Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-07-16 / 29. szám
talmának nyomása alatt egyedül a város érdekeinek megmentése czél- jából lépte át a törvény és a költségvetés szigorú tilalmát, •— és ka ilyenek kijelentésére van elég bátorsága, legyen őszinte, nyílt homlokkal és világos adatokkal álljon a közgyűlés elé, vallja be hogy törvénytelenséget cselekedett, vallja be, hogy a közgyűlés határzatán túl terjeszkedett, mutassa ki ama kényszer helyzetet, mely ennek elkövetésére szorította — hiszem — hogy a közgyűlés tagjai . tudnának nagylelküek lenni törvény- ellenes lépése károskövetkezményeinek elhárítására. De a törvénytelenségeknek alattomos módon a költségvetés tételei közé való czélzatos becsempészése illetlen visszaélés a közgyűlés jólelküségével. Igen a költségvetés korlátainak túl lépése törvénytelenséget képez, melynek következményei egyedül a tanács tagjait terhelik, de ha e törvénytelenség súlyos következményei alul való menekülésre reménye van atanács- nak, ez csak úgy érhető el, ha az alul őket a közgyűlés felmenti. Ámde erre is külön közgyűlési határozat kérendő, mert a költségvetési vita e miatt meg nem szakítható; az ily kérdés, az „i n- demnity“ kérdése, nem illik a költségvetés keretébe: minélfogva ez is elég ok arra, hogy a költségvetés a részletes vita alapjául el ne fogadtassák. A kiadási czim XIV fejezete „vegyes és rendkívüli kiadások“ neve alatt 2500 frtot tüntet fel. Ezen egy fejezet szegénységi bizonyítvány a tanács gazdászati érzékeiről. Sz érintünk mindazon kia- dásokmelyek minden esztendőben ugyanazon alakban nem okvetlen merülnek fel, hanem adott viszonyok között egy- s z e r-m ásszor (bártöbb éven keresztül) mégis elviselendők, — mind rendkívüli kiadásnak tekintend ők. Ámde midőn ily alakban a költségvetés majdnem minden fejezetében fordul elő rendkívüli kiadás, kérdés, hogy mit kell értenünk a XIY. fejezet alá felvett „rendkívüli kiadások“ alatt. Annyi bizonyos, hogy a „vegyes kiadások“ jogczimek szerint külön is megnevezhetők, és meg is nevezendők, mert ha még oly „vegyesek“ is, azok mindegyikének megvan a „maga neve“ ; — a „rendkívüli kiadások“ pedig a költségvetés fejezetei között szétszórva amúgy is fel vannak tüntetve: minélfogva a XIY. fejezet elnevezésének furfangos felhasználása nem jelenthet egyebet, mint azt hogy ezen 2500 frtnyi kiadásnak majd az lenne az „igazi neve“, amire az a tanács „belátása“ szerint kiadatnék. Minthogy „névtelen kiadásokéra pénz meg nem szavazható, s minthogy e hiba a költségvetés szervihibája, melyet a kölségvetési vita folyama alatt kiigazítani nem lehet, — a költségvetés a részletes vita alapjául ez okból sem fogadható el. A mértékhitelesitési hivatal haszonbérleti ideje 1881.. évi deczember 31 napján lejárván, e hivatal ajtajának 1881. évi január 1-ső napjától csukva kell lennie. Egy múlt évi közgyűlési határozat értelmében ezen hi vatal betöltésére pályázat lett volna hirdetendő és annak folytán a hivatal pályázat utján betöltendő. A határozat meghozatott,szép gömbölyű betűkkel jegyzőkönyvbe is iktat- tatottés ezzel ahatározat megsz ok o tt rendeltetését el is érte, sorsa lévén ez nálunk a közgyűlési határozat legtöbbjének. Tehát nincs még eddig mértékhitelesítő hivatalunk ? Akkor nincs is erre kiadásunk. így okoskodnék minden ember, aki nem tagja a városi tanácsnak. Igen, de a tanács okoskodásának más a logikája. A közgyűlés erélyes fellépésének feladata tehát megoldani a problémát és megmagyaráztatni a tanácsnak vájjon felvehető-e korábban e czim a költségvetésbe, mielőtt annak szabályszerű betöltése közgyülésileg helyben hagy atik. Midőn a tanács a mértékhitelesitési hivatal költségeire össze-vissza 1000 frtot előirányzatba hozott, bebizonyítani akarta, hogy ő a közgyűlés határozataira hallgatni nem köteles. A kiadási czim V. fejezet a) tétele alatt most is 9,300 frt szerepel, holott a városi mérnök állomása mai nap is betöltetlen. Ugyanezen fejezet b., tétele alatt „a segéd és kezelő személyzet fizetése“ 1095 forinttal emeltetik, holott a személyzet szaporítása vagy az egyénenkinti fizetés javítása külön közgyűlési határozat feladata. A kiadási czim XII. fejezetének f., tétele „háromszögelési és kataszteri költségek“ neve alatt 1400 frtot tüntet fel, holott ennek is megállapítása külön közgyűlési határozat hiányában renszerellenes. Mindezen igen fontos okokon felül, melyek tiltják, hogy a költségvetés a részletes vita alapjául el fogadtassák, van még igen számos a város vagyonával űzött gondatlan kezelés káros hatásaira valló körülmény, melyeknek javítása a jelen költségvetés megállapítása előtt volna eszközlendő. Eltekintve attól, hogy a költség- vetésben alapos elvekre fektetett tervszerű igazgatásnak nyomai sem vehetők észre, eltekintve attól, hogy pénzügyeink szuevett hajója napról-napra siilyed és a tanács megmentésre czélzó intézkedésekre nem is gondol; és eltekintve attól, hogy városunk háztartásában sem a múlt bajok gyökeres kiirtásáról, sem a jövő jobb létéről gondoskodva nincsen : elvetendő a költségvetés, mert abban a takarékosság legpará- nyibb mértékben sincs megvalósítva. A vásárok alkalmával felállitatni szokott sátorok ügye régen betegeskedik a közgyűlés által kiküldött bizottság gyógykezelése mellett s félő, hogy agyongyógykezeltetik. Elég sajnos jele ez a közügyeink terén rég beállott közönyösségnek. Évtizedek óta nem képes a város e sátorok jövedelmeit 24 írtról feljebb emelni, holott egyik tevékeny polgártársunk már évek óta tizenkétszeressel is nagyobb jövedelmet ajánl azok felállításának jogáért. Nem tudjuk, hogy hol van arra törvény, mely e jövedelem kiaknázásában a város kezeit annyi évtized óta békóban tartaná. (?) E kérdés rövid megpenditését e helyütt csak azért tartottuk czélirá- nyosnak, mert a jövdelmek lehető emelése nélkül a takarékossági elv megvalósítása mellett sem volna háztartásunk teljesen rendbe hozható. Háztartásunk solid alapokra fék- á tetésének legközvetlenebb feladata a régi adósság törlesztésére való őszinte törekvés. Tudtunkkal a közgyűlés már egy t'~ ízben bizottságot küldött ki a kiadási czim X. fejezetében felvett municipa- lis adósság convertálásának keresztül vitelére ajánlkozó módok tanulmányozására, s tudtunkkal ezen bizottságnak A elnöke maga a polgármester: mai napig azonban még e bizottság nem- ■ m csak mit sem tett, de még össze sem hivatott. így fizetünk ezen óriási tőke után 7°/o—8% kamatok fejében é v e n k i n t 3497 frt 27 krt; és fizethetünk mindaddig mig e városnak nyomai lesznek, ha vissza nem fizetjük : holott a bizottság kiküldésének időpontjában az kö- nyen át lett volna 6%-es törlesztési kölcsönné változtatható. A helyett tehát, hogy ez adóságok convertálása esetén kamat s tőke törlesztés czimén évente 2979 frt 68 krt fizetnénk, s a helyett, hogy reményünk lehetne arra hogy 32 év múlva adóságunkat letisztáztuk: ahelyett most évente fizethe- 3j tünk 517 frt 59 krral többet mindörökké és tudnunk kell azt, hogy ebből tőke törlesztésre mi sem fordittatik. Az a bizottság tehát, mely az adósság ilyeténképeni convertálására kedvező alkalmat összetett kézzel elsza- u lasztotta: az viselje lelkén városa irányában elkövetett megkárosítás felelősségét. Minthogy pedig a tanács e terv keresztül vitelére eddig mit sem gondolt, s minthogy most is ott szerepelnek űo az óriási kamatok a szomorú költség- vetésben, a morális felelősséget leikéről le nem rázhatja. A takarékossági elv szigorú keresztül vitele meg nem engedheti, hogy ;§ a költségvetés számos tétele