Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-04-02 / 14. szám
A dalkör marczius 25-iki közgyűlése. Nem országos jelentőségű political párt- mozgalom, nem az egész város összes polgárainak érzelmeit felkorbácsoló nézetharcz, de mégis városunk társadalmi életére minden izében kiható gyűlésnek volt színhelye marczius 25-ikén a műkedvelők terme, mikor a dalkör végleges megalakulása határozattá emeltetett. N Az- évek óta agyonhallgatott, életjel- a’dás nélkül tétlenül sinlődö dalkör a múlt évi nov. 6-ikán tartott közgyűlés alkalmá- . vak ideiglenesen ujjászervezkedvén mint „P honi x“ adott magának még mindig bizonytalan időre uj életet. Az ifjúság folyton fokozódott lelkesedéssel számot vetve a korábbi intrigák okozóival, elég erőt látott önmagában a kéz- j detben annyira érzett anyagi akadályok l leküzdésére, az egész társadalomban elterjedt közöny szívós talajának feltörésére, a dalkör életének fentartására. Minden alkalmat megragadva teljes erővel támogatott minden mozgalmat, minden eszmét, melyben a dalkör életre hívására a legcsekélyebb reményt talált. Rövid nehány hónap alatt egymást csaknem rohamosan követték fellépései, melyeknek zsenge eredményei elégséges ga- rancziát nyújtottak a társadalomnak arra, hogy a dalkör életképességére bizalommal tekintsen. A főlökést a városunkban a múlt évben megalakult zeneklubb férfias fellépése adta meg ; melynek szakadatlan működése a dalkör tagjait lelkesültségben erőben és kitartásban támogatta. A testvéri együttartás — mely a két rokon egylet között a tél folyamán csak szorosabbá fűződött — képesítette a két egyletet arra, hogy dal és zene estélyeivel a nyilvánosság előtt oly rövid idő alatt annyiszor megjelenhetett. Nagylelkűségre bírta ez az egyesült casino-kört, mely helyiségeit a próbák tartására ingyen átengedte, megnyerte a társadalom minden osztályának pártfogását, figyelmet keltett maga iránt a bizalmatlanokban, kedvet támasztott a közönyösekben, újabb és újabb lelkesüitségre hívta a ro- konszcnvezőket. Ezen minden irányban kifejtett munkásság bátorította arra a dalkör elnökét, Dr. Freysinger Lajo3 urat, hogy marczius 25-ikére végleges megalakulásra hívja a dalkör tagjait. A szép számban megjelent tagok, megjelenésükkel igazolták, hogy őket nem szal- matüz gyújtotta lángra, hanem igazi lelTár ez a. Ne szólj így! I. Ne szólj igy!.. oh, a kétkedés Ne lelje szíved rejtekét!.. Hisz, azt mi bennünket összeköt Nem tépi többé semmi szét!.. ... Hány száz vihar, s oh, mennyi bú Zúgott felettünk untalan .. . S mégis a rózsa szirma mind Bántatlanul megóva van ! .. S bár lenne újra vész, vihar, Borulna bár az ég reám, Azért én mégis csak szivem Örök regéjét mondanám: Hogy bárha nincs is szép tavasz, Azért reám sugár ragyog. . . Mert kedvesemnek hű szivén Oly végtelen boldog vagyok! II. ... Oh, nem is kell én nékem már A virágos kikelet, A mióta olyan nagyon Boldog vagyok te veled .. 