Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-15 / 42. szám
CSARNOK, A jó „tati“. Elment! Elvitték. Betették a liüvös földbe, hogy pihenjen örökre. •— Most már nem látogatja ötét senki. . . . A régi jó barátok megjelentek nála buc8Úzóra. Körül állották ravatalát, telirakták koporsóját virágokkal. A koszorúkról lecsüngtek a széles nehéz selyem szallagok. Mindegyikre rá volt írva, kitói van. A „Csillag vendéglőse az örökké vig „stam- gast“jának, a f'egyház hivatalnokai a feled- hetlen jó barátnak, a dalárda a buzgó zenepártolónak és a gyászoló család a feled- hetlen rokonnak. És mind erről ő már nem tud semmit. Mindezt már nem neki csinálták csak annak, a fekete posztóval bevont koporsó néma lakójának kit annyian és annyira gyászolnak. Hogy ennek is meg kellett történnie! . . Hogy fel nem kelhetett abból a koporsóból és nem nevethetett az ő kedélyes bonhomiájával az egész publikum szeme közé és nem mondhatta nekik szemtől szembe: „— Ne komediázzatok velem, nem szeretem! —“ Még a minap családi körben ült a kedélyes jó öreg. Egyik fiatal rokona ki növendékpap a helyi seminariumban, szintén ott volt. Az egész rokonságot megnevettette csak a papnövendék volt komoly. Nem tudott nevetni. Talán előre érezte a közel jövőt ?1-------— Mikor elbúcsúzott tőle azt mondotta neki a jó táti : „— Ha meghaltam imádkozzék érettem. Igazán rám fér. Ne sajnáljon tőlem egy Miatyánkot. Azt még csak megreski- rozhatja értem. De többet ne! Vén csontjaimnak elég lesz az is.“ És akkor még nem tudta szegény jó táti, hogy mindezt már már tovarepülő lelkének őrangyala mondatta el vele. A szép holdvilágos éjszakán egy csillag futott alá az égről. Helyét nem töltötte be semmi. Útját fényes pír jelölte. A hulló csillag, a halott volt. A fényes pír, mely útját jelölé, befutott földi pályája. Lelke felszállott e magas menyekbe az Ur szine elé. A növendékpap is ott állott a család többi tagjaival a gyászravatal mögött. Most még komolyabb, mint akkor este volt. Hogy el*e mondotta azt a kórt Miatyánkot? 1---------* * * Fél ötkor megkondultak a harangok. A tágas udvarban hullámzott a sok vendég. Rokonok jó barátok és ismerősök. Kívül a vörösháztéren sorakoztak a díszes fogatok. Tanács kanonok fényes ornátusban kíséretével is ide érkezett; a halotti szertartást elvégezték és a dalárda az ő régi jó barátjának bucsúzót énekelt. Olyan meghatóan. Olyan igazán szívből jött az egész. Szivem összefacsarodott és szemeimből tudtomon kívül lopództak elé könnyeim. Elmondották néki, hogy Isten véled, te régi jó barát. —-----------És ezt olyan szivrehatóan, olyan szívhez szólóán, hogy mindegyiknek megmozdult valamije odabenn. Egy gyászba borult nő — valószínűleg a jó táti lánya — folyvást csitította azt a kis angyalkát, a ki mindig a papa és mamára nézdegélve olyan igazán olyan lelke mélyéből sirt, mintha tudná már, hogy kiért ! A gyászszertartást elvégezték, a kedves halottat felteszik a halottas kocsira, a rokonok követik azt számos jó baráttól kisérve és a dalárda „kinevezett“ zászlóvivője búsan lengeti a remek zászlót a hűs levegőnek, mely szinte érezteti velünk, hogy lelkek suhannak rajt át, mert mindegyikünk lelkének volt egy csipetkéje, mely a jó öreg tátié volt. A kocsikra nem ült fel senki. A kit úgy szerettek, mint az öreg urat, azt nem kocsin szokták kisérni a temetőbe. A kit annyira tiszteltek, mint őt, annak a vógtiszteletet is illően adják meg. Azt gyalog kisérig odáig, hol leteszik a hűvös földbe, hol nyugágyat adnak fáradt csontjainak, hogy a földi ember lelkének maradványai pihenjenek örökre 1 — — — * * * Ezt is megtették vele. A jó tátit letették, hogy porrá legyen az, a mi porból eredt. . . . És most már nincs földi halandó ki mulasson vele ! Most már csak az angyalok mulatoznak