Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-24 / 39. szám
hozathatott. Honnan vonják tehát com- binátiójukat ? Azok, kik eltussolástól tartanak, vétkeznek a tisztesség és ildomosság ellen. Ildomos ember nem gyanúsít s abban keresi a tisztességet, hogy tisz tességesnek tart mindenkit mindaddig, mig az ellenkezőről megnem győződött. Eltussolásról szó sem lehet. Itt tényekkel állunk szemben, melyek véka alá nem rejthetök. Száraz tény az, hogy városunk pénzügyi helyzete válságossá vált az által, hogy a közjövedelmek pongyolán kezeltettek, hogy a valódi helyzet éveken át törvénytelenül s a képviselet tudtán kívül igénybe vett előlegekkel, kölcsönökkel leplezgettetett, hogy a nyilvántartás elhanyagoltatott, hogy közvagyont képező tőkék, mint a hadi kárpótlás összege, ily leplezgetésekre elköltettek, hogy a városi kezelés rósz, és a modern követelményeknek meg nem felelő, hogy a képviselő testületnek a helyzet javítását czélzó legüdvo- sebb határozatai végre nem hajtattak, ignoráltattak. Tény, hogy a szegedi könyöradományok helytelenül kezeltettek, még máig is einem számoltattak s ez által városunk reputátióján súlyos seb ejtetett; tény, hogy a polgármester a képviselet fölé helyezte, hogy túltette magát annak határozatain s a mi a legfö, hogy a képviselő testület 1880-ik évi 27-ik számú ki- lencz pontban foglalt, határozott utasításokat tartalmazó végzését nem res- pectálta, azt sutba tette, a helyett, hogy az azokban foglalt ésmesszeható intézkedéseket végrehajtotta volna. Városunk házán a rendszer felette rósz; az itt uralkodó szellem és kormányzati elvek betegek; a rend tövestül felfordult, a városháza a grata per- sónák eldorádója, az ingráták purgató- riuma hol azok boszantatnak,mophroz- tatnak. Hivatalnokaink panaszkodnak, jajgatnak; egyik a másik hatáskörébe turkál, egy chaos az egész, melyben csak egy kéz kotor hatalmasan, az, mely mindent markolni akar, mely szépségével. Jobbról a Hegyallja-Sóvári begyek lánczolata vonul északfelé s látcsövünk itt ott a múlt nagyságának egyes romjain pihen meg, Regéczke, Abaujvár. Boldogkővárallja stb. egymásután tűnnek fel az utazó előtt. Útközben egy érdekes tapasztalattal szaporodott emlékezetünk tárháza. Miskol- czon ugyanis tek. nemes, nemzetes és vitézlő Abauj vármegyének egyik rendfelügyelője, — nem tudom csendőrnek vagy drabant- nak hivják e őrmester uramat odahaza, — ült fel a mi kocsinkba, kisérve egy ágról szakadt embert, kit kezdetben fegyencznek tartottunk. A miskolcsi karczosból megki- nálva őrmester uramat, közlékeny lön irányunkban s elmondá, hogy azon embert, kit kisér, a lipót mezei tébolydából viszi haza egy Kassa melléki faluba. A szerencsétlen öreg ember 7 évet töltött a tébolydában s a képviselő választások áldozata, mert mint kortesvezér a boritalt nagyon megszokta s delirium tremensbe esett, melyből felgyógyulva, most 7 év után kerül haza övéi körébe. De milyen ruházatban ! Igazán szégyenére válik egy országos intézetnek, hogy egy rongyos alsó vászon ruhában bo csát útnak oly hosszú útra egy öreg embert, ki az azon hétben uralgó esős és hideg időt csak úgy volt képes kiállani, hogy a jószivíi őrmester részben a hideg ellen, részben a rongyok eltakarására saját katona köpönyegét adta a szerencsétlenre. A legérdekesebb az volt a dologban, hogy a vihar lerombolván a vasúti töltést vasárnap nem ment vonat, az őrmester úr pedig akkép okoskodott, hogy ők ketten a fővárosban egy éjjel és egy nap többet elköltenek mintha az osztrák államvaspályán még a képviselő testületet is zablázni akarná, miután a hivatalnokok szárnyait már megszegte, munka kedvét elvette, tevékenységüket megbénította. E kéz a Pasa keze. Nos hát ez mind tény. És a tények einem titkolhatok. Ennyi mulasztás, ennyi