1 Elég hogyha belenézek Sugárzó két szemedbe ... kesültség és szívós akarat vezeti a dalkör fentartása körül. Elnök megnyitván a közgyűlést röviden üdvözli a lelkes tagokat, felolvastatja a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét, jelentést tesz a dalkör életére fontos eddigi működéséről a színházi ügy tisztába hozására kiküldött bizottság eljárásának eredményéről és mindenről a mi az újjá szervezett ismét ifjú dalkor rövid életének tartama alatt ez által és ennek érdekében megtörtént. A terjedelmes elnöki jelentésnek figyelmes meghallgatása után azt a közgyűlés őrömmel vette tudomásul. A további tanácskozás és határozás férfias nyíltsággal és megnyerő komolysággal folyt le, mely alatt elhatároztatott, hogy — miután a dalkörnek denique mégis vannak kiadásai is, — pártoló tagok gyűjtése által is fog a dalkör a társadalomban működése iránt érdeklődést szerezni. A pártoló tagok tagsági dija félévenkint két részletben fizetendő évi 2 írtban, s a működő tagok tagsági dija havi 20 krban állapíttatott meg. — A pártoló tagok a dijat már 1882. évre egeszen fizetendik, a működő tagok fizetése pedig április havával veszi j kezdetét. Minthogy a dalpróbák szakszerű veze- j tése pontos és lelkesült karmester | folytonos jelenlétét tételezik fel, a i közgyűlés a tagok azon óhajának is eleget akart tenni, hogy a megválasztandott karmester az egylet pénztárából évi rendes tisztelet díjjal jutalmaztassék, hogy ez által ennyivel is több oka legyen a daldarabok szabatos előadásának betanítására lankadatlanabb szorgalommal vállalkozni. Az egyes felszólalók lelkesültséggel teljes indítványainak határozattá emelését azonban egy szavával ketté vágta Ulrich Géza úr, a ki eddig is dijtalanul volt szives viselni a karnagyi tisztet, ezután is, mint eddig dijtalanul szives örömmel elvállalja. Ezen nyilatkozat, melyet csak a lel kesültség sugallhatott, biztosítéka a dalkörnek, hogy olyan karnagygyal áll szemben, a ki nem azért, hanem annak kész szolgálni, a miben ő is örömét találja; biztosíték e nyilatkozat arra, hogy ha netán — elég sajnos volna — egyik-másiban lankadatlan a joggal elvárt lelkesültség, ő mint karnagy, mint vezető, mint tanár, a pontosság és kitartásban mindenkor példával jár tanítványai előtt. Szeretjük Ts hinni, hogy ezen tisztének az uj karnagy ur férfias erélylyel fog mindvégig meg felelni ; az ő feladata a legnehezebb, de a dicsőség és az elismerés kitűnő része is őt fogja megilletni. Szebb az nekem, mint a tavasz Fellegtelen kék ege 1 S pici piros ajakadról Édesen foly a beszéd, Felülmúlja a dalos’ kis Pacsirtának énekét!.. Hát hogyha még rádborulva — Egyetlenegy angyalom... Szerelmes, kis szivecskédnek Dobbanását hallgatom: Félig nyíllott rózsabimbóm, Piros rózsám van nekem : Az a soha el nem múló, Boldogító érzelem ! Perényi Kálmán. Keresd az asszonyt! (Elbeszélés.) Irta : 2>vdIoln.á,r Xjácszló. (Folytatás.) II. Tehát „ cherchez la femme!“ Orgoványi Pistának ama nővel való megismerkedése azon időre esik, mikor ő a sors különös kegyelméből sok hányattatás után minden iskoláját bevégezheté, vagyis végzett ember lön. Valóban „végzett“ . . . . Szegén Orgoványi Pista ! Sohasem feledem el azt a verÖféuyes A tanácskozás további folyamán ki- mondatott, hogy mivel a dalkörnek csekély pénzén kívül, — melynek megállapítására számvizsgáló bizottság küldetett ki, — még most alig van más vagyona, a pénztárnoki és gazdai tiszt egy személyben egyesittetik. Ezek után ifj Varázséji Gusztáv ur indítványa alakjában azon mindnyájunk által régen táplált óhajtásnak teljesítésére hívta fel a közgyűlést mellyen a zeneklubb majd nem mindenegyes tagja jelen volt, hogy a dalkörnek a zeneklubbal való egyesülése mindkét egylet érdekeinek emelésére fontos befolyással volna. Teljes igaza volt, az erők egyesülése hatványozott képességet, azok szétforgácso- lása pedig rendesen