Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-05 / 45. szám

egy hónapig volt lakosa. Városunkból tá­vozó barátunknak óhajtjuk, hogy hasonló minőségben soha se kerüljön többé váró sulikba, melynek akaratlanul volt egy hó­napig lakosa. = Uj karnagy. A dalkör karnagy- ságárólUlri eh Géza ur lemondván helyébe Várföldy Elek ur választatott. Óhajtjuk hogy nehéz állásában, melyben már többen belefáradtak soha sem csüggedő buzgóság- gal működhessék sokáig, s a dalkör zász­laját diadallal lobogtathassa. — Síét dudás egy csárdákau. Városunk mindkét nemű fiatalsága ugyan­csak nagy kedvet kaphatott a táneztanu- lásra, miután két tánezmester is boldogítja városunkat. Az egyik Schiffer Sándor tegnap tartá főtánezpróbáját a „Szarvason“ — a másik S chwarczk opf Fülöp pedig a „Curiá“*ban folytatja táneztanitását. = Halottak estéje. Szép verőfé­nyes őszi napunk volt Mindenszentek nap­ján, s igy közönségünk nagy csoportokban zarándokolt el a halottak végső nyughelyé hez. Dalkörünk is testületileg vonult ki a honvéd temetőbe s ott honvédeink síremlé­két megkoszorúzva fáklyákat gyújtott név­telen félisteneink emlékének. A löház he­lyiségében gyülekeztek össze daláraink s onnan vonultak ki a temetőbe, hol a közös síremléknél „Zogokva zeng az ajkakon“ kezdetű gyászdalt ez alkalomra szerzett szöveggel énekelték el. A babér koszorú szalagján e felirat volt: „1848 — 49. emlé­kének a kegyelet 1882. november 1.“ Az ének után Csányi János dalköri tag tar­tott egy emelkedett szellemű gyász beszé­det, — melyet lapunk más helyén közlünk. — Ez után ismét a dalkör énekelt. — Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal fel­említeni, hogy a honvédek sirja felett a lőegylet lámpái voltak meggyujtva, s a még élő 48-asak nem csak hogy távollótükkel tündököltek de egyiküknek sem jutott eszébe egy igénytelen koszorúval, s nehány mécsvilággal emlékezni még elhunyt baj- társaikrol s ha a dalárok kegyeletes buz- gósága nem keresi fel a temetőt, honvéd temetőnk ismét elhagyatva sötétlett volna halottak estéjén, hirdetve a világnak a ke­gyeletien utókor fásultságát. Ez okból kíván­juk, mint azt már lapunk hasábjain több szőr említettük, hogy úgy a halottak esté­jén, mint a váczi csaták évfordulója alkal­mával vegye a város kezébe az ügyet s városi ünneppé tegye e napokat. De hát úgy látszik minden marad a mint volt s a iethargiát felrázni kinek volna elegendő ereje? — A iialácsal gyilkösságlaos. Má­csáról írják hogy, miután az elöljáróság vét­kes mulasztást követett el azzal, hogy a már majd két hót óta őrült Vankó Pált idejében le nem tartóztattatta, vagy szállít­tatta őrültek házába, most az a' törekvés mutatkozik, mintha azt akarnák minden áron bebizonyítani, hogy Yankó nem őrült vagy legalább csak közvetlen rémtette előtt háborodott meg elméjében. Ugyanis, mikor köztünk szólván maznaságaival, nyugodtan hagyta ott a kis szobácskábán könnyező párocskáját, elvivén magával a pubit is, hogy ne háborgassa a mamácskáját. Oh! mi borzasztó egyedül lenni ide­gen helyen. Oh! mi kellemetlen, hogy a szomszéd szobában az a vén sémita mindig köhög s Manczika éjjeli álmát zavarja. A