Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-24 / 39. szám
IY. évfolyam. 39« izám tfácz, szeptember 24. loö2. _____ ____ J_______________________ ______ ess an VACZIKOZLON HELTIS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODÁÉI HETILAP. Megjelen minaen vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre............... 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 ln\ Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Kélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Ilérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. M a g ánvitákn ak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed kezdetével bátorkodunk lapunk t. előfizetőit felkérni, miszerint az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára : Október—Decemberi évnegyedre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek Vácz Gaspa- rik utcza 151. sz. alá a ,,Váczi Közlöny“ kiadóhivatalába küldendők. A vidékiek legczélszerűbben póstautalvá- nyon, a helybeliek pedig a lap kilior- dójáltál a nyugta átvétele mellett eszközölhetik az előfizetéseket. A fegyelmi vizsgálat. Vácz, 1882 Szept. 24. A városunk elöljárósága ellen megindított vizsgálat befejeztetett s a vizsgálat vezetője adatokkal terhelten, számos ivre terjedő jegyzőkönyvvel távozott körünkből, hogy jelentését Pest vármegye első tisztviselőjének az alispánnak megtegye, ki első fokúlag lesz hivatva a panaszos ügyben fegyelmi ítéletet mondani. Mig a vizsgálat folyamatban volt, szándékosan tartózkodtunk a tárgyhoz való szólástól. Teljes bizalommal viseltettünk úgy a törvényhatóság kiküldődének szakismerete, igazságérzete, pártatlansága és képviselő testületünk erélyes megbízottjai iránt, valamint TÁR CZ A. Kossuth Lajos 80-ik születés napjára. 1882. szept. 19. Mitől dagad minden kebel ma ? Mért ül öröm az arezokon ? Mely szózat kél ma országszerte S visszhangzik bérez és ormokon ? Az ég szülötte, szent Szabadság Az tart ma fényes ünnepet, Jer, jer hazám, te is tarts véle, Kit ünnepel, az gyermeked! Egy ezredév tűnt el fölöttünk, Viszály és harczi zaj között, Gyakorta sirt a nép honáért, És gyászruhába öltözött. Sötét felhők közül csak ritkán Tünék fel egy-egy fénysugár Mint üstökös, de nem sokára Mint hullócsillag sírba szállt. Egy ezredév kellett az égnek, Mig végre szült egy csillagot, Amelynek tulvilági fénye Egy uj világot alkotott. Oh milyen fényes volt e csillag 1 Ezt sem a rémes éjszaka, Sem a napnak forró.sugara Elfödni képes nem vala. Dicsőn tündöklőit fenn az égen, S mégis lejött ide közénk, most tántorithatlan szilárd meggyőződésünk, hogy alispánunk fogja tudni és akarni kötelességét teljesíteni. Földváry számos és csattanós jelét adá már szigorú kötelesség teljesítésének s valóban szomorúan kellene csalódnunk, ha az, ki rettenthetlenül megállt a hatalommal szemben az igazat védendő, most igaztalanná tudna lenni egy tizennégyezer lakossal biró, agyon basáskodott, tönkszélére vitt és vérig sanyargatott város igaz ügye iránt s felnem emelné döntő szózatát véget vetendő a fejevesztett gazdálkodásnak. Válságos pontra jutottunk s ma a jobb jövő évtizedekre egy igaztalan vagy igazságos végzéstől függ. Ha az ítélet igazságos, úgy még van bizalmunk a kibontakozás iránt; ha csak legkevésbbé is nem az, úgy csak szarvakat növesztettünk azoknak, kiknél már az eddig meglevőt is le kell okvetlen törni. Lehetetlen, hogy a megye a visz- szaélést meghonosítsa, hogy sanctió- nálja a schlendrianismust, hogy dédelgesse a mulasztást és hanyagságot, a kötelesség nem tudást, a pöffesz- kedő pasáskodást, renyhe hivalkodást, hogy vérszemet kapasson a személyes érdekek hajszálóivai s azoknak támoLejött a földre, olyan sokszor Melyet vérünkkel öntözénk. Miként apostol jött hazánkba .... — Feltűnt a nap, oszlott az éj, Derülni kezde láthatárunk, S a nemzet újra újra él. Kardot s zászlót tartott kezében, Forró vágy tölté el szivét. „Szabadság 1“ — hangzók ajakáról S mint orkán szállt ez szerteszét. S elnyomta bár az ágyuk hangja Millió kebelnek egy szavát, Rohantak mégis vészbe, harezba, E szent jelszóval: szabadság 1 S ki a szabadságért rajongott, Ki úgy imádta e hazát, Ki életét kedves honunkért Őrömmel adta volna át. Most hontalan, most bujdosó bár, De nem törték meg bú, bajok, A földre szállott fényes csillag, Még mindig nap gyanánt ragyog. Szent volt a czél, melyért küzdöttél, S hogy el nem érted, nem hibád, Eszméid élnek itt szivünkben .... Lerázzuk még