csenevészesedést szokott teremteni. A közgyűlés mindazonáltal. — bár az egyesülés keresztül vitelét forrón óhajtja, — e kérdést a zeneklubb testületi határozatának közlése előtt eldönthetlennek tekintette. Végül a tiszti kar és választmány megválasztása következőkép ejtetett meg: Elnök Dr. Freysinger Lajos, alelnök Várföldy Elek, karnagy Ulrich Géza, jegyző Csányi János, aljegyző Spissák Gyula, gazda és pénztárnok Velzer Lajos, Választmányi tagok: Udvardy Mihály, Krancz Ferencz, Bezdek János, Körtvélyessy László ifj Varázséji Gusztáv, Fedor Imre, Vörös Ferencz, Serédy Géza, Szinte Gábor, Mandl Lipót, Zmertich Ödön, Balás Imre és Perl Dávid. A választás megejtése után elnök a közgyűlést bezártaKitartást és munkásságot kívánunk az uj tisztviselői karnak és a választmánynak. A „Váoz és vidéki néptanítók egyletének“ közgyűlése. A „Vácz és vidéki néptanítók egylete múlt vasárnap tartá tisztújító közgyűlését. Elnök üdvözölve a szép számmal egy begyült tagokat, jelenti hogy tartatott az elmúlt évben 4 köz- és 8 választmányi gyűlés. A közgyűléseken értekezés és próba előadás is tartatott. Az egylet — a nagym. val. és közokt. miniszter által a múlt év augusztus havában az ország fővárosában tartott és képviseleti alapon egybehívott országos tanító gyűlésen — Udvardy Mihály az egylet elnöke által képviseltette magát: ki is terjedelmes jelentését kiküldetéséről örvendetes tudomás mellett megtevé, és azt e szavakkal zárta be : „Magyarország népnevelése nem volt, hanem lesz !“ A pénztárnok és könyvtárnok jelentései szintén kedvezők valának, mert a szaklapokra ez évi előfizetések eszközölhetők voltak : a könyvtár is szépen kezd gyarapodni mert már 68 müvei, töbnyire szakkönyvekkel rendelkezik. — Olvastatott a „Nyitra- megyei tanítótestület“ átírta, melyben őzéiül tűzetett ki annak elérése, hogy a kisded nevelés magyaros egyöntetű és a törvény által kötelező legyen; ennek pártolására nézve felhívja egyletünket is, hogy ez értelemben az országgyűléshez kérvényezzen. Tekintve azt hogy ez ügyet maga a vallás és közokt. miniszter vette már kezébe, a közgyűlés a kérvényezést mellőzi de helyesli . - £ a Nyitramegyei tanítótestület ez ügybeni mozgalmát és egyletünk is óhajtja hogy: { a magyarnyelv az országban már a kisded- -b óvókban is meghonositassék; miről is a Nyitra megyei tanítótestület értesitetni határoztatok. Pestmegye érdemdús tanfelügyelője kir. tanácsos czimet nyervén ez alkalomra egyletünk is szives üdvözletét fogja küldeni. A közgyűlés tárgysorozatába felvett értekezés a számtan tanításáról, és s9 annak történelméről az idő rövidsége miatt a legközelebb tartandó közgyűlésre tűzetett. A megejtett tisztujitás a következő eredményt tüntette ki: Elnök: Udvardy Mihály, pénz- és könyvtárnok : Fedor Imre, jegyző : Bartoss Pál, ki e tisztséget el nem fogad- ój ván a jegyzőség ideiglenes vezetésével Vörös Ferencz bízatott meg. A választmány tagjai: Filimek Endre Ehrenfeld Miksa, Bartoss eső József, Vörös Ferencz, Krancz Ferencz és :ö Gaál M. Pál. Újdonságok. = Pétről euinos szerelme.«. Rákos-Palota, e nótárius parbajvivási hely, a ß napokban idylli szerelmi történet színhelye volt. — Csorba József a történet hőse. — Nem rajta múlt, hogy nem tragédiái alak lett belőle. Szegény Csorba József megszerette halálosan a szép Köves Esztert, kinek kicsattanó piros orczaja, mindig eszébe juttatta Jóskának, hogy illenék arra az ő csókja ... De Köves Eszternek kőből volt a szive, és nem igen hajtott a szegény Bamba Jóskára, mert Csorbát igy nevezték el a palotaiak. — Más ölébe ült ő, másnak adott csókot. Bamba Jóska pedig, előszedte a ládafiából összekuporgatott krajezárjait egy fél üveg petróleumot vett, azután haza ment, világot gyújtott, elővette a petróleumot és — felgyújtotta —talán a házat? — Nem, megitta az üveg tartalmát, behunyta szemeit, hogy ő most már meghal. De nem úgy történt, mert nem csak, hogy nem halt meg, hanem már jobban is van. (P. H) = Szívtelen anya. Pollák Zsuzsanna váczi születésű 22 éves hajadon Budapesten a Nádor-utczában 10 hetes Irma nevű törvénytelen leány gyermekét kitette. Azonban rajta éretvén a rendőrség előtt azt vallotta, hogy ö nem tette ki gyermekét, hanem a gyermek atyjához — Krajcsovics Lajoshoz — vitte, s miután az a tartást megtagadta, lábaihoz helyezte — Krajcsovics beismervén, ég alatt nem fogott soha találni, mint midőn egyedül önmagával foglalkozott. Egyszerre élénk beszélgetés hangjai ütötték meg fülemet és vonta figyelmemet a hajó egyik népes zugában. Oda tekinték. Egy ismerős családot, Bánvárynét, leányával fedeztem fel egy csoport fiatal ember által képezett körben. Bánváryné — egy magas rangú állam- hivatalnok özvegye — férje életében nagy szerepet és még nagyobb fényűzést vitt, mert magán vagyonuk is elég nagy volt. Egyszerre csak a férj elhalt és nejének hátrahagyott egy szegény nyugdijat, egy elpré- dált vagyon utolsó romjait,' egy méltóságos czimet és egy a nagyravágyás és luxus romlott légkörében nevelkedett szép Lányt: Adélt. E két utolsó „hagyaték“ a lehető legveszélyesebb volt a jóakarókban szűkölködő és rezignálni nemképes özvegyre nézve. Saját és leánya nagyra vágyásának, valamint a méltóságos czim conserválására föláldozta minden vagyonát. A métóságos czim megmaradt továbbra is, de már-már hatás nélkül ; a nagyravágyás ördöge is kisértett még koronként de már-már remény nélkül és megmaradt végre a nyugdíj, de bizony minden egyébb jövedelem forrás nélkül. Azaz'pardon ! Ott volt még Adél is ünnepelt szépség, a mamának legutolsó, de legnagyobb reménye s mint a Grachusok anyjának brillirozásra. júniusi napot, amelynek délutánján hónapok óta először találkoztam vele a Margitszigetre járó hajók egyik pesti állomásán. Bágyadt mosolylyal viszonzá köszöntésemet. — Meg vagy lepetve úgy e, — kérdé tőlem — hogy végre emberek közé jöttem ? Beteg voltam és tanulnom is kellett ... — És ábrándozni — gondolám magamban. — Testileg-lelkileg beteg vagy te szegény fiú. A sok tanulás testedet, az ábrándozás lelkedet tette beteggéMajd fenhangon kérdezém : — Befejezted már vizsgáidat? Pista mosolyogva nézett végig öltözetén ; fekete salon — ruhába volt. A vizsgálati teremből jött egyenest, s már mint „doctor philosophiae“ akará szívni a Margitsziget balzsamos levegőjét. Fekete ruhája halvány arczát halott- sáppadtá tévé. Beesett, nagy fekete szemei lázasan égtek a roskadozó, fáradt pillák alatt .... A hajó csakhamar megérkezett, s mi szórlanul vevők utunkat a zsúfolt hajó-hid felé. A hajóra érve félre eső helyre ültünk szótlanul, csendesen. Én meg sem kísérlettem a további beszélgetést, ismertem barátom természetét. Leginkább haragudott, ha merengésében háborgatták. Még csak önzéssel sem vádolám soha, mert meg voltam győződve, hogy hozzá illőbb társaságot a kerek egyedüli ékszere a —
