Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-05 / 6. szám
I IV. évfolyam. 6. szám. Väcz, február 5. 1882. P FEKETE KÁROLY 1842-1882. if A mai kor jelszava a humanismus, s örömmel kell, hogy eltelve legyen minden jó és nemes iránt fogékony kebel, látva miként napjainkban, oly üdvös áramlat indult meg jótékony intézetek alapításában, fejlesztésében, s hogy ma már tetemes áldozatok hozatnak az emberiség szerencsétleneinek érdekében. Ilyenek a szeretet és árvaházak, vakok intézete, hülyék ápoldá- ja, s egyébb emberies jótékony intézmények. Kiváló figyelmet érdemel azonban a siketnémák oktatása, mert hisz ok az emberiség szerencsétlenei között, majdnem a legszerencsétlenebbek. Ép észszel, ép érzékkel bírva, fogékonynak lenni minden külbenyomás iránt — kivéve a hallást — és érzelmüknek kifejezést adni nem tudva, teljes tudomásával birni fogyatkozásuknak; örömüknek, fájdalmuknak szavakat nem adhatni, kemény sors! És e szerencsétlenek száma légió. Hazánkban magában, tizennégyezer siketnéma van, s ezeknek csak csekély százaléka nyerhete eddig oktatást, hazánk egyetlen országos intézetében Yáczon s a budapesti izraelita felekezetű siketnéma intézetben. E szerencsétlenekről gondoskodni, őket az emberiségnek, társadalomnak megmenteni, oktatni, tanítani, belőlük embert teremteni, ajkaikra szót adni, hogy magukat megértethessék, a legszebb feladat. A nevelésszak nemes pálya, de a siketnémák oktatása fokozottan az, mert oda nemes önfeláldozás, fáradhatatlan munkásság, hangya szorgalom, s rendkívüli türelem igé- nyeltetik. A siketnémák oktatásával sporadice már a legrégibb időben is foglalkoztak, kiváló paedagogusok. Már a rómaiak korában is nyertek egyesek oktatást; de ez csak a vagyonosabb osztályok által volt eszközölhető. Az óriási rész azonban oktatás nélkül maradt, mivel a siketnémák legnagyobb része a szegények osztályából kerül ki. Első, ki rendesen kezdett a siketnémák oktatásával foglalkozni, a franczia Abbé de L’épé volt, ki meg- alapitá a siketnémák tanmódját, jelek által iparkodván magát, tanítványaival megértetni. E tanmód lett az egész művelt világon elfogadva s fenntartó magát a legújabb korig. Újabban belátták — és itt német szakembereké az érdem, — hogy jelbeszéddel a siketnémát, csak önmagának nevelik s nem a társadalomnak, mert csak az érti meg őket, ki jelbeszédöket ismeri, szükséges tehát, hogy a siketnémák beszélni tanuljanak. De miként ? Hisz hallani nem hallanak s ép a hallás hiánya oka némaságuknak, pedig a hallást vissza adni nem lehet. Segítségül vevék tehát a szemléltetést és ajakleolvasást és megvolt fejtve a dolog. A siketnémából lett csak siket s megszűnt néma lenni, mert beszélni megtanult. De miként ? Ezt kifejteni jelen sorok keretében alig lehet. Óriási türelem, fáradhatlan munka kell ahhoz, hogy a siketből, ki nem hallott hangot soha — ilyet kicsaljanak, azt simítsák, hajlékonnyá tegyék, szabályozzák, szótagokká, szavakká végre mondatokká idomitsák. Ehhez önfeláldozás, teljes oda adás szükségeltetik. Sokáig harczban álltak egymással, a két módszer védői, mig végre, az utóbbiak lettek a győztesek, s ma már a modern tanmód van az egész művelt világon elfogadva, igy hazánkban is. Hogy az egyetlen hazai országos intézetben is e módszer lett elfogadva, s hogy ez intézet ma nem csak a kor színvonalán áll, de az egész művelt külföld szaktekintélyei által is, minta intézetnek van elismerve, az a jelenlegi — sokat látott, tapasztalt és utazott, vasszorgalmú és magas műveltségű igazgatónak Fekete Károly- nak érdeme — s közoktatási kormányunké, mely kormány őt mindig támogatásában részesité, s terveinek kivitelét lehetővé tette. Fekete Károly a siketnémák váczi kir. intézetének igazgatója, ki f. é. Február 1-én ülte meg tanári működésének 40-ik évfordulóját, egyike azon, mai napság már ritka embereknek, kik egy emberéleten át teljesített fáradozásuknak, buzgalmuknak és önfeláldozásuknak jutalmát, egyedül a teljesített kötelesség tiszta öntudatában keresik, s nem toldják meg működésüket egy kis charlataneriával, hogy magoknak reclammot csináljanak. Innen van, hogy noha úgy a kormány, mint szakemberek ismerik kitűnő szakismeretét ; tudják, hogy hivatalát mily buzgalommal, kötelességen túli lelkiismeretességgel tölti be; nohabarátjaiés ismerősei mind tisztelik, szeretik, mert hisz aki csak egyszer is érintkezett vele, kell, hogy tisztelje, szeresse: oly keveset beszéltet magáról, s a vezetése alatt álló intézetről. Keveset, mert számos, jó és szép tulajdonságival szemben egy nagy hibája van, hogy túlságosan szerény. Ezért maradt el részére eddig minden kitüntetés — mely után puritán jellemével nem is igen vágyott — s magasabb elismerés, de részesült a legszebb jutalomban, mert dicsérik azon százak és százaknak hálakönyei kikből embereket teremtett. Csak tőle függött, hogy ma szakmája terén ünnepelt férfiú legyen, mit tehetett volna, ha esetleg nem magyar. Külföldre már évekkel ezelőtt kapott idegen intézetekhez hízelgő meghívásokat, de azokat einem fogadta, mert ő itthon akart teremteni. / Es ez sikerült neki; mert a vezetése alatt álló országos intézetet, minta intézetté emelte, melyről a legnagyobb elismeréssel írnak a külföldi szaklapok, s csak itthon hallgat felőle a krónika; pedig a vezetése alatt álló intézet méltó büszkesége lehet a magyar nemzetnek. Most, midőn 40 éves munkásságának évfordulóját ünnepié, bemutatjuk olvasóinknak a következő életrajzi adatok kíséretében. Született 1822. julius 8-án Váczon. Atyja Schwartzer Antal volt s ugyancsak a siketnémák váczi intézetének igazgatója. Szakmája terén capacitás, kinek munkáiból még most is idéznek külföldi szakírók, s kire mint elismert tekintélyre hivatkoznak. A Párisban 1836-ban megjelent „Circulair de l’in- stitution royal de sourds-muets de Paris.“ Külön fejezetre méltatja irodalmi munkásságát, s Kazinczy „Utazásainkban a leghizelgőbb módon nyilatkozik felőle, sőt József Nádor által is kiválóan kegyeltetett. Fekete Károly Yáczon a siketnémák intézetében lakván szüleivel, már zsenge korában erős rokonszenv fejlődött ki benne a siketnémák iránt, s nem csoda, hogy később e rokonszenv életpályájának megválasztásánál, döntőleg működött közre. Elemi iskoláit Váczon végezte, s gymnasiális tanulmányait is részben. Tizenkét éves korában bekövetkezvén atyjának halála, s anyja nyugdijt nyervén, Budára költöztek; a közép iskolákat kitűnő eredménynyel itt végezte, s a jogi tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta. Tizenkilencz éves volt, midőn a váczi intézetben egy tanári állás üresedésbe jött, s ennek betöltésére pályázat hirdettetett. Ö is pályázott. Vállalkozása mindenkit mosolyra késztetett, a czopfos negyvenes évek elején, midőn még vajmi nehéz volt fiatal embernek állást szerezni. A helytartó tanácsnál, tanári karnál, püspöknél ajánlta magát, de mindenütt bi- zalmatlanságratalált. V égre jött a vizsga napja. Vizsgáját oly fényes sikerrel állotta ki, hogy a többi pályázó önkényt visszalépett, s az akkori igazgató felterjesztésében, mint kitűnő aquisitiot, a fiatal embert a legmelegebben ajánlotta kinevezésre. Csakugyan ki is neveztetett tanárnak, mi akkor majdnem hallatlan volt. Elfoglalván tanári állását, egész leikével s odaadásával állásának, hivatásának élt. Folyton tanult, olvasott, éjjelt nappallá téve. Hogy ismereteit gazdagítsa, s szakmájában magát tovább kiképezze, önszorgalmából megtanulta a franczia, angol és olasz nyelveket, s saját költségén több Ízben beutazta Európa nevezetesb városait s Amerikába is átrándult, s meglátogatta e világrészek intézeteit, mindenütt elismerést aratva, s becsületet szerezve kitűnő szakismeretével a magyar névnek. Külföldi lapok magasztalták s a New-York Herald czikket szentelt az ottani siketnéma intézetben, a magyar szabadság- harczról tartott előadásának. Hogy itthon ki volt? Legjobban mutatja az, hogy az ötvenes években, noha ismert magyar érzelmeinél fogva — ekkor magyarositá nevét Feketére, — nem volt kedvelt egyéniség, az absolut kormány nem mellőzhette, s az igazgató mellőzésével a legfontosabb dolgokkal őt bízta meg; a siketnéma tanárok congressusánBécsben magyar- országot ő is képviselte; s neki volt köszönhető, hogy a magyar intézet az ott levő szaktekintélyek által minta intézetnek declaráltatotfc. Az intézet szabályrendeletének elkészítését, még mint tanárraő reá bízták. 1868-ban a minis- t éri um megbízásából Pesten az állami tanító képezdében tanította a siketnémák tanmódját. 1874-ben all-ik egyetemes tanító gyűlésen az országház zsúfolásig telt termében előadást tartott e tanmódról, a legfényesebb sikerrel s a legkitűnőbb elismerés mellett. A lapok alig győzték dicsérni, kitűnő szakismeretét és fáradhatatlan szorgalmát. Trefortmaga ezeket irja igazgatói kinevezésében : „Hosszas szolgálata VÁCZI KÖZLÖNY I HELYI S VIDÉKI RDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP.|q|| Megjelen minden vasárnap. fl Előfizetési árak: Évnegyedre .......................1 frt BO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik.
