Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-10 / 50. szám
IV. évfolyam. SO. sízáó^m. Vácz, december 10. 1882. VÁ( HELYI S VI :zn DÉRI ÉRDEKŰ TÁI Megjel n n [<02 MALMI, KÖZGAZI en minden vas; :lö 1ASÁGIS IRODAIM árnap. NY HETILAP.^ vg: Előfizetési árak : Évnegyedre ............... 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy póstai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora ..............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz; Gasparík-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Kérnie illetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. A szegény kérdéshez! Őszintén bevallom sokáig haboztam váljon ne csatlakozzam én is a minden üdvös és jó reformokat agyon hallgató, derék váczi polgártársaimhoz. Még a téntáért is kár mihelyt arra használja az ember — jó, olcsó, sót ingyenben kivihető reformokat indítványozni. Pusztába kiáltó szó! Schade um Schmalz und sogar um die Tinte! Hanem hát a nemes czél m e I yje t becses lapja megpendített, engem is lelkesedésbe hozott. Egyébbiránt Vácztól Pestig fekete lenne a Duna, annyi téntát elpazaroltam egykor Vácz város közügyei végett; tehát még ez a pár csepp nem tesz koldussá, koldus kérdésben ! A kérdés tehát az. — Hogy kell a szegény ügyet rendezni?! Ezen kérdésre a legpracticusab- ban megfelelt tettel — Nagy-Kőrös nemes városa!! Igen is Nagy-Körös város állította fel ön erejéből a légi s legelső szeretet-házat, szegényei számára. Ha jól emlékezem a megboldoTár ez a. Ö s z s z e 1. Letarolt a mező, sárgult a falevél . . . Lépettek a felhők, fúj a zord őszi szél; Minden veszni indult.. . a bokron lomb nincsen, Elhervadt a virág . . . halni látszik minden. A fák tetejéről hull a lomb, levélke, Elvesz, elpusztul az erdő, mező éke, Elhalt a madárdal . . . . s akármerre nézek, Mindenütt meglátszik a halál, enyészet. Szomorú az idő s az egész természet, Szomorú a keblem, sok fájó emléket Idéz fel most bennem minden pusztulása .... . . . Hová, hová levél éltem ifjúsága?! .... Oh mily messze tűnél, utói nem érhetlek, Soha-soha többé angyal arczú gyermek 1 . . . Oh mily korán hervad éltünk szép virága, S mi megmarad: a bú, szivünk puszta ága. Lesz még újra tavasz, újra kihajt minden, Nyílni fog a rózsa, virág lesz a réten . . . Minden megújul majd, lesz még újra tavasz . . . Mely nem ujul soha: ifjúkorunk csak az. Varázséji Béla. Maisons-Laffitte és — Vácz. — Május végén. — Egész Paris falun vagy fürdőn van. A nagy világváros ki van halva, épp úgy mint Budapest. Mindössze 1 millió és 980 ezer ember jár kél benne. így áll várt a dolog menekülni igyekszem a nagy portól, mely megfojthatná itt az embert, ha akkora volna mint — Váczon. Falura megyek mint dandy-hez illik. Épen a Gare St. Bazare előtt megyek el és jegyet váltok Maiso ns-La f fi 11 e-ba. Sokat emlegetett nyaralóhely és igy azt képgult „Vácz“ lap szerkesztője*) vezér- czikkben beszélte el egykor, hogy és mikép vitte ki ezt a város, már tudniillik nem Vácz, hanem Nagy-Körös városa. Mindamellett nem lesz felesleges újból felmelegiteni, mert kerek tiz éve annak, — tiz év alatt pedig még a polgármester is elfelejtheti. Nem tudok magamnak számot adni arról, miért annyira sympatiro- zott azon alföldi várossal? Azért e mert „rideg“ „pápista“ „beamter“ létem daczára tenyerükön hordottak?! Azért e mert ifjúságom arany korából hat évet töltöttem e becsületes vastag nyakú kálomisták között? Hanem annyi bizonyos, hogy le a kalappal ezen minta város előtt. Annyi az adóssága mint lakóinak haja szála; — hanem azért van: magának a városnak Takarékpénztára! van: négy segély pénztára. Van: két kórháza (nem papi kegyelemből): Van: jövedelmező fürdője és paradicsomi szépségű mulató kertje (nálunk az egyetlen löházkert olyan: mint egy bukott földes úr parkja), van szegények háza stb. stb. és-----— nincs : városi pótadója!!! *) De nem a szerkesztője boldogult meg ? tízedő. zeltem, hogy az egy kis falu — és majdnem eltaláltam. Maisons-Laffitte a megszólalásig hasonlít Voácz hires városához. Utczái tisztábbak ugyan, aboltok elegánsabbak, a házak egy kissé Ízlésesebbek, hanem a helységnek mégis barbárabb színezete van mint Vácz- nak. Az én jó polgártársaim azt hiszik, hogy a falu azért falu, mert ott sok „fa“ van A város meg csak akkor városba „sáros“. Eszerint Maisons-Laffitte falu volna, mert városnak nem elég sáros, fa meg minden utczában annyi van, a mennyi a váczi külsősori vásártéren — lehetne. Bocsáson meg a vásártér, ha megsértettem. Tisztelem .én a váczi vásártért és semmiféle anglius sem rajongott a Schveicz büszke ormaiért annyira, mint én a váczi vásártér évszázados — szemétdombjaiért! Milyen bolond ez a franczia! Nem tanulhatta volna meg Vácz tekintetes hatóságától, hogy a városháztérből egy tapodtat sem szabad megfosztani az auguszlusi nap enyhe verőfényétől ? Maisons-Laffitte lakosságának üdvös cserét ajánlanék. Átengedném neki a mi hatóságunkat kölcsönbe, Ők bizonyára szívesen ráznák le nyakukról az ő hatóságukat, a mely minden utczát ellep fasorokkal és a köztereket, melyeket szemétlerakodó helyeknek teremtett az úristen — nálunk, ott parkokkal kertekkel ültetik be. „Benne olyan czifra olyan úri a nép!“ Még egy különbséget kell kiemelnem. A váczi boltosok közül sokan souverän megvetéssel lábbal tapossák fölirataikban a barbár magyar nyelv minden szabályait. Maisons-Laffitte szerény lakosai ellenben, áhitatos kegyelettel ragaszkodnak nyelvüknek fura orthografiájához. A városka alján ott folyik a Szajna. Negyedrész akkora sincs mint a mi szőke Dunánk. De csak úgy hemzseg a tarka csinos csolnakoktól, melyen a fiatalság a neUgyan, nem bajos-e ezt elhinni? — pedig úgy van! Ki ne szeretné tehát ezt a Nagy- Köröst ! Ki nem hivatkozna reá mint én is teszem, — más is, mint minta — városra! De természetesen nem ül Nagy- Körös város zöld asztala körül egyetlen egy salláriumos, salabakter, vaskalapos, töke gadócz sem. Jaj lenne ott, még a legutolsó bakternek is ha nem teljesítené kötelességét. Az még soha meg nem történt Crimen lese maiestatis lenne; ha a közgyűlés legparányibbhatározata nem lenne záros határ idő alatt a legpon- tossabb részletekig végrehajtva. Ott nem város urai! hanem város tisztelt, becsült, körültekintő, bölcs lelkiismeres város szolgái vannak. És büszkék reá! — mig nálunk a város urai lelógó fejekkel járnak mintha szégyenlenék uraságukat! Nagy-Körös városa, — élén ily derék szolgákkal következőleg oldotta meg a szegény kérdést: A város adott telket! A koldusoktól zaklatott kereskedőket és polgárokat megkérdezte: mennyit lennének hajlandók áldozni mes vizi sportot űzi. A hatóság ráér még arra is kiterjeszteni a figyelmét, hogy ezt a testedző sportot jelentékeny dijakkal egybekötött regatta versenyekkel igyekszik előmozdítani. Nálunk jobb szeretik azt a „vízi“ sportot mely a fárblivel jár! Minden tér, minden utcza, sőt a parknak minden fasora valamelyik nagy ember nevét viseli, úgy hogy a lakosság mintegy tudtán kívül is kénytelen megtanulni nemzetének históriáját és