e rabigát! Lerázzuk még a rahbilincset, Hazánk szabad lesz egykoron, És szózatod viszhangra lel’ majd Itt és a hármas halmokon. Szabad lesz újra annyi bajra Szabad lesz újra szép hazánk, gatóival, hogy felmentő ítéletével dicsfényövezze a roszakaratot. Földvári és bünpalástoló ? Ez nem illik össze sehogy! Ép azért tiltakozunk teljes erővel minden gyanúsítás és találgatás ellen úgy pro mint contra. Várjuk be az Ítéletet s ne hamarkodjuk el mi sem ítéletünket. A vizsgálat lefolyása és eredménye még ismeretlen előttünk s kell is, hogy az legyen. Jogosulatlan tehát minden elöleges tendentiosus bírálat. És mégis, nagyban folyik a birál- gatás, a magukat „jólértesülteknek“ nevezők részéről. Vannak olyanok, — a „feszítsd meg“ pártról, — kiknek ábrándképe a felfüggesztés, — az ezzel járó uj restaurálás, kik útilaput tennének talpa alá s kényszer útlevelet nyomnának markába, hogy hírét is vesztenék, minden városi tisztviselőnek s véres reményeikben már most is Szadán lenni hiszik a polgármestert örök feledésbe temetve. Vannak, kik nem bíznak a vizsgálatban ; kik — tévesen azt hiszik és hirdetik, hogy habár világosra jöttek is a turpisságok, azok elfognak tussoltatni, mert a megye védszárnyai alá fogja venni a vétkes tisztikart. Ez — mint mondják — kitetszik onnan is, Jó Istenünk is a magasból, A menyből fog vigyázni ránk. S dicső fiunk te újra eljösz, Hisz már oly rég vár a haza, S örökkön itt fogsz élni köztünk, Mert eszméd meg nem hal soha 1 1 .! Szirmay Lajos. Nem tudod te... Nem tudod te barna kis lány Mennyit fáj a szivem érted ; Vagy ha tudod, — ezt a néma Fájdalmat tán’ meg sem érted. Nem tudod te, mennyit sírok Egy elhervadt virág fölött, A melyet az erdők mélyén A te kicsi kezed törött. Nem tudod, hogy egy mosolyod Milyf őrültté tett eugemet; Hogy még egy ily mosolyodért Oda adnám életemet. Nem tudod, hogy szerelmemhez Mily nagy reményt kötöttem én; —■ Hogy bírásod megváltanám Lelkem jövő, szebb életén 1 S hogy követlek, mint a gyermek A pillangót — vágyva, sírva 1 . . . Mig majd egyszer mind a ketten Nem jutunk egy puszta sírba I Perényi Kálmán. hogy a vizsgálat hirtelen fél, be szakittatott shogy bizonyító eljárás nem vétetett foganatba s ez, ha meg is tartatott, de egyoldalú volt s nem a képviseleti megbizottakközbejöttévelfo- ganatosittatott. Vannak, — a hügárda, a leibhu- szárok és érdekhajhaszók hada, — kik már is öntelten hirdetik diadalukat s igyekeznek a vizsgálatot nevetségessé tenni. „Ugye lám, velünk nem bir senki! A hatalmasok mi vagyunk, jösztök térdet fejet hajtani. Kellet ez nektek? De megálljatok csak, lesz fekete leves s azt ti iszszátok meg, kik elég merészek valátok jármunkat lerázni akarni, ázsiai nyugalmunkat egy perezre megzavarni. A mi főmuftink hatalmas, messze ér az ő bosszuló keze. Siessetek megtérni, ameddig még annak ideje vagyon.“ Hát ez mind szép volna, ha igaz volna. A feszitsd meg pártiak csalódnak. Csalódnak pedig azért, mert reményeik igen vérmesek valának. Sikkasztásról és egyébb ily gyönyörűséges dolgokról szó sem volt, — reményijük legalább, — szó sem lehetett. A vizsgálat idáig nem terjedt s eddig még csak gyanúba sem hozatott, nem is Innen-onnan. (üti karcolatok.) II. Miskolcztól-Kassáig. Miskolcznál egy óráig áll a vonat. Az utasok ebédelni sietnek. Érdekes szemlélni a különböző vidéki arezokat, mert e vasúti góczponton több vidék utazó közönsége találkozik. Itt már kezdődik a lengyel káftá- nos zsidók országa, s minél közelebb megyünk a határ felé, annál nagyobb számban találkozunk e ronda népséggel. Miskolcz a vonatról tekintve igen szép völgy torkolatában fekszik nem messze a Sajótól a Szinva és Pecze patakok mellett. Balra a Bükk hegység terül el, melynek egyik közeli csúcsa az öreg Avas fedve szőllők- kel, melyekből mint mondják hires bort préselnek. A vasúti vendéglős savanyú borán ugyan nem látszott meg a híresség, mert nálunk még a „csigér“ is külömb ennél, de hát más nem létében ebből töltettünk meg két czilinderrel s alig indult el vonatunk a Sajó völgyén fölfelé, hozzá láttunk a kedves kacsók által készitett hazai ebéd elköltése után a Miskolczi kar- ezosnak s szépecskén megiddogáltuk azon reményben, hogy Kassán majd jobbat iszunk. A vonat csakhamar eléri a helyet hol Sajó a Hernáddal egyesül s aztán mindenütt a Hernád gyönyörű, völgyén halad Kassáig. A szeszélyesen kanyargó Hernád felett számtalan vas hidon robog át vonatunk, s szemünk alig győz eltelni a vidék
