú irók felkeresik közleményeikkel. Vezérczikkeket írtak a „Pesti Hírlap11-ba az 1881-iki évfolyam alatt: Eötvös Károly, Lukács Béla, Tors Kálmán orsz. képviselők; továbbá Borostyául Nándor, Beksics Gusztáv, (társadalmi kérdésekről) Pulszky Fcrencz. Az annyira kedvelt humoros apróságok és kar- czolatok irói: Mikszáth Kálmán, Szemere Attila és Tors Kálmán. Tárczaközleménye- ket pedig a legjelesebb irók Írtak a „ Pesti Hírlap“ számára az idei évfolyamban. Bécsben két kitűnő tollú tudósítója van a „Pesti Hirlap"-w ak. A politikai, tár sa dalmi és közgazdasági részen kívül a „Pesti Hírlap“ oly hö, ismeretterjesztő és szépirodalmi tartalommal jelenik meg, minővel egyetlen más lap sem. Közöl minden számban érdekfeszitö regény- közleményt, beszélyt, két-három rajzot, kimerítő közleményeket minden föltiinést keltő eseményről, a föld bármely pontján történjék is az. Ép ezért kielégíti úgy a politikus, mint a gazda, úgy a férfi, mint a női olvasóközönség igényeit. Mutatványszámokat szívesen küld díjtalanul a „Pesti Hirlapu kiadó hivatala (Budapest, nádor- utcza, 7. sz), ba ezért levelező lapon megkerestetik, — Ezzel kapcsolatban megemlítjük, miszerint a „ Pesti Hirlap" szerkesztősége a következő pályázatot tette közzé lapjában : „Általános a panasz irodalmi körökben, hogy régibb tárczairóink ritkán veszik már kezükbe a tollat, s hogy azt helyettük újak nem veszik föl. Hogy némileg éleszszük a tárczairás iránti kedvet, ezennel 10 darab körmöczi aranyat tűzünk ki pályadi- jul egy tárczadolgozatra. A dolgozat tárgyának megválasztását és irmodorát teljesen a pályázók tetszésére bízzuk. A ,,tárcza“ lehet rajz, karczolat, novcette, csevegés, genre stb. szóval minden, mi egy hirlaptárcza keretébe illeszthető. A pályadijra igényt tartó munka egy tárczaközleménynél (azaz 6 —9 tárcza hasábnál) hosszabb ne legyen. Az idegen kéz által irt, jeligével s a szerző nevét ' rejtő levélkével ellátott dolgozatok tisztán ; olvasható írásban 1882. január 15-ig e „Pesti Hírlapi szerkesztőségéhez (nádor - utcza, 7. sz.) küldendők be. Pályázhat mindenki, a „Pesti Hirlap“ szerkesztőségi beltagjait kivéve. A dij a legjobb dolgozatnak 1882. febr. 15-én adatik ki. A pályanyertes mű kiadási joga a „Pesti Hirlap"-ot illeti. A sikerültebb dolgozatokat a „Pesti Hirlap“ tiszteletdij mellett szintén közölni fogja. A pályabirák neveit közelebb fogjuk közzéteni. Budapest, 1881. decz. 16. A „Pesti Hirlap“ szerkesztősége.-(- „Tornaügyi közlöny“ czimmel D r. Zák R, József, a nemzeti tornaegylet előtornásza s igazgató-választmányi tagja, havi folyóiratot indít meg ez évtől kezdve, mely minden hó 15-én másfélivnyi tartalommal fog megjelenni. Czélja a tornázás nemes eszméjét minél szélesebb körben terjeszteni, a tornaegyletek egymáshoz való viszonyát fejleszteni, a torna tanítók helyzetét javítani, a tornázás körében felmerülő minden szakkérdés megvitatása stb. Azt hisszük fölösleges hangzatos szavakkal ajánlanunk e hézagpótló szakközlönyt, > miután a nemes czél és eszme önmagát ajánlja. Ára egész