Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-02-19 / 8. szám

lágitási bérlők által 1514 frt 87 kr. bérösz- szeg kiadása iránt Vácz város közönsége ellen indított peres ügy vétetett tárgyalás alá; mire: Deutsch Jakab és Rosenthal Ja­kab utczai éji világítási vállalkozóknak Vácz város közönsége ellen a pestvidéki kir. tör­vényszékhez beadott kereset levelük és ebből kifolyólag elnök polgármester úrnak a vá­rosi képviselő testülethez intézett s az ut­czai éji világítás mikénti eszközlését és az efelett gyakorolt felügyeletnek mi módoni teljesítését, úgy az erre nézve általa tett intézkedéseket előtüntető terjedelmes jelen­tése és a tiszti ügyészi véleményes jelentés úgy a vállalkozók által beadott számlák kiutalványozása tekintetében tett tanácsi intézkedések tudomásul vétetvén mindazon­által habár a rendőri jelentések, de magok a vállalkozók önbeismerése szerint is a vál­lalkozók az utczai éji világítást a szerződés­ben kikötött és általuk elvállalt kötelezett­séghez képest eszközölni elmulasztották, a képviselő testület a perutat mellőzni kíván­ván e tekintetből a vállalkozókkal létre ho­zandó egyezség megkísérlése végett polgár- mester úr elnöklete alatt egy — Bartoss Imre, Inczédy Soma s Krenedits Márton képviselő urakból álló bizottságot küldött ki, azzal, hogy városi tiszti ügyész Gallé József úr közbenjöttével a vállalkozókkal az egyezséget megkísértvén, a közgyűlésnek mielőbb tegyenek jelentést. Egyúttal utasittatott rendőr-kapitány Emerich Lajos úr, miszerint az utczai éjjeli világításra nézve a legszigorúbb felügyele­tet gyakoroljon s a vállalkozók által bea­dandó számlákat s a világítás mikénti esz­közlésére vonatkozó rendőri napi jelentése­ket is minden hó 5-ikig a városi tanácsnak mutassa be. Több tárgy nem lévén, miután Leitner Sándor és Filo Pál urak a közgyűlési jegy­zőkönyv hitelesítésére felkérettek — a köz­gyűlés bezáratott Vidék. Erdö-Kürth, 1882. febr. 13. T. Szerk. ur! Jó muzsika mellett jól mulatni az bi­zony nem újság, olyan mint jó bortól jó kedvre szottyanni nem nagy mesterség. De rósz muzsika mellett jól mulatni ez már nem mindennapi. Pedig két ide-oda hajlongó prímásunk is volt Csőváron e hó 12-én az ottani egyház javára rendezett tánczmulat- ságon. Két dudás egy csárdában pedig nem szokott megférni. A mi két prímásunk azon­ban összefért egymással — ivásban — de a nótában nem. Itt már nem egyforma gyantát használtak. Egyik jobban iparko­dott túl tenni a czifrázáson, mint a másik, ebből aztán olyan czifra komédia lett, hogy annak csak a táuczosok szegény füle a megmondhatója. De a mit a két bandából összetoborzott csővári czigány nem birt a czifra nótájával elérni, megtette a jó ke­dély. Ha jó ugrálós kedve van az ember­az affectálásnak, pedig jaj be csúnya az egy férfiban ; egy pogány istennek azonban még is csak hódolnak t. i. a jó öreg Bachusnak. — Á bálba csak akkor mennek, ha szeszé­lyük úgy hozza magával, — s ha látják azt a sok szép Sylphidet — gyönyörködve legelésztetik szemüket rajtok végig, feltü­zelődnek — már indulnak azon szándékkal a kiválasztott felé — hogy lovagjának fel­csapnak — de — amott a sarokból — Y-né nagy figyelemmel kisérte merengé­seiket — s már suttog is — és —,— és ők — nem közelednek a választott felé. — Haj­danta mulatott a fiatal — bizalmasan — s jól is mulattatott, itt is — ott is — még­sem mondták hogy pillangó. — ma 9 má- sodpercznyi kacsintás, hetedíél szó — har­madfél mosoly — s már kezdődik a com- binatió a bálban — hát még másnap tyhű ! bű? miket nem tudnak arról a párról, no tudod, arról a kettőről a kik oly szörnyen értik egymást. Ez az első csirája a megszólásnak a compromittálásnak — a leányka jó hírneve elrontásának — és sokszor tönkretevése — boldogságának! Pedig mily könnyű ezt tenni — és oh! lehetetlen