Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-03-12 / 11. szám

P r o k ay Györgyné. Ott voltak még ezeken kívül a tánczosnők közt : Krausze Gusz- távné és nővére Blahos Bella, Bernáth Józsefué, Bernáth Mariska, Rolf Ka­milláé, R o lf Lenke (Túráról), Tábors z- kyné. Táborszky Dóra (Budapestről) Horváth Károlyné (Budapestről), L i- p o v n i c'z k y Istvánná, M á t é f y Béláné, Kónya •"Károlyné, H o m o k y Endréné (Hévízről), Horváth Elekné (Szt-Endré- ről), D or csá k Imréné, L a j c s i k n ó, Bar- n á n é, S z á k Iván né, Szontágh Margit­ka, Horváth Amálka, Balázsy Róza, Bukvay Berta és Juliska, Illés Juliska, Zsarnoczay Vilma, L i p c s e y Irma és Erzsiké, Németh Juliska, Gál Erzsiké stb. A bál a reggeli hat órai csárdással vég­ződött. **• 1­A szinibizottság közgyűlése. Múlt vasárnap délutánján ült valahára össze az évek óta egybe nem hitt színi bi­zottság. A gyűlésen ott voltak a régiek: szinügyünk első úttörője, ott a nőegyletnek minden szépért, jóért lelkesülő képviselői, végre ott a halottaiból feltámadt dalkörnek uj színi bizottsága. A gyűlést emelkedett szellem vezette és a színház-ügynek állandósítása, vagy is bár a távol jövőben, de határozott alakban egy állandó színház alapítá­sának eszméje lengette át. Ez volt Krene- dits Ferencz tanár úr eddigi színi bizott­sági elnök kitűnő elnöki jelentésének is végeszméje és sarkpontja. Általában ív r e- n edits Ferencz úr elnöki jelentése, nem­csak részleteiben volt tartalmas, hanem ál­talános eszméi tekintetében is kitűnő. Igaz, hogy csak részben tudta feledtetni a bizott­ság hosszú időtt össze nem hívását, és a sokat gáncsolt leszámolási késedelmet, de az egész szinügy iránt mutatott jóakarata és lelkesedése javára dönté a gyűlés hangula­tát, ennek eredménye lön, hogy közakarat­tal uj ból megválasztatott a szinibizottság elnökévé. A gyűlés ebből kifolyólag nem is bo­csátkozott rekriminátiókba, hanem elismerte az elnöknek az ügy körül szerzett érdemét, de más részt az uj színi választmányt aként alakította meg, hogy a szinügy élén műkö­dött derék férfiú közreműködése és veze­tése az ügynek továbbra is biztosíttassák ; a sokat gáncsolt mulasztások és számadási késedelmek pedig a jövőre lehetetlenittes- senek. Ez eszme vonult át Serédy Géza urnák az elnöki jelentésre válaszoló hosz- szabb felszólalásán is A gyűlés eredménye rövidre foglalva tehát a következő: 1. A hátrálékos számadások haladékta­lan átvizsgálására egy Dr. Feysinger Lajos, U dvardy Mihály és C z ó b e 1 Ignácz urakból álló számvizsgáló bizottság ne­veztetett ki, mely urak eddigelé a régibb számadásokat át is vizsgálták. 2. Krenedits Ferencz elnök meg- bizatott, hogy az egylet működését, bevé­telei és kiadásait, az összes számadásokkal, úgy a bizottság által rendezett előadások­nak kezdettől fogva való szinlapjait tartal­mazó füzetet tegyen közzé nyomtatásban, az egylet eddigi életének képéül. 