irodalomtörténetét. Váczon Péntek utczának neveznek egy utczát, hadd tanulja meg a város lakossága melyik az a „szerencsétlen nap“. Különben ebben az utczában esett meg rajtam az, hogy végigmenve rajta, hízókat láttam hömpölyögni az utcza közepén, melyek az arra járó-kelőket nem mindig vámozatlan engedik az ő utczájukon járkálni. Pedig a rendőrök meg a biztosuk is arra szoktak járni, de az ilyesmi nein ötlik a szemökbe, azt ők már megszokták, talán ebbe is neveledtek fel. Hogy csak egy utczát neveztek el Sáros utczának, az méltatlan megsértése a többi utczáknak, melyek bizonyára nem kevésbé sárosak. A „Rákóczi“ utcza nevét Székeszegyház utczának kéne nevezni. Minek a népet arra emlékeztetni, hogy a nemzetnek egy Rákoczy- ja is volt? Szükségesebb neki tudtára adni, hogy a Székesegyház — nem abban az utczában van. De már abba kellett hagynom sétámat, mert minden a mit itt láttam csak arra emlékeztetett, hogy az én kedves szülővárosomban mennyi sok szépet — nem láttam ! Betértem a „Soleil“ vendéglőbe, mely hasonlít ami „Csillag“ vendéglőnkhöz, csakhogy ott nincsenek a vendégek négy fal közé szorítva, hanem a szabad levegőn, kertben étkeznek. azért, hogy sokszor tolvaj-koldusoktól megszabaduljanak ?! A kereskedők ío írttól 5o frt ösz- szegig írtak alá mert jól kiszámolt érdekük úgy kívánta — megnyervén ekként krajezáronkint kiosztott 70—80 frt kiadást. A város azután ezen aláirt pár ezer forintból, és ennek alapján felvett kölcsönből (de maga magától kért kölcsönt) felépítette 24. szegényre az ország legelső szeretet-házát!!! Tessék megnézni ott áll! Igaz, hogy első évben baj volt; mert annyi szegény jelentkezett, hogy a felvétel lehetetlen volt! Azonban ezen is tudott az én még mindég kedves barátom Dömötör Pál városi kapitány segíteni! Adott nékik házi dolgot! A valódi szegények megmaradtak; az álkoldús, dolog kerülök pedig úgy elpárologtak; hogy később fogni kellett koldúst, hogy üres ne legyen a hely. Ezeknek van teljes ellátásuk ruhájuk szobájuk közös munka termük ; mindeniknek kis kertecskéje, hol gyümölcsöt, zöldséget termeszt. Télen házi iparral, tollú fosztással dolgoznak, Zongoraszó hangzik — (menyivel különb a czigáuy hegedűje!) — egy csinos fiatal énekesnő pajzán dalokat énekel a legújabb operettek és operákból. Férje meg a többi közt szép dalt mond el melynek a tef- rainje ez ; „Chapeau bas, voila la Marseillaise \a (Le a kalappal, ime itt a Marseillaise 1) Minden strófáját perczekig tartó tapssal kiséri a közönség egy része, mig a másik rész az énekest kiséri. Mi már úgy látszik higadtak, blazirtak vagyunk. A mi Marczinktól nem kívánja már senki sem hogy a Rákoczyt huzza : „A czigány is egyre huzza, Huzza már az operát, Höher Péter, höher Péter Járja most be a hazát!“ Kis Plútó. Utazás Penczre. I rta: rr:h-e-wreTX7-l2: Ist-ván. Nekünk magyaroknak furcsa természetünk van, Baedeckerrel a kezünkben (s telt zsebbel) felkeressük a külföld „szépségeit“, — mert amit Baedecker mond, legyen az akár egy nyolezvan esztendős, vén kisasszony. az mind „szép“ : — elköltjük könnyű szerrel a nehezen keresett krajezarokat a — külföldön s nagy tudákosan lépünk vissza az édes otthonba, fennen hirdetve az „Ausland“ remekeit — üres zsebbel. Már mi csak a nagyzás hóbortjában szenvedünk. Ida művész, azaz: leendő művész siet a külföld gyakran tárt karjai közé, azt megengedem. Ha a kereskedő a külföld csínja--biojával akar megismerkedni: jól van, tegye meg. Ha a magunkfajta szegény legény nehány krajczárral a feneketlen (de sajnos! og*z