az ő jó élczein, a mint kifiguráz bennünket oda fenn, hogy el tudtuk őt magunktól engedni vagy, hogy nem mentünk vele .... Áldott jó lelkű öreg! te ki messze, messze mentél tőlünk, légy meggyőződve, hogy nem feledünk soha! Á te helyed betöltetlen rokonid szivében, barátid keblében és ismerőseid körében. Te kinek egész lénye olyan nemes volt, még haláloddal is halottaiból ébresztettél fel egy egyletet, melyet annyiszor buzdítottál a haladásra. És haladt is. Legelői ment mikor kivittek. Szomorú dalt énekeit neked mikor befektettek a földbe. Nyugodjál rajta békén! — Örökre. . . Kis Plútó. Apróságok. A napfogyatkozás napján történt, hogy egyik fiatal barátunk igy szólt egyik ismerőséhez: „Láttad-e a napfogyatkozást?“ — „Hol?“ — kérdező a megszólított. Ehhez aztán nem kell kommentár. * * S*t A csongorádiak meg a váczi honvédemlék. Nem rég két csongo- rádi bús magyar időzött városunkban, mely alkalommal a város nevezetességeit szándékuk volt megtekinteni, azonban váczi ismerőseik rosszul (vagy talán nagyon is jól) kezdték a kalauzolást mert először is a lőházba vezették őket, hol aztán a boros palaczkokban addig kezdték vizsgálni Vácz nevezetes borát, mig rajok éjféledett az idő. Akkor aztán mindnyájan elindultak, kezökben egy-egy égő gyertyaszállal, a honvédemléket megtekinteni, nehogy haza menvén azt kelljen otthon mondaniok, „hogy Rómában voltak és a pápát nem látták.“ Vájjon a kettős illuminatió daczára láttak-e aztán valamit? arról nem kezeskedhetünk. * * * Veszprém felől Tomboldi Zivatar fenyegeti városunkat, szükséges lesz tehát előre is villám háritókról gondoskodni. Mint halljuk Polgármesterünk már megtétette a kellő lépéseket, hogy a Tomboldi Zivatartól megmeneküljön városunk s a város bejáratainál felállittatta a villámhárítókat. * * * Hymen. Hallomás szerint lapunk munkatársa Kis Plútó úr jegyet fog váltani a napokban Pumpolti Viha- d a r e 1 1 a úrhölgygyel. Előre is fogadják szerencse kivánatainkat. Plútó. Újdonságok. = Ifj. gróf Ráday Gedeon honvédelmi miniszterré és valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetése alkalmából, a váczi szabadelvű párt bizottsága folyó hó 14-én d. u. 4 órára a kormányzósági épületbe értekezletre hívta fel a helybeli szabadelvű párt tagjait. Az értekezlet elnököt és jegyzőt választván, elnök előadja a szép számmal jelenvoltaknak, hogy gróf Ráday Gedeon városunknak és kerületünknek 6 éven át lévén képviselője, illő dolog, hogy a szabadelvű párt egy tagjaiból választott küldöttséggel keresse fel őt, mely kifejezze a párt örömét és üdvözletét kineveztetése fölött. — Ez indítvány után egy régi Deák párti választó szólalt fel, kijelentvén, hogy nézete szerint gróf Ráday az elmúlt 6 év alatt városunk összes lakosainak képviselője lévén s jelenlegi állása is nem egy politikai pártot érint, hanem az egész nemzetet, czélszerünek tartja tehát, hogy városunk pártkülönbség nélkül járuljon a miniszter úr tisztelgésére. — Éz indítvány nem fogadtatván el, az értekezlet által egy 35 tagú bizottság választatott, melynek feladatává tétetett, hogy a tisztelgő küldöttség ügyeit rendezze s eljárásáról a folyó hó 17-én d. u. 4 órakor tartandó értekezleten beszámoljon. Előlegesen aláírási ív nyittatott azok számára, kik a küldöttségben részt venni óhajtanak. Ez ivre jogában áll minden választónak aláírni magát s a tisztelgő küldöttséggel a Miniszter úr ő nagyméltósága elé járulni. Az aláírási iv a kormányzósági épületben lesz kitéve e hó 17-ikéig. Gróf Ráday Gedeont az aj honvédelmi minisztert ő Felsége valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki s hétfőn tette le esküjét ő Felsége kezeibe. Ritka eset, hogy e czimet valaki kineveztetése alkalmával kapja ő Felségétől, miután rendesen csak a szolgálati érdemek