azt jóvátenni — azok a nyelvek — azok a nyelvek de sok szép — s jó párt kergettek azok már szét, hány exmenyecske siratja elveszett, örökre eltűnt boldog napjait 1 Ki is volt oka Türkiznó boldogtalan nek, még a harmonika mellett is eltánczol, csak nóta legyen, meg — tánczosnő. A mi regényesen fekvő Csővárunk ugy- látszik nagy magnetikus erővel bir az igazi jó kedv odacsalogatása dolgában. Ott ed­dig még minden sikerült. Falu bál — ez már elég nagy szó. És még nagyobb, mi­kor abban a bálban az első négyest 16 pár járja. A pénztárnok urnák ez a szép számú négyes nagyon az ínyére volt. Szintúgy da­gadt tőle — a pénztárczája. Mosolygott is eleget, mikor a czeruzát meg a papirost vette a kezébe. No de tekintsünk csak végig a jelen­volt hölgykoszorun, melyet oly jó messziről hozott össze a jó kedély és a jótékonyság istápolása. Ott voltak: Horváth Miklósáé, (Nézsáról) Götz Ferenczné, (Erdő-Kürthről) Szabó Béláné, Melczerné. (Ácsáról) Királyaié- zeyné, (Püspök-Hatvanból) Gianoniné, Mik- lósyné, Kiss Péterné, (Tót-Györkröl); Leus- tákné, Szlaba Miklósné, (Erdő-Kürthről) ; továbbá : Götz Irma, (E-Kürthről) Kiss Bella, (Tót-Györkről) Miklósy Ilma, Gianoni Teréz, Királymezey Ilka, (P.-Hatvanból) Krautil Erzsi és Linka, (E.-Kürthről) Leusták Irma, és Rózsa, Micsinay Juliska kisasszonyok. A jól sikerült tánczvigalom, mely csak 8 óra felé ért véget, szép összeget juttat a jótékony czélra s a szép siker nagy része Szabó Béla buzgó rendező urnák köszön­hető. Flótás. Aszód, 1882. febr. 13. T. Szerk. ur! Nem hiába, hogy a farsang vig nap­jaiban vagyunk még, de alig, hogy az egyik nyilvános tánczmulatság elmúlik, követke­zik a másik. — No de hadd élvezzük, úgy is elég gond, bú terheli az élet utain min- deniket különféle tekintetben, legalább az ősi szokásban levő farsang napjait élvezzük alkalmilag vigabban. A mi derék ifjúságunk ismét rendezett egy mulatságot magának, a melyben vele együtt az öregebbek is vigan mulattak. A helybeli „Polgári kör“ tegnap este saját helyiségében tartott igen kedélyes „pikniket“ mely igen magyaros, feszte­len kis mulatság volt. — Vígan mulatott és tánczolt ott mindenki. — A tánezterem is szépen és izlésteljesen volt feldíszítve s megérdemli a dicséretet érette a helybeli derék festész Csohainyi Antal. Az első négyesben 24 pár tánczolt. — OU láttuk a koszorúban : Tichy Józsefné Majoros Mihályné, Krenko Józsefné, Nád- udvary Istvánná, Angyal Béléné, Szudy Jó­zsefné, Holko Jáuosné, Stirnáth Károlynó* életének ? X-né. — Haza jönnek a bálból — a menyecske duzzog — „elhanyagolsz — másokkal többet gondolsz stb. stb.“ szemrehányásokat tesz férjének — de csak azért hogy annál nagyobb bizonyítékot sze­rezzen magának férjétől, ha vájjon szereti- j e még annyira, mint mikor ott a piczi kis . szobában a hófehér kendővel leteritett asz- j tálkánál munkája melleit hallgatta szerelmi I ömlengéseit — ... „oh hogy is ne szeret- j nélek drága kincsem“ csak ennyit mond a férj de annál csattanatosabbakat ezuppant- gat s szent a béke: Reggel aztán jő X-né: s igy kezdi „Édes Lidim ezt nem türüeted — tartozol azzal magádnak — ez sérti j büszkeségedet — ez lealázása nemednek j — de mi az Istenért ? oh te vak — tud­tam angyali jóságod, forró szerelmed vakká I tesz — nem láttad — hisz férjed utána epedett — szemei csak rajta csüggtek, vele foglalkozott s neki szentelé minden idejét j sőt mi több (s ekkor füléhez hajolva kiált- 1 ja) midőn kocsira szállott — az a titkos kézszoritás — beleegyező szemhunyoritás — és a levél — a mit kezébe csúsztatott — kell e még több bizonyíték — én ugyan nem láttam de B-né bizalmasan közölte ve­lem hogy neki K né mondta miszerint R-né- től hallotta stb. — pedig drágám te bol­dogságot érdemelsz válj el — teremtett az Isten még számodra különb embert — a j ki megbecsül