Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-19 / 8. szám
IV. évfolyam. Q. szám Vácz, február 19. 1882. Előfizetési árak: Évnegyedre .......................1 frt 60 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. VÁCZI KÖZLÖN HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz; Gcisparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleméi»3reket figyelembe nem veszünk. JBéruiciitetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Az országos kiállítás ügyében. Az alulirt magyar iparegyesület megfelelni kívánván a hazai iparosok régóta hangoztatott és különösen a II. orsz. iparos gyűlésen egyhangú határozatkép kimondott abbeli közóhajának, miszerint Budapesten mielőbb egy valódi nagyobbszabású országos kiállítás hozassák létre, — a szükséges előmunkálatok megtétele után ez ügyben megtette a szükséges kezdeményező lépéseket. A kiállítás, a tervezet szerint, 1884. év nyarán fog megtartni és az ipar minden ágaira, ezenkívül pedig lehetőleg a mezőgazdaságra és képzőművészetre is ki fog terjedni; — de mindezen ágakban csak a hazai termelés tárgyai bo- csájtatnak versenyre. Midőn ezt addig is, mig az előmunkálatok teljes befejezésével, a kiállítás végleges tervrajzát közölhetjük, at. közönség szives tudomására hozni szerencsések vagyunk, el nem mulaszthatjuk a tervezett vállalat nagy fontosságát különös figyelmükbe ajánlani. Ha a mindenfelé sűrű egymásutánban rendezett vidéki, kerületi és részben országos kiállítások azt bizonyítják, hogy a közvélemény a kiállításokat az ipar-fejlesztés egyik leghatályosabb eszközének tekinti: bizonyára kétT Á R C Z A. DAL. (Az idei „Medikus Csárdás“ szövege.) Fújjad, fújjad kis furulyára, Fújjad az én dalomat. Hívd epedő édes szóddal Szivemre galambomat. Szomszéd asszonyom kakasa Azt kukorikolta Nincsen legény, hű legény a Faluba, faluba ; Mert a gonosz mind menyecske Után jár, után jár, Mig a szép lány kályha padján Szunyókál, szunyókál Berekedt a szomszéd kakas Gégéje, gégéje, Térj magadba falu hűtlen Legénye, legénye; Adj egy csókot, öleld meg a Mátkádat, mátkádat ; A menyecske maradjon az Urának, urának. Vaskovits Serédy Izabella. Egy kaoér leányhoz. Ha csókollak, felejtem, Hogy csókod áruló csók, szeres fontossággal bir egy oly kiállítás, mely az ország szivében, az itt rendelkezésre álló tetemes anyagi és szellemi erők igénybevételével, az ország minden vidékére való tekintettel, mint valóságos országos kiállítás hozatik létre, s mely épen e körülményeknél fogva, százezerekre menő látogatókra számíthat. Miután a kezdeményező iparegyesület tiszta czéltudatosságggal arra törekszik, hogy a kiállítás a hazai iparnak minden tekintetben teljes és lehetőleg im- posans képet nyújtva, s ez által egy nagy, hóditó lépéssel előbbre vigye a hazai iparosság azon közóhaját, hogy fogyasztó közönségünk szükségletei fedezésénél a hazai iparhoz forduljon; és miután ezen kiállítás főhivatása e szerint az leend, hogy első sorban az iparosok üzleti érdekeit juttassa érvényre: az ösz- szes hazai iparosok osztatlan támogatására annál inkább számíthatni vélünk, mert e kiállítás egyszersmind kedvező alkalmiul fog szolgálhatni az iparosság közszellemének és az érdekazonosságon alapuló testületi kapcsolatoknak szorosabbra fűzésére. Nehogy a tervezett nemzeti horderejű vállalat e főfontosságú czélja egyes vidékek vagy termelési ágak elmaradása által megcsonkittassék, — És ha beszélsz, felejtem, Hogy megcsal mindenik szód! S felejtem rosszaságod, Mikor szemedbe nézek : Oly szép vagy ! Hangod úgy cseng! S a csókod olyan édes ! Koroda Pál. Egy izé .......vagy mi? Tudományra szomjuhozni vajmi sokan szoktak de a szomjat eloltani igen kevesen; tárcza czikket irni nem igen kevésnek a mestersége, de jót nem számosán írnak. így s ilyeténképen gondolkozók főm, midőn kedves Szerkesztő barátom lapjának hasábjai közé gondolataimnak írásban foglalt tömkelegét beékeltetni szándokom agyamban megfogamzott — és ................. és ? ? ? ......... Szép verőfényes napnak délutánja van kár odabenn tölteni e pompás időt — menjünk élvezni a jó levegőt, tán akad valaki utamba kinek elpanaszolhatom, bajomat vagy kinek meghallgatom a sorsát. Kilépve az utczára botomat hegyivel felfelé dugtam a zsebembe mert ez utczai „chic„ Aztán elindultam „Kis-vácz“ felé. Ott nincs kövezet — s van tisztaság, aztán tudja manó mintha az emberek, kik arra I kerülnek szelidebb pillantásokat is vetnének az iparosság szellemi vezetésére hivatott szaktestületeknek egyesült' erővel arra keilend törekedni, hogy az erők elforgácsolása és a kiállítók kifárasztá- sa lehetőleg meggátoltassék. Minélfogva ezen alkalommal egyelőre csak azon kérelemmel vagyunk, lenne szives a t. közönség az 1884-ben tartandó budapesti országos kiállításra való tekintettel saját körében oda hatni, hogy a közbeeső két év alatt semmiféle olyan nagyobb kerületi vagy országos kiállítás ne rendeztessék, mely