évre 4 frt s igy minden torna- ügybarát megszerezheti. — „A zsidók nem zsidó közmondásokban“ czimmel Dr. Jelinek Adolf bécsi izr. hitszónok müvét Schön Bern át magyarra fordította s Győrött Gross Gusztáv kiadásában fog megjelenni. Ára 1 frt diszes kiállításban. — „Albumli czimmel egy irodalmi almanachot ad ki a lőcsei állami főreáltanoda tanári kara, mely 1882. május hó közepén fog megjelenni. Ára 1 frt 50 kr., a jövedelem arra fog fordittatni, hogy a tanoda mellett levő tápintézetben minél több idegen ajkú növendék nyerjen ellátást s ezáltal a magyarosodás előmozdittassék. A leghirnevesebo magyar íróink megígérték hogy dolgozataikkal az „Album11 tartalmához fognak járulni s igy az előfizetők élvezetes olvasmány birtokába jutnak. A pénzek Dr. Bayer Ferencz igazgatóhoz Lőcsére küldendők. — „Szombati újság“ czimmel Budapesten zsidó vallási és közművelődési hetilap indult meg Z s e n- geri Samu szerkesztése alatt. Előfizetési ára egy évre 6 frt. — A „Magyar Pénzügy“ czimű közgazdasági szaklap, „Magyar kereskedők lapja“ s az „Általános sorsolási értesítő"-vei együtt hetenként egyszer jele nik meg s egész évre a báromnak együttvéve csak 8 frt az előfizetési ára. Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és társa zenemű kereskedésében megjelentek „Leo na Polka,“ szerzés Ujfalu- sy Sándorné szül Br. Uray Leona őraltó- ságának ajánlja Bunkó Vincze. Ára 60 kr. — „D ebre ez cni Nefelejcsek“ eredeti magyardalok 1 füzet. 1) Pirosrózsa csak tavaszkor virágzik. 2) Hallom gyöngyvirágom, 3) Jaj be szép vagy galambom, 4) Ez a kis lány, a barna, 5) Sivatug pusztában vándorol a legény, 6) Bortittam én boros vagyok. Férfi karra szerzé ilj Szó- tv őri Nagy Károly, ára 80 kr. ugyanaz: énekre és zongorára, ugyanazon szerzőtől ára 1 frt. — ajánljuk zenekedvelő közönségünk figyelmébe. Hivatalos jelentés a piaozi árakról.*) 1881. decz. 30. tartott hetivásár alkalmával tiszta búza 10 frt 50 kr. 11 frt 60 krig kétszeres 8 „ 40 „ 8 „ 60 rozs 8 „ 40 „ 8 „ 50 árpa í » — » 8 » n zab 7 „ 20 „ 7 „ 40 n kukoricza 5 „ 70 „ 5 „ 90 V méter mázsánként. Telekkönyvi kimutatás. A váczi kir. jbiróságnál 1881. évben beállott birtok- és tekerváltozások kimutatása : I. Birtokváltozás : 1. Szerződések által aug. 1-től 56,043 frt 49 kr. jul. 31-ig 62,083 „ 67 „ 118,127 „ 16 „ 2. Végrehajtás utján jul. 31-ig aug 1-től 10.6S2 frt 50 kr. 10.682 „ 50 „ 3. Haláleset következtében jul. 31-ig 1649 frt 19 kr. aug. 1-től 46,992 „ 62 „ 48,641 81 „ Összesen: 177,451 „ 47 „ II. Zálogjogi bekebelezések: 1. Szerződés által jul. 31-ig 240.480 frt 01 kr. aug. 1-től 969.358 „ 61 . 1.209.838 frt 62 ki\ 2. Előjegyzés igazolása által . . . • ........................ 4134 „ — „ 3. Végrehajtás utján jul. 31-ig 2810 „ 19 „ aug. 1-től 5210 „ — „ 8020 Irt 19 kr. Összesen : !.