lépcső is nagyon bajos Manczinak a le és fel járás gyengíti őt, nehéz sóhajban tört ki, a fe­lett is, hogy az orvos ilyen szűk szobács- kát tartott fenn számára. Az igaz is, hogy nem a legkényelmesebb, de olcsó, s az orvos azon jó hiszemben választotta azt ki, hogy a szerény jövedelmű hivatalnok neje azt szívesen fogadja. Hogy megnyugtassa a mennyecskét, elszállásolta mellőle a vén köhögős zsidót, s helyébe egy csendes szom­szédot tett, a Pistit. Ez ritkán van szobá­jában, csak ritkán hál benne, ez majd bé­kés szomszéd lesz, és nem fogja zavarni a kis menyecskét. Már most sebaj 1 Manczika belenyugo­dott, hogy a szoba kicsiny, mert — úgy­mond — e czél úgy is az, hogy mindig szabad levegőn legyünk. Künn ült ő aztán a liársak alatt s leste hogy nézik-e őt az emberek. Ismeretségre hamar szert lehet fürdőn tenni, s Manczinak is csakhamar bő al­kalma nyilt elmondani gazdag nagybátyjai nevét, összeköttetéseit a magas körökkel sbt. Közbevetőleg legyen mondva, kisült ugyan aztán, hogy a gazdag bácsik nem az őrültet kihallgatták, azon kérdésre, mi­ért gyilkolta meg feleségét, azt mondta, hogy, mert olyan orvosságot kapott valaki­től, melytől megzavarodott s gyilkolnia kel­lett. Az előjáróság erre a helybeli orvos­sal, Wi lsekéi együtt azonnal puhatolni kezdte, hogy hát ki volt az, akitől Yankó orvosságot kapott. Kiderült, hogy a beteg­gel a rémtett előtt egy aszódi doctornál jártak, továbbá voltak vele A.-Sápon, egy a vidéken minden embertől, köznéptől egy­aránt, mint az intelligenciától tisztelt és szerfelett ritka becsületességéről s jószívű­ségéről ismert tanítónál, kinek mint hallot­ták, házi homeopathicus gyógyszerei közt jó vércsillapitó orvosságai is vannak; kér­ni voltak hát, adna azokból a betegnek. Ez, hogy csak lerázhassa őket nyakáról, adott nekik egy iteze vízbe kevés „aconi- tum“-ot, hogy vigyék azt haza. Erre val­lotta az őrült, hogy ez az a mitől ő gyil­kolt. Pedig, a mint édes anyja vallja — mert az már jobban van — a gyermek azonban meghalt — nem is ivott belőle. Most aztán bizonyos egyének azt terjesztik, hogy ha nem is az orvosságtól őrült meg, de mert azt hitte, hogy azzal a szerrel meg akarják mérgezni s sokat tűnődvén ezen, rögeszméjévé válhatott, hogy neki azokat meg kell gyilkolnia. = Halálozási. Dr Lovas János hontmegye volt főorvosa október 3l-én el­hunyt városunkban élte 58-ik évében. Élénk részvét mellett kísérték ki hült tetemeit a felvárosi temetőbe e hó 1-én Ny. B.! — A íelaliaszlolí Tníjvel neje alig ülte ki a gyilkosságban való bünrészes- ség miatt rárótt egy évi fogságát már is, múlt héten Uj-Pesten betöréses tolvajlást követett el, Úr bán Mária és Jankovits Mi­hály házában, s mintegy 50 írt értékű ru­haneműt lopott el, mely miatt nyomoztat­ván Verőczén Joó Sándor községi jegyző által elfogatott s a váczi járásbíróságnak átadatott. = Személyi liír. M arossy Károly ügyvéd barátunk ma távozik városunkból uj állását elfoglalandó Sz.-Fehérvárott mi­után a honvéd hadsereg kötelékébe lépett mint hadbíró gyakornok. = Uj Siápláüa, A felvárosi plébániá­hoz ifj. Schmidt János soroksári segéd­lelkész neveztetett ki káplánná. == Hözgyülést tart képviselő tes­tületünk ma folyó hó 5-én d. e. 9 órakor folytatólag. Tárgy: Bizottsági jelentés folyó október 29-én tartott közgyűlésen tárgyalt tanácsi előterjesztésekre. ==i Tolvaj ItoesiSc Pénteken hajnal­ban Nagy Ferencz fiakkeros kocsiját felfo­gadta egy Balassa-Gyarmatra utazó hölgy s a kocsisnak átadta plaidjét és utazó tás­káját, midőn azonban indulni kellett volna az utazó hölgy ijedve vette észre, hogy sem plaidje sem utazó táskája nincs a kocsin. Ez iránt kérdőre^ vonván a kocsist azon szemtelen feleletet kapta tőle, hogy ő nem is látta a kérdéses tárgyakat. Jelentést tett tehát rögtön a kapitányságnál, mely közegei rokonok tulajdonképen, hanem csak az ö üzletükben dolgozott az ő papája. De hát azt Manczi nem sejté, s boldog volt a glóriában, melyet maga körül alko­tott élénk képzelete. Pista a kedves szomszédnővel mind­untalan találkozott, s kikerülhetlen lön a bemutatás. Ezután nemcsak a szemek hanem az ajkak is beszéltek s Manczi ábrándos sze­mei, s kedves piros ajkai megbabonázták Pista szivét. Vége volt a kúrának, Pista bolond lett, a szerelem bolondja. Ifjú kora plátonikus ártatlanságával rajongott. Manczi szívesen fogadta az udvarlást, de midőn észrevette, hogy Pistának a szive maradt ki a játékból, megijedt, lelkiisme­rete szemrehányókig szólalt meg midőn el­gondolta, hogy hát minek is kezdett ki Pistivel, vagy legalább ne hurczolgatta volna oly csábosán szájacskáját, mikor Pistivel beszélgetett. Manczi a szó szoros értelmében meg volt ijedve, s ijedtében mert ártatlan asz- szonyka volt a legjobbnak gondolta levelet írni az urának, s megírta talán még hara­gosabban és megnyomta a tollat, hogy itt egy fiatal ember tolakodó viseletét tanúsít iránta. Óh ! te szegény ötvenes egy szuhos férj képében, mit vétettél te, hogy Manczi már meg téged ijesszen úgy meg, hogy hara­godban tollat ragadj, és ráripakodj a doc- torra s elmondjad neki, hogy bizony a für­dőjének nem válik becsületére, a hogy a fia­által a kocsist elfogatván ki vallatta s a kérdéses tárgyak meg is találtattak a „Ko­rona“ vendéglőben. A tolvaj kocsis meg- büntettett. Az utazó közönségnek nem nagy bizalma lehet ily tények után a fiakkero- sokhan s helyesen cselekednének fiakker tu­lajdonosaink, ha saját érdekükben megbízható s kipróbált embereket s nem ilyen tolvaj népséget fogadnának kocsisoknak. = A vüianyvilAgiíási pról»a múlt vasárnap tartatott meg Udvardy János ur telepén, azonban a kivánalmaknak nem felelt meg, s e miatt kedden uj próba tartatott, mely már igen jól sikerült. A kí­sérletet Puskás Ferencz a fővásosi tele­phon felállítója tette Edison féle lámpákkal, s eléggé kieJégité a várakozást. Mielőtt azonban városunkban alkalmaznék, még egy más féle kísérletet kell megnéznünk, me­lyet a Ganz gyár fog jövő héten bemu­tatni, s aztán a kettőt összehasonlítva könnyű lesz választanunk. Ezzel kapcsolat­ban megemlítjük, hogy Temesvárott ugyan­csak most nyújtott be ajánlatot egy Nev- comen Growes nevű vállalkozó, melyben a magányosoktól óránként egy lángért, mely 20 gyertya fónynyel ég 117/ioo krajezárt kór. A város 500, 20 gyertyafényü lánggal s 16 nagy 2000 gyertyafényü lámpával lesz vilá­gítva. Szolgáljon ez Útmutatóul, mind vá- sunknak, mind a vállalkozóknak. = UifilksiMi: A városi képviselő tes­tület f. évi október hó 29-én tartott köz­gyűlésen : — azon alkalomból, hogy a vá­rosi tanács bejelentette, miszerint a hit- felekezeteknek járó költségvetésileg megál­lapított folyó évi október hó végéig ese­dékessé vált s megyei törvényhatósági vég. zés folytán kiutalványozott arány pénzbeli részleteket, melyek több ezrekre rúgnak,*— a közpénztár kifizetni képtelen : — azt a meglepő határozatot hozta, hogy további intézkedésig az összes városi tisztviselők fi­zetéseit beszüntette. Széles Magyarországon ilyent még nem hallott senki. Még a Bach- korszak uralma alatt sem engedett volna magának ilyesmit egy községi képviselő testület sem. Hát mi történik, ha ezzel szemben a városi tisztviselők is azt tették volna, hogy további intézkedésig ők is be­szüntetik a hivataloskodást? Valóban külö­nös eljárás! Mi tisztelettel fogadjuk, és lelkűnkből örülünk, ha látjuk, hogy a folyó képviselő testület higgadt komolysággal lát hozzá munkájához, s ha esetleg visszaélése két tapasztal azokat megszünteti de hasonló eljárást helyesléssel tudomásul vennünk nem lehet. S meg vagyunk győződve, hogy a részre hajlatlan közvélemény is, nekünk ad igazat. Menjünk előre, de ne hátra felé. = Kemstöri Isii*. Schwarcz Adolf helybeli lakosnak almára fájt a foga. Pénze nem volt. Mit tegyen hogy mégis almát egyék. Leleményes esze kisegítette a baj­ból. Megtudván ugyanis, hogy az „Arany- Koronához“ egy tót asszony szállt be egy kocsi almával, fogta magát s két innen-on- nan szerzett krajezárkát befejéritett kré­tával. Elment az említett asszonyhoz. S tál emberek ott udvarolnak, és hogy majd eljön a kedves feleségéért, s még az is meg­lehet, hogy igénybe kell vennie katona ta­pasztalatait. Párbaj! Halál! csak úgy ropogtatta a világ pusztító lángot az a levél, s midőn az olvasásban a doctor ur hajszála mere- dezett, Manczi épen kedélyes társalgásba volt merülve Pistivel. Manczi megtudva a nagy fháborút cso­dálkozott hogy az ő Misije olyan nagy dol­got csinál a csekélységből, O már, ugylát- szik kitűzte a béke koszorúját. De a doctor lelkiismeretes ember. Neki magának is volt felesége, a kit félt. Mulhatlan kötelességének tartotta te­hát a fiatal emberrel közölni a férj nyilat­kozatát. Pista nemcsak hogy nem ijedt mog, sőt vérszemet kapott, s büszkén mesélte hogy tőle féltik a szép asszonyt. Még az éjjel zenét hozott Manzci ablaka alá, s el- huzatta neki legkedvesebb nótáit, az persze Manczinak is kellemesebb volt mint a vén zsidó köhögése. Lett aztán zavar Bábelben. Súgott bú­gott a sok irigy asszony. A comptesse vi- szazáródott s Manczit kezdte per „szép menyecske“ titulálni. Mások szépségét kri­tizáltak. Az egész fördő közönsége várandó volt: mi lesz ha jön a haragvó férj ? Csak a kit érdekel, a fél nem látszott tudomást venni a történtekről, gondolataik magasabb régiókban kalandoztak. S múlt nap, nap után, s eljött a várva először az egyik azután a másikat váltatta be hatosok gyanánt. A szegény asszony sö­tét este lévén nem vette észre azonnal a turpisságot. így jutott aztán a mi Schwar- ezunk 14 kr. pénzhez és 6 krórt kapott almához az egész kerülvén neki két kraj- czárjába. — Hanem bizony csak hamar utolérte a nemezis. A dolog kitudódott, s a mi Schwarczunkat bekísérték a hűvösre a hol még jelenleg és elmélkedhetik az enyém és tied fogalmak közti különbségről. = Színészet. Ligethy, G a ál, és J á n i színtársulata már mintegy két hete játszik Uj-pesten s a közönség nagymérvű támogatását érdemelte ki. Hát nálunk mi­kor írhatjuk ezt ? Mikor kezdenek már hoz­zá a színházépítéshez ? Vagy még mindég ott hever a városház asztalán a benyújtott szinházterv, azon helyen érintetlenül a hová a benyújtáskor tették? Mikor mozdul ki már városunk lethargiájából ? — S szól a holló : Sohasem ! CSARNOK. Megemlékezés. (Halottak napján.) — Karczolat. — Meghalt! ....................... Értitek-e szót emberek? Megbarátkoz­tatok-e már e szóval, mely ma-holnap mind­nyájunkra váratlanul ráillik? Ha nem ér­titek: nézzétek a szülőket, kik gyermekö- ket elvesziték s viszont a gyermeket, kinek szüleit, a rokont, kinek kedves, hőnszere- tett rokonát kell ezentúl nélkülöznie, s akkor talán föl tudjátok fogni e válságos szót: „meghalt!“ Én is kimondám e szót. Még fájdalma­sabban mint a szülő, rokon, gyermek vagy jó barát, mert angyalt vesziték, egy földi angyalt, ki a mennyekben is az maradand. Ne higyetek nekem, ha soraim fájdalomról panaszkodnak, ne könnyeimnek, ha azok patakként hullanak, ne higyetek! Kérdez­zétek a hasonló sorsút s mindent el fogtok hinni, de nem! ha magatok is sorsomban részesültök, akkor fogjátok csak fájdalma­mat felfoghatni. Yan-e festő, ki igaz hűen elétudná varázsolni a szemnek a bánatot, mely ke­blem marczangolja, van e kéz, mely fájdal­mimat igaz nagyságában leírhatná? Nincs! * * * Hogy sajog szivem, mint panaszkodnak ajkaim, miként könyeznek szemeim, mintha most is látnám őt koporsójában, mintha most temettem volna el. Pedig 35 éve an­nak már! Beh sok történt azóta! Nem várt nap is, és a várt óra, és a rettegett perez. Manczink a közérdeklődés tárgya lett. Mikor jött a férje|? Megjött.e már? Itt van-e már, suttogták. — Ma inkább sétálni sem mentek csakhogy az érkezésnek tanni lehessenek s szánhassák az asszonyt vagy bámulhassák a hős férjet. S im a kocsi megáll, nagynehezen ki­mászik belőle egy öreg ur. Manczi öröm- sikoltást hallatva repül eléje, s ölelve fonja puha karjait a jó házibutor nyaka körül. És oh! Nemezis! az első kivel találkoznak Pisti. . . . — N. .. Pista úr, ki oly szives volt magányos óráimban szórakoztatni, — mu­tatta be őt Manczi. — Á-á á á Iá szol-gá-ja! kapja le ka­lapját a férj. —• Szivemből örvendek hogy van sze­rencsém tisztelhetni uraságodat. A fürdői közönség ámul bámul. Tab- leaul Hosszú képek. Manczi örvend, hogy az örvény szélé­ről újra a biztos révbe léphet. Misije pe­dig boldog, hogy szép kis feleségét egész­ségben találja, s örömében elfeledi az ud­varlót és „katonai tapasztalatait“ Csak a Pisti szive sajog és fáj mind­addig, mig egy robogó hintó uj szép asz- szonyt hoz. Vaskovitsné Serédy Bella.

Next

/
Oldalképek
Tartalom