alatt felvett kiadásemelések a jelen évben effectuáltassanak. Yégre még ősi nyomorúságunk ü egyik fokmérőjére, az utczák kövezetére, kell a közgyűlés becses figyelmét felhívnunk. Az a sokszögű idomtalan köT A R C Z A. Honvédeink sírja fölött. (Az 1849. Jul. 15-17-iki váczi csata 33-ilc évfordulójára.) Fel tehát kikben a honért elestek, Harczosink örök emléke él ! Fel, fel! kiknek szemeiben hü könyek Rezgenek ez évi ünnepnél Jertek, óh jérték ? egy anya gyermeki A természet nagy templomába ; Jöjjetek ti honunk szende hölgyei A temető szent magányába. S álljatok meg ott, hol hü honfi karok Harczolván a honért, nyugszanak Imázva azokért kiket a zsarnok Önkény áldozott a síroknak; Kik elhagyva anyát, apát, hü testvért, Rokont, kedvest, nőt s gyermekiket, Kik a honért és a szent szabadságért Hősen áldozák fel éltüket Itt nyugszanak ők a hon hü fiai Kik önmegtagadásai küzdvén, Lettének honunk drága vértanúi, — Hitüket vérrel pecsételvén — Ide, ide, hol honfi vér párolg fel, Hol összeroncsolt csontvázaik Nyugszanak, jóllehet fejfa s kereszttel Nem jelölvék süllyedt sírjaik I Ide a hol az éj rémes óráin Nyögés sírással vetekedik, Hol a moh- s hozottéit sírok dombjain Egyes honfi árny emelkedik, S leborulva moh lepte sírjaikra Ez imát rebegjék ajakink: „Áldás és béke szent poraitokra Ti elfeledhet] en Honvédink!“ V. G. Dalok.*) Száll a kis méh . . . Száll a kis méh ágról-ágra, Egy virágról más virágra; Szálldogál a völgyön által . . . S édes mézet hoz magával! . . . Száll a szivem nagy szerelme . . . Édes mézért egy kebelbe; De hiába lengi által . . , Bánatot hoz csak magával! Megkérdezém . . . Megkérdezém az esti szellőt, Miről regél oly csendesen, Midőn vitorlát tárva széjjel, Repül a mcszsze tengeren . . . Megkérdezém a kis virágot, Rogy illatát mért szórja szét, *) Mutatványul szerzőnek sajtó alatt levő köl- t cményeiből. Midőn a hajnal már közelget, És újra éled — föld, s a lét ! Megkérdezém a fülmiiét is, Miről dalol a lomb alatt, Midőn a nap elsápadóban, S fátyolt térit az alkonyat. Megkérdezém a pásztorembert, Mit furolyáz oly csendesen . . . — És mind-mind egyre azt felelték : A szerelem oly végtelen! Csendesen . . . Csendesen száll az őszi szellő, Az ég oly búsan sirdogál . . . A puszta tájon semmi sincsen ! — S hogy tán’ az elmúlásra intsen : Nem zeng többé a kis madár. . . . így lesz letarlott, sárga fü csak A rét ölén — virág helyett; — Felhő vonul elé’ a napnak, A rózsából tövis marad csak, S a szerelemből — gyűlölet! Én nem tudom . . . Én nem tudom, milyen lehet az: Feküdni ott a föld alatt, És fűzni át a végtelenbe Nagy, ezredéves álmokat! ... De hogyha oly szépek ezek, mint Első szerelmem álmai : Oltsátok ki éltem világát, S örökkön foglak áldani 1 Perényi Kálmán. Mióta a kötést letettem .. . — Rajz. — Vaskovics Serédy Izabellától. — Komor októberi délután volt. A nap már korán lehanyatlott az égről, melyen most a sötét felhőket kergeti az őszi szél. A fák lombjai sárgulva hulltak alá s a fonyadt levelek az enyészet nyomait mutatták. Ott ültem a kandallónál, ábrándosán nézve a lángok vívódását, a sziporkák pattanását és az izzó piros parázst. Kedves apa és anyácska odavonták zsölyéiket a kályha mellé, s bizalmasan csevegve, elevenítették fel a múltakat, a rég lezajlott napokat. Majd a kártyához nyúltak s ütöttek együtt néhány játszma piqué-t. Én pedig azalatt gondolatokba mé- lyedve s kötőtűimet serényen villogtatva, néztem a szomorú öszitájat, melynek komor egyhangúsága lelkemre is nyomasztólag hatott. Már-már szentimentális hangulat vett volna erőt rajtam, ha szerencsére kedves anyám nagy kaczagva ki nem mondja a „ldlencz verest“, felébresztve engem álmodozásomból. Kedves atyám úgy tett, mintha komolyan restelné a megveretést és fejcsóválva