visszaélés, vétkes hanyagság s következményeiben oly végzetes és ezerekre nézve káros, könyelmü gazdálkodás meg- torlatlan, felsőbb helyről istápolt, sanc- tiónált nem lehet, nem maradhat. Épen azért ne rontsuk, ne háborgassuk a leibhuszárok, a hügardisták meg sápistáknak úgyis már rövid időre szabott örömét. Csak öntetszelegjenek, csak nevessenek, mig a nevetés torkukra nem forr. j.A kiábrándulás annál fájdalmasabb* * Sajnáljuk tehát fájdalmukat. A részvét mindig nemes tulajdon volt. Én részvétemből nékik már most is előlegezek. A bizalmatlanok pedig nyugodjanak meg. Egyről biztosíthatjuk — s ez minden czélzatosság nélkül legyen mondva, — hogy vannak most a képviselő testületnek oly megtántorithat- lan, egyenes jellemű, meg nem félem- lithetö és kellő határozottságü tagjai, kik jogaikból egy szikrányit is engedni nem hajlandók s azért tehát, ha bekövetkeznék az, mitől önök tartanak — de ami lehetetlen s aminek még csak feltevése is sértő — fognák tudni kötelességüket teljesíteni s alaposan széttépni a leibgarda ködfátyolké- peit. A vizsgálatnak okvetlen lesz eredménye, ennyit indiscretió nélkül már is mondhatunk s a legkisebb eredmény az, hogy ama torhetlennek hitt hatalom nimbusa szétfog foszlani, hogy a kishitüek megszabadulnak lidércznyo- másuktól, és végre, hogy az oly soká számba nem vett képviselet, visza fog helyeztetni megnyirbált jogaiba, ......... csakhogy aztán éljen is vele a város javára, felvirágoztatására. Úgy legyen. Egy képviselő. Pest, Czegléd, Szolnok, Dcbreczen, Nyíregyháza Tokaj-feló kerülőt téve jönnek Mis- kolczra. Hát biz ez fejre esett logica, de czélt értek mégis! Mégis csak jó az öreg a háznál ha egy csöpp esze sincs is ! Végre föltűnt előttünk Felső-Magyar- ország fővárosa Kassa. Öreg este volt midőn beérkeztünk s az út fáradalmaitól összetörve, nem igen volt kedvünk a város szépségeit nézni, hanem örülve, hogy az eső elől a Schifbeck szálló kényelmes ágyainak párnái közé temetkezhetünk csakhamar Morpheus karjaiba helyeztünk fáradt tagjainkat. Mély álmomból reggeli 7 órakor hajnali Szerenádé vert fel, melyet Gyula barátom s neje rögtönöztek tiszteletemre .... * * + Itt kissé eltérek a sorrendtől melyet utirásomban követtem, s átadom a tollat Gyula barátomnak, ki nejével együtt elválván tőlem, magamra hagyott s mog- igéré, hogy úti élményeit elválásunk per- czétől megírja. * * * Göllniczbánya. Meigértem, hogy megírom Göllniczi élményeinket. Utazásunk czélja tudva van előtted, hisz utitársunk voltál Kassáig — sőt azontúl — Abosig is ; keresztük buk- fenczeltél velünk együtt valamennyi kala- mitásokon, s rendre gyújtód gazdag tapasztalataink aranykalászait, s bizonnyára jobban érted azokat bokrétába fűzni nálamnál, — tanúja voltál a mezőkövesdi szélmalom bús kelepelósótől a kassai bakter logicájáig, ki a budai lipótmezőről haza kisért patiKossuth Lajos 80-ik születés napjának megünneplése városunkban. F. hó 19-én ülé meg száműzetésben élő nagy hazánkfia 80-ik születés napját. Hazánk legtöbb városában megünnepelték e nagy napot. Városunk sem maradt hátra e tekintetben s szerény körben ugyan, de mégis megünneplé nagy hazánkfia születésnapjának 80-ik évfordulóját. Korpás József úr vendéglőjében jöttek össze Kossuth tisztelői mintegy 70 — 80-an kik közt a társadalom minden osztálya képviselve volt. Ez alkalommal számos pohár köszöntő mondatott a haza határain túl élő nagy hazánkfiának egészségére, nevezetesen Korpás Márton, Lapunk szerkesztője, B 0- ros Soma s Kecskés József urak által. A felköszöntők által fokozódott lelkesedés következtében, a jelen voltak a következő táviratot menesztették nagy hazánkfiához. „Kossuth Lajos Magyarország kormányzójának Turin, Via San Lazaro. A legnagyobb magyarnak születés-napját milliók ülték meg e hazában A nagy számüzött- nek milliók milliónyi éljent küldtek száműzetésébe. A nagy hontalanért a magyar liaza hű fiai kérik az egek urát, hogy még számos évig éltesse az egész ország reményét, büszkeségét mindnyájunk örömére és boldogitására, kiknek jó kivánataihoz hozzá csatoljuk a mi szerény kivonatainkat is. „A váczi függetlenségi párt tagjai.“ Ezután lapunk szerkesztője gr. Zichy Hyppolit pápai kamarás s kanonok egészségére emelt poharat, mint Vácz megmentőjére, mert nélküle Vácz Lo- soncz sorsára jutott s elhamvasztatott volna. Hozzá a következő távirat küldetett „gr. Zichy Hyppolit urnák Budapest városmajor utcza 46 sz. Kossuth Lajos nagy hazánkfiának 80-ik születés-napjára összejött váczi polgárok városunk megmentőjének az ég áldását és hosszú életet kívánnak.“ Ezután élteté kerületünk országgyűlési képviselőjét Báró Prónay Gábort, kihez a következő üdvözlő sürgöny menesztetett. „Báró Prónay Gábor képviselő urnák Budapest Bálvány-utcza 20. Kossuth nagy hazánkfia 80-ik születés-napjának megünneplésére Korpás Józsefnél összejött függetlenségi érzelmű választói boldog hosszú életet kivannak méltóságodnak, hogy a zászlajára irt eszméket diadalra vezethesse.“ Mondatott még ezenkívül számos toaszt melyek után a jelenvoltak szétoszoltak. Az irodalmi tisztesség nevében. Kompolthy úr még ki sem szabadult a „Fortunából,“ és már is újra visszakivánkozik oda. Bizonyára jó dolga volt a csirkefogók, zsebmetszők, betörők és rablók között, legalább erre vall a „V esz- prémi független hírlap“ múlt vasárnapi számának újdonságai közt „Kompolthy Tivadar úr és Vácz város“ czimü öklendezése, melyben az irodalmi tisztességgel ellenkező módon és hangon támadja meg városunk polgármesterét. A kik ismerik Kompolthy urat, (és Váczon bizonyára ismeri őt mindenki) tudni fogják, hogy ez az úr csak azért bánt valakit, hogy „dutyiba“ kerüljön ingyen kosztra. Hiszen mikor Váczon volt szerkesztő akkor is minden áron be akart kerülni a politikai fogházba, hogy az állam emlőin élősködjék. Ez pedig nem valami nagy bazafiui virtus ! Nagyon könnyen megszerezhető dicsőség ez a sajtó fogság, csakhogy azon az utón melyen Kompolthy úr habul, a becsületsértő le-gazemberezés utján, csak a Fortunába jut, a mi pedig nem válik valami nagy dicsőségére. Ez a jó úr lapjában azt is írja, hogy a városi képviselőtestület a polgármester ellen „alattomos üzelmei miatt, a városi költségvetések s a keze alatt eltűnt szegedi árvizsegélypónzek“ ügyében fegyelmi vizsgálatot kért. Hát ez egyszerűen nem igaz, mert a fegyelmi vizsgálatban ezekről szó sincs, s a vizsgalat az egész tanács ellen van kérve. Az igen szép dolog a Váczból elexpe- diált szerkesztőtől, hogy törődik Váczczal, de becsületes ember ily módon tisztességes embert — mig állításait bizonyítani nem tudja — támadni nem szokott. De hiszen Kompolthy úr tisztességében, mi nem kételkedünk egy pillanatig sem, mi tisztában vagyunk vele, mert hiszen tudjuk, hogy most is csak azért ült három hónapot a „Fortunában“ mert rágalmazás és becsületsértés miatt ítéltek oda és tették a közönséges csirkefogók közé, nem mint a sajtó tisztességes harezosait szokták. Neki politikai fogházban helye nincs, az ö jelenléte degradálná azt a csirkefogók fészkévé. A ki annyi piszok dolgot követett el Váczon mint ő, kit a vácziak ebrudon akartak a városból kilökni, ha az ebrudat nem sajnálják, hogy az olyan ember még merészel más emberek becsületében gázolni? Úgy tudom, hogy Reiser Béla úr 50 frtot adott neki útiköltségre, hogy csak szabadulhassunk tőle és ő mégis azt írja lapja múlt heti számában, hogy őt látogatásra kérték fel. Engedje meg Kompolthy úr, hogy mi jobban ismerjük a vácziakatós önt is, és nem képzelhetünk a mi városunkban egyetlen egy °ly embert, a ki a történtek után csak viszontlátni is szeretné ! *) Kis Plútó. Tanügy. Felhívás ! A szülők és gyámok ezennel felszólittatnak, miszerint 6—12 éves kath. gyermekeiket, illetőleg gondjaikra bízott, növendékeiket, f. évi Október hó 1, 2 vagy 3 án a megfelelő elemi iskolába okvetlen beírassák, minthogy a növendékek hivatalból már összeiratván, amely gyermek Október *) Jelen czikk tartalmát teljesen magunkévá tesszük s kijelentjük, liogy az irodalmi tisztességet ily orv támadásokkal megsértő lappal ezentúl minden összeköttetést megszüntetünk s a lap csere viszonyt is megszüntetjük. Szerk. ensét először Debreczenben sétáltatta meg, valószínűleg Istókká akarván őt megtenni, — s hiszem, füledben cseng még a kassai szerenád, mely súlyos álmaidból vert fel, no de a váczi vagdalék-sült, és faintos pogácsa is édes mámorában ringatja kebleink mélyebben fekvő részét, de mégis érdemelte az asszony, hogy itt ne hagyjuk érte. — Messzire utazni, s még asszonyt is magával czipelni kétszeres baj, de annyiban jár haszonnal, hogy hibát nem követhet el az ember, sem a pénzét ki nem lopják az útban, mint egyik érdemes útitársunknak, megóv tőle az asszony. — Abosíól Margit- falváig igen szép az ut, a táj, s a kelő telthold tündéri látványt kölcsönzött az az aggasztó mélységeknek. Vég állomásunknál kocsi várt reánk, s mintha csak elloptak volna bennünket, oly gyorsan ragadott le a völgyekbe. Egy órai utazás után, melyben sok hámort, hutát, fedett hidakat, s bányafe.emenetet láttunk, esti tiz órakor Göllniczbányára értünk. Jövetelünk csaknem az egész várost alar- mirozta, mert teljes ott létünk nem volt egyóbb mint vendégeskedés, s mulatozás. Megtekintettük a közelben lévő valkói láncz, szeg, s fém-lemez gyárakat, — fennt voltunk a festői kilátást nyújtó Thurzó — vár romjai között majd másnap a vidék legnagyobb nevezetesógét, a concordia aknát tekintettük meg — Déli 11 órakor szálltunk le a mélybe, síneken mozgó kis ^vagonokban, mintegy 40 perczig haladva, a bánya mélyét értük el, 1200 méternyi mélységben. Itt volt a központi üreg, honnan utak vezetnek külömböző irányokban szerte szét. Itt ezüstöt s rezet nyernek, a tárna igen gazdag, s részvényeseinek havonkint 70 írt. * osztalékot nyújt. Mintegy 2 órai időzés után szerencsésen vissza érkeztüuk a leszálló épületbe, érezröget, egyébb nevezetességet, különösen pedig hatalmasan kiállott félelmet hozva magunkkal felszínre. — Innenn vad- regényes utakon, vízesések s óriási mélységek felett kalandozva a hutnói kádfürdőbe értünk, itt megpihentünk, s csak este tértünk haza. — Göllniczen ritka a magyar- szó, mint a fehér holló, s a német kiejtést is jobbára az odavalók értik', alig találtunk öt embert, akivel magyarul társaloghattunk ezek is hatósági egyének voltak; igen munkás s békés, vendégszerető emberek lakják ezen vidéket, s többnyire bányaiparosok, fa- kázakban laknak, de ezen házak igen szilárdak s erősek, 8—4 szobával is bírnak, s mindennemű faragványokkal vannak ellátva. A városház nagyi érmében van felállítva az ásványtár, mely bányaritkaságokat tartalmaz s mindenki által megtekinthető közkincs. A város közepén folyik egy sebes patak, melynek hangos csörgése malomzúgáshoz hasonló zajt idéz elő. Igen jól megnevettetett bennünket egy vén hóbortos poéta, ki 8 élő nyelven declamálja verseit, állítólag ügyvéd volt, de a könyörület ád neki kenyeret, mert elnyomorodott. Váltig demonstrálja, hogy ő külömb verseket ir mint Petőfi. Folyton Kossuth és Jókay Mórhoz irkái leveleket, s azokat mind meg- reclamálja, de választ egytől sem kap s ilyenkor folyton dühöng reájuk. Igazi specialitás a maga nemében. Ezzel átadom neked a tollat, folytasd tovább úti élményeidet ott a hol tőlünk elválva, egyedül maradtál.