elismeréséül szokott adatni az exminisztereknek. = Egy angyallal több az égben s egy szép kis leánynyal kevesebb a földön. Ni ki tits Sándor ügyvéd urat és családját fosztá meg a kegyetlen végzet e hó 8-ikán kedves kis 5 éves leánykájuktól Jolántól. Az égbe költözött kis angyalt közönségünk meleg részvéte kíséretében kisértük ki örök nyughelyére e hó (Kikén. A megszomorodott szivü szüléknek szolgáljon némi vigaszul mindnyájunk őszinte részvéte s leljék örömüket még élő gyermekeikben. = Ej vonaliönök. A helybeli vasút állomásnál a volt vonalfőnök Weisz Károly ur helyére, ki uj állását Lúgoson elfoglalandó, már városunkból elköltözött, Heger Gyula neveztetett ki vonalfőnökké. = Hajómenetrend változás. A Szőny és Budapest, s a Bécs és Budapest közt közlekedő hajók menete f. hó. 16-ikán beszüntettetik s helyettök a következő menetek lépnek életbe : Esztergom és Budapest közt, mely hajó Váczról Bpest felé indul reggel 8 órákkor, vissza felé Bpestről d. u. 2 órákkor, továbbá Győr és Bpest. közt mely váczról Budapest felé d. u. l/2 2 kor indul, Bpestről pedig reggel 1/2 8 kor. = A búcsú, ez a régi, népünk hagyományaiban gyökerező jó szokás dívik faluszerte s a templom védszentje nevének napján ünnepélyes mulatságok közt szokott megtartatni. Szt. Mihály napja alkalmából közel vidékünkön két községben tartatott meg nagyobb ünnepeltség mellet: Duna- keszen Mészáros József plébános ur házánál, hol a gödöllei kerület képviselője Bossányi László, az újpesti plébános Illek Vincze s még számosán varosunkból és a környékből voltak jelen,------Mogyoródon Szedoglavics Ferencz plébános úrnál, ki ez alkalommal egyszersmind beigtatási ünnepét is ülte, hol T a- n á c s János váczi kanonok s alvárosi plébános, Somhegyi József báth monostori apát s fóthi esperes plébános s még több vidéki vendég volt jelen. = Ajándékok. A váczi muzeum egylet részére ujubban ajándékozott: Máté József úr két kis török ezüst pénzt. <=• Temetés. Múlt vasárnap kisértük örök nyughelyére közéletünk egyik kiváló alakjának, a mindnyájunk által szeretve tisztelt, Cacciari Alajosnak hült tetemeit közönségünk nagymérvű részvéte kíséretében. A végtisztességnél a „casinó-kör“, a „tűzoltó-egylet,“ a „dalkör“, és számos társulat s egylet testületileg volt jelen. A be- szentelés után, a „dalkör“ énekelt megható gyászdalokat úgy a halottas háznál, mint a temetőben. A közszeretetben volt halott koporsóját számos koszorú diszité, melyek közül megemlitendők a családi rokonok és jó barátokéin kívül a következő feliratos koszorúk kék fehér szalagon: „A buzgó ének T Á R_C Z A. Őszkor, (1879. November. 27.) Nincs a szellő szárnyán, nincsen édes illat, — Kis virág a keblén harmatot nem ingat:] Elhalt a madárdal; — száradnak az ágak, Hervadó levelek lombjaiktól válnak. A merre csak lépek, a merre csak járok : Fonnyadó levelek, hervadó virágok! . .. .. . Szemeimből könnyet, bánat-könnyet csalnak, — Mert emléki mind a tündér-álmas múltnak. Ledőlök lassan egy száraz lomb-halomra, A melyről a szellő csendesen mormolja: „Éltek ezek is mind virulón, boldogan, De a boldogságnak oly hamar vége van !“ Lassú zizzenéssel rám hull egy levélke! . .. — Eszembe jut róla a múltak emléke. — S a mint igy a múltra emlékezem vissza : Lepergő könnyem a fekete föld issza! — üulljatok csak könnyek, mint a fának éke! . .. Hisz’ az én szivemben úgy se lesz már béke! .. . Mert van-e nagyobb kin, bánat a kebelen, Mint virág hullása: — csalódott szerelem! Perúnyi Kálmán Ősszel... Zöld még a lomb, — és a virág nyílik még, S oly szelíden mosolyog a tiszta ég; Mégis azt suttogja minden kis fűszál: „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ Hallod, hallod, távolból a fülmiiét, Fájón búsan aengi búcsú énekét, I Mért oly búsan érző szivű kis madár ? „Fütyül a szél az idő már őszre jár !