Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-05-07 / 19. szám
IY. évfolyam. 19. szám. Yácz, május 7. 1882. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre ............... 1 írt 60 kr. házhoz hordás vagy póstai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. IV év teleit közleményeket figyelembe nem veszünk. ISermentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Fiatalságunkhoz. Szivünk örül midőn tapasztaljuk, hogy ifjúságunk egy-egy nemes eszmét felkarol s velünk mindnyájan, kik városunk felvirágzását szivükön hordják, mert minden egyes eszmének megtestesítésében társadalmi életünk élénkítését, felvillanyozását látjuk. Az ifjúság az, mely minden nemes eszméért lelkesül, csakhogy rendesen a lelkesedés nem egyéb mint hirtelen fellobbanó tűz, szalmaláng, pedig a lelkesedésnek nem volna szabad megszűnni, mert ez a megölő betűje mindennek. A lelkesedés, a kitartás megszűntével, beáll a közönyösség, ez pedig a legszilárdabb alapokra fektetett intézményt is képes megdönteni. Sok féle intézményünkkel ez történt, a lelkesedés megszülte, a visszavonás, közönyösség megsemmisítette. Tekintsük első sorban „dalkörön két.“ Évek előtt társadalmi központot képezett, de csakhamar az érdeklődés csökkenni kezdett. Többször kellett újjá alakítani de a megújult erővel megkezdett működés ismét hanyatlani kezdett, éveken át volt dal-szünet; több lelkes férfiú átlátva azonban, hogy a dalkört nem szabad engedni megbukni, az ügy élére állt s dalkörünk halottaiból feltámadt. Nem volt városunkban egy dal- és zene kedvelő sem, ki ne örvendett volna dalkörünk újjászületésének. De mi lett ismét az eredmény, — az: hogy néhány igen jól s néhány keT Á R C Z A. / Ábrándozás. Kék ég alatt, zöld pázsiton Hanyatt fekve testemmel, Nézem, nézem a fölleget A mint messze útra kel. Honnét jön vagy hová megyen, Mind hiába kérdezem, Ha felé nyúl, hogy megfogja, El nem éri őt kezem. Úgy száll, úgy mén tovább tovább, Mint egy tündér szép világ, Hol a játszi képzelődés Egy alakról másra hág. Lát ö abban ember arezot, Állatot, növényt, halat; Majd egymással összeforrva Gyikot, sárkányt, madarat. Itten mintha angyal szállna Kiterjesztett szárnyakkal, Amott mintha hegyláncz nyúlna Aranyozott ormokkal. Oly szép, oly csodás világ az, Mely úgy úszik a légben, Hogy láttára szivem lelkem Fölmelegszik egészen. Ó ha én is szállni tudnék, Mint a fölleg magasan, Nem hevernék itt a földön Elhagyatva magamban. vésbbé jól sikerült dalestély után a lelkesedés alább szállt s dalkörünk ismét visszatereltetett abba a lét és nem lét közti állapotba, melyet a lelkesedés csökkenése s a közönség készített számára. Ezért emeljük fel mi is szavunkat s szólunk városunk ifjúságához, kivált azokhoz kik dalkörünknek b e i r o 11 tagjai. Olvassák el a dalkör zászló szalagjára irt ama szép mondatot: „a kitartás biztosítja a sikert“ —s szivökbe vésve e pár szót nem csökkenő lelkesedéssel folytassák megkezdett müködésöket. Hisz a lelkesedésnek nem szabad megszűnni addig, mig ifjúság létezik, mert a dal nemesíti a lelket, műveli a szellemet s az egyesület megszilárdítja a társulási szellemet. Másod sorban említjük tűzoltó egyletünk et. Ugyanaz a sors érte, mint dalkörünket. Kezdetben összes ifjúságunk részt vett a tűzoltó egyletben, felkarolta az ügyet s az egylet virágzott, később a lelkesedés csökkenvén, végre alig marad, a régi gárdából egy nehány, — s nehány lelkes iparosunk menté meg csupán az egyletet a végenyészettöl. Kezdetben dicsőségnek tartotta mindenki, hogy önkénytesen tűzoltó lehet, s vész esetén édes mindnyájunk vagyonát óvhatja — ma már derogál tűzoltónak lenni. Egykor városunk egész polgársáOttan talán megtalálnám, A miért itt hiába, Küszködöm és fáradozom Napnak éjnek folytába. S a mint nézek, a mint játszik Képzeletem édesen, Odább siet, foszladozik A felhő szép csendesen. S én a földön, zöld pázsiton Hanyatt fekve testemmel, Látom, látom a világon Hogyan múlik minden el. Yáry Gellért. Emlék-könyvbe. M.-n a k. Rejtvény előtted most egész világ, Megfejtését te még nem tudhatod; Tövis sebez-é úton, út-felen, Vagy illatos virágok nyílnak ott? . . . Nem ismered te még az életet, A létért küzdés kínos harczait, Nem láthatod a nagy teher alatt Roskadozóknak csüggedt arczait! . . . Kebledben egy más, szebb világ honol: Meg nem szegett örök béke hona, Fölötted olyan tiszta kék az ég, És nem vonul rajt felhő át soha f Ártatlan szived csendes, tiszta tó, Felszíne sima, kéklő vize mély, Meg nem zavart tükrében ég mosolyg, S nem vert habot még rajta szenvedély. Most még az életről csak álmodd, Csak Bejtni véled róla, hogy minő ? — Mosolyg álmodban minden ott feléd, 8 rózsái színben tűnik jövőd elő: — ga gyönyörködött vasárnaponkint a gyakorló helyre kivonuló nagyszámú tűzoltó csapaton s testedző tornagyakorlataikon. Ma már azt sem tudnók létezik-e városunkban tűzoltó intézméy, ha egy két nagyobb temetésnél nem látnánk 6—8 díszbe öltözött tűzoltót kirukkolva. Mi mind ennek az oka, a szalma- láng, a közönyösség. Nem czélunk a tűzoltó intézmény szükségességét jelen sorainkban kifejteni: azt minden józan gondolkozó egyén úgy is belátja s ha ifjúságunk a budapesti önkéntes tűzoltók díszes testületét veszi irányadóul, mely nagyobbrészt az intelligens osztályból számítja tagjait, s ha figyelemmel kiséri müködésöket, mely minden nagyobb szerencsétlenségnél a városi tűzoltók felett első helyen áll, lehetetlen, hogy ne lelkeseljön ez intézményért. De ettől eltekintve csupán a tűzoltóság melletti elkerülhetlen testedző tornászatot tekintve is azon kellene lenni ifjúságunknak, hogy „mens sana in corpore sano“ elvénél fogva, tűzoltó legyen azért, hogy testét gyakorolja. Hál’ Istennek néhány nap óta a tornászat ügye is, — melynek érdekében helyi sajtónkban annyi tinta és papír elfogyott, — a létesülés stádiumába lépett. Van már felszerelt tornahelyiségünk. Tanuló ifjúságunk már tornászik. De hát hol marad ifjúságunk ? TaA köuyeket örömkönynek hiszed, A szenvedőkről véled -- boldogok, Mosolygó arcznak tűn fel mindenik, S nem láthatod, midőn sóhajt, zokog 1 De majd kilépsz az emberek közé, S a nagy világ zajába béfogad ; És megszakítja a zsongó zsivaj Az életről elképzelt álmodat. A szív fellázad, kéri majd jogát. És öntudatlan is szeret, — szeret .............. — óh adj’ az ég, — minőnek álmodád, Találd olyannak majd az életet! . . . . Ifj. Szászy István. Május első napjára. Elmúlt a tél, újra itt a szép tavasz; Zöld lombokkal telve van fa és haraszt. Megszűnt lenni a természet hallgatag: Kis dalosok fütyörészve Lepik el a lombokat. Csakhogy itt van a tavasz a május lió, — Csakhogy elmúlt a rideg tél, fagy és hó. Újra éled kedvünk is hogy eljövél, Mert fogékony minden jóra Minden szépre a kedély. Itt az erdő hüs árnyékú lombiban Hol bájolón hallatszik száz madárdal: Elandalgok, elmerengek szívesen; Elfelejti itt a jelen — S jövő gondját a kebel. £>■ Váozi emlékeimből. (Naplótöredék.) Mikor a hajó Váczhoz közel jár, kezd egyhangúvá lapulni a hegyes-völgyes viseglán nem érzi szükségét a testedző tornászainak ? Az egész világon legtöbbre becsülik az ember legdrágább kincsét: az egészséget. Ennek pedig csak az jut birtokába, kit kis kora óta ránevelnek, s nem úgy tartanak mint üvegházi növényt, mely szép, szemre való lehet, de a vésznek a viharnak nem tud ellentállni. Korunkban, mikor a kenyérkereset súlyos kötelességei már zsenge korában lelánczolják a gyermeket az iskola szűk padjához, kell hogy ellenszeréről is gondoskodjunk, — s ez a tornászat. Külföldön, kivált Angliában rég belátták ennek szükségét, ott tornásznak, vívnak, úsznak derekasan, sőt az iskolás fiúkat arra is szorítják, hogy a mint a tavasz eljő, tóduljanak ki a szabadba s a tanár vezetése alatt neki álljanak a labdázásnak, versenyfutásnak, karikahajtásnak s több e féle tüdötági- tó, láberösitö s kart izmositó foglalkozásnak. A tudományosság mellett födolog egészséggel és jó erőben élni. Egészség nélkül a tudomány mit sem ér, s e sarkigazságot nálunk még sem a tanárok sem a szülék nem igen veszik figyelembe s a test fejlesztésére annyit sem tesznek, mennyit a józan ész diktál. E szempontból üdvözöljük az iskolaszéket, hogy végre valahára belátva a tornászat fontosságát, azt a rendes tantárgyak közé felvette, s torna helyről gondoskodott. rádi panoráma s fokrul-fokra sivárabb partok között veri a hullámot a karcsú gőzhajó. Még Yácznak kijutott a természet szépségéből az a madártávlatbeli gyönyörű Staffage, mely a város átellenéből a túlsó partokon túl szemlélhető. A Dunáról igen kellemes arczulatja van a városnak, ügy kezdődik, mint Esztergom. Nyomorú viskókkal. Úgy imponál mint Esztergom. Kegyeletes rommaradványokkal. És úgy köti le mindenki figyelmét, akárcsak Esztergom. Az ő végtelen, sok hol karcsú, hol zömök templomtornyaival. Mindjárt első tekintetre leolvashatni torony alphabétájáról, hogy püspöki városban vagyunk. A város eredete, múltja, jelenje s talán jövője is vallásunk traditiói- val, szent emlékeivel forr egybe. A püspöki palota s nyájas parkja, a derekatlan tizenkét köpönyegű köszentekkel díszített dóm s a legtöbb diszes épület a püspöki szék hatalmát és fényét hirdeti. Többször voltam Váczon, és mégis csak most ismerkedhettem meg azokkal, kiket már oly régen ismerek. Többször voltam Váczon s csak most tűntek föl előttem fénypontjai és árnyai a legélénkebb színekben. Az a tizenkét óra, a mit benne töltőt tem, tizenkét kötet jó könyvnél is tanulságosabb volt nekem. Rendkívüli forgalma van. Alig száll be valahol olyan tömeg, mint Váczról, alig pihen tovább a hajó valahol, mint Váczon.
