Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-24 / 52. szám
IV. évfolyam. 52. szám. Vácz, december 24.1882. VÁCZI KÖZLÖN i luu TI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILA Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre ............... 1 írt 60 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal ezimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz; Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. liérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. M agánvitákn a k és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. valami ismeretlen vidéknek, az újdonságok közt megemlítendő helyzetéről beszélne, a laptöltelék szükségessége folytán. Ezen ok és szükségesség indította hazánk már csaknem minden nagyobb városát és vidékét arra, hogy magának és vidékének — habár áldozattal isfentartandó — lapot teremtsen s hogy annak jövőjét minden körülmények közt biztosítsa. E tudat vezérelt engem is másfél év előtt, midőn a hirlapbizottságtól, •— mely a lap szerkesztésével felhagyni akart, — a lap vezetését átvettem, t. i. hogy megmentsem városunk s vidékének sajtó orgánumát. Tudtam hogy nagy feladat vár reám, ismertem a közönség szeszélyeit meg voltam róla győződve, hogy működésem nem fog édes gyümölcsöket teremni, előre láttam, hogy aközérdek védelmében egyesek érdekeivel fogok összeütközésbe jönni — de azért bíztam s másfél évi működésemet csakugyan nem mondhatom teljesen eredménytelennek, mert nem egy üdvös s nemes mozgalmat, mely lapom hasábjain indíttatott meg, siker koronázott. Valamint a múltban hittem, úgy most is meg vagyok győződve, hogy Vácz és vidéke nem lehet közönyös a saját jól felfogott érdekei iránt s szükségét látja annak, hogy egy lapot fenn kell tartania. Ez az a mi bátorit arra, hogy a jövő évre is felajánljam szolgálatomat városunk s vidéke érdekeinek, remélvén, hogy közönségünk közlönyünk buzdító s nemesitő hatásának szükségességét befogja látni, s a jövő évi működésűnkben is pártolásra érdemesit. A lefolyt év alatt igyekeztünk, hogy olvasóink minden igényeinek megfeleljünk. Minden nevezetesb eseményről kimerítő tudósításokat hoztunk, minden fontos ügy meg volt vitatva lapunk hasábjain. Tárczánkban kiváló gondot fordítottunk arra, hogy nevezetesebb Íróinktól hozzunk rajzokat, beszélykéket költeményeket. A kedvelt „Apróságok“ rovata is nem egy vidám perczet szerzett olvasóinknak. Elég egy pillanatot vetni a díszes névsorra, mely lapunk ez évi munkatársaiból van összeállítva, — s melyet bármely lap megirigyelhet tőlünk — hogy meggyőződjenek olvasóink elébbi szavaink igazságáról. írtak lapunkba a lefolyt évben: Ábrányi Emil, Aradi József, Benedeie Aladár, dr. Csányi János, Erödy Dániel, Erdélyi Gyula, dr. Frey singer Lajos, Futó Ferencs, Gáspár Imre, György Aladár, Hevesi József, Inczédi László, Kazaly Imre, dr. Kiss József, Koroda Pál, dr. Körösy László, Kürtiig Emil. Lévai Sándor, Nősz- lopi Tivadar, dr. Prém József, Perényi Kátmán, Palotay Ákos, Budnyánszlcy Gyula, Reviczky Gyula, Szabó Endre, Szirmay Lajos, Tóth Béla, Gr. Vay Sándor, Váry Gellért, Vaskovits Serédy Bella, Werner Gyula (egri), stb. ] Igyekezni fogunk jövőre is, hogy az eddigi irányt megtartva, lapunk városunk s vidéke társadalmi érdekeit szolgálja, kiváló mozzanatait állandó szem- ügygyel tartsa s közléseivel, alapos, változatos, s érdekes tartalmával minden osztályú olvasóink igényeit kielégítse. Feladatunk lesz, a jövőben Vácz és vidéke társadalmának az értelmi s anyagi közélet terén helyes irány felé terelése, felkarolása a kettős czél előmozdítására vezető minden mozgalomnak, felemlitése a szükségesnek mutatkozó reformoknak, irányadásra törekvő megvitatása szellemi s anyagi kérdéseinknek, olvasóközönségünk értelmi emelése tanulmányos és mulattató olvasmányok közlése által, mely utóbbiak czéljából igyekezni fogunk, eddigi munkatársaink díszes sorát nagyobbi- tani. A múlt szolgáljon ajánlóul a jövőre. Isten velünk! A viszontlátásig a jövő évben. A szerkesztő. Városi közgyűlések. (Megkésett tudósítás.) Városunk képviselő testületé a jövő 1883-ik évi költségvetést folyó deczember ho 3.10 és ll-ik napjain tartott közgyűlésein tárgyalta. A város bevételei e szerint 52286 frt 99 krral a kiadások pedig 75322 frt 74 krral irányoztattak elő ; miből kitűnt, hogy Felhívás előfizetésre. A „V á c z i Közlöny“ jelen száma lévén az utolsó ez évben, bátorkodunk felkérni t. előfizetőinket, hogy a jövő 1883-ik évfolyamra előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Előfizetési őr uegyedéveiikint 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek Vácz Gas- parik utcza 151. sz. alá küldendők. A vidékiek legczélszerübben pósta utalványon, a helybeliek pedig a lap kihordójánál nyugta átvétele mellett eszközölhetik az előfizetéseket. Az