3. Jövőre a vagyonkezelés az elnökség­től elkülönittetett s a színi választmány tam. De midőn Feri ebbeli szándékát meny­asszonyának atyja előtt kijelenté, az nagy haragra lobbant. — Innen ugyan nem mész egy tapod­tat sem, fivéred is ott lelte halálát. Te itt maradsz. Ugyan mi hasznod volna abban, ha a poroszok kitörnék a nyakadat neked is? Mit használsz te egyedül? Egygyel több vagy kevesebb az nem sokat változtat a dolgon. Hadd verekedjenek ők, te ne moz­dulj. Én nem akarom hogy itt hagyj ben­nünket. Feri menyasszonyára nézett, ki egy szögletben megvonulva sirdogált. — Margitom — igy szólt kedveséhez — mondd mit akarsz menjek-e vagy nem? — Menj, én itt fogok maradni és atyád­nak gondját viselem — mondá a leányka. Másnap Feri elutazott a hadsereghez és rövid idő múlva ama hirt hallom hogy Belfortban a tőlünk mozgósított csapatok­kal együtt körül van zárva a poroszok által. Mindennap vártam a híreket és midőn semmit sem hallottam felőle, eltökéltem ma­gamban, hogy felkeresem őt. A hegyi uta­kat jól i( merem báutatlanul mentem ke öt tagra egészittetvén ki, annak tagjai: Krenedits Ferecz elnök, Serédy Géza gondnok, C z ó b e 1 Ignácz rendező, Dr. R á k o s y Béla pénztárnok, Dr. Frey- singer Lajos ellenőr. 4. A bizottság megbizása csak egy évre szól és annak lejártával leszámol­ni köteles. 5. Míg az állandó színház felépíthető- sének ideje elkövetkezik, addig a „Szarvasi“ jelenlegi szinházteremnek megfelelő átala­kítása eszkörlendő. 6. V é g c z é 1 j a azonban a bizott­ságnak idők jártával egy állandó szín­ház létesítése. E végből kötelességévé té­tetett az állandó színház eszméjét minél szélesebb körben terjeszteni, s Yácz városát a nagyságos káptalant, a püspöki uradalmat, a pénzintézeteket, az egylete­ket főleg pedig a C a s i n o-k őrt az eszme pártolására s anyagi és erkölcsi tá­mogatására felszólítani, s a színi bizottság­nak annak idején a többi egyletek befe- lyását biztositó képviselőkkel való kibőví­tésére módot találni. Ezek voltak a gyűlés főeredményei jegyzőkönyvszerü összegezésben. Felemlítjük még, hogy színháznak ma már adóssága nine s, hanem 284 frt készpénze van a váczi takarékpénztárban elhelyezve, mely a színházterem uj berendezésénél fog felhasz­náltatni. Köszönet érette azoknak, kik az összeg „összejátszására“ közre­működtek. A színi bizottság különben azonnal megkezdé működését s mint halljuk ma vasárnap már testületileg fog tisztelegni \ i r t e r Bertalan uradalmi kormányzó ő méltóságánál a színházterem átalakítása ügyében, melynek építési munkáit a mint beszélik a püspöki uradalom magára is vá- lalta. A főeredmény azonban az, hogy az ál­landó színház eszméje valahára na­pirendre tűzetett városunkban. Rajtunk áll most már, hogy az eszme ne legyen szal­matűz, hanem évek múltán megérje meg­valósítását. Csak társadalmunk különféle tényezői legyenek egyesítve a szent czélra a siker bizonyos. Különösen a Casino-kör- re vár itt a legnemesebb hivatás. Vegye az az ügyet hatalmas pái tolásába s az eszme hamarább megvalósítható lesz mint gondolnánk. Városi közgyűlés. A város múlt vasárnapi közgyűlése — a még mindég függőben levő képviselő-iga­zolások miatt csonka közgyűlése — egyike volt az érdekesebbeknek. — Nem mert a rendőrségnek, különösen kapitányi hivatal­nak évek óta nyugvó kérdése újra ott kí­sértett a tanácsteremben, hanem mert a városi hivatalok hivatalos óráinak szabályozásával valahára egy égető kérdésen lön segítve. De vegyük a tárgyakat sorra a mint a napi renden következtek. Az első volt két bizalmi férfiúnak az adókivető bizottságba választása s erre C s e k o Pál és V elz e r Lajos városi kép­viselő urak bízattak meg, tanácsul adatván nekik, hogy ügyeljenek a szegényebb osz­tály adóterhei könnyítésére, másrészt pedig igazságos és szigorú adó alá vétessék azokat a derék jó urakat, kik dicsjövedelmekkel dicsekesznek névtelen üzleteik után, az adó­teher alól pedig eddigelé évről évre ügye­sen kibújtak. resztül a porosz őrszemeken és szerencsésen eljutottam a város kapujáig. Bebocsátottak, mert újságokat vittem és megmutatták fiam laktanyáját. A derék fiú jó színben volt. Nem látszott meg rajta a bánat és nélkülözés, melyet nehány nap óta szenved­nie kellett. Mennyire örült hogy újra lát­hatott és mily jó napokat töltöttünk együtt ! Midőn haza akartam térni, már lehe­tetlen volt kimenni a városból. A poroszok elzártak minden utat. Nem bírtam elviselni az állapotot, hogy én itt csak élelem fo­gyasztó vagyok, mely már annyira megfo­gyott. Egy gondolatom támadt. Felcsapok én is katonának 1 Elmentem tehát a hadnagy elébe s kijelentetem előtte ebbeli szándékomat. Markába nevetett. — Ilyen vén ördögnek ugyan mi hasz­nát lehetne venni ? — Valóban ? mondám haragra gyul­ladva — én még képes vagyok naphosz- szant vadászni, annélkül hogy megpihenjek — az igaz, hogy órákig ülni az asztal mel­lett, mint ön arra nem vállalkoznám, de Második ügy volt a lámpa bérlővel a közgyűlési kiküldöttek részéről kötött per- egyesség — mely egy hangulag tudomásul vétetett. Ezután került szőnyegre a főtárgy — Kurdy Bálint városi képviselő indítványa — helyesebben talán panaszlevele F ab r i- cjz y Nándor rendőrbiztos és E m e r i c h Lajos városi kapitány ellen, K urdy Bá­lint ur az írásban beadott indítványát a vita kezdetén egy hosszú beszéddel indo­kolta, mely közben egész hasábokat olva­sott a „Váczi Közlöny“ újabb keletű szá­mából. Beszéde higgadt volt és sok kelle­metlen természetű mulasztást tárt a köz­gyűlés elé. Utána Reiser Béla ur lépett egy hévvel elmondott hosszabb beszéddel az indítvány mellett a síkra újabb mulasz­tások feltárásával tetézve Kurdy Bálint imént elhangzott vádjait. A közgyűlés több ízben helyeslő nyi­latkozatokkal kisérte a két szónok vádjait — s nem is próbálta azokat gyengíteni más, mint Krenedits Márton ügyvéd ur, kinek fiskális fogásokra valló védelme azonban többet ártott a két megtámadott tisztviselő ügyének, mint a mennyit használt. Az elégületlen hangulatát nyíltan ki­mutatott közgyűlés végre azután már Dr. Freysinger Lajos indítványát fogadta el, mely abból állt, hogy ezúttal még vet­tessék fátyol a múltra, s mára elégedjünk meg az ügy nyilvános szóbahozatalával, — de jövőre a kapitányra és valamennyi vá­rosi tisztviselőkre kötelező hivatalos óra ál­lapíttassák meg d. e. 8 —12-ig d. u. 3—5- ig terjedőleg; a városi polgármester úr pedig azok pontos betartásának felügyele­tével bízassák meg A közgyűlés ezzel azon reményben oszlott el, hogy a mai vita talán elég lecz- ke lesz arra, hogy hason természetű ügyek szóba hozására ne nyujtassék jövőre al­kalom. Újdonságok. — ftlárczius 15-ikét váro­sunkban is megfogják ünnepelni az idén először. Szerdán d. u. ‘/2 5 őrakor lesz az ünnepélyes menet indulása a „Sza r- vas“ vendéglő elöl, élén a „dalkör“ zászlójával és a dalkör tagjaival. A hon­védtemetőben a dalkör fog énekelni s a dalkör egyik tagja ünnepélyes szó­noklatot tart. Az ünnepély végeztével a lövő ház termében a nagy nap emlé­kéül társas vacsora rendeztetik, mely­ben, hogy minél többen részt vehesse­nek, egy teriték ára csak 70 krban ál­lapíttatott meg. Reméljük, hogy közön­ségünk a nagy nap emlékéhez méltóan tömeges megjelenésével fogja az ünne­pély fényét emelni. = GräfF lovassági tábornok, József főherczeg hadsegéde tegnap városunkban időzött, s szemlét tartott az itt állomásozó honvéd huszárság felett. = Hátrál ékos előfizetőinket kérjük, hogy az ezen évnegyedre járó előfi­zetési pénzeket mielőbb beküldeni szíves­kedjenek. A pénz küldés megkönnyítése czéljából mai lapunkhoz postautalványokat csatolunk, melyen legczélszerübben lehet eszközölni a pénz beküldését. golyót röpíteni a poroszok agyába és ha szükség meghalni — arra még elég erős­nek érzem magamat. Ezután hátat fordítottam a |csupasz- száju, henczegőnek és egyenesen %Denfert századoshoz mentem. — Százados ur — mondám neki — valóban igaz az, hogy engem már semmire sem lehet használni ? Ön is megtagadja az öreg elzászinak, hogyj oldalánál fogad­hassa a porosz golyókat! 1 — Oh nem, derék ember — mondá ő. Nálam a bátor-szivüek mindig helyet ta­lálnak. Megengedte nekem, hogy fiammal egy- gyütt ugyanazon századnál szolgálhassak. Képzelheti, milyen boldog voltam ! Még most is emlékszem, a gyakorlatokra melye­ket naponkint végeztünk és mondhatom hogy néhány nap alatt jó katona vált be­lőlem. Részt vettünk Ferivel együtt több kirohanásban anélkül hogy valamelyikünk megsebesittetett volna. Esténkint mindig összejöttünk és boldogok valánk hogy még egyszer az életben egymást átölelhettük. Deczember havában — éppen ma hét = Munkácsy Mihály „Krisztiiü Pilátus előtt“ czimü világhírt1 képe megvétele czéljából megindult üdvös moz­galom városunkban is visszhangra talált s a mint halljuk bizottság van alakulóban, mely egy kiváló fővárosi művészek által előadandó hangverseny rendezését tervezi. Lapunk egyik barátjának már Pálma y Ilka a népszínház elsőrendű énekes nője meg is ígérte közreműködését, remélhető tehát, hogy több kiváló művészt is lehet megnyerni a közreműködésre. Üdvözöljük az eszme megpenditőit, s óhajtjuk, hogy minél nagyobb siker koronázza fáradozá­saikat. = A „merem1“ bálja, f, hó 7-én kedden folyt le a „Curia“ szálloda szépen feldíszített termében. A négyeseket csak 26 pár tánczolta, de azért a víg kedv nem hi­ányzott s a rendezőség gondoskodott arról hogy a táncz mellett némi szórakozást is nyújtson a hölgyeknek, ugyanis a „nőválasz“ alatt igen szép alakzatokkal füzértáncz ren- deztetett melynek ügyes rendezése Mandl Lipót úr érdeme. A tánezosnők közül refe­rensünk a következő neveket jegyezte fel. W e i s z Netti, F uuk Laura, Rosenberg Jetti, Pflaum Janka, Mandl Ida, Goldberg Nina, Breuer Jozefa, Weiner Paula, Barna Fáni (Budapestről), S p i t z er Ró­za és Fáni, L ő wy Fáni (Bottyánból) Juhi nővérek, Sinayberg Ilona, (Bpestről) — Jarmuth Mórné (Bécs), Lövy Aronné, (Bottyán) Goldberg Guttmanné, Funk Já­nosáé, Rozenberg Jakabné, Pflaum Samuné, Mandl Lipótné, Hahn Jakabné, Kellner Ig­nácz né, Seligman Aronné, özv. Juhlné, Spit­zer Lipótné, Spitzer Abrahámné, Weiner Adolfnó, Breuer Mihályné, Baer Zsigmond­ié (Bpest), Prager Árminná, Neumann Ma* nóné, Mandl Adolfné, stb. = Kinevezés. Az igazságügyminisz­ter Aczél Béla budapesti ügyvédjelöltet a váczi kir. kerületi börtönhöz ideiglenes minőségű tiszti írnokká nevezte ki. = Megirigyelte a dicsőséget. A múlt hét egyik napján W. J. helybeli fiatalunk Budapestre szándékozván lerán- dulni a Munkácsy-féle képet megnézendő, véletlenül a Bécs felé menő vonatra ült fel s csak Verőczén vette észre, hogy nem Pest felé megy, ott aztán leszállt s gyalog jött vissza Váczra. Most aztán okulva balesetén elhatározta, hogy ha B. D. megtehette az utat Bpesttől Váczig Sarah Bernhardért hát ő is megteszi Munkácsy világhírű képéért s gyalog fog lemenni Bpestre. = Az álarczoshál melyet Schwarz­kopf Eiilöp táneztanitó rendezett f. hó 4-én igen jól sikerült, s a késő hajnalig tartott. A jelen volt hölgyek közül a következők neveit küldték be szerkesztőségünkbe. Weisz Róza, Krausz Matild, Rozii er nővérek, Neumann nővérek, S. Zs. Me- gjy e r i Laura, Wolf nővérek, Kell er Antonia, Läufer Róza, stb. = Követésre méltó ritka pél­da. Vidor Ede állami végrehajtó, hiva­talos működése alatt Kis-Váczon a 963-ik számú házban Weisz Máriát 5 kiskorú gyermekével nagy Ínséggel küzdve a halá­los ágyon találta s igy átlátva, hogy ott működésének helye nincs, eltávozott s em­berbaráti szivében szánalom gerjedvén a nyomorban levő család iránt Ma n dl Li­pót urat egy igen szép levélben felszólitá, hogy ismerősei közt a család részére gyűj­tést indítson, ő maga menvén példával elől, 2 írttal a gyűjtést megkezdé. Mandl úr már eddig mintegy 30 frtot gyűjtött, me­eve annak — egy ily örömteljes összejöve­telünket megzavarta a porosz. Fegyvert ragadtunk, védtük magunkat a mennyire lehetett. Heves csatázás után a poroszok megfutamodtak : Szokás szerint egészen örömteljes arcczal szaladok Ferimhez, hogy újra átölelhessem. De mit veszek észre, mi­dőn öt keblemhez szorítom ? ő tántorogni kezd és — a földre rogyik. — Mi baj Feri? Meg vagy sebesitve talán ? — Jat, atyám — monda ő, alig hall­ható hangon — végem van? Mondja meg Margitnak hogy nagyon szerettem őt. Térdre-ereszkedtem, s ő fejét keblemre hajtá, mikép gyermekkorában szokta és — Szepi apó hosszasan elhallgatott. Én mereven néztem a jó, öregre, ki itt egye­dül siratja elvesztett két fiát. — „De hagyjuk ezt! — szakitá rög­tön félbe Szepi apó — még egy pohár cseresznyelét Ferencz uram, s azután in­duljon el, mert sötét az éj és az út na­I gyón rósz!“ Bakk Domonkos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom