Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-22 / 43. szám

meny elkövetésére alapított vád teljesen elesik; minélfogva ezen vád alul felmentendő lettem volna.

Minthogy továbbá azon cselekmény elkövetésére, bogy Bujtás Mihályt és Cseszár Jánost én vesztegettem volna meg, nem is vádoltattam ; — ezen cselekmény állítólagos elkövetése miatt ellenem hozott marasztaló ítélet ellenkezik a bűnvádi eljárás elveivel: — minélfogva a neheztelt Ítélet megváltoztatására ezen egyetlen indok is teljesen elégséges.

Bármennyire meg vagyok is azonban győződve ezen törvényes gyakorlatunk s a bűnvádi eljárás átalános rendszerének elvein alapuló érvem erejéről; mindazonáltal eljárásom jóhiszeműségének teljes megvilá- gisitása szempontjából nem mulaszthatom el hogy a neheztelt ítélet indokaiul felhozottak érdemi súlyára nézve is ne tegyek nehány szerény észrevételt.

A neheztelt ítélet indoklásának figyelmes áttanulmányozása alkalmával lelkiis- 1 meretem önkénytelenül azon kérdés feltevésére késztetett: hogy ugyan hát miért is tartott az első bíróság vétkesnek ? És megvallom, lelkiismeretem ezen kérdésére megfelelni magam sem tudtam.

I)e hát ugyan vétek-e az, hogy i d e- gen birtokon munkát végeztettem ?

Yétek-e az, hogy e munka teljesitteté- sére m egbizásom nem volt?

Yétek-e az, hogy e munkát kedvtelésből végeztettem ?

Yétek-e az, hogy a munkásokat állítólag vagyontalan létemre (?) saját pénzemből fizettem ?

Vétek-e az, hogy állítólag oly magas napszámot fizettem, mely sem a végzett munkával, sem pedig a helyi viszonyokkal arányban nem áll ?

Vagy talán az a vétkem, hogy az első bíróság őszinte előadásomat szembeszökő valótlanzágnak nézte ?

Tálán az a vétkem, hogy be nem ismertem, sőt határozottan tagadtam, hogy a sződi választóknak szavazatukért pénzt ígértem vagy adtam volna ?

Vagy amennyiben egyenkint egyik sem vétek, talán az a vétkem, hogy mindezen körülmények egyszerre concurráltak vállalatom keresztül vitelénél ?

Szem előtt tartva a jogi tudomány azon az alkotmányos államok valamennyiében egyaránt elismert sarkalatos elvét, hogy bűnvádi ügyben az alanyi bűnösség vélelmezésének evidens bizonyíték hiányában helye nincsen: azon szerény meggyőződésemnek bátorkodom nyomatékos kifejezést adni, hogy cselekedeteim belső indokát a vezérszándokot felfedezni még a büntető törvényszék parancsára sem vagyok köteles.

Végzett cselekedeteimet és használt szavaimnt a Tek. büntető törvényszék előtt is a legnagyobb részletességgel és őszintén elsoroltam. Ott vannak a puszta tények, beszéljenek azok. De hogy azok teljesítésének elvállalására milyen erkölcsi rugók ösztönöztek, s hogy azokkal mily erkölcsi czélt akartam elérni, szóval az én lelkem 1 e g- bensőbb működése, mig az külsőleg általam és egyedül csak is általam nem nyilvánittatik, bűnvádi eljárás tárgyát nem képezheti.

Minthogy aki jogával él, senki jogát nem sérti, sem vétséget el nem követ; minthogy idegen birtokon, bár megbízás nélkül, munkát teljesíteni, a munkásokat vagyontalan létére is saját pénzéből (ha t. i. van) kifizetni, és a megszokottnál is magasabb napszámot adni személyes szabadságának gyakorlatán alapuló és semmiféle törvény által el nem tiltott szabad rendelkezési jogánál fogva bárkinek mindenkor jogában áll: azt hiszem é n i s joggal cselekedtem, midőn munkásokat és fuvarosokat saját pénzemen fogadtam fel és fizettem ki.

Hogy volt-e fuvarosokra és munkásokra szükségem, vagy nem ;

hogy felvállaltam-e valakitől a munka teljesittetését, vagy nem ;

hogy lett-e áldozatom megtérítve, vagy nem, azért még a Tek. büntető bíróság által sem vonathatom felelősségre.

Annyi és oly kényes lehet az ember cselekedeteinek erkölcsi rugója, hogy azt elárulni még akkor sem hajlandó, mikor előre látható bajnak néz miatta szemébe.

És ha mindezen — önmagukban és ösazeségükben nein vétkes cselekedeteket elkövettem, — vájjon tartozom-e még azt is valakinek megmondani, hogy szívességből, a báró iránti hála-érzetből, vagy a nagy birtokos gazdálkodási módjának gúny- jára, vagy épen boszantására tettem, amit ilykép csakugyan elkövettem ? Azt Íriszem ilyen erkölcsi rugók elárulására semmiféle törvény sem kötelez.

Ezen monumentumok belső megfontolása kény szeritett arra, hogy a Tek. vizsgáló bírónak és a büntető törvényszéknek

a bűnvádi eljárás tárgyát nem képező belső szándék megtudására irányzott kérdésére azt válaszoltam, hogy : a m i t tettem, azt kedvtelésből tettem.

Igen, de ha jogom van valamit szívességből vagy hálából vagy gúnyból megtenni, nincseri-e jogom ugyanazt kedvtelésből is megtótetni? Hiszen maga a kedvtelés még, azt hiszem, magában véve nem vétkes cselekedet.

A neheztelt Ítélet indokolásának alaptalansága már ezekből is eléggé kitűnik ugyan : mindamellett méltóztassék megengedni, hogy a neheztelt ítélet indokait még más oldalról is megvilágíthassam.

A bűnvádi eljárás csak aSerédy Géza által 4972/81. sz. a. beadott feljelentésben hangsúlyozott azon cselekményeknek, — hogy a sződi választók állítólag egytől-egyig Prónay Gábor részére megvásároltattak. — felderítésére rendeltetett el és indíttatott meg; minek folytán a bűnvádi eljárás egyedül csak a választók megvásárlásának beigazolására kínálkozott egyoldalú adatok felderítésére tartatott meg ; azon cselekményre azonban, hogy a sződi választók némelyike a Felix Mihály által ígért fuvarnál magasabb fuvarbér ígérete mellett (és hogy melléje még több gyalog munkás is) valaki más által Sződről Csővárra fogadtatott fel, sem a bűnvádi eljárás elrendelve nem volt, sem e körülményre a vádlottak vagy a tanúk ki nem hallgattattak, egyszóval a vizsgálat e cselekményre ki sem terjesztetett; az ezen cselekmény megvilágositására vonatkezó vallomásom mindazon által a neheztelt ítélet indokolásába szembeszökő valótlanságnak jeleztetve mint terhelő körülmény felvétetett.

És ezzel a Tek. Törvényszék ecclatans módon beigazolta, hogy mikép lehet ítélni oly cselekmény felett, amely a vizsgálat folyama alatt meg nem vizsgáltatott.

Hogy a sződi választók némelyike fel- fogadtatott-e valóban fuvarba ;

hogy ezek a fuvart csakugyan teljesi- tették-e ;

hogy a fuvar mily hosszú útra, mily időtartamra fogadtatott ;

hogy az út járhatósága, az idő viszontagsága, a kereslet ót kínálat nemzetgaz- dászati törvényei szerint igazodó forgalmi viszonyok összesítése eléggé indokolják-e a fuvarbér magasságát;

hogy Éelix Mihály kiket, hová és mily fuvarba, menyi időre és m e 1 y napra fogadta, és viszont, hogy ón is melyik napra fogadtam fel a fuvarosokat;

Végre, hogy midőn Felix Mihály minden fuvarosnak ugyanakkor Sződről Váczra teljesítendő egyszeri könnyű fuvarért 4—4 irtot ígért, és midőn ugyanez a fuvar teljesítésének elmulasztása esetére minden 4 frt ellenében i rá s- belileg 50 frt bírságot kötött ki, vájjon nyujtatott-e és mennyi anyagi előny a velem szerződésre lépett fuvarosoknak és munkásoknak:

azt merem hinni, hogy ezek oly fontos körülmények, melyeknek lelkiismeretes megvizsgálása nélkül azok felett az osztó igazságnak megfelelő ítéletet hozni lehetetlen; minélfogva az első bíróság ítélete, mert előleges vizsgálat tárgyát nem képezett cselekmények felett hozatott, eltekintve egyelőre attól, hogy e cselekmények egyike vagy másika mennyire igazoltatott, vagy nem igazoltatott, a btk. 189. §-ában kimondott világos és határozott elvnél fogva saját indokai alapján megváltoztatandó.

Továbbá az, hogy a kérdéses fuvar és munka teljesittetésének idejében szobabútoromon kívül egyéb vagyonnal nem rendelkeztem, ez a körülmény magában véve — engedelinet kérek — fel nem jogosította a Tek. törvényszéket azon v ó- lelem (praesumtio) megállapítására, hogy én a vizsgálat folyamán felkutatott 14 fuvaros illetve munkás összes bérének mintegy 140 írtnak kifizetésére elégséges pénz felett sem rendelkezhettem. E vélelem merőben alaptalan, és e v é 1 e 1 e m elitéltetésem indokául joggal fel nem hozható.

Azt pedig, hogy sem a munkával sem a helyi viszonyokkal arányban nem álló magas napszámot fizettem volna, — határozottan tagadom.

Bujtás Mihály és Cseszár János e 1 ítélt vádlottak vallomásai, tekintve hogy vallomásaikat esküvel meg nem erősítették, tagadásommal szemben nemcsak hogy perrendszerü bizo- nyitékot nem képeznek, de sőt a legcsekélyebb gyanú-ok megállapítására sem elégségesek.

Kitűnik ez vallomásaikból az első pillanatra. Hiszen Bujtás Mihály is meg Cseszár János is egyhangúlag önmaguk vallották, hogy tótok, hogy m agyarul egy hangot sem tudnak, és e miatt a végtárgyalásnál to 1 m á c s alkalmazása mellett tót nyelven hallgattattak

ki: mig viszont én meg tótul egy árva szót sem tudok.

Azt hiszem, hogy a megvesztegetésnek csábítás, rábeszélés, nyíltan kijelentett feltétel, nyomban kifejezett ígéret és azt követő határozott elfogadás a természetes processusa. És minthogy most nevezett elitéit vádlottak magyarul nem tudnak, én pedig tótul nem tudok, az általuk állítólag bevallott megvesztegetéshez szükséges szóváltásban egymást meg sem érthettük: minélfogva vallomásaik a s z e m- besitéskor is fentartott határozott tagadásommal szemben ellenem még gyanú okul sem hozathatok fel. De továbbá Bujtás Mihály és Cseszár János vádlottak maguk sem állítják, hogy velük tolmács közvetítésével egyezkedtem. E vádlottak kihallgatásánál pedig sem a vizsgáló biró által sem a végtárgyalás alkalmával hites tolmács nem alkalmaztatott, ilyen legalább a jegyzőkönyvet alá nem irta, — minélfogva sem a vizsgálati sem a végtárgyalási jegyzőkönyv a vádlottak vallomásait híven nem tartalmazza.

Mindezektől azonban eltekintve Bujtás Mihály vallomása, hogy ő a pénzt megvesztegetési czélból fogadta el, —■ valónak nem tekinthető; mert önmaga beismeri, hogy ő is a végtárgyalás alkalmával eredetiben becsatolt írásbeli szerződés tartalma szerint szerződött velem munkába, mert önmaga beismeri, hogy a munkát Csőváron tényleg teljesítette is, és mert önmaga beismeri, hogy a választást megelőző napon kifizettetvén, kijelentettem, hogy szavazni mehet akire maga akar.

Hogy Bujtás Mihály sem a kérdést tisztán nem értette, sem vallomásának súlyát maga sem ismerte, s hogy ennek folytán vallomása a valóságnak legcsekélyebb látszatával sem bir, — kitűnik még a következőkből; Bujtás Mihály azt vallja, hogy az ő kezeibe 50 frt adotott a végből, hogy ez összegből őt csak 10 frt illesse meg, a többi 40 frtot pedig 10—10 írtjával Dinka András, Kemenczei Mihály, Lakatos Márton és Volentics Mihály között ugyancsak megvesztegetés czéljából szétossza.

Az épen most felsorolt vádlottak pedig a végtárgyalásnál Bujtás Mihálylyal szemben határozottan azt vallották, hogy ők általam munkára voltak fogadva, s hogy a B u j- t á s Mihály kezeiből megkapott 10—10 frtot utasításomhoz képest munkájuk bére fejében fogadták el, hogy ő nekik szavazatukért pénz sem nem igértetett sem nem adatott.

Ebből látható, hogy Bujtás Mihály vádlottnak ellenem tett vallomása mennyit nyomhat az igazság mérlegében.

Cseszár János vádlottat a választás előtt nem is ismertem, vele soha nem is beszéltem, de hiszen mint ő maga is bevallja, egymást meg sem érthettük. Ez is beszélt össze-visza, amit csak az ellenem szított Ráday-párti intrigua szegény együ- gyü embernek 15 hónap leforgása alatt füleibe sugallatott; de egyszerre elárulta magát, midőn kijelentette, hogy ő magyarul nem tud, és hogy én vele m a- gyarul beszéltem; minélfogva nem értette ugyan, de gouriolta, hogy azt beszélem, hogy az ígért 10 írtért Prónay Gáborra szavazzon. íme — tehát — e tanú sem tudja, csak gondolja, hiszi, amit állít. A hit még nem tudat, s épen azért vallomása figyelembe nem vehető.

Egyébként Cseszár Jánossal munkára sem szerződtem, és tagadom azt is, hogy akár munka, akár fuvarbér czimén tőlem 10 frt kapott, tagadom, hogy junius 25. napján Csőváron volt: mindazon által, ha szavainak hitel adható, saját vallomásával igazolja, hogy ő is munkába jött Csővárra, s hogy a munka teljesítése után megkapván bérét, ki lett előtte jelentve, hogy szavazni mehet akire akar.

Határozottan tagadtam és tagadom most is, hogy Cseszár Jánosnak szavazatáért valaha pénzt ígértem vagy adtam volna.

Hogy tehát tagadásom ellenére menynyit bizonyít Cseszár János elitéit vádlottnak pusztán az ő téves hitére, vélelmére alapított vallomása, azt a tekintetes kir. ítélő tábla lesz kegyes megbírálni.

Eddigi előadásommal a neheztelt ítélet indokolásába felhozott puszta v élelmekre alapított gyanuokok állását halomra döntvén, és Bujtás Mihály meg Cseszár János elitéit vádlottak terhelő vallomásainak jelentőségét a józan valóság színében feltüntetvén, nem marad más hátra, mint a tiszta tényállás felderítésénél saját vallomásomat venni fel egyedül irányadónak.

A vizsgáló biró előtt és a végtárgyalás alkalmával tett egyforma és határozott tagadásommal szemben nincs közvetlen bizonyítók arra nézve, hogy én a sződi választóknak, vagy csak közülök

egynek is, a z o n c z é 1 b ó 1, hogy azok Prónay Gáborra szavazzanak, pénzt Ígértem vagy adtam volna.

Ezen vád tehát nincs igazolva !

Cselekedetem jelentőségének és £ belső szándokom irányának elbírálásánál egyedül a vizsgáló biró előtt tett i őszinte vallomásom lehet irányadó.

Vallomásom alapja, súlypontja a végtárgyalás alkalmával eredetiben becsatolt Írásbeli szerződés, melynek valódisága és tartalma a vádlottak egybehangzó vallomásával kételyt kizáró módon - teljesen igazolva van.

Ezen szerződés tartalmára támaszkodva hangsúlyoztam, hogy a fuvarosokat és munkásokat minden mellék tekintet nélkül egyedül a szerződés tartalma szerint munka és illetve fuvar teljesítésére fogadtam fel.

A jogi tudomány sark elve, mint már fentebb is hangsúlyoztam, hogy bűnügyben nincs helye az alanyi bűnösség (az animus peccandi) vélelmezéséne k.

Az alanyi bűnösség mindenkor directe és in concreto teljesen beigazolandó.

Beismerésem ennélfogva úgy fogadandó el és értelmezendő, amint azt vallomásom tételében önmagam kifejtettem, — de cselekedeteim beismerése alapján azt, hogy egy bizonyos czélt is beismertem — rám fogni: ellenkezik a bűnvádi eljárás józan elveivel.

E tévedésekből vont következtetés ítélet alapjául el nem fogadható.

A beismerés csak direct lehet, indirect beismerés a jogi tudományban nem létezik; mert ami nincs directe beismerve, az nem is beismerés, az fictio ! És az — | igazságos ítélet indokát nem képezheti.

Én pedig azt, hogy a fuvarosokat és munkásokat más indokból vagy más czél elérése végett fogadtam volna fel, mint amit a végtárgyalásnál becsatolt szerződésem tartalmú igazol, soha sem ismertem be sem directe, sem indirecte.

Becsatolt szerződésem szinleges jogügyletnek, az annak alapján tényleg teljesített cselekmény pedig a törvény kijátszása végett koholt szinleges cselekménynek egyátaljában nem tekinthető. Amely szerződés valódisága és tartalma kételyt kizáró módon beigazoltatik, az nem szinleges szerződés; és ezen érv annál erősebb im a jelen esetben, midőn a szerződés mindkét oldalról valóságos teljesítésekkel be is fejeztetett.

Ha tehát már maga a valódiság és tartalma tekintetében beigazolt szerződés színleltnek nem mondható: még alaptalanabb azon feltevés, hogy a fuvarosoknak és munkásoknak egy egész huszonnégy oviiig tartó munkája a törvény kijátszása végett koholt szinleges cselekménynek tekintessék.

Mindaddig mig a becsatolt szerződés írott tartalmával homlok egyenest ellenkező szerződés fenállása és azon körülmény, hogy a kötött írásbeli szerződés ezen ellenkező megállapodás elpalastolására köttetett meg, — perrendszerüleg teljesen be nem igazoltatik: — addig a felmutatott Írásbeli szerződés tartalma a valódi tény állással megegyezőnek fogadandó el. — A jelen ügyben pedig a szerződés tartalmával ellenkező megállapodás tagadásom ellenére perrendszerüleg nem igazoltatott.

Ugyanígy mindaddig, mig perrendszerüleg teljesen be nem igazoltatik, hogy valamely cselekmény valóban nem telj esittetett: azon cselekmény, melyről a cselekvő állítja, hogy tényleg telj esittetett, — koholt szinleges cselekménynek nem védelmezhető.

A jelen esetben pedig fényesen igazoltatott, hogy a fuvarosok igen is hosszú fuvart és a munkások igen is 24 órai idő vesztéssel járó munkát tényleg teljesítettek.

Ida valaki nem elfogult, azt hiszem, ezen cselekményeket koholt cselekményeknek nem tekintheti: — minélfogva az Ítéletnek e szerződés koholt minősegére alapított indoka tárgytalanná válik.

Azon körülmény, hogy a sződi választók némelyike Sződről Csővárra fuvarba és illetve munkára fogadtatott fel, s hogy ennek állítólagos színe alatt a sződi választóknak 10-10 frt azon czél hói igértetett volna, hogy azok Prónay Gáborra szavazzanak, — sem feljelentve nem v o lt, sem bűn vizsgálat tárgyát sem a vádhatározat indokát nem képezte és igy ítélet tárgyát sem képezhetné ugyan: én mindazonáltal a végtárgyalás alkalmával azt, hogy én szavazat eladás, mint mellék czél kikötése, mellett végeztem a vallott cselekményt, határozottan tagadtam és tagadom most is; sőt tagadtam és tagadom azt is, hogy a velem Csővárra messze földre szerződött fuvarosok és munkások szemben a Felix által