“ Á gyorsröptű, fecske-madár hová lett ? Ablakomnál reggelenként nem cseveg;] Elrepült ő, —■ fészke üres hideg már ......... „Fütyül a szél az idő már őszre jár.“ — El-elmegyek egyedül az erdőbe, Fájó szivem legkedvesebb helyére, Zörren a lomb — s egy levélke földre száll: — “Fütyül a szél, az idő már őszre jár“ Bánátimnak hű képe, néma erdő, Nemsokára kihalt lész mint temető, Rejtekidben már madár sem hangicsál .... „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ — Olyan néma már a vidék mindenütt, Nem hallatszik pitypalatty a fű között, Fejem fölöt daru sereg kiabál .... „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ — Felhők jönnek eltakarják az eget, Hull az eső, hullnak a fa levelek, Rémes ködbe öltözik a láthatár, .... „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ .. . ősz az idő .... ősz lepte meg szivemet. Szegény szivem olyan fájó, oly beteg. — Nem csuda hisz elhagyott a kis leány .... „Fütyül a szél, az idő már őszre jár,“ — Harmat rezeg a fák sárga levelén, Kis leánykám érted sírok könyet én, Érted sírok ki oly árván itt hagyál .... „Fütyül a szél, az idő már őszre jár.“ — Kivirit majd, megint zöld lesz az erdő, A sok dalos majd tavasszal vissza jő, De szivem egy uj tavaszt hiába vár .......... „Fütyül a szél, az idő már őszre jár“ . . . Hédervári D. Ferencz. Innen onnan. (Úti karczolatok.) III. Kassa. Felső Magyarország fővárosa igazi fővárosias jelleggel hir. Utczái szépek, konstab- lerei előzékenyebbek mint a fővárosiak, szállodái kényelmesek, népkertje kellemes sétahely. Kevés az a mi középkoriasságra vall, azok a boltozatos átjáró-utczák és országos hirü D ó m-ja, mely páratlan a maga nemében. Kassa már II. Géza alatt 1142-ben alapittatott német gyarmatosok által, nagyobb jelentőséget azonban csak 1241-ben IV. Béla alatt nyert miután menedékül szolgált neki, s azóta folyvást emelkedett, mig ma egészen fővárosias alakot nyert. Kassa műemlékei azért maradtak fenn, mert nem voltak annyira kitéve a háborúk pusztításainak, mint más városokban. így maradt ránk a dóm, is melyre méltán büszkék lehetünk, s mely páratlanul fog állani hazánkban ha a restaurálás befejeztetik. Jelenleg száz és száz kéz dolgozik rajta. A templom környéke el van zárva s ezrekre menő csúcsíves faragott kövek hevernek körülötte, melyek hivatva vannak egykori fényét visszaadni. Nagy nehezen sikerült, mint távol vidékről jövő utasnak a templom belsejét megtekintenem a munkások reggelizési ideje alatt. A templom alapja 1235-ben tétetett le s Erzsébet Thüringiai herczegnő tiszteletére építtetett, téves tehát azon nézet, mely Erzsébet magyar királynénak Róbert Károly nejének tulajdonítja az építtetést, miután egy része már akkor állott s csupán az északi kapu készíttetett általa a XIV. században. A templom csúcsives tornyaival már első pillanatra lebilincseli .az embert s bizonyos áhítatra gerjeszti. Igaza van azon mondásnak hogy a középkori csúcsives tor- nyu templomok, úgy emelkednek ég felé, mint egy égbe szálló megkövesült ima. Egy neme a megihletődésnek fog el bennünket, midőn a századok viharjai közt épen maradt csúcsives boltozatu kapu küszöbét átlépjük, s a templom belseje feltá- • rul szemeink előtt. A szem nem győz betelni a bámulattal s ámulattal szemléli az óriás nagyságú keskeny oszlopokat, csúcsives boltozatokat s a templom minden részét. A hol a szem megpihen mindenütt egy-egy mü kincsben gyönyörködhetik. Az alaptervezet egyöntetűsége, a belső szerkezet helyessége és az egyes részek nemes ízlése Európa legszebb góth ízlésű épületei között előkelő helyet biztosit a templomnak. Wohlgemuth nürnbergi hires festő festményei, melyek magyarországi szent Erzsébet életének jeleneteit ábrázolják első