év végén. Másfél éve, hogy sok jóakarattal s erős kitartással bele fogtam a lapszerkesztés nehéz feladatába. Midőn megérlelődött bennem az elhatározás e nagy lépésre, ama tudat lebegett lelki szemeim előtt, hogy minden, a műveltségnek, a haladásnak fejlő stádiumában levő városnak s vidéknek, minő a mienk is, szüksége van egy oly lapra mely érdekeit felöleli s azt fejleszteni törekszik. Mert hiszen mi tudjuk magunk legjobban, mi a bajunk, mi a hiányunk, mi a sérelmünk, melynek orvoslására szükségünk van, és ha mi azokat nem a mi közlönyünkben mutatjuk be a világnak, a fővárosi sajtó, nem fog törődni azzal soha, vagy legalább oly ritkán és elvétve, mintha nem is rólunk, nem is a mi bajainkról, hanem Tár ez a. NusindáhoZ' Álom s való karöltve járnak; Téged szeretlek s rólad álmodom. Te vagy a nap, mely minden árnyat Köröttem tiszta fénysugárba vonl Te rózsa vagy, mely fönn a bérczen Kinyílt szirmokkal integetsz felém, Kopár hazádat el se értem És mégis szivem összevérezém. Szebb vagy, mint első álmaimban, Midőn csalóka fénynek hittelek S később e fénytől lángra gyultan Érzém hevülni ifjú szivemet; Most azt is érzem, mi a bánat, így látva téged: szótlan, hidegen; E szenvedéstől lelkem fárad S nem tud honára lelni sziveden. Sötétnek látom a világot, A melynek fényét egykor bámulám, Varázsa nem csal, színe álnok : Hervadt virág a hosszú nyár után .... Szivem egy roncsolt hárfa, melyen Végig sóhajt a kósza esti szél, Felsír, akkordja érthetetlen S a boldogságról többé nem beszél 1 . . . B. Szabó Mihály. Élményeimből. Mozgalmas idők jártak. Minden kopasz fa, kopasz ágait hajlogatta, minden ember azt susogta, lesz? Nem lesz? .... Szintúgy éreztem, hogy ez mind engem illet. Vasárnap délután volt. Hideg idő szörnyen. Én meg izzadtam borzasztón. Többször nem kívánnék igy izzadni. Elég volt úgy éreztem, ebből annyi. A „Csillag“ tizes számú szobájában ült öt úr, egytől egyik gentleman, magyar ember a szó legnemesebb értelmében. Köztök az elnöki széken a legszebb huszár! (Ha asszony volnék, mindig az ő karján mutatnám dicsekedve magamat. Az enyém a legszebb huszár! Milyen boldog tudat és mennyi telhetetlen s tehetetlen az irigy érte. S mind ennek az oka az a — legszebb huszár 1) Mikor valakinek baja van és a segédek el akarják ütni a dolgot, rendesen rá fogják a kihívóra, hogy bizon ő kelme ne beszéljen olyan nagy garral, mert hát tulajdonképen nem is volna olyan '’nagyon párbajképes. Ez ugyan nem valami szép dolog, hanem vannak emberek a kik nem veszik olyan szigorúan a dolgot. Ük más szemüvegen látnak ............ Mialatt a kávéház biliárdján csináltam a carambolokat, azalatt a „Csillagon“ javába tanácskozott a becsületbiróság. Erőnek erejével akartam izgatott lenni, de se hogy sem tudtam. Fene dolog volt az. Olyas valami, mint mikor az ember tudja azt, kik és mik azok, kikre a sorsát meg a jövőjét bízta. És mialatt én drukkoltam — a caram- ból-asztalon, mialatt a becsületbirák tanácskoztak, azalatt az én szegény jó öregem azon töprenkedett, milyen furcsa világot élünk. Furcsa is biz a! Egy fiatal ember erőnek erejével oda akar állni a golyó elé ; nem engedik, mert nem tudják vájjon érdemes e arra vagy se, hogy az ellenfele lelőjje. A pápai liliomvirág, ki épen vendége volt egy jó ismerősünknek, váltig könyör- gött; „ne bántsa az ellenfelét, mikor az olyan — szép ember!“ Fogadom Jankó, hogy te nem is tudtad, kik imádkoztak érted! Valamint én sem tudtam, hogy az orthodox zsidó rabbinus is csak azért imádkozott, hogy te el ne találj engem, de hozzá csatolta azt is, hogy ón se találjalak el téged. * * * „ A Tatai Irén a mi kökényszemú szép szőke kis Jolánunkkal Pestre indult a személyvonattal. Irénnel a mama, a Marinéni, a kökényszemű szép szőke kis Jolánnal az ő kedves „apikája.“ Jó kompánia. Két jókedvű szép kis lány, egy víg mulatós emberrel, meg egy komoly nővel, a ki tudja, hogy ez egy szép lányán kívül még nyolez gyermeke van otthon. Ha idegen megy Pestre a legelső dolga a czigány királyt meghallgatni. Hát még ha az az idegen magyar és hozzá még vá- czi? (Mert hát elmondom azoknak, a kik nem találnak tudni, hogy az öreg Pali bácsi sokáig volt ám Váczon.) A hány jó czigánya van a világnak, mind innét került el. Hogy az öreg elment, itt hagyta nekünk az ő nevelt fiát a Marczit. A mi idegeneink is felkeresték Pali bácsit. Hallgatták a búsnál búsabb, a szebbnél szebb nótákat. Azalatt a becsületbiróság úgy találta, hogy kettőknek szabad egymásra lövöldözni, s erre a futárvonattal segédemmel Pestre utaztam. Egyrészt, hogy az öregem kérdezösködéseit kikerüljem, másrészt meg, hogy a segédem öregjét csit- titsam, mulasztván Vilmos úr sürgős teendőket lapjánál. Szerbia despotája, ki mellesleg a „Budapest“ Brankovicsa a legsze- tetreméltébb emberek egyike s igy nem sok