££!.99£ frt 81 kr. III. Zálogjogok törlése : jul. 31-ig 914.982 frt 07 kr. aug. 1-től 671.514 „ 67 . Összesen : 1.580,490 „ 74 „ Van a járásban összesen 11345 darab telekjegyzőkönyv, a mely összegből Yácz városára esik, 3732 darab. — 1881 aug. 1. óta összesen 107 darab uj telekkönyv nyittatott. Nyilt-tér **) Nyilvános köszönet. Fogadják mindazok, kik felejtket- len kedves nőm temetése alkalmával jelenlétükkel és részvétükkel enyhiték fájdalmunkat, Janka leányom s magam nevében is legforróbb köszönete- met. Yácz, 1881. decz, 31. Velzer János. Több vidéki előfizetőnk kívánságára ezentúl rendesen fogjuk közölni a heti piaczi árak hivatalos kimutatását. **) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. nevezett „falu bolondja,“ az a szánandó teremtés,' ki többnyire egy kisértő eszme féktelen uralmától leigázva és üldöztetve, bejárja egy nap tízszer is a falu minden ut- czáját, bekóvályogja az egész határt, átmegy a szomszéd helységbe, ott sem maradhat sokáig, óh mert az őrülteknek legnagyobb kin a nyugalom és pihenés, ők azok, kik az ég dörgése és villám csattogása közt ép úgy érzik magukat, mint mikor a nap jótékony melege süt kifejezéstelen szemeik közé. A külvilág eseményei rájuk behatással nincsenek, — ők azok, kik ba nem volnának a falubeli gyermekek meg volnának fosztva legszórakoztatóbb játékszerüktől, mert nem lenne kit feldühösiteniök, s nem volna kin nevetni, midőn azok tehetetlen dühökben toporzékolnak. Az alföldön, a Tisza mentén még majd minden falunak vagy kisebb városnak meg van a maga bolondja, de ezek már mind meglett emberek, kik ba kihalnak, nyomukba már aligha fog más lépni, aki a „falu bolondja“ szerepét átvegye. A bolondoknak a nép nyelvén két fő osztályuk van. Egyik az úgynevezett „okos bolond,“ kivel ba találkozol, megesküdnél rá, hogy nem ez, hanem az a bolond, aki ezt őrültnek meri állítani. Olyan okosan elbeszélget veled, mint akármely más ember, aki eszénél van. De hallanád csak az utcza gyermekeit, amint egy pár szokott szót mondanak dübösitésére, látnád, mint vágja magát a földre, avagy rágja kezeit. Ki tudja, hogy az a közönséges pár szó mily borzasztó világot gyújt az ő agyának sötétségében. A második osztályba tartozik az, ki folyvást kaczag, dalol, ugrándozik, ezt „esze- veszettnek“-nek mondják. Gyöngédebb elnevezése a „jó bolond.“ Van azután még egy harmadik osztályú bolond is: a „kötözni való“ de ez már nem a „falu bolondja,“ ezt nem hagyják szabadon; az ilyen düh rohamaiban csakhamar fölemészti ere^ jét és elvész. Egy Tiszaparti kis faluban volt alkalmam találkozni két bolonddal (egyik férfi másik nő) kiket a fentebbi klassifikáczió alapján bátran lehetett az eszeveszettek osztályába sorozni. A nőnek szokása volt a folytonos ka- czagás és kedvencz foglalatosságát képezte, ba folyvást a másik után futhatott, ami aztán emennek a legnagyobb átka lehetett, mert amint észrevette, hogy a nő kisérj, addig szaladt előle, mig ereje fogytán össze nem rogyott. Ha meg eltudta kerülni az őt kisérő rémet, hát leült a Tisza partjára s órákig suttogott a vízbe félhangosan érthetetlen szavakat. No hiszen meg is kapta nevét a szegény öreg, mert a faluban a legutolsó gyerek is csak „zsidó papnak“ csúfolta. Könnyen el lehet gondolni, hogy folytonos zsibongása