Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-26 / 48. szám
IV. évfolyam. 48. szám. Vácz, november 26. 1862. VÁ( HELYI S Vf :zh OÉKI ÉRDEKŰ TÁ1 Megjel n m K02 tSADALMI, KÖZGÁZ! <e:ra. mlndLen ■vesbs ílc 1ASÁGÍ S IRODAI ázmajjp. )NY Előfizetési árak: Évnegyedre ............... 1 frt BO kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch, Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora ..............................20 kr. bélyeg-illeték minden beigtatásn'ál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz ; Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közlemények figyelembe nem veszünk. Itermenietlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk Magánvitáknak és el személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik, el. ------------ni kai szövőszékeket óhajt kiosztani, ha ugyan vállalkozók akadnak, kik a motort és segédgépeket be- szerzendik és kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy a szövőszékeket öt éven át jó karban s folytonos működésben tartják, mely idő után szövőgépek tulajdonukba mennek át; meg- jegyeztetvén, hogy a munkások betanítására a szükséges tanerő a kellő időre a vállalkozóknak rendelkezésére bocsájtatnék. 2. A sima (vászonszer ü) szövetek iparszerü kézi szövésének fejlesztése czéljából a bizottság nagyobbszámú javított szerkezetű (regulatoros) kézi szövőszékeket óhajt kiosztani, de csakis oly föltétel mellett, ha vállalkozók akadnak, kik kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy a székeket 5 éven át folytonosan működésben tartják, illetőleg az idő allatt állandóan bérért szövetnek. E székek a vállalkozó rendelkezésére (és nem tulajdonába) fognak bocsáttatni, ki ezeket azon egyéneknek engedi át használat végett, kik számára dolgoznak. Az öt év elteltével azonban e székek azon munkások tulajdonaivá válnak, kik ez idő alatt a vállalkozó számára kellő buzgalommal és szorgalommal dolgoztak. A vállalkozó gondoskodni köteles arról, hogy a székek állandóan jó karban tartassanak. A munkások (iparosok) betanítására a szükséges tanerő a kellő időre a vállalkozók rendelkezésére bocsájtatnék. 3. A mintás szövetek iparszerü kézi szövésének fejlesztése czéljából abizottság nyüstgépeket, Jaquard- gépeket, szabályozókat (regulatorokat) óhajt egyes vállalkozóknak,ipartársulatoknak vagy iparosoknak oly föltételek alatt kiosztani, ha kötelezetséget vállalnak az iránt, hogy e szövőszék javító részeket öt éven át működésben és jókarban tartják és hogy ezek alkalmazását, illetőleg kezelését foganatba veszik, és elsajátítják, mely utóbbi czélra a szükséges tanerők rendelkezésükre bocsájtatnak. 4. Oly vidéken, hol a földművesek stb, s a j á t szükségletük fedezése czéljából szövéssel foglalkoznak, a bizottság hajlandó a szükséghez képest a fonalfelvetéséhez szolgáló eszközöket, vagy gyors vetélövel ellátott bordaládákat és gyorsvetélöket, kivételes esetekben egész szövőszéket is kiosztani, •ha az illetők magukat arra kötelezik, hogy ezeket öt éven át a téli :idény alatt működésben és jókarban tarják. A javítások eszközlésére és a javított szövőszékkel való bánásmód elsajátítására az illetők részére tanfolyamok fognak berendeztetni s az ezeken való részvételre mindazok kötelesek, kik a bizottságtól bármily irányú támogatásban, illetőleg adományban részesültek. Mindezek alapján felhívjuk a hail szövőipar terjesztése érdekében. Az országos nöiparkiállitás alkalmából felséges királynénk és Coburg herczegnö ő fensége kezdeményezésére a szövőipar fejlesztése, rendszeresítése, illetőleg szövőszékek beszerzése és kiosztása érdekében hazafias mozgalom indult meg, melynek érvényesítésére felséges királynénk és Coburg herczegnö ö fensége buzdító példájára hazai hatóságaink, főuraink, főpapjaink pénzintézeteink és egyes lelkes hazafiak több ezer forintnyi alapot teremtettek, melyhez a nöiparkiállitás tiszta jövedelméből az orsz. nöiparegylet egymaga 3ooo írttal járult. Ez üdvös mozgalom rendszeresítése czéljából az országos iparegyesület