az iparosok anyagi erejét és fáradozását nagyobb nemzeti kiállításban leendő részvéttől visz- szatarthatná. Azon reményben, hogy ez ügyben rövid idő múlva szerencsénk lesz, további közlésekkel szolgálhatni — maradtunk hazafiúi üdvözlettel Budapesten, 1882. évi január 20 án. Az országos magyar iparegyesület igazgatósága nevében: Gr. Zichy Jenő, Mudrony Soma, elnök. igazgató. X B. Frónsay Gábor kerületünk orsz. gyűlési képviselője f. hó 15-én tartotta „maidén speech“-ét, szűz beszédét az országházban. Csinosan és elegan- cziával beszélt, s az egész ház osztatlan figyelemmel hallgatta a függetlenségi párt e fiatal tagjának rokonszenves szónokias- sággal előadott s nagy hatást keltő tartalmas szép beszédét, melynek végeztével elvegymásra, mint idebent az „ör eg-v á ez“- ban. Gondolataimmal elfoglalva a „kőkapun“ fölül egy ösmerős hangú „s e r v u s“ ébreszte fel merengésemből. „Servus Angelo, hová — merre?“ — „Sétálni, vagy ha tetszik járva morfondírozni, tegyük duettbe“ — mondám s elindultunk. „Oly szomorú itt — mondá Angelo, — az ember naphosszat járhat kelhet, sohsem találkozik üde arczu leánykákkal, piros pozsgás menyecskékkel, pedig olyan puszta kopár az utcza nélkülök — hát még az élet —!“ „Igazad van de hát itt a hölgyek nem szoktak sétálni, testmozgás nékik nem kell — pedig de soknak elkéne ; ők otthon ülve dolgoznak — munka közben sóhajtva gondolnak ideálokra — és Vácznak rég letűnt örömteljes múltjáról — sóhajtva reménykednek a reménytelen jövőről, kivált most van nagy tere a sóhajoknak, a reményeknek — hisz benne vagyunk a farsang kellő közepében. Hány titkos vágy fog teljesedésbe menni, hány mama fog számításában csalódni ? De mit is beszélek én farsangról mostanában : Hej! ezelőtt csak tiz évvel milyen máskép nézett ki itt minden, a társas élet, — az összetartás, a házi „k é t n a p o s“ vigadások? — egy—egy kis paradicsomi társai siettek kezet szorítani vele. Benne a függetlenségi párt müveit, képzett szónokot s ügyes vitázót nyert. Beszéde kiterjedt az átalános vallásszabadságra és a polgári házasság behozatalára. Városi közgyűlés, A f. hó 12-én megtartott városi képviseleti közgyűlés mintegy 18—20 képviselő jelenlétében minden zajosabb és kiemelkedő mozzanat nélkül simán folyt le. Kilencz óra után a közgyűlés elnök polgármester úr által megnyittatván : mint első tárgy a város tulajdonát képező szóri erdőbeli lábon álló fának eladására nézve közgyülésileg kinevezett s teljhatalommal felruházott bizottság által 1882. január 24-én megtartott árlejtés alkalmával felvett, az eladás eredményét előtüntető az eladási feltételeket magában foglaló és szerződés helyét pótló jkönyv bemutattatott. Ezen bemutatott jegyzőkönyv, mely szerint az említett lábon álló fa Ernyei Jánosnak mint legtöbbet ígérőnek 4400 frt 38 krért a megállapított feltételek megtartásának kötelezettsége mellett eladatott — a közgyűlés által jóváhagyólag tudomásul vétetett. A szerződés feltételeihez képest befolyandó fa vételár kezelése és hova fordítása iránti intézkedésbe a képviselő testület azonban — mindaddig — mig az teljesen be nem folyand, tekintettel arra, hogy a felekezeti iskolák fűtésére megkívánt tűzi fa költséget 1870. év óta a hitfelekezetek részére a városi költségvetés alkalmával megállapított aránypénz kiszolgáltatásával a városi pénztár fedezte, más részt pedig figyelembe véve azon körülményt, hogy kérdéses erdőrész iskolai czélokra fordítandó — Reiser Béla úr indítványa folytán, — nem bocsátkozott, de egyúttal a városi tanács felhivatott, mikép a vételár teljes lefizetése esetében a közgyűlésnek jelentést tegyen. Ezután Deutsch Jakab és társa éji viélet volt minden összejövetel — szóval úgy eltűnt a farsang mintha itt sem lett volna pedig az almáriom alján az a sok ruhafoszlány — tönkretett czipősarkak nagyon s gyakori igénybe vételről tanúskodtak, hát, még a szivek sötét kamrácskáiban hány? pardon! . . . csak egy kép volt, de az szüntelen szem előtt lebegett s végre is a farsang Hartama alatt s utánna úgy piros pünkösd táján hányat hozott össze az a jó élet ? Azok most már gyermekeikben lelik vigaszukat — össze is pöröltek de csak azért hogy kibékülhessenek mert hát a csók is olyankor édesebb — kérdezd csak meg a 1867—1873 évbeli menyecskéket; beszélnek nekem azok annyit azokról a jó időkről hogy csupa boldogság utáni vágytól még rögtön rnegis nősülsz — de csak úgy ha lehet. Most — oh most, eladó leány — eszem a szép szemüket, van elég, van fiatalság is de hát a mai kor egyik igen nagy baja az is, hogy tulajdonkép ma már sokszor nincs fiatalságunk — kérlek ne szólj ellent — bizony sokszor nincs, mert a szerelmeskedést elkezdi, mikor még normalista — mire gym* nasista lesz már komolyabb viszonyokon jár az esze, s mire kilép, már életbe beleunt — ha Terpsichorénak kéne hódolni, azt mondja mindegyik sorba ; — „hadd el pajtás ki vénültünk mi már abból“ —sebben van egy neme