oh — jaj majd elájulok a I Leber Gyuláné, Romeiser Gyuáné, Csohányi Autalné, Vaskosy Mihályné úrnők. — to­vábbá : Szudy Linka, Klein Etelka, Parasz- kay Ilona, Holko Anna, Handler Mari, Ma­joros Paulin, Klein Ilonka, Deutsch Roza, Deutsch Riza, Weisz Terka, Hajnald Ilma kisasszonyok. A kedélyes mulatság kora reggelig tartott és jó benyomást hagyott mindeni- künkben úgy, hogy szívesen emlékezünk reá. Guba. Vácz-Hartyán, 1882. febr. 15 A farsang vig napjai községünk felett sem vonultak el nyomtalanul, a mennyiben e hó 14 én Szlatényi Ede körjegyző úr vendégszerető házánál kedélyes batyu­bál rendeztetett, melyben a helybelieken kívül a környékből is nagy számmal jöttek össze, s a fesztelen jókedv hévmérője oly ma­gasra emelkedett, hogy még reggeli 8 óra­kor is, midőn már a nap bevilágította a szobákat, vigan folyt a táncz. A jelenvolt hölgyek közt láttuk a szeretetreméltó házi­asszonyt Szlatényi Edénét, Földváry Lászlónét, Marossy Károlynét, Vajó János- nét,(V.-Hartyánból) Papp Antalit ét,S’phwarcz Józsefnél, Kaucsár Ignácznét (Kis-Némedi- ről), [Kántor Ferencznét (Szilágyról) Suba Jánosáét (Bottyánból), Fodor Antalnét, (Kis- Sz.-Miklósról), özv. Medveczky Józsefnét (Váczról) és Sziklaynét. Továbbá: Szlatényi Etelka, Ghirardoni Ida, Marossy Etelka; és Ilona, (Hartyánból) Filzer Etelkaa (Vácz­ról) Pridafka Szidónia (Aradról) Papp Bo- riska, Schwarcz Gizi (Kis-Némediről), Kán­tor Viktorka, (Kis-Kérről), Fodor Anna, (K.-Sz.-Miklósról), Leipolder Irén (Bottyán­ból) kisasszonyokat. Reggeli 8 óra után a mulatók egy kedves est emkével oszoltak szét a szélrózsa minden irányában. Béni. Újdonságok. = A víic*i egyesült casino-kör múlt vasárnap e hó 12-én tartá rendkívüli közgyűlését, melynek tárgyát a tisztikar és választmány leköszönése folytán a vá­lasztás képezte. Megválasztattak: Igazga­tónak Fekete Károly. Aligazgatónak: Dr. Miltényi Gyula. Jegyzőnek: Vida Vilmos Pénztárnoknak: Udvardy Mihály. Könyvtár­noknak: Krancz Ferencz. A választmányba pedig beválasztattak : Alberty Ferencz, Bar- tos Imre, Kemény Gusztáv, Benkár Dénes, Dr. Pauer Béla, Dr. Rákosi Béla, Serédy Géza, Csávolszky József, Fedor Imre, Di. Freysinger Lajos, Krenedits Ferencz, Pécs Sándor. Dr. Bolgár Lajos, Várföldi Elek, Ifj. Varázséji Gusztáv, Velzer Lijos. Pótta­gok: Csányi János, Reiser Béla. Számvizs­gálóknak: Spisák Gyű a, Weisz Károly, nagy bánattól“ — Türkizné azonban élet jel nélkül összeroskadva már hevert a pamlagon. — Óh ha láthatta volna X-né diadalmas mosolyát! — Az asszonyt felé­lesztik — a férj haza jö — látja a felleget — szóba sem áll oly gyanusitgatásokra. — Végre kisül hogy hisz ő ügyvédje ama nő­nek — s perében értekezett vele — a le­vél pedig megnyert ügyének ítélete volt; — Bizonyíthatsz azonban te már annak — a konkoly el van hintve, a féreg már bent van s pusztít mint a piros almában; — X-né? pedig felemelt fővel halad ott a túl­oldalon — s keres uj áldozatot. Igaz hogy a dolog sokszor megfordítva, is áll — de hidd el barátom mégis csak azok a nyelvek — azok a nyelvek — pusz­títanak mint a dühüngő láng nyelvek. Hány áldozatod van már neked, óh te sok ne­gyedórát igénybe vett „Pletyka“ ? ^Az elébb említettem öreg fiatalságéit ját­szás pedig többnyire azt eredményezi hogy a hölgyek rosszúl mulatnak, megtették a nagy költéget a szegény Apus nyakába — s bizon akárhánynak láthatsz a bál után könnyeket szép szemeiben. A mulatság ma csak eszköz és nem czél, ritkán mennek oda a táncz kedvéért — hanem többnyire érdekeltség vagy szá­mításból. Bizon, bizon mondom néked Angelo ha ennek folytatása ilyen lesz, s azon fia­Zmertych Ödön. — A lipcsei német lap ügyéből felmerült nézeteltérések oly módon egyenlii tettek ki, hogy a jövő évre a vá­lasztmány bízatott meg a hírlapok beszer­zése felett teljhatalommal való intézkedés­re. — A folyó évre a költségvetés 3188 írtban állapíttatott meg, melyből sok hasz­nos beruházás fog ez évben eszközöltelni. 