és az országos nöiparegylet kebeléből állandó bizottság alakult, mely föladatait és tevékenységének irányát a következőkben állapította meg: Szükségesnek találja a bizottság, hogy 1. a gép (mechania) szövés, 2. a sima (vászonszerü) szövetek iparszerü kézi szövése; 3. a mintás szövetek iparszerü kézi s z ö v é s e meghonosittassék, illetőleg fejlesztessék és 4. hogy a házi szövőipar (a saját szükségletük fedezésére dolgozók ipara) fejlesztése elömozdittassék. E czélból a bizottság 1. me eh aTárcza. Engesztelő. Lehullok térdeimre, Úgy csókolom lábad porát, Ha ajkad megkegyelmez, Ha áldott szived megbocsát! És forró puha kis kezed, Oh égő könnyeimmel áztatom, Ha egyszer újra megteszed, Hogy elsimítod izzó homlokom. Oh végy szivedbe vissza, Bocsásd meg tettem, vétkemet, Az első ember is a mennyet, Az üdvöt nem becsülte meg, S örökre gyötri bűne őt, A bölcső és a messze sir között! Örökre égne kínom is, Hogy eljátszottam mennyem, üdvömöt . . . Bocsáss egembe újra, Derüljön ajkad, szép szemed ; Vessünk fátyolt a múltra. Én jó, szelíd, nyugodt leszek. Igaztalan valék, tudom, Hogy zúgolódni mertem ellened, De oh ne ródd azt vétkemül, Hogy szivem oly nagyon, nagyon szeret Földváry István. Innen onnan. (üti karczolatok.) IV. Eperjestől Bártfáíy. Eperjes és Bártfa közt fiakkerok tartják főn a közlekedést épen mint Vácz és Balassa-Gyarmat közt, A kocsik, kocsisok, tariíía — „tout cornme chcz nous.“ A íiakkerosok jól megsarczolják az utast, mert semmi szabály nincs a fuvarbérre nézve, engem csak 10 írtra taksáltak a mint megpillantottak, hála Isten hogy nagyobb urnák nem néztek. Behelyezkedvén a kocsi belsejébe, s ránézve a szegény gebékre, egy édes érzés futotta át belsőmet, azt hittem boldog otthonomban vagyok; a bakról csak Kecskés hiányzott. Helyette azonbon ült egy tót klapecz a bakon Ezzel egész utón egy szót sem tudtam beszélni, nem lévén járatos a dicső tót nyelvben, ő meg- „nyeznám uherszki“ feleletet adván kénytelen voltam arra szorítkozni, hogy kézzel foghatólag beszéltem vele, azaz szivarokkal kínáltam őt folyton, minek aztán meg volt azon eredménye, hogy a gebéket ugyan csak ösztökélte, s igy 6 óra helyett 5 alatt Bártfára értünk. Az utazás az irigyleudő jó országúton nem épen kellemetlen. Hegyek völgyek váltakozó szépsége várromok (Kapi, Sáros), bilincselik le az utazó figyelmét. Az ut folyton hegynek emelkedik s a Székes ő völgye mindegyre szükül, s a viz medre is ily arányban keskenyedik mig Ló falu mellett elérjük a Csergó hegy egyik nyerge által képezett vízválasztó legmagasabb pontját, melyen túl egész Bárt- fáig észak felé az ut lefele vezet. E lefelé vezető völgynek fő folyója a Tapoly, mely Bártfáig halad s onnan délre kanyarodik Zemplén felé s a Bodrogba ömlik. A bártfai kocsi-ut egyik érdekes intermezzója az etetés Tót Raszlóviczán. Van Magyar Raczlovicza is az országúitól kissé félre, melynek lakosai magyarok. Itt lakik He dry Bódog, kinek nevét azt hiszem minden olvasóm ismeri s kitől nem rég egy czikket is volt szerencsénk közölni. Tót Raszlaviczán van egy vendégfogadó lengyel zsidó korcsmárossal. Itt találkoznak a Bartfáról jövő s oda menő utasok s más nemlétében kénytelenek a zsidó korcsmáros kis szobáival megelégedni arra az egy órára, mig a kocsis megétet. Hogy legyen aztán valakinek kedve a Bártfai fürdőbe menni mikor útközben annyi mindenféle kellemetlenségnek van kitéve. Bizony sokféle nép jön itt össze ebben a kis falu korcsmájában. A véletlen épen ott létemkor hozott oda 3 zsidó saktert, kik a bártfai vásárra igyekeztek. Ezek szemem láttára rituális gyilkosságot követtek el egy ártatlan falusi libán. A szertartásos gyilkosság láttára egészen elment a kedvem a liba pecsenyétől s nem merészeltem mást rendelni mint lágyra főtt tojást. A vendégszobában egy görög kath. plébánost találtam, ki fiát vitte az eperjesi gymnasiumba A kölcsönös bemutatás után az egy órai időt kellemesen elbeszélgettük. Hej de is Isten háta megetti világ ez. Ez a plébános Bécsben a Pazmaneumban végzett s igen szép műveltségű ember s szavai szerint mióta Bécs- ből hazajövet átutazott Eperjesen, — vagy 20 esztendeje — most megy először ismét oda, megyéje székhelyére. Igazán élve van eltemetve falujába A lóetetésnek vége volt s mi indultunk Bánfa felé. Az idő lassan szürkületbe ment át s a holdvilág ezüstözé be az ut oldalán elterülő fenyves erdők lombjait Öreg estére vált az idő, midőn a Lukavicza patak fölötti boltozott fahidon robogott át kocsink s nem sokára Bártfa rettentő kövezetén döczögtüuk a nagy vendégfogadó felé. Uram bocsá’l Soha sem irok többé Vácz rozzant kövezetéről mert Bánfáéhoz hasonlítva, a miénk még pompásnak mondható ! Bártfa (város). Összerázott, fáradt tagjaim pihenést óhajtva, igyekeztem a számomra kimutatott szobában lepihenni. De hát a sors könyvében meg volt írva, hogy én azon éjszaka ne nyugodhassak. zai közönséget, hatóságokat, községeket, ipartársulatokat, iparosokat és magánvállalkozókat, hogy a fentebb részletezett négy pont egyikére vagy másikára vonatkozó bélyegmentes folyamodványaikat legkésőbb 1882. évi deczemberhó 20-ig bezárólag az országos iparegyesülethez (Ferencziek bazára, Budapest) alulirt elnök nevére czimezve beküldeni szíveskedjenek. A folyamodványokban a következőkre nézve kér a bizottság felvilágosítást, illetőleg részletezést: a) a folyamodó által képviselt helységben vagy vidéken a szövőipar jelenleg mily mértékben űzetik és mily czikkeket állítanak elő? b) milyen a lakosság anyagi helyzete? c) mily czikket óhajt a folyamodó készíteni? d) mily terjedelmű vállalatot óhajt a vállalkozó létesíteni, és e) mily biztosítékot nyújt a folyamodó arra nézve, hogy a fönnebbi négy pontban érintett kötelezetsségeknek meg tud felelni. (Hatósági felügyelet stb.) Amennyiben a bizottság föinten- tióját csakis az képezheti, hogy a munkára utalt és képes erők lehetőleg ju- talmazóan foglalkoztassanak és a szö- vészeti ipar felé tereitessenek, kijelenti a bizottság, hogy a rendelkezésére álló anyagi eszközökhöz képest az 1. 2. 3. pontban foglalt igények kiderítését első sorban, a 4-ik pontban foglaltakat pedig másodsorban fogja figyelembe venni. A vállalkozók és folyamodóknak Szobám a kávéház, — mely egyúttal ebédlőül is szolgált, — közvetlen szomszédságában volt, mert épen országos vásár lévén nagyon sok vendég talált összejönni a fogadóban s ezek az emeleti szobákat mind elfoglalván, nekem nem jutott más, mint a földszinti nagy szoba Képzeljenek két ablakos nagy bolthajtásos zord, sötét szobát egy vékony gyertya fény által megvilágítva. Nehány ócska bútordarabbal s az egyik sarokban nagy csomagban felakasztott női ruhákkal stb. Úgy látszik e szobát nem igen szokták az utasok igénybe venni. Nem is keltett bennem eleinte nagy bizalmat, de a kényszerűségnek engedve elfujtam gyertyám, s elhatároztam hogy aludni fogok. Azonban nem ment a dolog. Először is eszembe jutottak Ponson s Dumas regényeiben olvasott vendéglői rémszobák s ijedve ugortam fel ágyamból s megnéztem vájjon az ajtók jól be vannak-e zárva s revolverem lövésre készen van-e az ágyam mellé éjjeli szekrény gyanánt helyezett széken. Miután mindezt rendben találtam megkisérlém az alvást, de alig kezdtem elszunyadni már is rémítő kutyacsaholás közt zörgeték meg ablakomat, ijedten ugortam fel s legelőbb is revolverem után nyúlva felültem ágyamban készen várva a támadást, melyet álomból felzavart képzelmem rémesnek festett. Csakhamar ismétlődők a zörgés s „Lefkovics urat“ kiabálták. Hirtelen megtapogattam magamat hogy meggyőződjem vájjon csakugyan én vagyok-e, s nem változtam-e át valami Lefkovicscsá, s miután meggyőződtem, hogy mindig saját bőrömben vagyok oda rohantam az ablakhoz s lelövéssel fenyegettem az alkalmatlankodót ha ablakomtól nem távozik. Ez használt s reggelig nem háborgatott többé senki, csak az ebédlőben kártyázók zaja. Reggel tudtam meg aztán, hogy e szobában Lefkovics ur a vendéglős szokott aludni s az éjji háborgató megkésett vásárra jövő utas volt. Legelső dolgom volt felébredésemkor körül te-