és e közben hajlongá- sa miatt ruházta rá e nevet a paraszt találékonyság. No de hiszen Sándor bácsi (igy hívták tisztességes nevén) nem sokat törődött az elnevezéssel, épen úgy mint Klári néni (ez volt neve a nőnek) ki rá sem hederitett, ba kicsije-nagyja avval fogadta, hogy : „Itt jön ni a Sándor bácsi kisértete 1“ Mikor megtudtam, hogy ezek a szerencsétlen lények a szerelem bolondjai, élénk érdekeltség támadt bennem sorsuk iránt és kíváncsiságom nagy mértékben felcsigáztatok midőn tudomásomra esett, hogy meg- tébolyodásuk körülményei szoros összefüggésben vannak. Szomorú történetüket már ismerem, hanem előbb azt beszélem el, hogy mily körülmények közt jutottam ennek birtokába. I. Tiszai alföldünknek egyik nagyobbsze- rű sártengerét jártam, még pedig — kocsin egyszerű fuvaros kocsin, e melynek töltelékét a becsapódó és mindinkább gyülekező sár, egy kevés széna és — én képeztük a kocsissal egyetemben. Az azidei roppant esőzések a beállott tavasz enyhe levegőjének segítségérel nagyban olvasztók a bosszú télzabolázta föld kemény talaját, a mely annyira engedett a műveletnek, hogy egészen a sár és posvá- nyok tömkelegévé lön. S hozzá még az öreg Tisza is — széttörve jeges békóját — épen ezen tájban kezdé dagadozó hullámait szétárasztani a különben is mocsáros vidékre. A töltések a part hosszában nagyon silányul állottak, az áradó víztömeg gyakorta átcsapott felettük. . . Lassan haladt fogatunk a roppant vízállások és az azt bevonó sár környezetében. Néha a kocsi féloldala agyig lesüfledt az iszapba, s ugyancsak kelle a túlsó oldalfába kapaszkodnom, hogy valami képen sárfürdőt ne vegyek. Kocsisom a legphegraa- tikusabb parasztok egyike volt, őt misem zavarta, házra sem nézett soha, egykedvüleg csapkodó gebéit lucskos hegyű ostorával. Koronkint kiemelte pipáját szájából s annak szárával bajuszát kaparó meg, leverve onnan a felcsapódott és megszáradt sárpontokat. Én is csak néha vetettem fel szemeimet a kocsi hátsó üregéből a végtelen ió- naságra azon okból, mert látszervemet nem akartam azon kellemetlenségnek kitenni, hogy majd egész utón annak sártalanitásá- val foglalkozzam. ... A kanyargó Tisza a felmagasodó töltésekkel egy állásban volt, de még nehezen vala kivehető. Az út szélén mély árkok húzódának hosszában, színig telve sötét zöld posványos vízzel, melyből a hinárgyökerek közül egy- egy vizi kígyó vet ránk pillantást, mig a vizfenékről a békák és ungok egyhangú melódiája hangzik fel. Én már e lassú zene közepette régen aludnám a kocsi derekában, ha a viz-szin felül szállongó és körülöttem döngicsélő légycsoportokboz e tárgyban folyamodványt nyújtottam volna be. S igy kénytelen vagyok unalmasan üldögélni, folyton elére a Tisza felé nézve és boszankodva, hogy oly csigalassúsággal közeledünk egymáshoz. A nap áldozóban van; bíbor világit gömbje a Tiszába készül sülyedni. Kocsisom ugyancsak dögönyözi lovait, hogy mihamarabb czélt érhessünk, — pedig még mennyire a Tisza és mennyire ettől azon hely, hová mi törekedünk. (Folytatása következik.)