7= Alapítvány. Dr. Kovács Pál pápai praelatus ur ő mlga a váczi növen­dékpapság irodalmi „Pázmány“ egyletének tőkéje gyarapítására 100 frtos alapítványt tett s továbbá az egylet könyvtárának a „Religio“ 40 évfolyamát ésRoskoványi püspök ő mltságának összes műveit ado­mányozta, = Esküvő. Lapunk múlt számában az esküvő rovatban tévesen volt Hajdú Károly penczi haszonbérlő ur neve J ó- z séfnek volt szedve, mit ezennel helyre­igazítunk oly megjegyzéssel, hogy az es­küvő január 31-én tartatott meg Budapes­ten a plébánia templomában Ringauf Gizella kisasszonnyal. = Siketnémabál rendeztetett febr. lo-én, kezdetét vette 7 órakor az intézeti vizsgateremben. Pozsár Tóni talpalá való csárdását — a siketnémák oly érzéssel jártak, hogy bámulatra ragadták a szemlé­lőt — valóban fogalma sincs az embernek — mielőtt azt nem látta, 8 óratájban ven­dégek is szép számban gyűltek össze s a szeretetreméltó háziasszony Fekete igazgató­ié ő nagysága által fogadtattak — ott vol­tak az intézetieken kívül Trag orék _ Czóbelék, Heplék, Andrásy Jolán, S e r é d y Gézáék, és még számos férfi vendég.— A szünóra bekövetkeztekor úgy 11 óratájban a némák saját terített aszta­lukhoz siettek — a vendégek pedig az egyik tanteremben rögtönzött s dúsan terí­tett asztalhoz ültek le, a kedv a jó grónári bor mellett csakhamar oly magasra csapkodott hogy valóban fesztelen családias jelleget öl­tött a vigalom; egyszerre csend lön Feke­tén é ő nagysága poharat emel és meg­ható szavakban ecseteli a némabált s a vendégeket mint kedves családtagjait üd- vözlé a szép estén, utánna Krenedics Ferencz mondott toasztot az Igazgató urra mint a kinek egyedüli érdeme a némák ekképeni mulatása s a vendégek ily jó ösz- hangzású kedélye — ezután Zmertych Ödön felköszönté az Igazgatónőt — és még másokat — Ezután a táncz újra kezdődvén a hölgyek választottaik karján siettek Terp- sichorénak hódolni — úgy 3 óra tájban már az őszhajak is repkedtek — a tánezo- lók fején, mig végre a mulatás 4 óra táj­ban bevégződött. = Az újpesti II-otl jegyzővá­lasztás e hó 15-ikén tartatott meg s nagy küzdelem után V í d a Mihály ottani adó­hivatalnok lett megválasztva. — Munkácsy Mihály fogadta­tása Yáczon. Munkácsy Mihály hazánk nagy szülötte, ki művészetével az egész vi­lág tiszteletét és bámulatát kiérdemelte, Pénteken a délutáni gyorsvonattal érkezett hazánkba. Fogadtatására oly nagy előkészü­leteket tettek, mint egy fejedelemére. Vá­rosunk sem maradt egészen hatra a meny­nyiben tisztelői közül nehányan, a kik jö­talok kik csakugyan hibásak nem fognak gyökeres orvosláshoz, megérjük még hogy Váczon elite-bál egysem lesz, pedig mily szépen tudják jutalmazni a hölgyek — jó tánezosaikat, vagy mulattató lovagjukat. Egy-egy szép pillantás — vagy mosoly — kézszoritás — vagy biztató szó nem szép jutalom-e? — És mindezek nélkül is nem menyei jutalom-e a hölgyek társaságában lenni, hisz a nőkkeli társalgás a jó erköl­csök alapja. A férfi — különösen a fiatal ember legyen az bármily gyémánt, bizon hölgyek társasága nélkül csiszolatlan marad Örökké — tanulhat az kötetszámra társalgókat ha nem keres praxist — sosem lesz neki rou- tinja — azért fel tehát fiatalság a le- thargiából — mulattatni s mulatni, szem előtt tartva hogy a nőt csak addig tudjuk igazáu mulattatni — magunk iránt érdek­lődővé tenni — ha első sorban tiszteljük“ Ekkor ép a vámig érkeztünk — Visz- sza akarván fordulni — hirtelen feleszmé- lék — s akkor — látom hogy éi> mindeze­ket csak álmodtam — s miután álom, úgy senkisem veszi tőlem zokon s csak azért írtam le hogy — tudják meg milyen álma szokott lenni a Való Miskának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom