Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-02-26 / 9. szám

IY. évfolyam.

9. szám.

Yácz, február 26. 1882.

YÁCZI KÖZLÖN

HELTIS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. (f&

Megdelen minden vasárnap.

Előfizetési árak:

Évnegyedre

.......................1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében.

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilttér sora

.............................20 kr.

Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „

A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete:

hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,

(előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők:

Yácz; Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Névtelen közleményeket

figyelembe nem veszünk.

JBérmentetlen leveleket

csak ismerős kezektől fogadunk el.

Magánvitáknak

es

személyes támadásoknak

lapunkban hely nem adatik.

A modern Jótékonyság és a jótékony nőegyletek.*)

A modern liberalismus, — mely hátat fordított Krisztusnak, — minden erőlködése daczára sem gyakorolhat valódi jótékonyságot. A modern jótékonyság nem egyéb, mint a hitehagyott Julián egykori politikájának utánzása. Még nem érkezett el az időpont, midőn a jótékonyságot affectáló liberalismus tulajdonképeni mesterének példájára felkiáltand: „Vicisti Nazarene!“ — de ezen időpont előbb-utóbb be fog következni. Bár csak belátná ezt a még teljesen vallástalanná nem vált nagy közönség 1 Bár csak meggyőződnének a vallást még mindig becsülő keresztények, hogy a modern jótékonyság csak bitorolja e nevet! Bár csak megvonnák részvétüket a józan gondolkozók a modern jótékonyságtól!

Fájdalom, ez idöszerint az ellenkezőt kell tapasztalnunk. — A divatos jótékonyságot még a romlatlan lelkek egy része is bámulja és utánozza. Még a vallásosságáról ismert nőnem is a divatos jótékonyság előmozdítójává lett. — A hazánkban is elterjedt u. n. jótékony nőegyletek sem egyebek — mint a modern jótékonyságnak majmo- lásai. — Bár ha tán sokan neheztelni fognak is rám: én kimondom, hogy nekem a mondott nőegyletek nem tetszenek. — Nem akarom állítani, bogy a nőegyletek általán * II.

*) Ily czimü közlemény jelent meg K & z a 1 y Imrétől a „Religio“ 7. s. 8. számában, melynek

II. részét czélszerünek találtuk egész terjedelmében hozni olvasóink tudomására, miután a jótékony nőegyletekkel behatóan foglalkozik s a váczi nőegylet is érintve van czikkében.

Tarcza.

Négy fal közé zárva

(1880. April 28.)

Négy fal közé zárva, elhagyottan élek ... — Szerelem, — boldogság ? — nem törődöm vélek ;

Egykor érző keblem nem ismer magára, Elvégezve rajta

Az elmúlt időknek romboló munkája.

De bár a szív meghalt, a képzelet él még, Le-lerázza néha börtöne bilincsét,

S száguldva szabadon, ki — a messzeségbe :

Szülőföldem táját

Idézi fénytelen szemeim elébe.

Elszáguld... visszaszáll; — és ón újra látok — Csendes, fehér házat, — völgyi vadvirágot; Újra hallom milljó tücsök czirpelését, Madarak danáját,

És a kis harangnak édes-bús csengését.

Vadgalamb bugásra, fülemile danára —

Ha emlékszem : — szivem egy érzés átjárja ... . .. Hogyha áttörhetnék a négy falú bástyán, S az illatos mezők

Bátsony puha füvét össze-vissza járnám.

S majdha elfáradtam, lepihennék rajta, — S visszatérne szivem édes nyugodalma; — Szépen álmodoznám, volna mit remélnem, S az a kis lány,

A kit úgy szeretek, — ott lehetne vélem.

véve károsak lennének, sőt ellenkezőleg elismerem, hogy ezen egyletek általán véve sok valódi jótékonyságot is gyakorolnak. De még is annak vagyok mondója, hogy a nő-egyletek:

1. nem állnak helyes alapon;

2. a jótékonyság gyakorlatánál nem használnak kifogástalan eszközöket.

Miért nem állnak a nőegyletek helyes alapon ? Először is azért, mert semmiféle vallásos színezettel nem bírnak. — „Már micsoda beszéd ez ?“ fogja mondani egyikmásik olvasó. „Mintha bizony nem lehetne valláskülönbség nélkül jót tenni? Talán az úrnak boltjában mint meg annyi specialitásként, külön csomagban árulják a katbo- licus, külön csomagban lutheránus s külön csomagban a kálvinista jótékonyságot?“ — Az ilyes s ebhez hasonló ellenvetésekre ekként válaszolok : „Én a jótékonyságot korántsem akarom a különféle vallások szerint sortirozni. Elismerem, hogy valláskü- lömbség nélkül minden ember segélyezheti szenvedő felebarátját: de azért mégis megmaradok azon állításom mellett, hogy a vallási színezetet nélkülöző jótékonyság nem czélirányos. Én azt óhajtanám, hogy az áj- tatos nőnem vallásos öntudattal s ne di- vatszerüleg gyakorolja a jótékonyságot. Azt szeretném, ha nemeskeblű úrhölgyeinknek jótékony egyletei nem a XIX-ik századbeli humanismusnak hanem az ős régi keresztény szeretetnek czimerét viselnék. Azt szeretném, ha nőegyleteink olyatén szervezettel bírnának, mely első pillantásra nyilván- valóvó teszi, miszerint az egyletek tagjai korántsem a bonton követelményeinek, a humanismusnak keresztelt felebaráti szereMindkettőnk csillagot választna magának ; — Sziveink egymáson, kéz kézben — volnának. A boldogság alatt majd hogy leroskadnánk, — Még a menyország is Irigykedve nézne csillagszemével ránk.

. . . De mit is beszélek ; — boldogság ? —

én nékem ?

— Lám : hogy mit tesz a lángoló képzelem ! Nem kell nekem semmi, — nem, nem kell

— az égre! . . . Mind-mind hazugság volt . . .

Az én vágyaimnak réges-régen vége.

Négy fal közé zárva, elhagyottan élek . . .

— Szerelem, — boldogság? — nem törődöm vélek ;

Egykor érző keblem nem ismer magára, —• Elvégezve rajta

Az elmúlt időknek romboló munkája !

Perényi Kálmán,

Az öreg osősz lánya.

(Rajz.)

Szomorú történet biz ez nagyon. De mikor oly igen-igen szerették egymást....

Ki tehetett róla, hogy a szép Rózsinak, a mióta először látták meg egymást, mindig arra kelle apja számára az ételt a földre vinnie, a hol a csinos urasági bojtár, Pista legelteté teheneit; s hogy viszont Pista csordája úgy dél tájban, mint este felé mindig oly közel jutott a gyaloguthoz melyen a szép lánynak kelle elhaladnia.

Árva volt szegény Rózsi. Anyját a

tét igényeinek hódolnak, — hanem, mint vallásos keblű honleányok, vallásos kötelem- kint lettek a jótékonyság angyalaivá. Azt szeretném, ha a magas rangú úrnőket ne a hiúság, hanem a keresztény szeretet sarkalná a jótékonyságra. Azt szeretném, ha úrnőink ne arra törekednének, hogy a lapokban nevüket, mint x-i nőegylet eluökét, al- elnökét, választmányi tagját stb. olvashassák, — hanem azon iparkodnának, hogy neveik, mint valódi jótevők nevei az élet könyvébe bejegyezve legyenek. — A divat- szerűség, a bon ton iránti hódolat, a hiúság nagy, még pedig igen nagy mértékben csökkentik a nőegyletek jótékonyságának hatásos voltát. — A jelzett gyengék mintegy természetszerűleg a vallást nem ismerő humanismus talajára terelik a különben vallásos nőket. Állításomat bővebben illus- trálni tudnám, ha ezt egyéb tárgyakkal is foglalkozó folyóiratban közölt czikkem szü- kebb kerete ne tiltaná.

Még egy más körülmény is arra mutat, hogy a nőegyletek nem állnak helyes alapon, — A nőegyletek létrejötte és nagy száma ugyanis azt látszik bizonyítani mint* ha talán a közjótékonyság vezetésére a női nem is hivatással bírna. — Ámde nézetem szerint a nőnem ily hivatással nem bir. Azt ugyan megengedem, hogy a nők már csak gyengédebb érzelmeik s érzékenyebb szivüknél fogva is nagy hajlandósággal bírnak a jótékonyságra. De sőt azt állítom, hogy a jótékonyság egyes nemeinek gyakorlatánál a nő messze felülmúlja a férfit, így p. o. a betegek ápolására a nő mindenkor alkalmasabb mint a férfi. Magara sz. irás is elismeréssel szól a nők jótékony.

ki épen akkor balt meg, mikor neki életet adott, nem is ismerte. Bizony már húsz hosszú esztendő telt el azóta, hogy a Mar- czi bácsinak, — egész falu csak igy hívta — derék felesége jobb világra költözött s hogy Marczi bácsi noha nem szorult volna erre a kenyérre, bújában a falu határához tartozó földeket őrzi.

Mily nagy is volt a változás, melyet a jó asszony halála okozott. A szegény ember alig tudta mihez fogjon. Kész volt utolsó birtokát, házacskáját is eladni, csakhogy kedves feleségét mennél tissztességesebben eltemettethesse. Belenyugodott lassanként azon gondolatba, hogy vele együtt mindenét elvesztette. Sokkal inkább aggasztá azonban az, hogy mit csináljon a kis leánynyal, mint viselje gondját, mikép nevelje föl őt ... . Nem zúgolódott a gondviselés ellen de úgy gondolta néha, bár inkább a kis poronty veszett volna el anyja helyett; máskor meg örömmel szoritá kebléhez a gyermeket ki oly erősnek, egészségesnek látszék, mintha anyja egész életerejét egyszerre örökölte volna.

A jó J u c z i néni — boldogult feleségének a szomszéd faluban lakó özvegy testvére, volt a kinek a szive legelőbb megesett a szegény kis árva álapotján. El is kérte Marczi bácsitól magához nevelésbe. Meghatóan mondott ez a jószivü rokonnak köszönetét s most már csakugyan elhatározta, hogy sohasem házasodik meg többé.

Több esztendő telt el ezután s a kis leány mint egy leendő rózsa, gyönyörű

ságáról. A példabeszédek könyvében felmagasztalt erős asszonyról (mulier fortis) a többi közt ezeket olvassuk : „Manum suam aperuit inopi, et palmas suas extendit ad pauperem.“ (XXXI. 20.) Még többet mond a nő jótékonyságának hatásos voltáról Bölcs Sirák midőn igy szól: „Ubi non est mulier, ingemiscit egens;“ (XXIV. 27.) vagyis „A hol asszony nincs, sóhajt a szűkölködő.“ — Az irgalmas nénók működéséről, melyet még a protestánsok is bámulnak, nem is szólok. Azt sem említem, mennyi jót gyakorolnak az egyes nemeskeblü hölgyek, kik nem átalják olykor-olykor meglátogatni a nyomor hajlékait. Röviden csak annyit mondok, hogy a nőnem már természeténél fogva is valódi jótékonyság angyalává lehet. Ámde ebből még nem következik, hogy a közjótékonyság vezetésére, a köznyomor enyhítésére a nőnem bir hivatással. A vitéz katona, mint csupán ilyen, hadvezéri talentummal nem bir. A jó szív, a nemes részvét sem képesítheti a nőnemet a közjótékony eág vezetésére Ebhez sok tapintat, nagy körültekintés és emberismeret kívántatik. E tulajdonokkal pedig a nők nem mindenkor dicsekszenek. Tanúságot tesznek erről a nőegyletek is, midőn rendszerint valamely férfit kérnek fel a titkári vagy jegyzői teendők végzésére. Ezenkívül a köz- jótékonyság sok utánjárást is igényel. Már pedig a jó nő, a valódi családanya, sokat nem futkározhat. őt a családi teendők a házhoz kötik. A nagynevű Dupanloup mon- dásakint „ce n’est pás gratuitement, qu’on devient — — une mere de famille. On était libre auparavant: on ne Pest plus désormais.“ (Le mariage ebrétien,) Ép azért

bimbóbóvá fejlődött ki. Körülbelül tizenkét éves lehetett, midőn apja őt J u c z i nénitől, még egyszer megköszönve szívességét szépen elhozta s felügyelet végett ugyanazon jó öregasszonyhoz adta, a ki a faluban számára az ebédet főzte. Rózsinak lön kötelességé ezentúl az ételt apjának a földre kihordani.

Ezalatt ismét néhány év telt el s R ó- z s i gyönyörű hajadonná serdült föl. Most már úgy vasárnaponként elment a templomba minden szem meg akadt a szép lányon ; s ha délután, megjelent a tánezban, a falu legcsinosabb legényei, — egyik-másik vérmes reményekkel, mások komoly szándékkal — rajongták körül, s mindegyik boldognak tartá magát, ha legalább valami édeset, hízelgőt mondhatott neki. De a becsületes Rózsi, ámbár mindenkihez nyájas vaia, egyiket sem tünteté ki a többi fölött, az ő szivének választottja, a nélkül hogy valaki sejtette volna, már ekkor a csinos Pista bojtár volt.

Fogalma sem volt addig Rózsinak a szerelemről, mig egyszer nagyon el nem talált gondolkozni azon, mikép is van az, hogy a csinos Pista legény, valahányszor ételt visz a földekre, mindig oly közel hajtja teheneit az úthoz, hogy alig bir előlök kité- regetni, azután meg oly szívesen köszönget neki, néha meg olyan vágyó pillantásokat vet rá mintha szeretné a szemeivel elnyelni .... Úgy hitte, hogy talán nem is illik tőle, hogy köszöntéseit oly hidegen fogadja s általában úgytesz, mintha észre sem venné ; pedig nem is olyan csúnya gyerek <3.

9 3 7 '